Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, december 31, 2008
09:11
 
Retró


Immár negyedik alkalommal írok évösszefoglalót itt a blogomban. Ha valakit érdekel, milyen volt Birtalan Balázsnak lenni 2008-ban, most elolvashatja:


Január

  • A jelen blogban komment formájában lecsesznek amiatt, hogy a 2007. évről írott összefoglalóm szubjektív. Más kommentelők megvédenek.
  • Átdolgozott karácsony és szilveszter után az élőhalottként kezdett év első munkanapján sikerül üzembe helyezni a közjegyzői irodában a Hitelesítő Rendszer nevű programot. Ezt követően is rengeteg munka van vele, de használható, mi több, piacképes.
  • Penészedik a fal az aránylag frissen felújított lakásban; Tomival egy hangulatos éjszaka nekiállunk festeni.
  • Zsinórban megírok három olyan posztot, amelyek utóbb a november végén megjelenő kötetem fontos írásai lesznek. Kötetről ekkor még foglmam sincs.
  • Rengeteg év után ismét elmegyek cirkuszba (Tomival együtt, persze, akitől ezt kaptam karácsonyi ajándéknak). Önfeledt móka, kacagás, „gyermek vagyok, gyermek lettem újra” – nagyon élvezem, de nagyon rám is fér.


    Február

  • Névnapomra libamájat kapok Tomitól; hatalmas, feledhetetlen lakomát csapunk.
  • Két hétig szabadságon, valamint depressziós vagyok. Na jó, utóbbi nem csak két hétig.
  • Megjelenik magyarul a Harry Potter-sorozat befejező kötete.
  • Tizenkilenc évvel a keresztelésem után leírom magamról az „Egyértelműen nem vagyok római katolikus”


    Március

  • Tomival 7 éve vagyunk együtt.
  • A szokott pár napos téli nyaralásunkat töltjük, ezúttal Sárváron. Noha odafele kidől alólunk Bercike, meg egyébként is betegen indulunk útnak, összességében jól érezzük magunkat.
  • Magyarország elsöprő többséggel ad igenlő választ a Fidesz által kezdeményezett „Szeretne-e Ön ismét Kádár-rendszert, akkor is, ha beledöglik az ország?” munkacímű népszavazáson.
  • Brúnó sok év győzködés után végre elkezd blogot írni.
  • Egy ével a lézeres szemműtétem után elmegyek az utolsó kontrollra is. Tökéletes a látásom.
  • Pszichodrámán nagy sírások és őrjöngések közepette lejátszom életem első protagonista játékát.
  • Kivonják a forgalomból az 1 és 2 forintost.
  • Megjelenik Apa Csak kékre lépj c. verseskötete.
  • Dávid Ibolya elküldi Bayer Zsoltot az antiszemita kurva anyjába. Tudjuk, persze, hogy miért épp most, de attól még örülünk neki. A gratuláló levelemre önfényező egyenválaszt küld.


    Április

  • Részt veszek az Integratív Pszichoterápiás Egyesület éves kongresszusán.
  • Gyakorlatilag megszakad a beszélő viszony az egyik barátommal.
  • Meghal Antal Imre.
  • Vincze Tamás András barátom teljesen váratlanul, rajtaütésszerűen letámad egy levélben, azzal, hogy elég legyen a lustálkodásból, nincs több kifogás: most azonnal álljak neki megírni az esszékötetemet. Segítségképpen az általa ismert írásaimból összeállít nekem egy első vázlatot, amivel el tudok indulni. Úgy megszeppenek, hogy ijedtemben nekiállok könyvet írni.
  • Több mint tíz évvel az előző kiadás után – gyakorlatilag az én makacsságom eredményeképpen – ismét megjelenik magyarul Daniel Quinn Izmael című könyve a Katalizátor Kiadó gondozásában.


    Május

  • Miután a KDNP az Alkotmánybírósághoz fordult, a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény megsemmisítését kérve, nyílt levélben emlékeztetem Semjén Zsoltot, hogy három évvel korábban egy hasonló törvény egyértelmű támogatását ígérte.
  • Nyílt levelemre dr. Lukács Tamás válaszol nyílt levélben; válaszából kiderül, hogy nem tudja, mi a különbség szexuális orientáció és nemi identitás, továbbá pap és nem-pap között.
  • Húszéves érettségi találkozó. Félek tőle, de végül egész tűrhetően érzem magam.
  • Yayhya Jammeh gambiai elnök 24 óra egérutat ad a homoszexuálisoknak, hogy elhagyják az országot, betű szerint fejvesztés terhe mellett. (Félévvel később a Vatikán visszautasítja, hogy csatlakozzon az ENSZ azon kezdeményezéséhez, amelynek célja, hogy a homoszexualitás sehol a világon ne legyen büntethető cselekmény.)
  • Badacsonyi borfesztivál Budapesten. A korábbi nyaralásunkat idéző ízeket érezve blogomban leírom a „boldog” vagyok kifejezést.


    Június

  • Pszichodrámán újabb protagonista játék. A „Halál ereklyéi” mint szimbólum teljesen új, központi jelentőséget kap az életemben.
  • Ismerkedem Fritz Perls Gestalt-terápiájával.
  • Tóth Gábor rendőr dandártábornok, Budapest Rendőrfőkapitánya hosszú oldalakon keresztül indokolva betiltja az idei melegfelvonulást. 24 óra múlva mégis engedélyezi, azzal, hogy bocsi, tévedés volt.
  • Tomival Visegrádra kirándulunk, prímán érezzük magunkat. Ebédkor az étlapról nem a „lepedőbe göngyölt versenylófej angolosan” fogást választjuk.
  • Nyílt fasiszta uszítás kereng az interneten arra nézve, hogy szét kell verni a júliusi melegfelvonulást. Az egyik szervező az a Budaházy, akinek a hídfoglalási akcióját annak idején Deutsch Tamás mentegette.
  • Molotov-koktélos támadás Budapesten egy melegbár ellen. A rendőrség rongálás miatt indít vizsgálatot.


    Július

  • Elkezdek rendszeresen edzőterembe járni (és kb. öt hónapig ki is tartok).
  • Molotov-koktélos támadás Budapesten egy melegszauna ellen. Személyi sérülés is történik – a rendőrség ismét rongálás(!) miatt indít vizsgálatot. (A vizsgálatok eredményéről azóta sincs hír.)
  • Többszáz fasiszta a jó erkölcs nevében megpróbálja szétverni a Meleg Méltóság Menetét. A tüntetőket zárt metrószerelvényben menekítik ki a helyszínről. A mentősök megtagadják a segítséget a sérültektől. Utólag a KDNP a felvonulást ítéli el. A politikusok és újságírók a banditákat „ellentüntetők”-nek nevezik. A bírósági ítéletek szerint a tojással való dobálózás egyszerű véleménynyilvánítás. Sólyom László hallgat, most valahogy nem beszél „morális válságról”.
  • Masszív PTSD-tüneteket produkálok; ezt enyhítendő pszichodrámán ismét játékom van, amelynek során szétverem a fasisztákat.
  • Az Ezredvég c. folyóiratban megjelenik A költő c. versem.


    Augusztus

  • Badacsonytomaj, nyaralás. Bár az allergia és egy magammal hurcolt munkahelyi konfliktus intenzíven próbálja agyoncsapni, nagyon jól érezzük magunkat. Feltöltjük a fehérbor-készletünket.
  • Tíz éve, hogy közjegyzői irodában dolgozom.
  • Az említett munkahelyi konfliktust sikeresen lezsiráfozom.
  • Nyárzáróként Bikkfánál és Bambikánál töltünk egy nagyon kellemes hétvégét Pécsett. Harkányi gyógyfürdőzés, villányi bortúrázás. Feltöltjük a vörösbor-készletünket.


    Szeptember

  • A Katalizátor Kiadóval aláírom a szerződést a könyvemre. Pályázatot nyújtunk be a Magyar Könyv Alapítványhoz (és nem nyerünk, így a könyv saját költségemen jelenik meg).
  • Új személyit csináltatok; azt a valamit, ami az előző tíz évben „identitásom” manifesztuma volt, egy mozdulattal érvénytelenítik.
  • Megírom (csaknem készre) a Wikipédia kriminális állapotú Harry Potter-szócikkét.
  • Elolvasom Darvasi László Trapiti és André Schwarz-Bart Igazak ivadéka c. könyvét.


    Október

  • Megjelenik Apa Viszonylag minden (Tsepeli gavotte) c. verseskötete.
  • Verbőczy Antal 60 éves lenne.
  • 39 éves vagyok; az ezt taglaló posztot a „Jó dolog 39 évesnek lenni” mondattal zárom.
  • Elkészül a könyvem borítója.


    November

  • Barack Obamát választják elnöknek az Egyesült Államokban, és nagyon örülök neki.
  • Lefordítom eszperente nyelvre Johann Wolfgang von Goethe Vándor éji dala című versét.
  • Elkezdek egy másik pszichodráma csoportot is, de a vezető kirúg, állítólag a „súlyos narcisztikus személyiségzavarom” miatt. Kiborulok, de jó jel önmagam számára, hogy néhány nap alatt talpra állok. Utóbb jóleső érzéssel hallom a rádióban, amint az illető elmondja, hogy nagyon nem tud mit kezdeni drámacsoportjaiban a melegekkel.
  • Ismét pszichodráma (az eredeti csoportomban); végre sikerül anyám halálával játszani: tizennyolc év elteltével végre elköszönök anyámtól.
  • Megjelenik az Aszalt szilva naplementekor – Mémtörténetek című könyvem.
  • A sajátommal egyidejűleg jelenik meg Daniel Quinn Izmael-trilógiájának második része, a B története, amelyet a blogomban „fogadott gyermekemnek” nevezek.


    December

  • Megjelenik Halmai Gábor velem készített interjúja a Fundamentum c. emberi jogi folyóiratban.
  • Az Alkotmánybíróság – tevezett hatályba lépése előtt két héttel – megsemmisíti a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt. E ponton úgy döntök, hogy (határozatlan ideig) nem tekintem magam a Magyar Köztársaság állampolgárának.
  • Egyedül főzöm meg a karácsonyi halászlét; Tomi azt mondja, hogy soha ilyen finomat nem evett még.
  • Tomi karácsonyra Koncz Zsuzsa-koncertet kap tőlem, és mit tesz Isten, engem visz el magával. Életem egyik titkos vágya teljesül azzal, hogy Koncz Zsuzsát és Bródy Jánost élőben látom színpadon. Így kell ügyesen ajándékozni! ;-)
     

    Címkék:


  • péntek, december 26, 2008
    22:32
     
    A „majdnem egyenlő” a „nem egyenlő” eufemisztikus megfogalmazása


    Ezzel a címmel jelent meg Halmai Gábor velem készült intejúja a Fundamentum c. folyóirat legutóbbi számában. Az interjú elég hosszú ahhoz, hogy ne floodoljam szét vele a saját blogomat, de a honlapomra kiraktam. Akit érdekel, a linkre kattintva elolvashatja, kommentelni pedig szokás szerint itt lehet.

    (Gy.k.: Az interjú júliusban készült, amikor még nem lehetett tudni, hogy az Alkotmánybíróság torkára lép az élettársi törvénynek.)

    Címkék: , , , ,


    csütörtök, december 25, 2008
    11:05
     
    Recenzió és adósság


    Karácsonyra egyebek közt azt kaptam, hogy Sztefanó recenziót írt blogjában az Aszalt szilváról. Ír benne jót is, rosszat is. Az előbbi kategóriában olyanokat, hogy belepirulok, az utóbbiból viszont feladatokat hallok ki. Hangot ad ugyanis a csalódásának arra nézve, hogy miért nem számolok le könyvemben végképp a keresztény vallással, mint a sápatag, élettelen demagógia képviselőjével. Az írja, ez „egy rejtély, amit még nem tudtam értelmezni, és Mémtörténeteiben is adós marad a válasszal” (mármint én).

    Én ugyan úgy gondolom, nem maradtam adós a válasszal, azonban kétségtelen, hogy a könyvemben az ökológiai és teológiai mondanivaló elkülönül egymástól, és csak néhány vékony szál köti össze őket. Ez a néhány szál egyértelműen megvan ugyan (ezt onnan tudom, hogy én raktam oda őket, tudatosan), de kétségtelen, hogy aki nincs különösebben arra trenírozva, hogy a teológiai szóhasználat dzsungelében eligazodjon, annak a figyelmét e szálak elkerülhetik, vagy legalábbis elégtelennek bizonyulhatnak.

    Az persze elszomorít, hogy a végeredmény (egy olvasóm szemében legalábbis) az, mintha valami tunyaságból vagy gyávaságból nem lépnék ki a fénybe („Mikor már-már kilépne a verandára, a szoba távoli falán függő feszületre téved a tekintete és ettől mintha erejét vesztené, vagy megtántorodna, vagy tudomisénmilelte, de ijedten becsukja az ajtót.”), de mint Örkény is írja, nincsenek rossz olvasók, csak rossz egypercesek. Nem hibáztathatok senkit azért, hogy a könyvemben annyit (és nem többet vagy nem kevesebbet) lát, amennyit. Ha valaki csalódást élt meg a könyvemet olvasva, akkor pont a könyvem szellemének mondanék ellent, ha megkérdőjelezném a csalódásának (mint autonóm érzésnek) valódiságát.

    Azzal tehát valóban adós vagyok, hogy az összefüggéseket egyértelműbben, közérthetőbben fogalmazzam meg. Köszönöm Sztefanónak a kritikát, és azt, hogy erre a restanciára felhívta a figyelmemet.

    Címkék: , ,


    szerda, december 24, 2008
    09:38
     
    Karácsonyi poszt


    A legutóbbi posztban beillesztett videó kapcsán Brúnó az alábbi sorkat kommentelte:

    „Azt is gondolom, hogy ez a mocskolódó csapat nem reprezentálja hitelesen azokat a keresztényeket, akik valóban a kiengesztelődés és közösség jegyében ünneplik karácsonyt. Ezért így párhuzamba állítani Isten ó- és újszövetségbeli népét nem túl szerencsés.”

    A válaszom, mint oly sokszor, eredetileg kommentnek indult, aztán úgy döntöttem, legyen ez a karácsonyi posztom. Tehát:

    Igen, én is úgy gondolom, hogy ez a csapat nem reprezentálja a kereszténységet. És igen, én sem tartom szerencsésnek „így párhuzamba állítani Isten ó- és újszövetségbeli népét”. Csakhogy: ezt a párhuzamba állítást én nem kezdeményeztem, csupán rámutattam.

    Ebben és az ehhez hasonló esetekben, mint szomjazó a sivatagban, úgy vágyom arra, hogy a híradásokban találkozzam azon keresztények reakciójával, „akik valóban a kiengesztelődés és közösség jegyében ünneplik karácsonyt”. Hogy hangot adjanak azon hitüknek, miszerint a keresztény örömhír nem egyenlő a gyűlöletkeltéssel és kirekesztéssel. Hogy a történelmi egyházak felelős vezetői explicite fejezzék ki szolidaritásukat. És igen: várom azt a bizonyos tudjukmit; azt az elkoptatott, a jobboldal által módszeresen nevetségessé tett, e betűvel kezdődő szót1, amely meggvonja (megvonná) a lehetőséget az ilyen náci csürhéktől, hogy fellépésükkor a kétezer éves kereszténységre mutogassanak, mint őket legitimáló erőre.

    Brúnó, hidd el: nem a jókedv vagy az öncélú okoskodás íratta velem az előbbi posztot, hanem a mély keserűség és félelem. És az emlékezés: ha felidézed, nincs még hat hónapja, hogy a videóban látott helytől pár méterre minket akartak megsemmisíteni, vélhetőleg ugyanazok az emberek, akik itt Jézus nevével a szájukon szitkozódnak és fröcsögnek.

    Úgy gondolom, hogy ha én csak annyit tudok megtenni, hogy rámutatok erre az anomáliára, és tematizálom azt a tényt (akár annak kiprovokálásával, hogy más mondja ki, mint most pl. te), hogy ez a jelenség nem azonos a kereszténységgel – akkor azzal többet elmondtam karácsony valódi üzenetéről – a köztünk emberként megjelenő teremtetlen Szeretetről –, mintha teleraknám a blogomat (vagy körbe-sms-ezném boldogtalan ismerőseimet) csilingelő barikákkal és bégető angyalkákkal.

    Úgyhogy ennek jegyében (és ezekkel a gondolatokkal) kívánok mindenkinek olyan karácsonyt, mint amilyet szíve mélyén kíván. Áldottat, boldogot, szépet, békést, vagy épp kellemeset.

    1 Megfejtés: elhatárolódás

    Címkék: , ,


    kedd, december 23, 2008
    10:23
     
    Zsidók, keresztények és a fény ünnepe


    Decemberben ki-ki a maga módján ünnepli a fényt.

    A zsidóság a Templom újraszentelésekor történt csodára emlékezik örvendezve: azt idézi fel, hogy az egy napra elegendő szent olaj nyolc napig égett. A keresztények Jézusnak, a Világ Világosságának születésére emlékeznek.

    A zsidóknál „ez az ünnep a téli estéken különösen meghitt és sok vidámsággal teli. A gyerekek trenderlivel (hanukai pörgettyű) játszanak, olajban sült finomságokat kapnak és hanukai dalokat énekelnek.” (Wikipédia)

    A keresztények pedig ilyentájt különösen komolyan veszik Jézus szavait, és igyekeznek azokat életté váltani: „Ti vagytok a világ világossága... Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14.16)

    Különösen örvenedetes, ha egy történelmi múltjára büszke országban Isten ó- és újszövetségi népe közösen éli meg, hogy a fény átragyogja a sötétséget. Lásd a mellékelt videót (hanggal).

    Címkék: , ,


    hétfő, december 22, 2008
    15:32
     
    Näin laita kalakukkoa (helyett: halászlé)


    Kezdetben volt a halászlé, „aztán lőn az IGE” – hogy József Attilát idézzem, mind a megfogalmazás, mind a sorrend tekintetében.

    Merthogy számomra a karácsony, életem első tizenkilenc évében, egyet jelentett az esti közös halászléevéssel (amihez azért persze volt karácsonyfa meg ajándék is), és közben szó nem volt Jézus születéséről, még sztori szinten se nagyon, ami pedig a teológiai aspektust (az Ige megtestesülését) illeti, az végképp föl sem merült. Aztán fordult a világ, et Verbum caro factum est, számomra is. Horribile dictu, még az is megesett egyszer-kétszer, hogy szentestére halászlé nélkül maradtam. Végül konszolidálódott a helyzet, és az utóbbi években a karácsonyi készület új rítussal bővült, miszerint:

    – Halló, szia, Apa! Figyelj csak, megvettük a halat, itt van a hűtőben, és tudom, hogy már tavaly is megkérdeztem, de mondd el még egyszer, légy szíves: mit is kell vele csinálni pontosan, hogy halászlé legyen belőle...?

    Na. Ezt a rítust szívesen kihagynám a jövőben. Úgyhogy amíg az elkészült halászlé kint várja az erkélyen, hogy passzírozható hőmérsékletűre hűljön, gyorsan leírom magamnak, amíg emlékszem rá, hogy mi is a válasz a fenti kérdésre, hogy jövőre már a saját blogomból tudjam kipuskázni. Tehát:


    Karácsonyi halászlé

    Hozzávalók halilag:

    • 1 db Tomi, aki hősies önfeláldozással hajnalban, munka előtt elintézi a halvásárlást, és hazatér a következő cuccal:
    • 1 db pontyfej
    • 1 db pontygerinc
    • 2 db pontyfenék (vagy comb, vagy mi a halál, szóval az, amire a farok csatlakoztatva van)
    • 8 szelet ponty
    • 1 jókora marék pontypete és -spermium (Ági, ha ezt olvasod véletlenül: máig az egyik legszívderítőbb emlékem, amikor jó étvággyal kanalaztad a halászlét, a belsőségekkel együtt, mi meg felvilágosítottunk, hogy valójában mi is az a haltej, neked pedig kifordult a szádból a kanál. :D)

    Hozzávalók egyébileg:

    • Másfélszer annyi hagyma, mint amennyire először gondolna az ember
    • Háromszor annyi pirospaprika,    –   ''   –

    • 1-2 szem normál (vagy 3-4 szem kisebb) méretű paradicsom (a konzerv paradicsompürét – nem is szólva holmi halászlékockákról – Tomi előtt jobb nem is említeni, mert már a telefonban is csúnyán néz tőle)
    • 1-2 szem szárított erős paprika (cseresznyepaprika vagy macskapöcse, vagy ami épp van)
    • 1-2 szem krumpli (de tényleg, viccen kívül: az ízét nem bántja, viszont passzírozás után sűrűbb lesz tőle az alaplé)
    • Víz (Ezt mindig kihagyják a receptekből, mintha evidens volna, hogy korlátlan mértékben rendelkezésre áll. Perdig nem evidens, és néhány évtizeden belül sajnos evidens lesz, hogy miért nem evidens. Ezt csak úgy a hangulat kedvéért említettem.)

    Elkészítés:

    A halkatrészeket megmossuk. Ezt követően elhatározzuk, hogy legközelebb halmosás előtt elrámoljuk a tiszta edényeket a szárítóból. Hevenyészett törölgetés következik, ezalatt pánikba esünk, hogy kevés a hal az alaplébe, viszont rájövünk, hogy kettőnknek sok a 8 szelet. Úgyhogy hat szelet megy a fagyasztóba, a megmosott belsőségekkel együtt (illetve külön), két szelet pedig megy a lébe a többi cuccal, és jól elhatározzuk, hogy jövőre emlékezni fogunk erre az aránytalanságra. Amúgy ha a lébe való hal mennyisége kb. 1,5 kg, akkor nagy baj nem lehet.

    A halfejből kiszedjük a kopoltyúszűrőket (piros fésű) meg a keserűcsontot. Ez utóbbi valami kis porcszerű bigyó, ami halilag középen van, és arról lehet megismerni, hogy... Hm... Ezt telefonon annyiszor mondta már Apa, hogy borzasztó, de nem vagyok vizuális alkat. Úgyhogy inkább kiszedek mindent, ami olyan csontszerű és mozdítható. Ami nem mozdítható (olyan is van bőven), az nem csinál bajt: mehet a lébe.

    A haldarabokat még tovább daraboljuk. Nem mintha számítana, hiszen úgy is péppé fő, meg át lesz passzírozva, de a darabolás, főleg ha egy jókora kínai bárddal végzi az ember, levezeti az év vége tájára már bőven felgyűlt feszültséget. Meg mégis: az olyan igazi, komoly, felnőttes dolog: halat aprítani! (A 40. életévben ez is szempoont...)

    A hagymát felkockázzuk, és a hallal együtt beletesszük a nagyon-nagyon nagy fazékba (konyhaszekrényben jobbra fölül, a sarokban van). Persze beleférne kisebbe is, de hát akkor mi lenne az illúzióval?

    Felengedjük hideg vízzel, úgy, hogy a szárazanyagot bőven ellepje. Teszünk bele egy vödör sót, egy rakás pirospaprikát (mennyiségileg: lásd fent), a paradicsomot és a krumplit. Föltesszük a tűzre, lefedjük, és ha észrevesszük, hogy csak nem akar felforrni, akkor esetleg alá is lehet gyújtani. Felhívjuk Tomit telefonon, hogy mehet-e az alaplébe az erős paprika (válasz: igen), majd ennek megfelelően járunk el a továbbiakban.

    Ha felforrt, hadd főjön. Kis lángon. Minél tovább fő, annál jobb. Időnként megkóstoljuk, és elttűnődünk az idő relatív voltán: a szentestéig hátralevő két nap, ha takarításban, favásárlásban és -díszítésben gondolkodunk, szorongatóan kevés; ha halászlé-nemevésben mérjük az időt, akkor botrányosan sok. Kóstolások után újrasózzuk, meg még megpaprikázzuk, meg még, meg még sózzuk. (Elsózás után mehet rá egy pohár víz, és azzal főzhetjük még egy kicsit, de ha kicsit sós marad, az se gond, elvégre ez úgyis csak az alaplé.)

    Ha úgy döntöttünk, hogy kész (ezt onnan lehet tudni, hogy olyan főzelékszerű az egész), akkor kitesszük az erkélyre (aki a déli féltekén olvassa a bogomat, és innen akarja megtanulni a karácsonyi halászléfőzést, az inkáb ne az erkélyre tegye ki, a kánikulába, hanem fújja szorgalmasan).

    Eddig a pontig fix, hogy jó a recept, mert idáig a mai napon eljutottam. A többi per pillanat jövendőmondás. (Részben; másfelől emlékezés a tavaly történtekre.)

    Ha lehűlt a lé annyira, hogy ne égesse a kezünket, nekiállunk locspocsolni. A nagyobb csontokat kézzel kiszedjük, majd jön a passzírozás: kézzel, lábbal, szűrővel, szitával, turmixgéppel vagy golyószóróval. (Krumplinyomó is jó, ha valakinek van: nekünk nincs.) Ehhez a művelethez hasznos fehér pólót venni, hogy a munkánknak legyen valami látszatja. A passzírozás végeztével azt, ami gusztustalan és/vagy szúr, kidobjuk, ami ezt követően megmarad, az az alaplé. Ez mehet a hűtőbe, már ha befér. Ha nem, akkor erkély.

    Szentdélután kivesszük a halfagyit, kiengedjük, a szeleteket besózzuk. Este felforraljuk az alaplét, ha kell, teszünk hozzá még vizet, és belefőzzük a halat meg a belsőséget. Ez utóbbi művelet mindössze néhány percet vesz igénybe.

    További elintéznivaló: friss fehér kenyeret időben beszerezni (a bolt 24-én 2-ig van nyitva); a (természetesen badacsonyi vagy szigligeti) fehér bort időben behűteni. Evéskor lehet Erős Pistát használni (ez még épp hogy Tomi tűréshatárán belül van, bár rezeg a léc), de ha van rá idő, akkor szebb és jobb az analóg módszer: a halászléből kiszedünk egy merőkanálnyit (vagy inkább kevesebbet) a kis nyelesbe, belemorzsolunk jó néhány erőspaprikát (majd iszonyatos sebességgel elmegyünk kezet mosni, bő vízzel, szappannal!), és felfőzzük. Ez a „csípő”, ami valamilyen mártásos tálban az asztalra kerül, és ki-ki ízlés szerint tehet a tányérjába.

    Fontos figyelmeztetés, magamnak:
    Rántott halban ne is gondolkodjunk, mert fejenként két-három tányér halászlé után úgysem tudnánk enni belőle. És nincs bánatosabb látvány, mint a karácsonyi asztalon a tányéron árválkodó rántott halszelet, tartárral nyakon öntve, amelynek az elkészítésére ráment bő másfél óra, és amelyből az ember végül csak becsületből evett két falatot...

    Címkék: ,


    vasárnap, december 21, 2008
    13:09
     
    Napi aktualitás



    Táncrend

    Ősz.
    Becsavarodott a természet!

    Hull a:
                szilva a fáról,
                z elsárgult levél,
                pelyhes fehér hó,
                rabló szelek.

    Télütés.
    Talajmenti agy.

    Mithrász úr, kérem!
    Egy fordulót!

    Címkék:


    kedd, december 16, 2008
    20:57
     
    Leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű civil szervezetek nyilatkozata


    Kopipészt innen:

    Vereség az azonos nemű párkapcsolatok ellenzőinek, akadály a leszbikus és meleg párok előtt
    A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló alkotmánybírósági döntésről


    Alulírott meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű szervezetek csalódottságunknak adunk hangot amiatt, hogy az Alkotmánybíróság döntése értelmében a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye 2009. január 1-től nem kerül bevezetésre. A most alkotmányellenesnek talált jogszabály a heteroszexuális házaspárokéval azonos jogokat adott volna a leszbikus és meleg pároknak többek közt az öröklés, a tartás, a lakáshasználat, valamint a szociális juttatások területén. Ezekre a jogokra nagy szüksége van a leszbikus és meleg pároknak a jogilag rendezett és kiszámítható élethez. Ennek lehetősége most tovább késik.

    Az Alkotmánybíróság döntése ugyanakkor kifejezetten visszautasítja a konzervatív pártok és szervezetek azon érvelését, hogy a leszbikus és meleg párok kapcsolatait nem szabad elismerni, mivel az aláássa a heteroszexuális házasság intézményét. A döntés rámutat: a jogszabállyal nem az a baj, hogy a házassághoz hasonló jogokat biztosít az azonos nemű pároknak, hanem hogy mindezt a különnemű párok esetében is lehetővé teszi. Az Alkotmánybíróság szerint az államnak az Alkotmányból levezethető kötelessége, hogy elismerje és jogi védelemben részesítse a leszbikus és meleg párok párkapcsolatát. A döntés azt is kimondja, hogy csak a különnemű párok esetén van alkotmányos akadálya annak, hogy a bejegyzett élettársak a házastársakkal azonos státuszt kapjanak: a bíróság ezzel megnyitotta annak lehetőségét, hogy a törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatban élő azonos nemű párok számára valóban a házassággal járó összes jogot biztosítsa.

    Üdvözöljük a miniszterelnök szándékát, és támogatni kívánjuk az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munkáját, hogy a szükséges minimális változtatások végrehajtása után ilyen tartalmú törvényjavaslat szülessen, és az Országgyűlés azt a lehető leghamarabb tárgyalja. Mivel az elmúlt egy év során az új intézmény bevezetéséhez szükséges jogszabályváltozások és infrastrukturális beruházások megtörténtek, semmi akadálya nincs annak, hogy a törvény rövid határidővel, már 2009 tavaszán hatályba lépjen. Felhívjuk emellett azon pártokat és országgyűlési képviselőket, akik korábban alkotmányjogi aggályok miatt nem támogatták a törvény elfogadását, hogy az Alkotmánybíróság egyértelmű jóváhagyása után támogassák a bejegyzett élettársi kapcsolat azonos nemű párok számára történő bevezetését.

    Atlasz LMBT Sportegyesület
    Dél-alföldi Meleg Kör
    Háttér Társaság a Melegekért
    Inter Alia Alapítvány
    Labrisz Leszbikus Egyesület
    Patent Egyesület
    pride.hu
    Szimpozion Egyesület
    Szivárvány Misszió Alapítvány


    Címkék: , ,


    hétfő, december 15, 2008
    15:38
     
    Minden külön értesítés helyett


    Ezúton jelentem be, minden külön értesítés helyett, hogy a mai naptól
    – jelen nyilatkozatom egyértelmű visszavonásáig érvényes hatállyal –
    nem tekintem magam
    a tiszteletreméltó „Alkotmánybíróság” nevet bitorló oligarchia által irányított
    Magyar Köztársaság állampolgárának.



    A fentiek egyenes következménye, hogy e pillanattól kezdve nem tartok magamra nézve kötelezőnek egyetlen, a Magyar Köztársaság nevű humoros kis operett-társulaton belül hatályos jogszabályt sem. Az én vezérem bensőmből vezérel, és innentől fogva egyedül e belső vezér szava alapján döntök arról, hogy egyedi esetekben cselekedeteim valamilyen módon hasonlítsanak-e véletlenül egy-egy jogszabály által megkívánt mintára.

    Gyengébbek kedvéért egy megjegyzés.

    Az a tény, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt megsemmisítő AB-határozat rendelkező része leszögezi, hogy a „az azonos nemű személyek számára a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményének létrehozása nem alkotmányellenes”, az ég egy adta világon semmire nem kötelezi a jogalkotót. Ebből kicsit sem következik az, hogy az Országgyűlésnek jogi kötelessége lenne meghozni (újra) a melegek párkapcsolatának jogi védelmet nyújtó törvényt. Ha véletlenül hoznak egy ilyen törvényt, és az nem biztosít a melegeknek túl sok olyan jogot, ami a házasságra hasonlít – akkor azt majd esetleg nem semmisítik meg.

    Na de legyünk már realisták! Ki az, aki a jelenlegi politikai helyzetben kezdeményezne egy egyértelmű buzitörvényt, és azt át is tudná nyomni a Parlamenten?! Ugyan már! A mai napon az Alkotmánybíróság bő tíz évre bebetonozta azt a jogi helyzetet, amely alapján Tomi meg én (meg rajtunk kívül még úgy félmillióan ebben az országban) másodrendű, csökkent jogképességű állampolgárnak számítunk.

    Na ez az a státusz, amit nem vagyok hajlandó elfogadni. És ez az indoka a fenti döntésemnek.

    Címkék: , , ,


    péntek, december 12, 2008
    17:56
     
    Oroszlánság


    Csaknem húsz éve hallottam róla először, de mivel nem hiszek a reinkarnációban, sokáig nem érdekelt, vagy ha titkon érdekelt volna is, nem mertem kézbe venni, mert féltem, hogy démonizál. Mivel ma már nem tartok a démonizálódástól (ez egyesek szerint nyilván démonizált mivoltom perfektuálódásának ékes bizonyítéka), elhatároztam, hogy megismerkedem vele. Nem mintha időközben meggyőződést cseréltem volna (vagy óhajtanék cserélni) az ember életeinek darabszámára vonatkozóan, csupán kíváncsi lettem arra a könyvre, amelyről tudom, hogy sok, tőlem különböző módon gondolkodó ember számára fontos referenciapont. Ilyenformán épp Szepes Mária A Vörös Oroszlán című regényét olvasom; hol bosszant a bárgyúsága, hol lenyűgöz a stílusa, hol elgondolkodom a mondanivalóján, hol pedig elgondolkodom azon, hogy van-e min elgondolkodnom a témával kapcsolatban. Mindenesetre egy részt idézek belőle. Pélocnak, a XVIII. századi öreg, bölcs, higgadt orvosnak a szavait. Nem azért, hogy bárki kifejezze egyetértését vagy cáfolatát, hanem csak úgy.

    – Azt hiszem, bármiféle viszonylatról könnyebb beszélni, mint a Vele való kapcsolatról – mondta Péloc maga elé nézve. – Én talán sohasem beszéltem róla, annál is inkább, mivel ez a fogalom állandó alakulásban van bennem. Az én Istenem egy régi gyermekidőben a föld felett függő, csillagos kulisszák mögött lakott; hosszú, vattás szakálla volt, és trónuson ült. Unalmas, távoli öregúrnak tűnt előttem, akivel egyszer, ha meghaltam, vétkeim miatt esetleg kínos ügyeim lesznek. Azután később, egy nagyon nehéz kamaszórában közelrohant hozzám; süket, sötét vádlóvá változott, de semerre sem mutatott kiutat. A válságot leküzdöttem, és Isten összezsugorodott, egészen mellékessé törpült, mint egy fakó régiség a padláson. Egy poétikus fellobbanásomban újra elővettem. Különféle tulajdonságokkal ruháztam fel. Fétist csináltam belőle. Hízelegtem neki, mert hiú volt, és imádkoztam hozzá, hogy megvesztegessem, de még mindig rajtam kívül izolált előkelőség volt, akinél rövid, tisztelgő látogatásokat tettem. Fiatal férfi koromban egyszerre izgatni kezdett valódi kiléte. Körültapogattam, megmértem, arcába néztem. Rájöttem: hozzám hasonlít. Tökéletlen, véges és tehetetlen, mint én vagyok. Akkor megöltem. Sokáig halott volt. Most kísértet. Kívül nincs többé. Valahol bent bolyong testetlenül, körvonalak nélkül, megfoghatatlanul, egészen mélyen. Nincs hangja, csak impulzusai vannak, amelyek a gondolat küszöbéig érnek, mégis több minden gondolatnál és szónál, több a látható formavilágnál, amely körülvesz, a káprázatoknál és fájdalmaknál, a félelemnél és a halálnál. Több mindennél, amit ismerek és ami megismerhető.

    Címkék: , ,


    csütörtök, december 11, 2008
    14:40
     
    Ma reggeli találós kérdés


    – Milyen kifejezéssel illethető az a jelentéktelen kis buzi, akinek a neve véletlenül megegyezik egy fontos, híres ember nevével?
    – Homonímand.


    Bocs.

    Címkék:


    kedd, december 09, 2008
    18:55
     
    Kulturális seregszemle


    Avagy: egy sereg Birtalan kulturális szemléje a héten. Úgymint:

    A Társadalomtudományi Társaság nyilvános vitát tart a Fundamentum legújabb számához kapcsolódva a melegek jogairól.

    Felkért hozzászólók: Birtalan Balázs, Kárpáti József, Takács Judit, Uitz Renáta
    Vitavezető: Halmai Gábor, a Fundamentum főszerkesztője

    2008. december 10-én, szerdán 18 órakor a Kossuth Klubban (Bp. VIII., Múzeum u. 7.)



    (A meghívásom apropója, hogy a Fundamentum minden számában van 1 db interjú valakivel; a legújabb, melegjogi szám interjúja velem készült.)



    A Strófa Trió és Birtalan Ferenc szeretettel vár minden érdeklődőt a Harmónia Műhelybe (1067 Csengery utca 59.)
    a december 12-én, pénteken 19 órakor kezdődő Orvhalászat című zenés irodalmi estjükre.

    A részletes műsor ide kattintva olvasható.



    (Amennyiben a meghívó fenti szövegéből nem egyértelmű: a program Apa önálló szerzői estje lesz; váltakozva hangoznak el általa felolvasott, ill. a Strófa Trió által megzenésített versek.)

    Címkék: , , , , ,


    hétfő, december 01, 2008
    19:05
     
    Kategória


    Nagyot röhögtem az imént. Hosszan, fennhangon, szívből. Röhögésem tárgya egy link volt, idemásolom. Alapvetően nem kattintani kell rá, hanem elolvani:

    http://www.fo.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci_fi_fantasy_krimi/aszalt_szilva_naplementekor_memtortenetek

    Istenem, hogy ezt megérhettem! Írtam egy sci-fit/fantasyt/krimit, ráadásul anélkül, hogy tudtam volna róla! Ó, öröm, boldogság! :-D

    Címkék: , , ,




    Címkék:

    5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



    Terápiás olvasókönyv
    Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

    Sorskönyv nélkül
    Pszichológiai blogom

    Sématerápia
    Általam szerkesztett oldal


    2015-ben megjelent könyvem:

    Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

    Felmászok a létra
    (versek)


    2009-ben megjelent könyvem:

    Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

    Művirágok a szimbolizmus oltárára
    (versek)


    2008-ban megjelent könyvem:

    Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

    Aszalt szilva naplementekor
    (mémtörténetek)


    Korábbi hónapok:

    január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


    Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
    Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


    >>> LEVÉL <<<



    látogató 2005. január 10-e óta