Márciusban a mólón „Hát, köszi mindent, sok évre visszamenőleg, szia, Balaton” – mondtam magamban, s visszaindultamban följebb húztam télikabátomon a cipzárt. A víz megloccsant, mintegy válaszként, nekicsapódva a mólónak. Nem lehetett félreérteni. „Te is fogsz nekem” – feleltem, de továbbmentem utamon. Tovább. |
Alább választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknak megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek.
Nekem is hiányozni fogsz, Balázs. Nem ismerjük egymást, csak én ismerek egy picit belőled, abból, amit letettél az asztalra az elmúlt sok évben. Kezdve az Öt kenyérrel, amire akkor még felvontam a szemöldököm, hogy nahát, ilyen is van... :) Azóta sokat fejlődtem, jártam az önismeret, emberismeret útját. Hálás vagyok Neked az Öt kenyérért, ami biztos, hogy nagyon sokat jelentett sokaknak (ezt is csak a netről ismertem), hálás vagyok a vállalt homoszexualitásodért keresztényként majd nem keresztényként, hálás vagyok a vállalt világnézet váltásodért, a verseidért, a vállalt önmagadért, a pszicho-témáidért. Hálás vagyok azért, hogy mindezt megosztod velünk. Hogy megtisztelsz minket azzal, hogy beengedsz egy kicsit a lelkedbe, a gondolataidba. Köszönöm szépen. Tényleg nagyon köszönöm.
VálaszTörlésNem mindennapi ember vagy, nem mindennapi nyitottsággal felénk. Érdemes olvasni Téged, meghallani, amit mondasz. Ígérem, ahogy időm engedi, szemezgetek majd még itt.
Nemrég a rádióban hallottalak édesapáddal együtt, és örülök, hogy ismét felfigyeltem Rád. Azóta követem a blogodat.
Igen, biztos jól imádkoztál a jó halál kegyelméért anno, mert egyrészt bejártál egy komoly, értelmes, értékes életutat, eljutottál az érettségnek arra a fokára, hogy akár a halállal is szembenézz, és most szembenézel és készülhetsz rá. Fiatal korod ellenére úgy érzem, "kerek" az életed, azzá váltál, akivé válni megszülettél.
Amit nagyon a szívembe vések, hogy azt mondod, nekünk keresztényeknek kedvesebb egy olyan meleg, aki nem tudja elfogadni magát, és meg akar halni, mint egy olyan, aki elfogadja magát és élni akar... Igazad van, sokat kell még fejlődnünk e téren is. Köszönöm, hogy segítesz ebben. Mert nem keveset tettél ezért.
Szeretettel kísérem figyelemmel, hogy mindig írsz még egy-egy ráadás-verset. Jól esik olvasni, jól esik, hogy még itt vagy...
Balázs, tudom, hogy nem bántalak meg, ha a saját világnézetem szeint búcsúzom Tőled: Isten áldjon! És ha a túlvilág olyan, lehet, hogy egyszer megkereslek és bemutatkozom neked, és akkor beszélgetünk egy jót.
Szeretettel és köszönettel
Adrienne
egy katolikus családanya
Köszönöm szépen, Adrienne, mindazt,amit leírtál!
VálaszTörlésSzeretettel:
Balázs
Balázs, nem ismerlek szemèlyesen, de az az erő, amivel szembenèzel a nehèzségekkel, a megfordíthatatlan, megvàltoztathatatlan dolgokkal, nem mindennapi. Az a nyugalom, nèhol fricska , ami a verseidből árad, sok erőt ad. Èn nemrèg óta olvasom az írásaidat, de minden nap eszemben vagy. Kívànok Neked sok erőt utakon...
VálaszTörlésBernadett
Én sem ismerlek személyesen, sőt, még keresztény sem vagyok, és a melegséggel sincs semmiféle különösebb kapcsolatom. Mégis ez a blog, az Öt Kenyér közösség, a versek, a terápiás szemléletmód - szóval mindez rengeteget adott és ad nekem...erőt kívánok neked, hitet (nem Istenben, hanem az emberi értékekben és önmagadban) és azt, hogy minél tovább itt legyél még közöttünk...Miklós
VálaszTörlésSzia Balázs!
VálaszTörlésAz elmúlásunk függvényében a létezésünk is ugyanolyan hihetetlen (és fordítva).
Téged olvasni olyan, mint sivatagi kóricálós lődörgés után tiszta forrás vizéből mohón inni. Táplálod a gondolataimat-sosem volt kenyerem a felszínes üreskedés-sőt, új magokat ültetsz.
Most én is Neked csobbanok picit.
Egy lélek