Nyílt levél Semjén Zsoltnak

Kedves Zsolt!

Mint okleveles teológushoz fordulok Hozzád, segítségedet kérve egy logikai, egyszersmind erkölcsi/eszkatológiai probléma megoldásához. A probléma fókuszában a hazugság áll, amelyet a zsidó-keresztény vallás, a Sínai-hegyi kinyilatkoztatástól kezdve mind a mai napig konzekvensen bűnnek tekint. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a hazugság önmagában bocsánatos bűn, azonban „halálos bűnné válik, amikor súlyosan megsérti az igazságosság és szeretet erényeit. ” (KEK 2484) A halálos bűn pedig, mint a katolikus egyház tanítja, per definitionem olyan cselekedet, amelynek eredménye a lélek végleges halála, a kárhozat.

Talán emlékszel még, hogy három éve én, mint a magyarországi keresztény-meleg (civil) önszerveződések alapítója és egyik képviselője, személyes találkozót javasoltam Neked, a KDNP elnökének, egy kettőnk közötti, éles hangú levélváltást követően. Abban a reményben kezdeményeztem ezt a beszélgetést, hogy amennyiben kamerák és mikrofonok által ránk kényszerített szerepek nélkül tudunk informálisan szót váltani egymással, talán sikerül emberként közelebb kerülni a másik álláspontjához. Úgy gondoltam akkor, hogy a melegek elleni rendszeres és nyilvános uszításaid mögött valójában nem rosszindulat vagy politikai számítás húzódik, hanem egyszerű tudatlanság.

A javaslatot készségesen fogadtad, és 2005. május 4-én este hangulatos másfél órát töltöttünk együtt egy kávé mellett egy a Parlamenthez közeli presszóban. Féltem a találkozástól, de roppant megnyerőn viselkedtél: azonnal fölajánlottad a tegezést, és szemlátomást pózolás nélkül voltál jelen a szituációban, önmagadat adva. Így nagyon gyorsan ki is derült, amit gyanítottam: valóban meglepően tájékozatlannak bizonyultál a homoszexualitás egész kérdéskörét illetően. Saját bevallásod szerint nem voltál például tisztában azzal, amit ma egy nyolcadikos gyerek is tud: hogy a homoszexualitás és a pedofília két különböző dolog. Tárgyi tévedésben voltál a melegek jogi helyzetét illetően (öröklésjog, beleegyezési korhatár stb.) Ez nem gátolta beszélgetésünket, ellenkezőleg: köszönettel fogadtad, hogy tájékoztalak az elemi tényekről. Amikor pedig hoztam az egyszeri meleg ember életéből néhány banális példát arra, hogy milyen jellegű kirekesztésekkel és konfliktushelyzetekkel kell szembenéznünk mindennapjainkban, jól láthatóan megrendültél, mondhatni, elérzékenyültél.

A melegek jogi helyzetével kapcsolatban fenntartottad véleményedet, hogy a „házasság” szó le van foglalva a heteroszexuális párkapcsolat számára, de az általam hozott nyilvánvaló jogi egyenlőtlenségeken úgy háborodtál fel, ahogy az bármely demokratától elvárható. Szembesülve ezen (számodra) új információkkal, ott és akkor, a szemembe nézve ígérted meg nekem, hogy egyértelműen támogatni fogod a melegek (beleértve a melegek párkapcsolatának) jogegyenlőségét.

Nagyon jó benyomásokkal, az emberben való hitemben megerősödve jöttem el a presszóból, és reményeim erősödtek, amikor pár hét múlva ismételt találkozóra invitáltál. Ezúttal az irodádban találkoztunk, méghozzá négyesben: a beszélgetés másik két résztvevője Sándor Bertalan, az Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért akkori vezetője, illetve Lukács Tamás KDNP-s képviselő volt. Szakmai tárgyú eszmecserét folytattunk: kíváncsi voltál, mi volna a véleményünk egy olyan jogintézménnyel kapcsolatban, amely a meleg párok élettársi kapcsolatához ugyanazon jogkövetkezményeket fűzné, mint a házassághoz. A beszélgetés során Te felszabadultabb és közvetlenebb voltál, Lukács Tamás tartózkodóbb, talán zavarban volt. E zavar főleg akkor vált érthetővé, amikor kiderült: Hozzád hasonlóan ő sincs tisztában a hatályos magyar polgárjoggal, konkrétan az öröklés és a köteles rész szabályaival. Mindazonáltal az álláspontotok egyértelmű volt. Noha az örökbefogadás kérdését csak futólag érintettük, mind Te, mind Lukács Tamás világosan kiálltatok amellett, hogy – bár a melegkapcsolatok házasságnak nevezését elutasítjátok – a melegek számára az azonos jogok biztosítása indokolt. Lehetőségként még az is fölvetődött, hogy esetleg maga a KDNP fogja beterjeszteni az Országgyűlésnek a melegek jogegyenlőségét biztosító törvényjavaslatot – demonstrálandó azt, amivel maximálisan egyetértettetek: a melegkérdés nem jobb- vagy baloldali ügy.

Barátságosan elváltunk, és vártuk, mi történik. Nem történt semmi. Egészen 2006 tavaszáig nem tudok egyetlen olyan megnyilvánulásodról sem, amelyben szóba hoztad volna a homoszexuálisok helyzetét. Barátaim és ismerőseim tamáskodva fogadták a találkozásunkról szóló beszámolómat (kevésbé szofisztikáltan: hülyének néztek), hangot adva azon véleményüknek, hogy Részedről az egész nem volt egyéb, mint politikai marketingfogás. Nem tudtam mit felelni nekik: bizonyítékom nem volt, csak a reményem és a józan eszem. Ez utóbbi azt mondta nekem: nem volt okod arra, hogy négyszemközt mást állíts, mint amit plénum előtt szoktál, vagy amit gondolsz: senki és semmi nem kényszerített, hogy a szemembe hazudj.

Ekkor viszont, a választási kampányban, azt az enigmatikus mondatot találtad mondani egy alkalommal, hogy eleged van a „meleg tisztességből.” Hogy konkrétan mit is értettél ezen szintagma alatt, csak sejteni lehetett. Ami egyértelmű volt, az az üzenet tartalma. E tartalom pedig erősen arról szólt, hogy a barátaimnak igazuk volt: egy évvel korábban egyszerűen megpróbáltál eszközül használni arra, hogy a keresztény melegeken keresztül lenyúld magadnak a liberális szavazótábor egy részét. Másként fogalmazva: a józan eszem cserben hagyott – igenis a szemembe hazudtál.

Amint levelem elején írtam, a hazugság önmagában csak bocsánatos bűn; halálos bűnné akikor válik, „amikor súlyosan megsérti az igazságosság és szeretet erényeit.” Ez, kedves Zsolt, most történt meg. 2007 egy nyári éjszakáján a Fidesz-KDNP választási szövetségese, a Jobbik szervezésében homoszexuálisok elleni pogrom zajlott Budapesten. Te sajtónyilatkozatban ítélted el a történteket; e nyilatkozatban világossá tetted álláspontodat, amely szerint morálisan nem teszel különbséget a melegfelvonulás, illetve a melegek elleni szervezett fizikai erőszak között. Úgy gondolom, az igazságosság és szeretet erényeit e jogkövetkezmények nélküli nyilatkozatoddal még mindig nem sértetted meg: ez csupán hányingert keltő odakacsintás volt a fasizmus eszméjének.

Azonban a Magyar Köztársaság törvényhozása tavaly decemberben kinyilvánította, hogy az egyetemes emberi jogok kérdésében – szemben a KDNP törekvéseivel – nem Afganisztánhoz és Iránhoz kíván felzárkózni, hanem Európához. A Parlament (a Te nemleges szavazatod ellenére) megszavazta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, gyakorlatilag pontosan ugyanazon tartalommal, ahogy arról 2005-ben beszélgettünk, és amely tartalomról Te és Lukács Tamás azt állítottátok, hogy egyetértetek vele, támogatjátok. Ez a jogszabály – hiányosságai ellenére –, amennyiben jövő év januárjában hatályba lép, sok ezer magyar meleg pár jogi és anyagi biztonságát garantálja.

A KDNP most az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy semmisítse meg a kérdéses törvényt. Ezzel az aktussal eleget tettél a katekizmusban írott kritériumnak: hazugságod – a katolikus egyház értelmezése szerinti – halálos bűnné vált.

Azaz... Éppen ez a kérdésem: itt térek vissza a levelem elején említett logikai, illetve erkölcsi/eszkatológiai problémához. Két egymásnak ellentmondó állításról ugyanis csupán annyit lehet tudni, hogy közülük valamelyik hamis. Hogy melyik, az nem eldönthető. Jelen esetben a formális logika két lehetőséget enged meg:

1. Saját álláspontod vonatkozásában a nyilvánosság előtt konzekvensen igazat mondtál (és mondasz) – ez esetben 2005-ben egyértelműen hazudtál nekem, illetve említett barátomnak.

2. Barátom és én három éve azon privilegizált helyzetben voltunk, hogy egyedül nekünk tártad fel valós véleményedet. Ez esetben előtte és azóta hazudtál (illetve hazudsz) az egész országnak.

Logikailag harmadik lehetőség nincs. XVI. Benedek pápa nemrég erősítette meg ismételten a katolikus egyház tanítását arra nézve, hogy a pokol igenis létezik. Kedves Zsolt, kérlek, igazíts el: a két említett lehetőségből melyik a helytálló? Melyik miatt tervezel oda jutni?

Üdvözlettel:

          Birtalan Balázs