A szépen szóló cím csupán véletlenül emlékeztet (így május estelén) Szűzanyánk Szeplőtelen Szívének Szeretetlángjára (gollam, gollam).
Lord Soth blogjában van egy poszt, amelynek témája egy párbeszéd A Gyűrűk Ura egyik kulcsjelenetében, a Fekete Kapu előtt, Aragorn és Szauron szája (Mordor követe)között. Lord Soth leír egy fiktív párbeszédet, amelyben Aragorn és Szauron szája (a filmben Szauron Hangjának nevezik) nem játszmáznak egymással, nem egymás megsemmisítésére törnek, hanem őszinte kommunikációval, érzéseiket és szükségleteiket föltárva megállapodjanak egy kompromisszumos megoldásban: elég nagy ez a világ, elférnek benne valamennyien.
Az a helyzet, hogy nem tudok azonosulni az e posztban írottak gondolatvilágával, sőt kifejezetten erős indulatokat éreztem, amikor olvastam. Persze sok százmillió olyan poszt van a neten, amelynek a gondolatvilágával nem tudok azonosulni (és amelyeket olvasva kifejezetten erős indulatokat érzek), úgyhogy ez önmagában még kevés lenne ahhoz, hogy a saját blogomban írjak róla. Ez a gondolatmenet azonban az EMK (erőszakmentes kommunikáció) horizontján lett megfogalmazva. És ha ellenállást tapasztalok magamban az EMK-val kapcsolatban, akkor kognitív disszonanciát élek át (hiszen az EMK-t egyébként hatékony eszköznek tartom az ellentétek feloldásában), és szükségem van arra, hogy a kérdés mélyére ásva e disszonanciától megszabaduljak.
A poszt címe egy parafrázis: Gonosz-e vagy?
Ha erre keresem a választ, akkor az a magam gyártotta aforizma jut eszembe, amelyet régebben gyakran idéztem: gonosz ember nem létezik, csak olyan, akit nem szerettek eléggé. Ezzel továbbra is egyetértek, csak ma már kevésbé melodramatikusan – és zsiráf-terminológiával – úgy fogalmaznám: gonosz ember nem létezik, csak olyan, akinek nincsenek kielégítve a szükségletei.
Azonban mind a töprengéseim, mind a tapasztalataim oda vezetnk, hogy ettől függetlenül a gonoszság létezik. Csak ha nyakon akarjuk csípni, akkor épp hogy nem egyes személyekben kell keresni, hanem a személy hiányában: ott, ahol az elszemélytelenedés kapja a főszerepet. A hivatalban, az intézményben, a pozícióban, a rangjelzésben, az egyetértő mormogásban, az arctalan közakaratban.
A fiktív párbeszéd számomra elsősorban azért értelmezhetetlen, mert eltekint egy meghatározó körülménytől: a történetben Szauron szája nincs alkupozícióban. Nem is lehet, mert nem individuumként jelent meg, hanem a deperszonalizált intézmény szócsöveként. Nem lehet vele kialakítani a szükségletek harmóniáját, mert neki nincsenek szükségletei – pontosan azért, mert nincs olyan, hogy „neki”. Nem személy, hanem a megtestesült személytelenség.
A Fekete Úr maga, Szauron pedig – szerintem zseniálisan – az egész könyvben nem jelenik meg. Csak azt tudjuk, hogy van, érezhető a mind fenyegetőbb jelenléte – de ő maga, a személy elérhetetlen. Nem látjuk, nem halljuk, csupán egy izzó szemet észlelünk belőle. Fizikai valósága Mordornak (az országnak) van csupán – meg persze a legkegyetlenebb szolgák, a kilenc Fekete Lovas lovának, ill. a lovasok fekete öltözékének. Amelyre azért van szükségük, „hogy ha eleven lényekkel akad dolguk, a semmivoltuknak alakja legyen”.
Hamvas Béla írja valahol, hogy ha eljön az Antikrisztus, az nem egy személy lesz, nem egy konkrét valaki, hanem egy olyan idő, olyan közeg, amelyben a személyesség, az individualitás, az egyéni felelősség teljesen megszűnik: bedarálja az arctalan intézmény. Én valami ilyesmit értek gonoszság alatt: azt az arctalan, testetlen, alaktalan valamit, amely nemcsak erőszakmentes kommunikációra, de egyszerűen semmilyen kommunikációra nem alkalmas. Mert nemhogy zsiráf-, de sakálfülei sincsenek, amelyekel meghallaná az egyes embert.
Adolf Hitlerrel és Joszif Sztálinnal (elvileg) lehetett volna erőszakmentes kommunikációt folytatni. A hitlerizmussal, a sztálinizmussal, Auschwitzcal és a Gulággal nem.
És azt hiszem, ezért volt lehetséges, egyszersmind, paradox módon, ezért volt eleve lehetetlen Semjén Zsolttal emberi (illetve bármilyen) kommunikációt folytatni. Mert ama bizonyos presszóban ugyanazon a széken, ugyanabban a testben egyszerre volt jelen az érző ember, a maga személyes szükségleteivel, valamint az inkarnálódott, süket és vak személytelenség. Szauron szája, a parancsnak akarattalanul engedelmeskedő gép.
vasárnap, május 11, 2008
Szauron szájának szükségletei
3 megjegyzés:
Alább választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknak megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek.
:)
VálaszTörlésTetszik a magyarázat, miszerint Szauron Szája (Hangja) - hogy, is fogalmazzam - ki van zárva, a kommunikáció lehetőségéből.
A post tartalma egy gondolati játék. Mi lenne ha ... ?
Igaz, hogy a Túró Rudi + Jhonny + halászlé kombó, nem valami vonzó. De van aki hányingert érezve elfordul, és van aki kiváncsiságból azért megkostolja, hátha nem is olyan rossz. Persze rossz. :)))
Már megszoktam, hogy gondolataim néha provokatívan hatnak másokra, és az idő folyamán azt hiszem meg is tanultamm ezt kezelni. Egy valamit szeretnék csak kérni. Ne vedd személyesnek ezt a dolgot. Személyiségem provokatív oldala, nem a másik idegesítését szolgálja, hanem hogy kimozdítsa a dolgokat a holtpontról. Ennek segítségével születik a párbeszéd.
(Nem feltételezem, hogy személyesnek vetted, csak a biztonság kedvéért tisztázom ezt.)
Továbbra is mély tisztelettel maradok olvasód.
Lord_Soth_
Utólag mindenképpen szeretem azokat a provokációkat, amelyek jó/új/izgalmas dolgokat pro-vokálnak (hívnak elő) belőlem. Még akkior is, ha első indulatomban ölni szeretnék. :))
VálaszTörlésA Gyűrűk Ura (és A szilmarilok) az én személyiségemben, élettörténetemben különleges helyen szerepel: amellett, hogy nyitott vagyok arra, hogy a hibákról, következetlenségekről stb. beszélgessek valakivel, és a vele/róla való poénkodás sem idegen tőlem -- emellett, ha azt tapasztalom, hogy valahol valakik létében, létjogosultságában támadják (ahogy azt tette az általad belinkelt kritika), akkor menthetetlenül eldől bennem a borjú. Félreértés ne esssék, ez az én gyenge pontom (sőt: Gyenge Pontom :) ), és senkit nem akarok felelőssé tenni a saját érzéseimért.
Szerintem amúgy nem baj, hga valakinek megvannak a maga tyúkszemei, ha tisztában van velük. Kamaszkorom óta rajongok Petőfinek a következő (szerintem briliáns) mondatáért, amit 1847-ben az Úti jegyzetekben írt:
"Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát, és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki."
:)))
Egy élmény olvasni ezt a vitát már pár napja! :)
VálaszTörlésAmi viszont nekem nagyon föltűnő - "kibicnek semmi sem drága" alapon :) -, hogy mennyire megmozgatja mindenkiben az "alapokat" ez a könyv. Ha lebontjuk a sztorit,végtelenül egyszerű csontvázat kapunk. Mégis, akaratlanul is arra késztet, hogy ítéleteket hozzunk: jót, vagy rosszat, szinte mindegy, mert a legfontosabbá az válik, hogy szubjektív legyen. Aztán, persze, a sok különböző látásmódot meg lehet próbálni egyeztetni... :))