Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, február 28, 2005
22:19
 
Jogtiprás-


-t fogok elkövetni, záros időn belül. Beszkenneltem az egész Izmaelt, itt lóg a nyakamban az egész a pendrájvomon, másféltucat doc-fájlban. Amint lesz rá kapacitásom, kijavítom mind a 293 oldalt (ldalanként átlag 10 hiba; jó mulatság lesz), aztán kirakom a honlapomra az egészet. Ha emiatt lecsuknak, hát Istenem... De nagyon fontosnak tartanám, hogy minél több emberhez eljusson, főleg politikusokhoz, közgazgákhoz, teológusokhoz – meg úgy általában azokhoz, akiknek van némi affinitásuk a gondolkodás nevű (napjainkban kevéssé népszerű) sportág iránt.



Más. Semjén Zsolt burkolt zsidózása és nyílt buzizása értelmiségi körökben egyöntetű felháborodást váltott ki. Aki osztozik a felháborodásban, az (korlátozott ideig) csatlakozhat a nyilatkozathoz a semjenzsoltugy@freemail.hu címre küldött levéllel. Senkit nem akarok befolyásolni, de azért... Lécci-lécci...!

Tomi blogjában izgalmas disputa alakult ki a blogolás értelméről, az „őszinte blogolás” lehetőségéről, magáról a műfajróls stb. Enyhén frusztrált vagyok, hogy nem linkelhetek oda... De ez most szigorúan énközlés, és szeretném, ha senki nem venné érzelmi zsarolásnak.


Bikkfa kedves, ha véletlenül erre hajladoznak az ágaid:

teljesen abbahagytad a magyarnyelvű blogolást? Ha igen, akkor vérző szívvel, de korhadt tüzifaként kiiktatom a rád mutató linket mind innen, mind a honlapom linkgyűjteményéből... :-(

Címkék: , , , , ,


vasárnap, február 27, 2005
14:57
 
Háromper


Gondolom, nem én vgyok az egyetlen, aki a mai postjában megemlíti azt az ügynöklistát, amely tegnap jelent meg egy internetes oldalon, és amely elvileg azonos azzal, amit a leköszönő Németh Miklós adott át Antallnak még 1990-ben. Antall fia, aki annak idején látta a listát, az Index kérdésére megerősítette, hogy az azon szereplő nevek és a tagolás alapján beazonosítható a dokumentum hitelessége.

Hogy ki miért és hogyan írt alá, arra rengeteg válasz lehet. Kicsit sem értek egyet azzal, hogy aki aláírt, sőt effektíve jelentéseket írt, az mind főállású geci volt, akinek most a fejét kéne venni. Tényleg sokan félhettek az antiszemitizmus visszatérésétől, tényleg sokan hihettek őszinte szívvel abban, hogy az a rendszer jó rendszer, amely védelemre szorul. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az én családomban is volt olyan, aki jelentett, ostobán, fanatikusan és jóhiszeműen. Számomra az egész ügy két szempont miatt érdekes.

Egyrészt a képmutatás.

A listán szerepel a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jelentős része. Első helyen természetesen Paskai, utána pedig sorra a többiek, mint pl. Gyulay Endre, Seregély István, Mayer Mihály, Takács Nándor – akik a leghabzóbb szájjal kommunistáznak, „pusztulamagyar”oznak, nemzet- és egyházféltenek. Nem lepődtem meg a neveken (bár mondjuk Nyíri Tamásra nem számítottam). Azt sem állítom, hogy ezeknek az excellenciás uraknak feltétlenül vissza kéne vonulniuk. A tagadás, a további komcsizás majdnem biztos. Tomi szerint kizárt, hogy bármelyikük bármilyen bűnbánati gesztust produkálna a nyilvánosság, a hívek felé. De ez a formális felszín. Informálisan azonban nem ártana, ha a kommunistázó és a klérust szentként tisztelő hívők apránként belátnák, hogy az Illyés-mondat („hol zsarnokság van, ott zsarnokság van”), konkrétabban:

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;


– szóval ez adaptálható az egész ügynök-cirkuszra is. Ahol az egész ország kupleráj, ott kivétel nélkül mindenki kurva. És először taszító, aztán bosszantó, végül szánalmasan röhejes, amikor valaki ártatlanul széttárt karral játssza a szüzet, és tagadja, hogy valaha bizony ő is a lábát tárta szét...

Másodszor az érdeklődés:

Ijesztő, ugyanakkor biztató, hogy az embereknek mennyire elegük van a fent említett képmutatásból, és mennyire szeretnének tisztán látni. Az Index cikke 13:10-kor jelent meg; az ügynöklista számlálója utána egy órával kb. négyezernél állt. A jelen sorokat 14:57-kor kezdtem írni: akkor a számláló 11 145-öt mutatott. Most 15:28 van, tehát félóra telt el. A számláló állása e pillanatban: 16 348.

Címkék: , ,


szombat, február 26, 2005
12:02
 
Nagyon


fáradt vagyok. Aludtam mintegy 12-13 órát, és így is.
Csütörtök este még némi anyagi vitákba keveredtem a főnökömmel, és ez meglehetősen kiakasztott. Este Öt Kenyér (jó volt), aztán Mikit boldogítottam hajnali fél 2-ig (jó volt), aztán reggel kellett kelnem (nem volt jó).

Tegnap voltaképpen nem volt sok munkám, de nagyon kitöltötte az időmet: 2 helyett fél 4-kor szabadultam. Aztán Tomival kaja, majd haza, mármint hozzájuk. Este fölköszöntöttük anyukáját szülinapilag, meghallgattuk a Nox c. együttes Bűvölet című CD-jét, amelyről megállapítottam, hogy a benne éneklő néni úgy csinál, mintha Sebestyén Márta volna, pedig nem.

Tomi, aki az online bankolásból szakdolgozik, tegnap végre maga is online bankoló lett (már csak azért is, hogy tudja, miről ír), és Nox után nekiállt itthonról online bankolni, és nagyon örült neki. Én meg ki voltam dőlve, és nem tudtam annyira örülni neki, amennyire ő örült volna, ha örülök neki. Úgyhogy ez kicsit rosszul érintette; végül Chopin Gyászindulójának (H-moll szonáta, op. 35) a dallamára (ugyanis a Peer Gynt CD-t a CD-olvasó volt szíves nem felismerni) vidáman elaludtunk...

Hajnali 1/2 12 körül kimásztam az ágyból, ettem reggelire Pálpusztai sajtot (nyamm); szomorúan megállapítottam, hogy nem kaptam levelet senkitőkl (a blogomba sem ír senki kommentet), úgyhogy most bánatosan elmegyünk a sarki izébe sörért. Aztán szülinapi ebéd lesz, rántott mindenfélével.

Címkék: , ,


csütörtök, február 24, 2005
11:45
 
Gyász

Endreffy Zoltán 1944-ben született Budapesten. Az ELTE matematika-filozófia szakán és a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián végzett. Marxista filozófusból lett megtérése után katolikus filozófussá, teológussá – és a hazai liberális értelmiség kiemelkedő alakjává. Nyíri Tamás tanítványa volt, Karl Rahner egyik magyarra fordítója. Esterházy Péter így írt róla pár éve:

„Endreffy bátor, bátor szellemű férfiú, mert nem fél mindent észrevenni, amit lát, és nem keres olcsó magyarázatokat. Miközben magyarázatokat keres. Hogyan van az, hogy benne állunk a katasztrófában, pedig csak egyik (jó, logikus, természetes, közömbös) lépést tettük a másik után? Mért van ez? Mi ennek a bölcseleti háttere? Még azt a zavarbeejtő gondolatot is fölveti, hogy az ember mint Isten-képmás, hogy ez az önarcképünk is felelős lehet a természethez fűződő gőgös viszonyunkért. És hogyan módosítja ezt a szeretet parancsa? Mi a mondandója a keresztény embernek evvel kapcsolatban? Miben áll a jó élet és mi a természet rendje? A segítés segítés, de egészen másképp kellene. A kormányzóné meleg levese versus Teréz anya. Változtasd meg élted. Nem változtatom. Egészen másképpen kellene gondolkodni.
     A legkisebb savas esőcsepptôl is az egészig jutunk. Kérdéseink, ha becsületesek vagyunk, csakis az egészre vonatkozhatnak.”


Kereste a választ; én azt hiszem, az élet ún. „nagy kérdéseire” meg is találta. A saját életének kérdéseire azonban nem tudta adaptálni.

Endreffy Zoltán tegnap meghalt.
Kisgyermeke két hónap múlva jön a világra.







Asszociáció:

József Attila:

Meghalt Juhász Gyula

Szól a telefón, fáj a hír,
hogy megölted magad, barátom,
hogy konokul fekszel az ágyon.
A bolondok között se bírt

szíved a sorssal. Sehol írt
nem leltél arra, hogy ne fájjon
a képzelt kín e földi tájon,
mely békén nyitja, lám, a sírt.

Mit mondjak most? Hogy ég veled?
Hogy rég megölt a képzelet?
Még nő szép szakállad s hajad.

Fölmondjuk sok szép versedet.
Mosdatnak most. Anyád sirat,
s társadtól jön egy sírirat.

1937. április 5.

Címkék: ,


kedd, február 22, 2005
20:12
 
Friss Kenyér, Izmael, neo-zsidótörvény


Volt reggel a madzagos ember; mire bejöttem, már vidáman működött az internet. Szerencsére. Sok dolgom nem volt, úgyhogy elkészítettem a márciusi Friss Kenyeret – jó nagy meló volt, nem mondom. De örülök, hogy megint van rá energiám. Le is másoltam a megfelelő mennyiségben (ejjjnye!), Brúnó pedig bejött érte, majd ő összetűzi.

A minap telefonáltak az antikváriumból, hogy érkezett egy Izmael, kell-e; mondtam, kell, naná; megkértem Brúnót, hozza el, el is hozta. Most már van kettő. :-) Azt tervezem, be fogom gépelni szépen, kis kezemmel az egészet, mert egyszerűen botrány, hogy nem lehet kapni; új kiadásra nincs pénz, a régi meg csak hébe-hóba bukkan föl antikváriumokban. Márpedig igen komolyan gondolom, hogy minél több embernek el kéne olvasnia.

A Kereszténydemokrata Szövetség elkezdte a kampányát: kiadtak egy Családvédelmi Charta nevű alkotást, amely arról szól, hogy fogy a magyar, ezért le a buzikkal, mert ők a család, ergo a nemzet ellenségei. Olyan kitételek vannak benne, miszerint meg kell akadályozni, hogy láthatóak legyenek a melegek a nyilvánosság előtt. – Néhány rövid beszélgetésből kiderült, nem én voltam az egyetlen, akinek erről azonnal a zsidótörvények ugrottak be. A szervezet egy elnökségi tagja ma reggel a rádióban volt szíves ingyenreklámot csinálni az Öt Kenyérnek: frappánsan kifejtette, hogy az Öt Kenyér Keresztény Közösség mindent elmondhat magáról, kivéve azt, hogy keresztény.

Méltatlan lenne az egyesületünk jó hírnévhez való jogának megsértése miatt jogi útra terelni a dolgot. Annyit üzennék Deák András úrnak, ha véletlenül a blogomat olvassa: szíve joga azt gondolni rólunk, amit akar. Hogy keresztények vagyunk-e, arra nézve valóban elszámolással tartozunk, de nem neki (hanem találja ki, hogy kinek). Mindemellett felhívnám a figyelmét arra, hogy a „ki keresztény és ki nem?” kérdés az egyháztörténet egyik legrégebbi témája. Egyházatyák, vértanúk, teológusok és misztikusok sokasága írt nagyon komoly értekezéseket és a lélek mélyrétegeit járó vallomásokat arról, hogy melyek a Jézushoz tartozás (=kereszténység) kritériumai.

Deák úrnak nyilván jogában áll saját teológiai nézeteinek hangot adni. De politikai vita tárgyává tenni, hogy ki birtokolhatja joggal a keresztény jelzőt – ez semmi más, mint húsz évszázad teológiájának és teológusainak a szemen köpése.

Címkék: , , , , ,


hétfő, február 21, 2005
21:37
 
Iroda-buhera


Átrendeztük az irodát; az eddigi nyugodt, egyszemélyes barlangomból átköltöztem a főnököm szobájába, azon osztozunk most ketten. Tkp. jó a hely, sikerült normálisan kialakítani. A Krisztus-ikonom és a zsiráfkislányom képe is méltó helyet kapott. Még a János által „madzagos ember”-nek nevezett intézmény is kint volt, és kialakította az új munkahelyhez szükséges kábelezést. Úgyhogy majdnem minden tökéletes; apró szépséghiba, hogy a madzagos ember valamit elköthetett, mert a gépemen nem jön be az internet, sőt a szervert sem látja a gép. Ami azért kínos, mert irodán belül a C meghatjókat gyakorlatilag csak dísznek használjuk, még a Word-ök Normal.dot-ját is a szerverről vesszük, egyebekről (dokumentumok) nem is beszélve. Úgyhogy most János gépéről írok, de azt hiszem, ideje lenne lassan távoznom. 3/4 22 van.

Címkék:


vasárnap, február 20, 2005
22:56
 
Vidám béllógatósdi


Ahhoz képest, hogy buzgó semmittevéssel sikerült hajnali 3/4 5-ig fennmaradnom, délelőtt 11 előtt már fönn voltam. Nem éreztem magam kimerültnek. Most sem vagyok az, csak nagyon fáradt, de jólesően. Felkeléstől nagyjából mostanáig (mínusz kb. félóra reggeli, úgy este 6 tájban) dolgoztam. Ennek következtében Apa Tarisznyában a tenger c. mesekönyve végre elérhető az interneten is. Nagyon örülök neki, és nem csak azért, mert alapvetően rólam szól az egész.

Tessék olvasgatni – szerintem nagyon jól sikerült kis könyv; én most is jókat derültem rajta, holott (tán nem meglepő) majdnem kívülről fújom.

Címkék: , ,


szombat, február 19, 2005
21:50
 
Csodaképek


Egyesek már reklamálták a blogomat, ami persze roppant mód kedvez a hiúságomnak. >:-D

Jó kis rohanós-pihenős hétvége, legalábbis eddig. Tomi itt volt tegnap meg ma; bevásároltunk; főztünk, finomat is meg érdekeset is; veszekedtünk meg kibékültünk, és mindemellett még egy jókora alvásra is futotta.

Tegnap valahogy szóba jöttek a 3D-s mágikus képek, le is vettem a két albumot a polcról (évek óta nem voltak a kezemben), és Tomival nekiálltunk rongálni a szemünket. Tényleg varázslatos, ahogy a semmiből megjelenik valami, ami ott van, miközben nincs ott. Emlékszem, amikor elkezdtem tanulni az ilyen képek látását, legalább egy órát szenvedtem és hisztiztem, amíg egyszer csak – minden átmenet nélkül – bevillant a dolog. Ahogy írtam, évek estek ki, de ez a különleges látásmód megmaradt: azonnal képes voltam alkalmazni. Tomi is izzadt és frusztrálódott – aztán hirtelen meglátta, és oda volt az örömtől.

Amiért ez egyáltalán említésre érdemes (túl azon, hogy maga a jelenség is csodálatos önmagában, és messze túl van a felfogóképességemen), az az, hogy ez a fajta látás, illetve korábban: a nemlátás számomra egyértelműen a vallásos tapasztalattal rokonítható. Aki tapasztalta Isten szeretetét és közelségét, annak nem kell magyarázni. Aki nem, annak meg hiába magyarázzák. Ezekben a mágikus-képes albumokban is ott vannak hátul a megfejtések: mindenki „kiszótárazhatja”, mit is kellene látni az adott képben. De ettől még nem látja. És azt hiszem, nagyon sok (valószínűleg a legtöbb) praktizáló teológus is pontosan tudja, „mit kellene látnia”, csak éppen nem látja. Beszél róla, de nem saját élményből, hanem mert megnézte hátul a megfejtéseket. – Az ateisták meg pontosan ugyanolyan értelmetlen időpocsékolásnak tartják az Istenről való beszédet, az imádkozást, az istentiszteletet, mint ahogy a 3D-s képek látására képtelen ember is nagyjából hülyének nézi (esetleg némi irigykedéssel elegyítve) a mágikus képek világát önfeledten csodáló „kiválasztottakat”.

Más. Úgy volt, hogy ma Tigriske jön Pestre, de mégsem, ezért alternatív programmal ütöttük el az időt. Már eddig is tudtam, hogy a CSS mire jó, nagyjából az elvével is tisztában voltam, Tomi azonban ma megtanította a szintaktikáját, találtam hozzá referenciát is, úgyhogy a honlapon el is kezdtem alkalmazni – ennek látszatja egyelőre a linkeknél van. (Mellesleg itt, a blogban is.) Élvezem, jó játék. Apránként majd belejövök.

Címkék: , , , ,


péntek, február 18, 2005
00:59
 
Vidám dolog, ha honlapja van az embernek
„Az alábbi üzenet érkezett a honlapodról, 2005.02.18-i dátummal:

Szia!

Én is olvasgatom honlap-tákolmányod,nem csak a többi blogfüggő barátod, és már alig várom hogy teljesen lefoszlódjon bájos arcodról a bőr és feltáruljon varázslatos koponyád arcberendezése, a lenyűgöző mimikai izmok, a musculus orbicularis oris,musculus depressor anguli oris,musculus risorius és a többi bámulatos funkcionális műremek.Rajta, vetkezd le ocsmány kültakaród, és tárd fel mindannyiunk örömére, engedd hogy úgy szemléljünk,mint az anatómiai órák demonstrátumát.Még jobban nyisd meg zsigereidet,hagyd hogy élvezzük beleid költői esztétikumát,legyen ez magamutogatásod apoteózisa.Így megszolgálod találó neved, kedves Bőrtelen Balázs, nekem csak becézve Bőrikém.:)
Üdv!
[...]”



Ilyen költőien még soha nem kívánták, hogy rohadjak meg mielőbb. Korábbi leveleiből mellesleg kiderül, hogy idézett rajongóm a Bibliában (tehát nem Jézusban, hanem a Bibliában!) mélyen hívő ember. No persze, az ember szó csak némi fenntartással, hogy őt citáljam:


„Valóban nem vagyok homo sapiens.Te, meg a majomtól származó rokonod Darwin annál inkább.Nem hiszem, hogy az Úr homo sapienset teremtett volna, úgy tudom hogy embert formált a föld porából.Micsoda különbség.:)
Én megelégszem azzal,ha csak szerényen antroposznak nevezel.”


Szórakoztató érzés ilyen leveleket kapni. :-/ Roppant mód segít a személyiségfejlődésemben és általános komfortérzésemben.

Címkék: ,


szerda, február 16, 2005
23:40
 
Még mindig Sorstalanság


Többen jelezték, hogy nem írtam tegnap blogot. Jólesik, hogy figyelnek az emberre. :-) Tegnap napközben beszéltem Kistigrissel; alaposan ki van borulva szegény. Este tanácsadói volt, vagyis az Öt Kenyér Közösség vezetője és a mellé választott néhány ún. tanácsadó havi rendes összejövetele, a közösség ügyes-bajos dolgainak megbeszélése céljából. Megbeszéltük, jól. Kiderült, hogy a Friss Kenyér c. sajtóorgánumot (alapítva by BB, tavaly), amelynek a szerkesztését novemberben lepasszoltam, mostantól ismét én fogom szerkeszteni, mert Kati és Virág elgéptelenedtek. Végül is nem baj; most mintha megint lenne valamivel több időm és energiám. (Ez persze a jelenre vonatkozik; ettől holnap még lehetek teljesen depressziós.)

Utána fölmentem Mikihez; jó rég beszélgettünk utoljára, már elvonási tüneteim voltak. Éjfél után tőle el, itthon még Lacival némi kommunikáció, 1/2 3-3 tájban már aludtam is...

Ma alig csináltam bent valamit, de jól elment vele az egész nap, pedig nem lógás volt, hanem munka. Nem sok, nem nagy, csak egy csomó kis apró szir-szar – 1/2 10-re értem haza. Tomi már várt. Most épp ki van dőlve szegény; mindjárt megyek, aztán dőlök én is.


A Sorstalanságot még mindig nem hevertem ki. És továbbra sem tudom összevakarni magam, hogy értelmes és összefüggő mondatokat írjak róla. Talán egyetlen nüanszot, azok számára, akik nem látták: a film szinte szemérmesen visszafogott, már ami a fizikai borzalmak bemutatását illeti. Nem hallgatja vagy mismásolja el, hanem egyszerűen lemond a hatásvadász eszközökről. Nem ömlik a vér, nincsenek hullahegyek, nincs látványos és horrorisztikus kínzás – azaz minderről tudjuk, hogy van: a rendező is tudja, a néző is tudja, és a rendező tudja, hogy a néző tudja. Nincs szükség a fizikai szörnyűségek naturalisztikus bemutatására. „Ím itt a szenvedés belül, / ám ott kívül a magyarázat” – írta jó pár évvel az Endlösung kiagyalása előtt József Attila. Auschwitz kapcsán az „ott kívül”-ről már hallottunk, olvastunk, láttunk eleget. Most kaptunk valamit az „itt belül”-ről is. Kertésznek és Koltainak sikerült megosztani a megoszthatatlant. Egyébként van a filmben egy olyan kép – és itt minden tiszteletem az operatőré és a főszereplő fiúé és a vágóé –, amely méltán kerülhetne be a filmtörténelem nagy és klasszikus jelenetei közé. Arra gondolok, amikor Köves Gyuri várja, hogy a vállára adják a cementes zsákot, aztán rettegve visszanéz. Azt hiszem, ebben az egyetlen snittben benne van az egész XX. századi zsidóüldözés minden iszonyata, minden megaláztatása. Nem tudom túltenni magamat ezen a képen.

Címkék: , , ,


hétfő, február 14, 2005
23:23
 
Sorstalanság


Félek, hogy a blog mint műfaj megöli a költészetet és a filozófiát. A hirtelenség, azonnaliság megakadályozza, hogy bármi igazán komoly, mély dolog megfogalmazódjon: ehhez ugyanis hordozni kell a gondolatokat, hosszan, sokáig; szenvedni velük, szeretni és utálni őket, amíg aztán – valóban, mint a verítékcseppek – kipréselődnek az emberből, szavakká kényszerülnek.
Na, a blog nem erről szól. A blog az azonnali reflexió műfaja: legfeljebb egy nap, de inkább pár óra után hevenyészetten odabaszott mondatok; a feszültség oldódik, nem akar robbanni – és aztán nem is fog. Azonnali kiszolgálás, ja meg egy bigmeket is kérek, közepes krumplival, köszike.

Ezért fogom vissza magam, és nem írok magáról a filmről, csupán annyit: megnéztük Tomival a Corvinban, és életemben először tapasztaltam olyat, hogy a közönség nyikkanás nélkül végigüli a végefőcímet is. Aztán persze Tomi kiábrándított, mondván, hogy azért ülték végig, mert nem kapcsolták föl a lámpákat. Na ja.
A Corvinból együtt gyalog a Kálvin térig, onnan egyedül haza, gyalog (Szabadság híd, Bartók Béla út, egészen a végéig). Kurva hideg volt. Közben találkoztam Papp Márióval, valami nővel volt, merően ránéztem, de nem ismert meg, én meg nem akartam ráköszönni. Aztán hazaértem.

Azon gondolkodom, lehet-e az ember meghitt viszonyban hatmillió idegen emberrel, akiket negyedszázaddal az ő születése előtt iktattak ki a bioszférából. Hogy állok én ezekhez az emberekhez? Ismerem őket? Tegeződünk? Mit felelnének az együttérző kérdéseimre? Elfogadnák a szolidaritásomat, vagy vádlón elküldenének a kurva anyámba? Vagy ami a legvalószínűbb: nem még csak nem is vádolnának; kívül vagyok a világukon. Aránylag rengeteget összeolvastam a shoa-ról, valahogy a sajátomnak érzem. De ezt a mondatot, ezt a gonolatot nem merném kimondani, nem lennék méltó kimondani olyasvalaki előtt, aki átélte, túlélte, vagy éppen nem élte túl. A holokauszt mint egyfajta sacrum van jelen a gondolatvilágomban: „inhorresco et inardesco” – megrettenek és lángra lobbanok, mindig, ha rá gondolok, aztán befogom a pofám; „jaj nekem, meg kell halnom, mert tisztátalan ajkú nép között élek”.

Mégsem álltam meg: írtam róla.

Van a filmben egy kép, amely szerintem filmtörténeti jmelentőségű; legalább olyan híressé válhat, mint a Psycho zuhanyzós jelenete. Nem lövöm le. Ki-ki találja meg magának. Aki pedig nem találja meg, az örüljön neki, és élvezze a Valentin-nap rózsaszín bájosságát.

Címkék: , , , , ,


vasárnap, február 13, 2005
21:02
 
Apa honlapja + kalap + feleség


Nagyon rákattantam a honlapozásra; fölkeltem alig valamivel dél után (khm...), aztán aránylag gyorsan nekiálltam Apa honlapjának. Egy printszkrín nyomán valahogy így fest most:


Van képtár, üzenő-oldal, számláló; megvannak az oldalak a kész verseskötetekhez stb. Örülök neki, azt hiszem, egész vállalható a kinézete. Apának is tetszett, bár az ő 800×600-as felbontásában nem egészen úgy fest, ahogy megálmodtam. A képtárra különösen büszke vagyok, azon belül is a képes versekre. Meg van veregetve a vállam. :-/

Ma itt volt (most is itt van) Joe; dolgozik: csak itt tud, mert nincs normális gépe a másik lakásban, internet meg semmilyen sincs. Kajáltunk; Laci meg Joe fasírtot, én meg – böjt örömére – kaptam valami finom izét, ami leginkább morzsolt kukoricából, reszelt krumpliból, lisztből, sajtból és olajból volt összegyúrva, olajban kisütve – amolyan lángosféleség.

Lassan le kéne feküdnöm, de előtte lesz még némi Agatha Christie. Kéne azért mást is olvasnom; ismét rájöttem, milyen hihetetlen mennyiségű könyv van, amit szerettem volna már rég elolvasni, de valahogy mindig napolódik. Asszem, nem említettem, csak akartam: jelenleg Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét c. könyvét olvasom. Linától (körösztleányom) kaptam névnapomra, és korántsem olyan vicces, mint ahogy a cím alapján gondolni lehetne: neurológiai betegségeket, betegeket mutat be, elég közelről ahhoz, hogy az ember ne tudja elhitetni magával a szokott fal-szöveget: „Ó, ez csak mással eshet meg!”. Minden további nélkül előfordulhat akármelyikünkkel, hogy egyszer csak azon kapjuk magunkat: nem érzünk szagokat, nem észleljük a világ jobb vagy bal felét, nem érezzük a testünket, és csak úgy tudunk ülve vagy állva maradni, ha a szemünkkel ellenőrizzük a lábunk helyzetét stb. Amnéziák, hipermnéziák, reminiszcenciák nagy mennyiségben – és az élet nem teszi meg azt a szívességet, hogy megszűnik ilyen esetekben: kell menni tovább, nem föladva. A könyv nagy érdeme, hogy bemutatja: lehet élni ilyen állapotban is. El kéne olvasnia mindenkinek, aki épp azt hiszi, hogy az élete elviselhetetlen. Jó kis lelkigyakorlat; hálaadásra nevel.

Címkék: , , , , , ,


szombat, február 12, 2005
21:56
 
Tulipán
„Tulipán, tulipán,
bontsd ki szirmod!
Ha nem bontod, letéplek,
s világ végére viszlek!”




A fenti, rejtett agressziótól burjánzó romantikus költeményt én követtem el, mintegy 32 évvel ezelőtt. Természetesen személyesen nemléxem rá; a családi hagyomány elevenítette föl számomra évekkel később. Ez az opus szolgált apropóul apám egyik gyerekverséhez, és így lett 1989-ben megjelent gyerekvers-kötetének címe: Összevesztem a tulipánnal.

Amiért pedig fölelevenítem mindezt: ma délután nekiugrottam, és a doc-ban amúgy meglévő verseket behátéemeltem, s a kötet immáron elérhető a neten. Nagyon örülök neki, és ami azt illeti, Apa is örült, amikor látta, hogy kész van.


Tessék olvasgatni!

Címkék: , , , ,


 
Büszke vagyok


Ismét átszabtam a honlapomat, most már a nyitólapot is. Ezzel kellemesen elb@$ztam a napom nagy részét, úgyhogy gyakorlatilag este álltam neki dolgozni. Így délután 2 helyett kb. 1/2 8-kor jöttem el az irodából, én állat.


Jó szar hangulatban voltam, ill. annál valamivel rosszabban. Aztán beszéltünk Tomival telefonon, este 9-től kb. hajnali 3-ig. Most jó, nagyon.


Nekem van a legaranyosabb, és mellesleg a legfelnőttebb-huszonkét-éves Tomim a világon. Jó nekem! :-)

Címkék: ,


csütörtök, február 10, 2005
20:19
 
Dies irae

Nem az én napom.


Összeálmodtam egy csomó marhaságot, nagyobb része nyomasztó volt, leginkább a mozgalmassága miatt. Úgy volt, hogy Öt Kenyér után végre beszélgetünk Mikivel, erre kapok egy SMS-t, hogy 39 fokos lázzal ébredt, úgyhogy program kilőve. Tomi felhívott, jó idegesen, hogy a bátyja behalasztotta a gépet – ennek örömére össze is vesztünk alaposan, ő is megsértődött, én is, naccerű volt. Munkakedvem alulról verte a nullát, ebédelni sem igen volt érkezésem, úgyhogy nem mentem ki, hanem rendeltem neten kaját. A kajarendelő oldalon van egy gyönyörű lenyíló menü, amelyben nagyon akkurátusan be lehet jelölni, ha nagy bankjeggyel akar fizetni az ember. (Nagy = 5.000-től fölfelé.) Bejelöltem; kijön a faszi, és még nekem kellett kellemetlenül éreznem magam, hogy nem tud visszaadni a pénzemből. Évi gyorsan fölváltotta az ötösömet, de még így is sem tudott rendesen visszaadni: az 1.040,- Ft-os kajám így került 1.200,- Ft-ba.


Bánatomban nekiálltam a honlapommal bíbelődni (ja: a blog template-jébe is belepiszkáltam, ha vki nem látná), és csináltam egy Olvasókönyv c. új oldalt, ahová leginkább a számomra fontos verseket rakom be, természetesen elég laza válogatásban.


Aztán iroda off, Öt Kenyér, de olyan dög fáradt voltam, hogy leléptem; a többiek minden bizonnyal még mindig a Kolja c. filmet nézik.


Asszem, aránylag gyorsan lefexem, ill. előtte még beszélek Tomival, hátha sikerül a harapásokat annyira enyhíteni, hogy ne 8 napon túl gyógyuljanak.


(A mai post címe csak véletlenül egyezik meg egy bő húsz évvel ezelőtt írott versem címével. Vagy nem.)

Címkék: , , , ,


szerda, február 09, 2005
19:37
 
Hamvazószerda


Tegnap Tomival felugrottunk tíz percre felköszönteni Gábor bácsit, majd laza másfél óra múlva le is léptünk. Otthon lefekvés előtt még megittuk a búcsúpoharat, aztán húsvétig dúl az abszitinencica, meg amúgy az állatoknak is nyugtuk lehet tőlünk. Idén úgy döntöttem, hogy megreformálom a katolikus biológiát, és a halat sem tekintem zöldségnek vagy sajtnak: szóval teljes húsmentesség. Amikor az egóm épp romokban, olyankor az önként bevállalt nagyböjti edzés mindig segít kicsit összevakarni magam. Edzés, mondom, mert a görög aszkeó ige (innen az aszkézis) eredetileg ezt jelenti. Vagyis nem öncélú mazochizmus, hanem tudatos önfegyelmezés, valamilyen nagyobb jó, valami távolabbi cél érdekében. Nahát, nem állítom, hogy a tudatos aszketikus élet az baromira jellemző volna rám, és nem félek attól, hogy a túlzott összeszedettségbe fogok belerokkanni. Alapvetően elég szétesett valakinek tartom magam.


A szétesettséghez képest ma sikerült egy aránylag normális és összeszedett szöveget produkálnom: valaki írt nekem egy nagyon szofisztikált buzizást a honlapom üzenetküldőjén keresztül, és arra válaszoltam. Mondjuk volt annyira személyeskedő a levél, hogy Tomi azt mondta rá, a kurvaanyjába kellett volna elküldenem az illetőt. Közel is voltam hozzá, de aztán úgy döntöttem, nem teszem meg neki ezt a szívességet. Úgyhogy aránylag részletes teológiai választ írtam; asszem azonban, hogy az így készült szöveg még használható lesz más fórumon is.


Reggel Eukharisztiával és hamvazkodással indult a nap – jó volt, jót tett. Az első ex opere operato, a második ex opere operantis. Na ja.


19:51 van; Tomi már jó húsz perce otthon lehet, én meg csak most fogom bezárni az irodát. Ááááááááááááááááááá!

Címkék: , ,


kedd, február 08, 2005
01:37
 
Iszonyú-

-an fáradt vagyok. Dolgozni nemigen sikerült ma, de megérdeklődtem UPC-éknál, hogy mennyi az annyi, és Apa délután már meg is rendelte magának a chellovat, úgyis, mint lájt. Meg a telefonját is átupcta a Matávtól. Örülök neki: remélem, ráérez a netezés izéjére.


Bejött délután Brúnó az irodába, olyan 1/2 5 körül, és mintegy 1/2 11 körül már le is léptünk. Nekiugrottunk ugyanis a bibliaismereti sorozat Ószövetség-részének: 5 db előadás vázlatának a vázlatát hoztuk össze. Nagy meló volt; Brúnó már majdnem nyüszített az álmosságtól, és könyörgött, hogy hagyjuk abba. Én azonban gonosz voltam és erőszakos :-D , így mégis végeztünk.


Érzelmileg teljesen lestrapál az itthoni helyzet. Persze nemcsak engem; voltaképpen én vagyok a hülye: miért vonódok bele olyanba, amibe nem kéne. Csak. :-/ Pedig Tomi is nehezen tolerálja, szegény, hogy az utóbbi hetekben mentálisan látványosan be vagyok szűkülve az itthoni eseményekre.


Tegnap kikerültem a kortarsirodalom.lap.hu-ra is. Az eszperantó oldalon is bepróbálkoztam, de egyelőre nem jeleztek vissza.

Címkék: , ,


vasárnap, február 06, 2005
14:17
 
Velő, reinkarnáció, sztrapacska és áldás

Tomi blogjában olvasható a tegnapi lakoma: velő velővel, nagyon nyammm volt... Nekem mint névnaposnak kellett kitalálnom, hogy mi legyen az ebéd, de persze az nem volt képben, hogy az egész családnak egyhetes programot szervezzek velőbeszerzésileg. Mindenesetre nagyon finom volt; utána beszélgetés: Tomi apukája elmesélte, hogy rendőrkorában volt olyan páciense, aki annyira szerette a rendőrséget, hogy majd' megette. (Meg is mutatta a karján a harapás helyét.)


A tegnapi nap Laciról meg Joe-ról szólt, meg már a péntek este is; aki csak él és mozog a környezetben, az mind kiborult – és ez egy darabig még el fog tartani. Bővebb infóért tessék felkeresni Laci vagy Joe blogját, már ha véletlenül elkezdenének ők is blogni. De úgy látszik, nekik azért több eszük van...


Tomi megírta, hogy összevesztünk és kibékültünk; így szép az élet dinamikája. Mindenesetre amikor az összeveszés után leraktuk a telefont, akkor kifakadtam, hogy elegem van a pasikból, és legközelebb, ha újraszületek, cölebsz leszek. (NB.: Nem hiszek a reinkarnációban).


Felkerült a honlapom kereszteny.lap.hu-ra, és ennek örömére nekiláttam átszerkeszteni a Linkek oldalamta. Fölvettem jó pár újdonságot, meg most már nem ömlesztve vannak a hivatkozások, hanem tematikusan szétszedve.


Most kajálni fogunk, sztrapacskát. Aztán indulok majd el, mert agapé lesz (gy.k.: zártkörű mise az Öt Kenyérben, utána szeretetlakomával). Lesz Balázs-áldás is (vö. Babits Mihály: Balázsolás).

Címkék: , , , ,


szombat, február 05, 2005
11:53
 
Névnapi részösszesítő


Egyrészt köszönöm Csabának így nyilvánosan a képeslapot; azért nyilvánosan, mert nem otthon vagyok, és nemtom a címet, ahonnan írta.

Kaptam ám sok köszöntést meg sok ajándékot, olyat is, amit meg lehet enni, meg olyat is, amiben betűk vannak. Most viszont azokat az ajándékokat szeretném felsorolni, amelyek folyékonyak és alkoholtartalmúak.


  • 1 üveg Tokaji aszú
  • 1 üveg házi törkölypálinka
  • 1 üveg Vilmos körtepálinka
  • 1 üveg Martini Bianco
  • 1 üveg Becherovka
  • plusz az a konyak a munkahelyemen, amit nem formálisan kaptam, csupán föl lett bontva.

Lehet, hogy lassan el kéne gondolkodnom?



Tomiéknél vagyok éppen, hamarosan rántott velőt fogunk enni, névnapi köszöntésileg. Tegnap este is itt voltam, és telefonon krízisinterveniáltam, hosszan, több tételben, SMS-ben is meg beszélgetve is. Körülbelül úgy vagyok, mint akin átment egy úthenger, többször és alaposan, több irányban.

Ja, ezt megelőzően az irodában egy olyan ügyfélnek (azaz ügyfélcsoportnak) csináltam tartozáselismerő nyilatkozatot, akiknek az anyagait a Nagy Ellenfelek c. mappába szoktam menteni, és akiknek a nevét, midőn megláttam beírva a naptárba, kis híján sírva fakadtam. 9 db hitelszerződést kellett átbuherálnom tartellé, közel 2 milliárd forint ügyértékben. A bankból eredetileg azt ígérték, szerda reggelre meg fogom kapni az anyagokat e-mailben. Pénteken 11:40-re kaptam meg, és muszáj volt tegnap befejeznem, mert hétfőn délelőtt aláírás lesz.

Bár ilyenkor szokott az lenni, hogy elmarad az egész. (Elmaradás-kategóriából a legmorbidabb az volt, amikor – még évekkel ezelőtt – telefonált az ügyintéző, hogy legyünk szívesek, húzzuk ki a naptárból az X ügyfél közjegyzői okiratát, nem lesz aláírás, mert az ügyfél történetesen meghalt.)

Címkék: , ,


péntek, február 04, 2005
13:21
 
Ádám barátom írta:

Nem tudom megszokni ezt a képedet, ami most a honlapodon díszeleg. Olyan benyomást teszel rajta (az én számomra), mint egy orosz maffiózó, amint éppen újabb húszmilliárd rubelt zsebelt be. :-) Igaz, ők biztos diszkrétebben mosolyognak. Hmmm. Na jó, akkor a fenti, plusz fél liter vodka. :-)))

Címkék:


csütörtök, február 03, 2005
17:06
 
Nomen est omen
Szent Balázs püspök és vértanú emléknapja alkalmából megtudtam, hogy a német blasen nemcsak azt jelenti, hogy fújás, hanem szívást is jelent. (Az első jelentésből kifolyólag Szt. Balázst német nyelvterületen megtették a fúvósok védőszentjévé. Hogy a második jelentésből ki milyen konzekvenciát von le, nem tudom.) Persze a Balázs név levezethető a görög baszileosz = király szóból is. A lényeg, hogy senki nem tudja valójában, mit jelent a nevem.
Ma egy csomóan felköszöntöttek, SMS-ben is, e-mailben is, élőben is. Az irodában – vicces volt – beírták 1 órára a naptárba Évihez, hogy „Megbeszélés (tanácsadás)”. Jól be is nyeltem. A megbeszélés névnapi köszöntés volt; nagyon aranyosak voltak, a konyak meg nagyon finom... És Tomi is bejött a (hátam mögött) megbeszélt időre; teljesen meg voltam hatva. :,-)
Reggel kezdtem egy cipővásárlással. Ugyanis tavaly, kb. ilyenkor úgy döntöttem, hogy na, adok magamra egyszer, és veszek jó drága cipőt, ami igazán megéri az árát. Vettem, vagy 14 ezerért. Pár hónap után már elkzdett rosszalkodni, mostanra pedig olyan lett, hogy cipőn keresztül meg tudtam vakarni a zoknimat, a sarka szétmállott és elkezdett leválni, a talpa megtört számos helyen stb. Úgyhogy ma vettem cipőt, a Fönícia cipőáruházban, leárazva, 11 ezer forint helyett 7 ezrért. Olyan jó kis bumfordi, igazi cipőszerű: semmi divatozás, de nagyon kényelmes, masszív. Örültem neki nagyon.
Aztán a boltból a busz felé tartva legalább öt kirakatban láttam cipőket feleennyiért. De nem hagytam magam feldühíteni: úgy döntöttem, nem rontom el az örömömet: ha három perccel azelőtt tudtam örülni az új cipőmnek, akkor semmilyen körülmény nem indokolja, hogy ez az öröm alábbhagyjon bennem. Úgyhogy most egész jól vagyok, persze némi konyakkal is bővítve.
Az otthoni helyzet más kérdés, mármint hogy mi lesz Lacival meg Joe-val. Hogy lesz-e valami. Ez korántsem vidám dolog, nagyon nem az. :-( Noha közvetlenül nem az én bulim, mégis nagyon mélyen és nagyon közelről érint, és folyamatosan feszültségben tart. Minden külön értesítés helyett mindenkinek, aki ezt olvassa: lehet és szabad nekik drukkolni, értük imádkozni stb.
Köszönet.

Címkék: , ,


kedd, február 01, 2005
16:57
 
Zempléni furmintt
Két t-vel, mert múlt idő. Lacival ittunk meg ketten másfél litert éjszaka, aztán ötkor feküdtem, 3/4 9-kor keltem. Most meg persze macskajaj. Nem jó a gyomrom, fáradt vagyok, álmos vagyok, nyűgös vagyok. De legalább kész vagyok az előadással: tegnap kb. este 10-kor indultam haza az irodából.
Ma itt bent gyászhangulat: kiderült, hogy Évit, a helyettesünket mégsem nevezték ki közjegyzővé, pedig szegény már majdnem le is foglalózta az irodáját. Nagyon kiborult, mi meg sajnáljuk, főleg, hogy valami macskajancsit neveztek ki helyette, akinek a szakmai megbízhatósága nem túl meggyőző.
Dolgoznom kéne, még egy órát, de nincs kedvem, húzom az időt, úgy csinálok, mintha csinálnék valamit, boááá. Ez egy ilyen nap. :-(
Csabika elkezdett blogolni. Majd megkérdezem, belinkeljük-e egymást.

Címkék: , ,




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta