A görög sofőr gödeli esete a rendőrökkel

Egy kérdést akkor nevezünk gödelinek, ha az a kérdés tök rendben van, a válaszadáshoz szükséges összes információt is birtokoljuk – csak épp az adott rendszerben rendelkezésre álló eszközökkel logikai képtelenség megválaszolni. Ha mégis választ akarunk adni egy gödeli kérdésre, át kell lépni az adott rendszerből egy másik rendszerbe. Ez a rendszer se nem jobb, se nem rosszabb, csak épp más axiómákra épül. És ebben a rendszerben játszi könynedséggel adhatunk választ arra, ami az első rendszerben megoldghatatlan feladványnak bizonyult. (Természetesen ebben a rendszerben is meg lehet fogalmazni gödeli kérdéseket, amelyekre lehet, hogy épp az első rendszerben lehet érvényes válassszal szolgálni.)

Ma ismét eszembe jutott a görög sofőr gödeli esete a rendőrökkel, amit Peti mesélt nekem több mint húsz éve. A poszt végén leírom. Előbb azonban leírom, miről jutott eszembe.

Az a gyanúm, hogy amikor a Természet és a Jog kisgyerekként együtt játszottak a homokozóban, a Jog valami nagyon csúnya dolgot tehetett a Természettel: elvette a golyóit vagy összetaposta a homokvárát, vagy valami ilyesmi. Aztán felnőttek mindketten, de a régi sérelem megmaradhatott. A Természet időről időre bosszút áll, és megmutatja, valójában melyikük a jani. A Jog ilyenkor áll, ostobán bambul, és menne inkább vissza a homokozóba.

Tomi, vizsgára készülvén, időnként megoszt velem egy-egy érdekességet. A jegyzeteiben tegnap találkozott egy jelenséggel, amelyet korábban nem ismert ő sem, én sem. (Legalábbis nem ilyen konkrétan.) Egy fejlődési rendellenességről van szó, amely az ijesztő androgén-inszenzitivitási szindróma (AIS) névre hallgat. Nem véletlenül ijesztő a neve: az AIS (megítélésem szerint) a Természet egyik legvaskosabb „tréfája”, amelyen nagyon nem tudok röhögni.

Képzeljünk el egy helyes, kedves, angyali kislányt, aki szép lassan belenő a serdülőkorba. És egyszer csak kiderül, hogy nem menstruál. Lehet, hogy modellszépségű nővé fejlődik, de tizenkét, tizennégy, tizennyolc éves – és még mindig nincs menzesze. Az orvosi vizsgálat aztán kideríti: nem csoda, hogy nincs menzesz: nincs petefészek sem, nincs méh sem, a hüvely vakon végződik, és egyébként nagyon rövid. A hasüregben viszont herék találhatók, ami nem is csoda: a genetikai elemzés során kiderül, hogy az illető kislány (nő) XY kromoszómájú: genetikailag tehát férfi. Nem kicsit: nagyon.

AZ AIS tehát az interszexualitás egy genetikusan kódolt válfaja, amelyet egy X kromoszómához kötött recesszív gén örökíti tovább. A kialakulásának okáról lásd a fenti linket.

A kérdés orvosi, biológiai részéhez nem értek. A pszichológiai vonatkozások már érdekesek számomra: a belinkelt oldalon azt olvasom, hogy amikor az AIS nő tudomást szerez arról, hogy genetikusan valójában férfi, az súlyos identitáskrízist okozhat (naná), de önsegítő csoportokban meg lehet tanulni együttélni vele. Továbbá az a tapasztalat, hogy az AIS állapot nem befolyásolja a szexuális orientációt semmilyen irányban.

Amin elgondolkodtam, az a következő. Akár a Magyar Köztársaság jogrendszere, akár a Római Katolikus Anyaszentegyház kánonjoga szerint egy AIS személy kivel léphet házasságra? Mert, ugyebár, a házasság intézményét (akár polgári, akár egyházi értelemben vesszük) nem szabad megnyitni a homoszexuális kapcsolatok számára. (Isten ments, a végén még jó lenne nekik!) Viszont: adva van egy ember. Külsejét tekintve, amint írtam, jó eséllyel modellszépségű nő. Nagy mellekkel és puncival. (Bár, mint láttuk, a hüvelye valójában rövid zsákutca.) A neve – mondjuk – Éva, a személyi száma 2-vel kezdődik. Tehát nő. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy ivari kromoszómái egyértelműen XY típusúak. Tehát férfi.

Kivel köthet tehát (egyházi vagy polgári) házasságot Éva? Ádámmal vagy Máriával? Ha Máriával köt házasságot, akkor a házassági kötelékben két punci lesz. Ez nyilván homoszexualitás, fúj. Ha Ádámmal, akkor a házassági kötelékben két XY kromoszóma lesz. Ez is homoszexualitás, fúj. Akkor mi van – kérdezi gúnyosan a Természet a Jogot. – Mi a válaszod erre a gödeli kérdésre, he?!

– Anyád – feleli sértődötten a Jog. – Hagyj békén a provokatív hülyeségeiddel. – És sértődötten visszavonul a maga biztonságos, felnőttkori, életidegen homokozójába.

Hát, erről jutott eszembe a görög sofőr esete.

A görög sofőr jó sok évvel a rendszerváltás előtt dolgozott egy nagyvállalatnál. Gondolom, politikai menekült lehetett magyarországon; kedves ember volt, nagy darab állat, és aranyosan törte a magyart. Egy alkalommal az aktuális fejest fuvarozta valahova, amikor meg kellett állnia: az úton forgalmi akadályt képezett két, egymással karambolozó rendőrautó. Mindkettő ripityára tört.

A görög sofőr kiszállt, körbejárta a roncsokat és a roncsok körül töketlenkedő rendőröket, megvakarta a fejét, és vigyorogva megkérdezte:

– Bozmeg, rendőr: mos' kit írsz fő'?!