Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, április 25, 2015
13:37
 
Oltáros papagáj


Bayer Zsolt egy nagyinterjúban megingathatatlan pártfegyelemmel hozza az aktuális papírformát: hosszasan beszél középre, bűnbánatot tart a „félreértelmezett” mondatai miatt, és egyszerre több szólamban magyarázza, hogy ő aztán olyannyira nem szélsőséges, hogy csak na.

Ezt az interjút olvasva jutottak eszembe az ún. oltáros papok.

De mi fán terem egyáltalán az „oltáros pap”? A Magyar Katolikus Lexikon szerint „régebben egy meghatározott oltárnál miséző pap, aki az oltár javadalmából élt, s lelkipásztori hivatalt nem töltött be”. Mit jelent ez magyarul? A következőt.

Európában a reneszánsz előtt a tudás őrzője és továbbadója az egyház volt. A legműveltebb emberek többsége egyszersmind felszentelt pap is volt. Fordítva: aki eljutott odáig, hogy pappá szenteljék, az időközben meglehetős jártasságra tett szert az egyházi és világi tudományokban. Az egyház bevételi forrása (túl az egyházi adón) azonban nem a papjai műveltsége volt, hanem a papi tevékenysége, nevezetesen a misézés. Aki misét akar mondatni a húsz éve elhunyt Lujza néni lelki üdvéért, az perkál. Csakhogy kell valaki, aki ezt a misét érvényesen be is mutatja. Márpedig több volt a néhai Lujza néni, mint a kiművelt pap. Megoldás?

Nosza, szenteljünk pappá olyanokat is, nagy mennyiségben, akik annyira nem műveltek. Konkrétan olyan embereket, akik semmilyen tudományos vagy teológiai képzésben nem részesültek, alkalmasint funkcionális analfabéták, de egy rájuk bízott szöveget be tudnak magolni, és – miseruhába öltöztetett papagájként – azt naponta (f)el tudják mondani a templom egyik mellékoltáránál. Emellett semmi egyebet nem csinálnak: nem gyóntatnak, nem prédikálnak, nem keresztelnek, nem temetnek, nem vezetnek anyakönyvet, nem igazgatnak egyházközséget – egyszerűen azért, mert túl hülyék ahhoz, hogy ilyen intellektuális feladatokat rájuk lehessen bízni.

Tehát miséznek (nagyobb templomokban előfordult, hogy a főhajóban mondott nagymisével egyidejűleg több mellékoltárnál párhuzamosan nyomták az ipart az oltáros papok, csöndesen, magukban mondva a mise szövegét, hívek nélkül; közben a kispadon már melegítettek a következő papok, várva, hogy megüresedjen valamelyik oltár), a misepénz egy részét pedig megkapják ők maguk zsebbe, a többi megy az egyháznak.

Ez jutott eszembe a Bayer-interjú kapcsán, mégpedig akkor, amikor Semjén Zsoltról, pontosabban az ő hirtelen megtéréséről beszélt. Elmondta, hogy micsoda partyarcok – „ricsés csávók” – voltak ők ketten gimnáziumban, és hogy a Semjén Zsozsóéknál (aki azóta doktori címet szerzett, tudjukhogyan) micsoda bulikat tartottak rendszeresen. Aztán jött 1981 nyara.

„Szeptemberben ismét irány a Semjén-lakás, és azt láttuk, hogy a szobája kiürítve, a fal hófehérre meszelve, a teljes berendezés egy íróasztal, egy ágy, fölötte feszület.”

Mint egy szerzetesi cella, tényleg. Még egyszer: íróasztal, ágy, feszület.

Teccikérteni, ugye?

Könyvespolc sehol.

Címkék: ,


péntek, április 10, 2015
19:27
 
Macskás vers




Schrödinger macskája


Kitűnőn lököm a kátét,
márminthogypersze a rákét.
Tudom jól, hol, mit az áttét.

Derűsen biccentek: „Helló!
Megint csak itt tolod, kemó?”
Szánom őt – rohadt egy meló:

nem pihen szegény egy percet.
Permanens gyilkolós helyzet:
üt és vág minden kis sejtet.

Hatása bőven van: mellék.
Apránként mindegyik fellép;
számolom: megannyi kellék.

Listázom, mi mindent tolt el,
majd jön a kármentő módszer:
gyógyszerre gyógyszerre gyógyszer.

Mikor épp tünetek szűnnek,
maga a mennyei ünnep:
hasam csak közepest püffed,

nem tocsog seggem a szarban,
működik talpként a talpam,
ízeket érzek, mint hajdan,

vérnyomás: elmegy per jó lesz
kicsivel kevesebb córesz.
(Ajvé, hát miféle szó ez!)

Aztán, hogy művelt-e bármit,
már ami valóban számít,
nem csekély idő, míg látszik:
egy nap, ha meglesz a CT-m...

Addig meg, doboza mélyén,
a macska dorombol, békén.



Címkék:




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta