Dalmentő Ez a kép is csupán egy álom. Mégis muszáj idecitálnom. Visszanézve az ébredés rácsán, magamat látom, kezemben csákány. Lihegve, kapkodva, mint akit ölnek, töröm a hideg, agyagos földet. Az éjben, távolról, tompán és halkan kapaszkodik fel pár hangnyi dallam: a mélyből, tudjisten, ki vagy mi, földalol. És egyértelmű a feladatom; nem e valakit vagy e valamit: a dalt kell kiszabadítanom a föld alól. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Alább választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknak megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek.