Badacsony

Badacsony, Szentgyörgy és Somlyó a szőlőhegyek mintája. Isten, mielőtt ezeket megalkotta, előbb a szobrászati tanfolyamot elvégezte. Isteni lángelméje volt hozzá. S mikor ezt hosszú gyakorlattal megedzette: akkor készíté a hegyeket. Mindegyik tökéletes szobormű. És egyúttal élőlény. Szerelmes, büszke és barátságos. Büszkeségéát termetében, barátságát déli melegében, szerelmét borában érzi és nyújtja.

(Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül)

Nemcsak a hatalmas transzparensből, de a Borbarátok hírleveléből is értesültem róla, hogy ezen a hétvégén a Deák téren Badacsonyi Borfesztivál lesz. Tomi vizsgázik az ország túlvégén, úgyhogy egyedül látogattam oda. Célirányosan mentem a Borbarátok pavilonjához. A badacsonytomaji éttermet és a hozá tartozó borászatot (vagy frordítva?) az öreg borász, felesége és három fia vezeti. Az egyik fiú állt a pult mögött, és amint meglátott, felfelé görbült a szája. A nevemet nagy valószínűséggel nem tudta, miért is tudta volna, de láttam rajta (s aztán a beszélgetésből is kiderült), hogy ez nem a profi vendéglátó műmosolya, hanem tényleg felismert mint – egyszeri ottnyaralás utáni – törzsvendéget.

Négyféle bort kóstoltam meg: kéknyelűt, olaszrizlinget, kései szüretelésű olaszrizlinget és muskotályosat. A többit csak azért nem, mert a tűző napon már ez is veszélyes volt, még haza is akartam érni. Be is vásároltam 5 palackkal: olaszrizlinget, kései szüretelésűt, biancát, szürkebarátot – és persze ürmöst. A többiből, amit kóstoltam, nem azért nem vettem, mert nem ízlettek, hanem mert ennyit tudtam kifizetni és elhozni.

Furcsa állapotban vagyok most. A bor némileg a fejembe szállt, de jól érzem magam. Az a kb. félóra, amit ott töltöttem, felidézte az elmúlt badacsonyi nyarat, az azt megelőző ábrahámhegyi nyarakat – és elővételezte a ránk váró augusztusi badacsonyi nyaralást. Merthogy igen, eldöntöttük: miután végiglapoztuk a Nekker Manci katalógusait, áttúrtuk az internetet, úgy döntöttünk, hogy hallgatunk a régi bölcsességre, amely szerint győztes csapaton ne változtass – és idén is Badacsonytomajra megyünk pihenni, feltöltődni.

Messze még ugyan az augusztus eleje, de ez a néhány perc, ez a pár pohár gyönyörű bor, a mosolygós arc, a kedves fogadtatás – mindez elérhető közelségbe hozta a ránk váró két hetet. Kicsit szabódok leírni, de pillanatnyilag úgy érzem, boldog vagyok, egyszersmind valami fájdalomszerűséget is érzek. Mintha honvágyam lenne Badacsony iránt.

Akinek hoztunk badacsonyi bort (leginkább Szegedy Róza-féle ürmöst) ajándékba, az tudja, miről beszélek, akinek nem hoztunk, az csupán a szavaimra hagyatkozhat: ezen a hétvégén egész vasárnapig tart a Deák téren a Badacsonyi Borfesztivál.

Menjetek ki soron kívül, és igyatok meg (lassan kortyolgatva) egy pohár badacsonyi fehérbort!