Mai vers

Kasszazárás S ha jól számoltál mind te, mind az Excel (Oh, persze, mért számoltad volna el? Rémes álszerénység, megint dicsekszel – Szól az Úr, szemöldökét vonva fel), Kivontad-összeadtad mindazt, mi kell, Összesítésként könyveld le végre: Nyereség az, mire végül szert teszel – Volt-ok, van-ok, lesz-ek eredménye. Nézz az égre, ha épp ahhoz van kedved, És nesze, itt az univerzum – vedd meg! Levelet hajt direkt neked egy ág. Képzeld magad bátran mindenhatónak – Ügyet se vess, másnak hogy szól e szózat. Leéltél annyi napot, mint anyád.

Címkék: Számvetés, Vers

Eddig 6 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
(Jó eséllyel) évzáró vers

Széljegyzet az osztódáshoz                           „Volt, ki a harminckettedikre írta.                           Nekem huszonhármat osztott ki a sors.” Réges-rég, huszonhárom éve, a realitást félretéve, huszonháromra tippeltem. Az ördög mégsem akkor vitt el, nem. A költő, hogy végre alkosson, sarokba ül, lelkét nyaldossa, s ha épp számolni kell véletlen, sanszos, hogy téved. Én tévedtem. Az ember, mikor még nem nőtt fel, szoroz vagy oszt, lazán. Teszem azt, kettővel. Mára viszonylag felnőttem. S bár az ügy még nincsen eldőlten, szembenézvén az átokkal, jobban bánok a számokkal; a sarokban sem csak léleknyalva ülök: szívemben szabadon száguldoznak a dühök. És ha a kilencvenkettővel basztatsz: ütök.

Címkék: Számvetés, Vers

Eddig 5 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Amikor rájössz milyen

Amikor rájössz milyen                          „El sem tudod képzelni, milyen boldog vagyok!”                          (Tadeusz Borowski: Nálunk, Auschwitzban) amikor a fájdalom az éjszakát a végtelenbe nyújtja rájössz milyen nagyszerű dolog az alvás amikor minden lépést eltervezel talpad mely négyzetcentimétereire nehezedhetsz büntetlenül rájössz milyen fantasztikus képesség a járás amikor napod fő szervezési elve minél kevesebb tárgyhoz kelljen hozzáérned rájössz milyen főúri luxus a tapintás amikor hetek óta képtelen vagy kinyitni egy könyvet rájössz milyen ajándék az olvasni tudás amikor mindezen rájövések sorokká rendeződnek rájössz milyen kegyelmi adomány a rák amikor rájössz ez kellett ahhoz mindezen közhelyekre rájöjj rájössz milyen vak a csodákra az ember

Címkék: Pszicho, Számvetés, Szomatik, Vers, Világ+ember

Eddig 2 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Balázs a terapeuta elköszön

Mégpedig itt.

Címkék: Pszicho, Számvetés, Szomatik

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Év- és blogértékelő

Ez volt a blogom 7. éve. Eddig minden év végén (na jó, egyszer átcsúszott év elejére) írtam egy Retró című összegző posztot, amelyben havi bontásban átnéztem a saját posztjaim alapján, hogy mi is történt velem, illetve a világban az elmúlt évben. Ezt most ebben a formában kihagyom – és erre több okom is van.

Az első, hogy – amint ezt sokan szóvá is tették – az utóbbi időben a blog enyhén szólva is csökkentett módban üzemelt. Ha a politikai borzalmak oly mértékben öntötték el az agyamat, hogy az meghaladta egy Facebook-állapotfrissítés vagy megosztáshoz fűzött komment terjedelmét, azt is megírtam. Ha íródott új vers, kiposztoltam. Ezeket leszámítva alig-alig írtam ide – és ennek is több oka van.

Egyik az, hogy a blogom „klasszikus” témái közül egy néhány kikerült az érdeklődésem közvetlen fókuszából. Ahogy szakítottam a kereszténységgel, úgy haltak el fokozatosan a vallási témák. Korábban még fontosnak tartottam, hogy nyilvánosan „igazoljam” világnézetváltásomat – ma már nincs bennem ilyen kényszer. Az Izmael-téma (ökológia, a világ megmentése stb.) továbbra is érdekel, de a mozgalmi lelkesedés, mit tagadjam, alábbhagyott bennem. Ez sem véletlen.

Amíg életem nagy része azzal telt, hogy egy közjegyzői irodában gyártottam az aktákat mázsaszámra, addig – hadd ne szerénykedjek – az intellektuális kapacitásomnak meglehetősen nagy része maradt kihasználatlanul. Volt energiám arra, hogy megmentsem a világot, hogy fölfedezzem magamnak az EMK világát, hogy megírjak két könyvet, és emellett még pszichológiával, terápiával is foglalkozzak egy keveset.

Amióta – lassan két éve – fő elfoglaltságom, hogy terápiát tartok, a helyzet megváltozott. A munkára fordított nettó időm kevesebb, ám mivel azzal foglalkozom, amivel világéletemben szerettem volna, ez szinte teljes mértékben leköti a szabad vegyértékeimet. Azon kapom magam, hogy az életem jószerével semmi másról nem szól, csak a terápiáról, hogy képzésről képzésre, konferenciáról konferenciára járok, hogy pszichológiai irodalmon kívül alig veszek könyvet a kezembe... Nem állítom, hogy ez így optimális, de jelenleg ez a helyzet.

Na már most, ha a gondolataim a pszichológia körül forognak, érthető, hogy a kezem alól kikerült írások zöme ugyancsak pszichológiai témájú. Az ilyenekre viszont már tavaly ősszel rendszeresítettem egy új blogot, a Sorskönyv nélkül címűt. Úgyhogy ez okból a jelen oldalon a pszicho-cuccok is kiesnek a képből.

Ez tehát a blog meglassúbbodásának az első oka: az általam körülszaglászott témák számának radikális megzuhanása. Van még kettő. A második az elsőből következik: terapeutaként enyhén szólva se szerencsés, ha az ember kirakatban éli a magánéletét. Ideális esetben a kliens a számára ismeretlen terapeuta személyében egy tökéletesen tiszta projekciós felülettel találkozik. Ez a helyzet ragyogóan kedvez az indulatáttételnek, ami a terápia egyik legfontosabb (bár korántsem egyetlen) hatótényezője. Ha nincs ez a jótékony homály, hanem a kliens naprakész információkat birtokol a terapeuta aktuális hasfájásairól, hisztijeiről, konfliktusairól és egyebekről, akkor... Nos, a terápia attól még működik, de a pakliból ki lett keverve egy nagy értékű lap.

Persze erre is mondható, hogy aki kurvának megy, ne sírjon, ha basszák. Miután melegmozgalmárként, költőként, valamint – nem utolsósorban – bloggerként hosszú ideje a nyilvánosság előtt zajlik az életem, a fent leírt ideális állapot elérése csak úgy volna lehetséges számomra, ha alávetem magam plasztikai műtétnek és nevet változtatok. Ha ezt nem teszem meg (márpedig eszemben sincs ilyesmit művelni), marad a kármentés: amit lehet, ezentúl igyekszem megtartani a privát szférámban. Ennek útja pedig sajnálatos módon az, hogy a blogomban szignifikánsan ritkábban adok hírt a személyes örömeimről, kudarcaimról, vívódásaimról, a párkapcsolatomról (beleértve a nyári élményeket és éttermi kalandtúrákat), családi kapcsolataimról és egyéb interakcióimról. A klienseim előtt nem szoktam titkot csinálni abból, hogy sokszor nagy marha vagyok, de nem okvetlenül szükséges, hogy ezt lépten-nyomon meg is erősítsem bennük. Nekem nem kényelmes, nekik meg nem használ. (Bár a szakmai véleményem az, hogy valójában kevesebbet árt, mint azt a pszichoterápiás mainstream gondolja.)

A visszaesés harmadik oka a Facebook. Ez nagyon snassz, de akkor is így van. A FB előtti világban a webkettő számomra elsősorban a blogolást jelentette. Ma már, ha látok, hallok, olvasok valami jót, és meg akarom osztani a világgal, van más lehetőségem is, mint hogy írjak róla egy önálló posztot. Ha meg két mondat erejéig gyomorszájon talál az aktuális megvilágosodás, vagy épp mindenki bánatára eszembe jut egy újabb borzalmas szóvicc, arra is ott a FB, nem kell saját poszttal bíbelődni.

Nem fog leállni a blog a jövőben sem, legalábbis nem tervezem. De egyelőre nem valószínű, hogy visszagyorsulna a pár évvel ezelőtti tempójára. Amiről úgy gondolom, hogy megosztásra érdemes és alkalmas (és nem pszicho-téma), azt továbbra is itt fogom közzé tenni. De látszat-posztokkal a jövőben nem szeretném felhígítani a blogomat, amibe sok munkát, sok szeretetet fektettem, és amin keresztül nagyon sokat kaptam másoktól, tőletek.

Nos, ez volt az egyik oka annak, hogy nincs a szokásos év végi Retró.

A másik a politikai helyzet. Ami Magyarországon történt 2011-ben, arra nehezen találok szalonképes szavakat. Ha visszatekintést írnék, annak nagy része politikai eseményekről szólna, s mint ilyen, dühöngéssel elegy öklendezés lenne. Ennek nem látom értelmét.

A Magyar Köztársaság még valamivel több mint 7 óráig áll fenn. Ami a jövőt illeti, éjfélkor figyeljünk oda jól a petárdaropogásra: nem árt, ha szoktatjuk a fülünket az efféle hangokhoz.

Boldog 1949-et mindenkinek!


Megosztás

Címkék: Politika, Pszicho, Számvetés, Virtuál

Eddig 8 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
A tegnapi nap mérlege

A tavaly szeptemberben indított Sorskönyv nélkül című blogot – kitartó munkám eredményeként – naponta most már átlag 30-40 olvasó keresi fel.

Mint írtam, tegnap kikerültem az Index és a Blog.hu címoldalára. A kezdeti látogatottsági statisztikáról már tettem ki egy képet, de íme, a nap végeredménye (kattintásra nagyobb):

Maga a cikk eddig 128 lájkot kapott, ami cirka 5-10-szerese az átlagnak, és duplája az eddigi „leglájkoltabb” posztnak.

Tudom, hogy ezek csak számok. Tudom, hogy ez – így, ebben a formában – nem az én teljesítményem fokmérője, sokkal inkább a Warner Bros nyomulásáé. Ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy örüljek neki – következésképpen örülök neki. :-)

Megosztás

Címkék: Felmutatható, Pszicho, Számvetés, Virtuál

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Ahány éves vagyok...

...annyival csúsztam le épp a 200.000. látogatóról.



A dolog érdekessége, hogy majdnem napra pontosan egy éve, tavaly február 23-án volt a látogatottság 150.000.

Köszönöm mindenkinek!

Megosztás

Címkék: Felmutatható, Számvetés

Eddig 4 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Elnök úr, köszönjük!

Íme, a blogom látogatottsági statisztikájának alakulása a tegnapi napon, köszönhetően dr. Schmitt Pálnak.



Elnök úr, fogadja múlhatatlan hálámat!

Megosztás

Címkék: Politika, Számvetés, Virtuál

Eddig 2 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Retró

A 2005., 2006., 2007., 2008. és 2009. évi évösszefoglalóim után – bízva abban, hogy sok újdonság már nem történik a következő két-három napban – következzék hagyományos évösszefoglalóm a 2010. év engem érintő (és publikus) eseményeiről.

Január

Tomival megnézünk egy filmet az ún. pillangó-effektusról, s ennek kapcsán én is csokorba gyűjtök a saját élettörténetemet meghatározó néhány releváns véletlent.

Az Avatar című filmet összefüggésbe hozom az új reneszánsz gondolatával.

Több mint nyolcéves munkaviszonyom egyik óráról a másikra megszűnik.

Az Írók Boltjában közös könyvbemutatón mutatják be Apa Hetvenkét lépcső és az én Művirágok a szimbolizmus oltárára című verseskötetemet. (Kommentben vagy magánlevélben kérem véleményezni, hogy az előző mondat utolsó szavát a magyar nyelv hatályos szabályai szerint hogyan kell[ett volna] helyesen ragozni. Köszönöm.)

Mivel munkahelyem elvesztésére – cseppet sem eredeti módon – depresszióval reagálok, ismét elkezdek terápiába járni.

Az Irodalmi Centrifuga Élőfolyóirat virtuális hasábjain megjelenik Nyilas Atillának a verseskötetemről a bemutatón előadott ismertetője.

Tomival Hévízen pihenünk pár napot.


Február

Elolvasom Daniel Quinn After Dachau című regényét.

Kezdetét veszi a választási kampány, amelynek során – inkább a reményeimre, mint a meggyőződésemre hallgatva, de leginkább jobb híján – az LMP-t támogatom.

A blogom látogatottsága eléri a 150 ezret.

Elkezdek egy szinkrondramaturg-tanfolyamot, azon reményben, hogy a jövőben filmfordításból is szert tehetek némi bevételre.


Március

Tomival 9 évesek vagyunk.

Folyik Apa – általam szerkesztett – önéletrajzi kötetének nyomdai előkészítése, ennek során Apa is, én is pár hét alatt pár évet öregszünk.

Meghal Raj Tamás.

Az Ezredvég című folyóiratban megjelenik Gyimesi László recenziója az új verseskötetemről.

Mivel a munkahelyvesztés kapcsán kialakuló depresszióm miatt fel sem merül, hogy bárhol is munkába állhassak, egy hónapig passzív táppénzen vagyok.


Április

Április 1-je alkalmából Jgy barátom a blogom paródiájával köszönt.

Miután a szavazásra jogosultak kevesebb mint egyharmadának szavazatával a nemzeti szlogenekkel kampányoló, valójában a szocializmus legrosszabb időszakait idéző (azaz nemzetiszocialista) párt kétharmados győzelmet arat az országgyűlési választásokon, ezt ők forradalomnak titulálva és az ország három harmadának akaratára hivatkozva haladéktalanul megkezdik a demokrácia és a sajtószabadság módszeres lebontását, valamint a negyedik harmad szavazati joggal való felruházásának előkészítését.

Megjelenik Apa Szökőár után is hazatér a tenger (Kis indiánkönyv) című verseskönyve és Versek regénye című önéletrajzi műve.

Meghal Popper Péter.

Részt veszek az Integratív Pszichoterápiás egyesület éves kongresszusán.


Május

Elindítom honlapomnak a saját terápiás tevékenységemről szóló oldalát.

Megkapom első filmfordítói megbízásomat. Az év során lefordítok egy kilencrészes angol nyelvű, valamint egy tízrészes német nyelvű természetfilm-sorozatot, továbbá két játékfilmet; mindkét sorozat és mindkét film adásba kerül.

Elkezdek járni egy új pszichodráma-csoportba.


Június

Tomival epret szedünk, eközben annak rendje s módja szerint well done-ra sülünk.

Orbán Viktor – mivel azt hazudja, hogy épp a családjával nyaral – levélben nevezi ki a (minden skrupulustól) független Schmitt Pált, hogy ő legyen az, aki az (aznap épp hatályos szövegű) Alkotmány 29. § (1) bekezdése szellemében „kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.


Július

Részt veszek a Meleg Méltóság Menetén, amelyet – nyilván a nemzeti együttműködés jegyében – a rendőrség zsarolással próbál megakadályozni.

Tomival, valamint Bikkfával és Bambival megtudjuk, milyen a bélszín és az ünneplés uruguayi módra.

Apa 65 éves.


Augusztus

Tomival Badacsonytomajon töltünk két hetet.

Anyám 20 éve halott.

Tomival valakiről nagyon rossz hírt kapunk.

Adásba kerül az első filmfordításom.

Meghal Utassy József.

Hosszú interjút adok a Confessio című református teológiai folyóiratnak.

Meglehetősen sajátos könyvismertetőt írok Nando Parrado Csoda az Andokban című könyvéről.


Szeptember

Elindítom új, pszichológiai, pszichoterápiás és önismereti témában írott blogomat, Sorskönyv nélkül címmel.

Apa kórházba kerül.

Egy személyes konfliktus és hosszadalmas költség–haszon-számítgatás után beszüntetem az – ily módon tiszavirág életűnek bizonyuló – filmfordítói munkásságomat.

Elkezdek járni az Izmael klubba.


Október

Meghal egy régi barátom felesége.

Apát megoperálják.

Tomival és Steóval Bécsben töltünk egy hétvégét.

Menthetetlenül beleszeretek a The Big Bang Theory (Agymenők) című sorozatba.


November

Kisebb lakásfelújításon esünk át.

Több részből álló interjút adok az alapinfo című internetes portál számára.

Mivel máshonnan nem tud pénzt szerezni, a kormány – ígéretéhez híven – elkezdi „megvédeni” a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat (a tulajdonosaiktól).

Brúnóval EMK-tanfolyamot hirdetünk, amely 2011. februárban indul. (Még lehet rá jelentkezni!)


December

30 éve ölték meg John Lennont.

Járni kezdek az Integratív Pszichoterápiás Egyesület szervezésében szervezett Fejlődéslélektan és pszichopatológia előadássorozatra.

A kormány törvényi úton megszünteti a sajtószabadságot.

Valaki, aki bár közvetetten, de fontos szereplője volt az életünknek, egy héttel karácsony előtt öngyilkos lesz.

---

A munkahelyem év eleji elvesztését borzalmas traumaként éltem meg. Utóbb ez életem egyik legpozitívabb fordulatának bizonyult, hiszen mostanra úgy alakult, hogy minden erőmet a terápiás munkának, valamint önmagam pszichológiai továbbképzésének szentelhetem.

Ennek ellenére – a sok különféle veszteség miatt – 2010-et nem a vidám évek között fogom számon tartani.


Megosztás

Címkék: Számvetés

Eddig 10 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Ronggyá olvasva

Annak idején Tudatmódosítók címen csokorba szedtem azokat a szerzőket és könyveket, „akikről (amelyekről) egyértelmű számomra, hogy döntő változást hoztak a hitemben, világképemben, gondolkodásmódomban”. E listában szerepeltek mesekönyvek és ifjúsági regények, teológiai és pszichológiai könyvek, krimik, meditációk és a Biblia.

Az alábbi felsorolás ettől különbözik. Este elfogott a szentimentális hangulat, és elkezdtem összegyűjteni (először gondolatban) azokat a mesekönyveket, amelyek meghatározták gyerekkoromat. Aztán a lista hosszabb lett annál, mint amit fejben tartani képes vagyok, úgyhogy elkezdtem leírni. Ennek során gyorsan kiderült: méltatlan volna kihagynom egy-egy olyan könyvet, amely a szó szoros értelmében nem mese ugyan, annak idején mégis tucatszor olvastam újra. Így kerültek a listába a szívemnek máig kedves ifjúsági regények. Aztán amikor elégedetten hátradőltem volna, akkor rájöttem, hogy a lista nem lenne teljes a felnőtt fejjel olvasott, mégis kedvenccé vált mesék nélkül, így tovább bővítettem.

A végeredmény tehát meglehetősen eklektikusra sikeredett. Ha azt mondom, hogy Valós és megkésett gyermekkorom ronggyá olvasott könyvei, akkor az többé kevésbé fedi a tényeket. Nem szerepelnek benne olyan könyvek, amelyeket szerettem ugyan, de csak egyszer vagy kétszer olvastam el. Nem szerepelnek benne a tucatszor is újraolvasott krimik (elsősorban Joe Alex és Agatha Christie művei), még akkor sem, ha először gyerekként olvastam őket, mert ezek a „felnőttkor” könyvei (bár Keszthelyi Tibor A detektívtörténet anatómiája című könyvében meggyőzően érvel amellett, hogy a krimi lényegét tekintve nem más, mint mese). Nem szerepelnek benne azok a könyvek sem – elsősorban szakkönyvek vagy ismeretterjesztő művek –, amelyeket ugyan valóban ronggyá olvastam, de nem mesék vagy regények (vagy ha formailag mégis az, mint az Izmael vagy a B története, akkor nem a regénysége miatt fontos számomra). És persze nem szerepelnek benne azok sem, akiket valamiért egyszerűen kifelejtettem. Ha ilyen mulasztásomra bármikor rájövök, utólag okvetlenül pótolni fogom.

Megkésett mottó: „Még mindig nem értem, mi van a ronggyal.” (Ivy Teasdale) A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója és folytatásai (Townsend, S.) A csudálatos Mary és a többi Mary Poppins-könyv (Travers, P. L.) A dzsungel könyve (Kipling, R.) A fantasztikus nagynéni és folytatásai (Nemere István) A Földrengések Szigete (Fehér Klára) A Gyűrűk Ura és A szilmarilok (Tolkien, J. R. R.) A Kék Sziget (Fekete Gyula) A kis herceg (Saint-Exupéry, A. de) A láthatatlan ember (Wells, H. G.) A Nyugalmazott Elefánt Úr Birodalma (Végh György) A Pál utcai fiúk (Molnár Ferenc) A Tenkes kapitánya (Örsi Ferenc) A titkos kert (Burnett, F. H.) A Végtelen Történet (Ende, M) Az ötödik parancsolat (Székely Júlia) Brumi-könyvek (Bodó Béla) Centi és Centi barátai (Tarbay Ede – Marék Veronika – Urbán Gyula) Csilicsali Csalavári Csalavér (Móra Ferenc) Don Makarémó egy kulcslyukon keresztül (Végh György) Egri csillagok (Gárdonyi Géza) Egy jenki Arthur király udvarában (Mark Twain) Életem ártatlan örömei (Šmíd, J.) Emberke és Emberke meg a kislány (Kästner, E.) Emil és a detektívek és Emil és a három iker (Kästner, E.) Equus (Shaffer, P.) Fecskék és Fruskák és a többi Fecskék-könyv (Ransome, A.) Frakk, a macskák réme és Frakk és a foci (Bálint Ágnes) Harry Potter-sorozat (Rowling, J. K. R.) Jelky András kalandjai (Hevesi Lajos) Jóholdat, Szíriusz kapitány! és a többi Szíriusz-könyv (László Endre) Kántor nyomoz és Kántor a nagyvárosban (Szamos Rudolf) Karcsi kalandjai (Balázs Béla) Katrin professzor (Bredberg, I.) Keménykalap és krumpliorr (Csukás István) Két kicsi hód (Szürke Bagoly) Kincskereső kisködmön (Móra Ferenc) Légy jó mindhalálig (Móricz Zsigmond) Lesz nekem egy szigetem (Fehér Klára) Május 35 (Kästner, E.) Mézga Aladár különös kalandjai (Romhányi József) Micimackó és Micimackó kuckója (Milne, A. A.) Mit üzen Abakusz? (Lornsen, B.) Műkincsrablók a kisbolygón és folytatásai (Nemere István) Nemtudomka Napvárosban (Noszov, Ny. Ny.) Ordasok között (Dold-Mihajlik) Öcsi és a repülő bácsika (Lindgren, A.) Őfelsége magánnyomozója (Bogdán István) Piszkos Fred, a kapitány és a többiek (Rejtő Jenő) Robin Hood (Mándy Iván) Rokonom, Rosy (Durrell, G.) Sándor Mátyás (Verne, J.) Talán az elefánt és Buksi nem válogatós (Verbőczy Antal) Tarisznyában a tenger (Birtalan Ferenc) Timur és csapata (Gajdar, A.) Tizenkét hónap (Marsak, Sz.) Tom Sawyer kalandjai és Huckleberry Finn kalandjai (Mark Twain) Tomi és az elefánt (Wells, H. G. és Egner, T.) Tündér Lala (Szabó Magda) Tüskevár és Téli berek (Fekete István) Vakáció a halott utcában (Csukás István) Winnetou és a többiek (May, K.)

Címkék: Emlék, Könyv, Számvetés

Eddig 23 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Gratulálok magamnak

Ha kicsit szemfülesebb vagyok, akkor az előző bejegyzés megírása előtt nézek rá a blog látogatottságszámlálójára. Így 4-gyel lecsúsztam a kerek számról: 2005 januárja óta 150.000 látogatója volt a blogomnak. Ezúton gratulálok magamnak, valamint szeretném köszönetemet kifejezni ezen impozáns szám eléréséért minden névvel és minden név nélkül közreműködő barátomnak és ellenségemnek, az egyszeri eltévelyedőnek és a visszaesőnek egyaránt.

Címkék: Felmutatható, Számvetés, Ünnep

Eddig 5 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Retró

Fáradt vagyok és aludni kéne most délután az esti buli előtt (ketten leszünk itthon Tomival), de azt választom inkább, hogy kényszeres vagyok. Ennek megfelelően követem a hagyományt: íme, itt az 5. évösszefoglalóm. Ezek történtek velem 2009-ben (már ami publikus belőle):

Január

A blogom látogatottsága eléri a 100.000-et.

Esti beszélgetés Pálfi Balázzsal címmel esti beszélgetés hangzik el Pálfi Balázzsal a Kossuthon. Meg velem: a 2008 végén megjelent Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek) c. könyvemről.

Az Aszalt szilva... bemutatója az Írók Boltjában, Vekerdy Tamás és Haagen Imre közreműködésével.


Február

Apa kórházban van egy hétig.

Tomival, Lacival és Laci édesanyjával Rómában töltünk négy csodálatos napot – hatalmas élmény, minden tekintetben.

Megemlékezem megtérésem 20. évfordulójáról.

Az Írók Boltja januári eladási toplistáján harmadik az Aszalt szilva.

Megjelenik két versem a Spanyolnáthában.

Néhány héten keresztül olasz és francia újhullámos filmeket nézünk Tomival a Tabán moziban.


Március

Tomival 8 éve vagyunk együtt.

Beszélgetés Trombitás Gáborral, Daniel Quinn Izmael és B története c. könyveinek fordítójával a HuMuSz Házban.

Megírom eddigi életem (szerintem) egyik legjobb versét.

Összeállítok egy kötetnyit a verseimből. Tervezett – de akkor óvatosságból közzé nem tett – címe: Zord igeidőkben.

Véget ér a másfél évig tartó, 180 órás pszichodráma. A kilenc hétvégéből öt alkalommal volt protagonista játékom.

Megtudom, hogyan lehet házilag, gép nélkül fagyit készíteni.

Tudomásomra jut, hogy előző évben érettségi tétel lettem, csak épp a nevem felejtették le mindenhonnan.

Jó előre visszautasítom az esetleges miniszterelnöki felkérést. Nem is keresnek meg – ő bajuk.


Április

Saját angolul nem tudásomon felülemelkedve lefordítom Daniel Quinn Az új reneszánsz c. előadását.

Egy posztban, majd a közvetlenül őket követő két másikban kijelentem, hogy a hitemnek immár nem képezi részét a megváltás.

Egy kellemes hétvégét töltünk Pécsen Csabi és Viktor vendégeként.

Az Országgyűlés megszavazza a bejegyzett élettársi törvény lebutított, kiherélt verzióját. Örülünk neki és utáljuk.

Kiderül, hogy a Magyar Rádió belső számítógépei számára le van tiltva Halállal lakoljanak? – A homoszexuális ember és a kereszténység c. könyvem. Ugyaninnen a kuruc.info minden további nélkül elérhető.


Május

Tomival eltökéljük, hogy soha többé nem vesszük igénybe a Bartók Béla úti Nevada Pub, valamint az Arigato Sushi & Wok szolgáltatásait.

Ráébredek, hogy egy-két, számomra nagyon fontos barátság szemlátomást véget ért. Miután ezt szomorúan leblogolom, úgy állítódik be, mintha én döntöttem volna úgy, hogy véget vetek a barátságoknak. (Nyilas Misi meg megette Böszörményi cipőkrémét, mint tudjuk.)

Nyíltan kimondom magamról: Nem vagyok keresztény.

Tomival bodzaszörpöt készítünk.

Fölvázolom az emberiség történetét egy naptári évre vetítve. Eszerint ha január 1-jén jelent meg az első ember, akkor e szavak írásakor (Szilveszter délutánján 17 óra 5 perc-kor) még egy óra hátra van Jézus születéséig.


Június

Az EP-választáson a Magyar Náci Párt ijesztően magas eredményt ér el.

Hosszadalmas levelezés után az Oktatási Hivatal hajlandó közleményben bocsánatot kérni azért, hogy az érettségin elsumákolták a nevemet.

Tomival megnézzük Eve Ensler A vagina monológok c. színművének filmváltozatát.


Július

A Spanyolnáthában megjelenik Gyimesi László recenziója az Aszalt szilva...ról, A bölcsesség építőkövei – avagy: mekkora nyúl ez! címmel.

Egy posztban újraértelmezem az EMK-t, majd közreadom a barátokkal (nagyrészt Brúnóval) kialakított EMK 1.1-et.

A Napi Borzasztó Szóvicc blogon Homofóbok vagyunk, lebuktunk címmel megjelenik pár agymenésem.

Egy saját készítésű Mona Lisa-rajz segítségével véleményezem a Harry Potter-filmeket.

Összebejegyzettélettársi-kapcsolatozódunk Tomival.


Augusztus

Két hét pihenés Badacsonytomajon, Robikával súlyosbítva.

Meghal Cseh Tamás.

Zselyke húgom elkezd blogolni.


Szeptember

„Most mi a picsának maradjak otthon és aggódjak, amikor aggódni ott is tudok?!” felkiáltással Tomi édesanyja is részt vesz velünk a melegfelvonuláson.

Meghitt viszonyba kerülünk egy nagy szivárványos pisztránggal.

Hogy Tomi tudjon szilvalekvárt főzni, meggyes piskótát sütök.

Kopipészttel megosztok a blogomban egy engem nagyon nyomasztó gondolatot, Csillagok háborúja címmel. 0 db komment születik reakcióként.

Meghal Bujtor István.


Október

Elolvasom Gregory Maguire A boszorkány – A Gonosz Nyugati Boszorkány élete és kora című könyvét.

40. születésnapomra ajándékul szócikk születik rólam a Wikipédián.

Játszani kezdek a FarmVille nevű játékkal.

Richard Dawkins A legnagyobb mutatvány – Az evolúció bizonyítékai c. könyvét olvasom.


November

Bebizonyítom, hogy Oroszlánok pedig nincsenek.

Kifejtem, hogy szerintem az élet értelmetlen – és ez örömhír.

A szüleim 45. házassági évfordulóján megjelenik Apa legújabb, Hetvenkét lépcső c. verseskötete.


December

Rajtaütésszerűen, mindenki számára (szinte számomra is) váratlanul megjelenik legújabb könyvem, második verseskötetem, a Művirágok a szimbolizmus oltárára.

Megtudom, hogy gyerekkori „pótanyukám”, Kutyus sok évvel ezelőtt meghalt.

---

Kb. ennyi, ami publikus. A többit kivel-kivel privátban.

 

Címkék: Számvetés

Eddig 5 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Névnapi megemlékezés

Csaba névnap van (még húsz percig); Isten éltesse Sárvári Csabát, akinek felejthetetlen személyisége ma – két év távlatából is – egyetlen link segítségével képes volt ismét több mint 4700 látogatást eredményezni a blogomon (szemben a kb. 120-as napi átlaggal). Homoki Róza cikkében a következő bekezdés (és link) utal tavalyelőtti történetünkre (és a blogomra):

A halálos ételmérgezés után a legrosszabb, ami történhet velünk, hogy a fenti negatívumokból minden összejön. Ehetetlen étel, arrogáns kiszolgálás, pofátlan számla. Ebben a kategóriában ezt a történetet nehéz felülmúlni. A főhős átélhette, milyen, amikor az értelmezhetetlen étlap böngészése után semmi sincs raktáron, amikor el kell magyarázni a pincérnek, hogy a paprika nem bors, amikor a pincér faszszopó kis gecinek nevezi a vendéget, a tulaj pedig megsértődik, mert a vendég számlát kér.

Időnként visszatér a nyilvánosság erejébe vetett hitem. A blogom látogatottsági mutatója alapján élménybeszámolóm – részben a két ízbeni homáros megjelenésnek köszönhetően – legalább tíz-tizenötezer emberhez jutott el. Akik lehet ugyan, hogy fikáztak a hozzászólásokban, de egész biztos vagyok abban, hogy ha épp a Káli-medencében járva éheznek meg, az Öreghegy Fogadót messziről elkerülik.

Címkék: Kopipészt, Panaszkönyv, Számvetés, Vendéglátás, Virtuál

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Örömhír

Egyetlen (vagy inkább két) kérdésem még lenne. Számodra van-e és ha igen, mi az örömhír...? –

– kérdezi Kata.

Van örömhír számomra, hogyne lenne. Jó is, hogy megkaptam ezt a kérdést, mert ideje volt már összeszednem. Bár lehet, hogy kissé hevenyészett, de íme, mi az, ami ma engem örömmel tölt el:

• Örömhír, hogy a viág tele van titkokkal; hogy a lét sokkal több annál, mint amennyit mi tapasztalunk belőle; hogy nem az emberi megismerés mindeneknek alfája és omegája.
  

• Örömhír, hogy a világ szent hely: minden atomjában, minden rezdülésében a szentség hordozója.
  

• Örömhír, hogy a végtelenül gazdag Teremtő végtelenül gazdag világot teremtett. Olyan világot, amelyet a saját képére és hasonlatosságára formált: mert amint ő maga – a maga háromságos mivoltában – szeretetközösség, vagyis az adás és elfogadás örök dinamikája, úgy a teremtett világ is erre a dallamra lett komponálva.
  

• Örömhír, hogy a teremtett világ híven tükrözi Teremtőjét, s mint ilyen, úgy jó, ahogy van: nem szorult rá arra, hogy jöjjön az ember, aki meghódítja, uralkodik és rendet tesz benne.
  

• Örömíhr, hogy az ember nem tökéletes, de nem is várják el tőle, és hogy nem bűnös – noha továbbra sem tökéletes.
  

• Örömhír, hogy annak a nyomorúságos ketrecnek, amelyben a kultúránk szenved, vannak konkrét, kitapintható rácsai, és hogy „ott túl a rácson egy más világ van, amelynek érzem bűvös illatát”.
  

• Örömhír, hogy mi, akik e nyomor részesei vagyunk, nem vagyunk azonosak az emberiséggel, s így nem emberi természetünkön kell változtatnunk, hanem csak a gondolkodásunkat megfordítanunk (ismert görög szóval: metanoia).
  

• Örömhír, hogy emberként nem vagyunk magányosak, nem vagyunk fölé rendelve az életközösségnek (egyszersmind ki is rekesztve onnan), hanem egyedi életünkkel és halálunkkal az egyén fölötti élet áramlásába kapcsolódunk, annak vagyunk részesei.
  

• Örömhír, hogy a Teremtő nem személyválogató, hanem a szemében mindaz, amit alkotot, egyaránt „íme, nagyon jó”: nem kedvez nekem az ellenfelemmel szemben, de az ellenfelemnek sem kedvez velem szemben. Legyen az ellenfelem akár egy másik ember, akár egy vírus vagy egy baktérium.
  

• Örömhír, hogy a világ természetes létállapota az élet, s mint ilyen, az élet erősebb a halálnál.
  

• Örömhír, hogy bár nincs tudásom arról, mi lesz halálom után azzal a valamivel, amit ma úgy nevezek: „én”, annyit mégis tudok, hogy annak a kezében van, aki az egész világot létre hívta, így hát bármi lesz is, az jó lesz.
  

Bár a lista valószínűleg nem teljes, mégis jó volt ezt végiggondolni. Köszönöm a kérdést, hálás vagyok érte.

Címkék: Számvetés, Vallás, Világ+ember

Eddig 7 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Retró

Immár negyedik alkalommal írok évösszefoglalót itt a blogomban. Ha valakit érdekel, milyen volt Birtalan Balázsnak lenni 2008-ban, most elolvashatja:


Január

A jelen blogban komment formájában lecsesznek amiatt, hogy a 2007. évről írott összefoglalóm szubjektív. Más kommentelők megvédenek.

Átdolgozott karácsony és szilveszter után az élőhalottként kezdett év első munkanapján sikerül üzembe helyezni a közjegyzői irodában a Hitelesítő Rendszer nevű programot. Ezt követően is rengeteg munka van vele, de használható, mi több, piacképes.

Penészedik a fal az aránylag frissen felújított lakásban; Tomival egy hangulatos éjszaka nekiállunk festeni.

Zsinórban megírok három olyan posztot, amelyek utóbb a november végén megjelenő kötetem fontos írásai lesznek. Kötetről ekkor még foglmam sincs.

Rengeteg év után ismét elmegyek cirkuszba (Tomival együtt, persze, akitől ezt kaptam karácsonyi ajándéknak). Önfeledt móka, kacagás, „gyermek vagyok, gyermek lettem újra” – nagyon élvezem, de nagyon rám is fér.


Február

Névnapomra libamájat kapok Tomitól; hatalmas, feledhetetlen lakomát csapunk.

Két hétig szabadságon, valamint depressziós vagyok. Na jó, utóbbi nem csak két hétig.

Megjelenik magyarul a Harry Potter-sorozat befejező kötete.

Tizenkilenc évvel a keresztelésem után leírom magamról az „Egyértelműen nem vagyok római katolikus”


Március

Tomival 7 éve vagyunk együtt.

A szokott pár napos téli nyaralásunkat töltjük, ezúttal Sárváron. Noha odafele kidől alólunk Bercike, meg egyébként is betegen indulunk útnak, összességében jól érezzük magunkat.

Magyarország elsöprő többséggel ad igenlő választ a Fidesz által kezdeményezett „Szeretne-e Ön ismét Kádár-rendszert, akkor is, ha beledöglik az ország?” munkacímű népszavazáson.

Brúnó sok év győzködés után végre elkezd blogot írni.

Egy ével a lézeres szemműtétem után elmegyek az utolsó kontrollra is. Tökéletes a látásom.

Pszichodrámán nagy sírások és őrjöngések közepette lejátszom életem első protagonista játékát.

Kivonják a forgalomból az 1 és 2 forintost.

Megjelenik Apa Csak kékre lépj c. verseskötete.

Dávid Ibolya elküldi Bayer Zsoltot az antiszemita kurva anyjába. Tudjuk, persze, hogy miért épp most, de attól még örülünk neki. A gratuláló levelemre önfényező egyenválaszt küld.


Április

Részt veszek az Integratív Pszichoterápiás Egyesület éves kongresszusán.

Gyakorlatilag megszakad a beszélő viszony az egyik barátommal.

Meghal Antal Imre.

Vincze Tamás András barátom teljesen váratlanul, rajtaütésszerűen letámad egy levélben, azzal, hogy elég legyen a lustálkodásból, nincs több kifogás: most azonnal álljak neki megírni az esszékötetemet. Segítségképpen az általa ismert írásaimból összeállít nekem egy első vázlatot, amivel el tudok indulni. Úgy megszeppenek, hogy ijedtemben nekiállok könyvet írni.

Több mint tíz évvel az előző kiadás után – gyakorlatilag az én makacsságom eredményeképpen – ismét megjelenik magyarul Daniel Quinn Izmael című könyve a Katalizátor Kiadó gondozásában.


Május

Miután a KDNP az Alkotmánybírósághoz fordult, a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény megsemmisítését kérve, nyílt levélben emlékeztetem Semjén Zsoltot, hogy három évvel korábban egy hasonló törvény egyértelmű támogatását ígérte.

Nyílt levelemre dr. Lukács Tamás válaszol nyílt levélben; válaszából kiderül, hogy nem tudja, mi a különbség szexuális orientáció és nemi identitás, továbbá pap és nem-pap között.

Húszéves érettségi találkozó. Félek tőle, de végül egész tűrhetően érzem magam.

Yayhya Jammeh gambiai elnök 24 óra egérutat ad a homoszexuálisoknak, hogy elhagyják az országot, betű szerint fejvesztés terhe mellett. (Félévvel később a Vatikán visszautasítja, hogy csatlakozzon az ENSZ azon kezdeményezéséhez, amelynek célja, hogy a homoszexualitás sehol a világon ne legyen büntethető cselekmény.)

Badacsonyi borfesztivál Budapesten. A korábbi nyaralásunkat idéző ízeket érezve blogomban leírom a „boldog” vagyok kifejezést.


Június

Pszichodrámán újabb protagonista játék. A „Halál ereklyéi” mint szimbólum teljesen új, központi jelentőséget kap az életemben.

Ismerkedem Fritz Perls Gestalt-terápiájával.

Tóth Gábor rendőr dandártábornok, Budapest Rendőrfőkapitánya hosszú oldalakon keresztül indokolva betiltja az idei melegfelvonulást. 24 óra múlva mégis engedélyezi, azzal, hogy bocsi, tévedés volt.

Tomival Visegrádra kirándulunk, prímán érezzük magunkat. Ebédkor az étlapról nem a „lepedőbe göngyölt versenylófej angolosan” fogást választjuk.

Nyílt fasiszta uszítás kereng az interneten arra nézve, hogy szét kell verni a júliusi melegfelvonulást. Az egyik szervező az a Budaházy, akinek a hídfoglalási akcióját annak idején Deutsch Tamás mentegette.

Molotov-koktélos támadás Budapesten egy melegbár ellen. A rendőrség rongálás miatt indít vizsgálatot.


Július

Elkezdek rendszeresen edzőterembe járni (és kb. öt hónapig ki is tartok).

Molotov-koktélos támadás Budapesten egy melegszauna ellen. Személyi sérülés is történik – a rendőrség ismét rongálás(!) miatt indít vizsgálatot. (A vizsgálatok eredményéről azóta sincs hír.)

Többszáz fasiszta a jó erkölcs nevében megpróbálja szétverni a Meleg Méltóság Menetét. A tüntetőket zárt metrószerelvényben menekítik ki a helyszínről. A mentősök megtagadják a segítséget a sérültektől. Utólag a KDNP a felvonulást ítéli el. A politikusok és újságírók a banditákat „ellentüntetők”-nek nevezik. A bírósági ítéletek szerint a tojással való dobálózás egyszerű véleménynyilvánítás. Sólyom László hallgat, most valahogy nem beszél „morális válságról”.

Masszív PTSD-tüneteket produkálok; ezt enyhítendő pszichodrámán ismét játékom van, amelynek során szétverem a fasisztákat.

Az Ezredvég c. folyóiratban megjelenik A költő c. versem.


Augusztus

Badacsonytomaj, nyaralás. Bár az allergia és egy magammal hurcolt munkahelyi konfliktus intenzíven próbálja agyoncsapni, nagyon jól érezzük magunkat. Feltöltjük a fehérbor-készletünket.

Tíz éve, hogy közjegyzői irodában dolgozom.

Az említett munkahelyi konfliktust sikeresen lezsiráfozom.

Nyárzáróként Bikkfánál és Bambikánál töltünk egy nagyon kellemes hétvégét Pécsett. Harkányi gyógyfürdőzés, villányi bortúrázás. Feltöltjük a vörösbor-készletünket.


Szeptember

A Katalizátor Kiadóval aláírom a szerződést a könyvemre. Pályázatot nyújtunk be a Magyar Könyv Alapítványhoz (és nem nyerünk, így a könyv saját költségemen jelenik meg).

Új személyit csináltatok; azt a valamit, ami az előző tíz évben „identitásom” manifesztuma volt, egy mozdulattal érvénytelenítik.

Megírom (csaknem készre) a Wikipédia kriminális állapotú Harry Potter-szócikkét.

Elolvasom Darvasi László Trapiti és André Schwarz-Bart Igazak ivadéka c. könyvét.


Október

Megjelenik Apa Viszonylag minden (Tsepeli gavotte) c. verseskötete.

Verbőczy Antal 60 éves lenne.

39 éves vagyok; az ezt taglaló posztot a „Jó dolog 39 évesnek lenni” mondattal zárom.

Elkészül a könyvem borítója.


November

Barack Obamát választják elnöknek az Egyesült Államokban, és nagyon örülök neki.

Lefordítom eszperente nyelvre Johann Wolfgang von Goethe Vándor éji dala című versét.

Elkezdek egy másik pszichodráma csoportot is, de a vezető kirúg, állítólag a „súlyos narcisztikus személyiségzavarom” miatt. Kiborulok, de jó jel önmagam számára, hogy néhány nap alatt talpra állok. Utóbb jóleső érzéssel hallom a rádióban, amint az illető elmondja, hogy nagyon nem tud mit kezdeni drámacsoportjaiban a melegekkel.

Ismét pszichodráma (az eredeti csoportomban); végre sikerül anyám halálával játszani: tizennyolc év elteltével végre elköszönök anyámtól.

Megjelenik az Aszalt szilva naplementekor – Mémtörténetek című könyvem.

A sajátommal egyidejűleg jelenik meg Daniel Quinn Izmael-trilógiájának második része, a B története, amelyet a blogomban „fogadott gyermekemnek” nevezek.


December

Megjelenik Halmai Gábor velem készített interjúja a Fundamentum c. emberi jogi folyóiratban.

Az Alkotmánybíróság – tevezett hatályba lépése előtt két héttel – megsemmisíti a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt. E ponton úgy döntök, hogy (határozatlan ideig) nem tekintem magam a Magyar Köztársaság állampolgárának.

Egyedül főzöm meg a karácsonyi halászlét; Tomi azt mondja, hogy soha ilyen finomat nem evett még.

Tomi karácsonyra Koncz Zsuzsa-koncertet kap tőlem, és mit tesz Isten, engem visz el magával. Életem egyik titkos vágya teljesül azzal, hogy Koncz Zsuzsát és Bródy Jánost élőben látom színpadon. Így kell ügyesen ajándékozni! ;-)
 

Címkék: Számvetés

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
39

A 39-es szám egy úgynevezett pszichológiai álprím. Azért úgynevezett, mert úgy nevezem. A Google-ből tudom, hogy létezik matematikai álprím is: annak a kis Fermat-sejtéshez meg a kriptográfiához van köze, és van benne valami bázis is, mint a DNS-ben – szóval bonyolult, és én buta vagyok hozzá.

A pszichológiai álprím olyan szám, amely valójában nem prímszám, de nagyon rosszul teszi, hogy nem az, ugyanis a feelingje olyan, mintha prímszám lenne. Ilyen szám a 39, amely annyira prímszámhangulatot áraszt, hogy csak na, miközben, eléggé el nem ítélhető módon, valójában 3 × 13.

Hermione szerint a számmisztika a legnehezebb tantárgy a Roxfortban, de roppant érdekes. Nekem ez sajnos kimaradt, így kénytelen vagyok egyszerű mugli asszociációkra hagyatkozni.

A 39-hez az első képzettársításom Alfred Hitchcock híres filmje, a 39 lépcsőfok, amelynek egyik központi figurája egy emlékezőművész, aki a frappáns Mr. Memória névre hallgat. Ha felteszem magamnak az obligát terápiás kérdést, hogy „mi dolgom van nekem ezzel?”, akkor a válaszom az, hogy az emlékezéssel nagoyn is sok dolgom van. Az életminőségem nagyrészt azon múlik, hogy a jelenem mennyire van kiszolgáltatva a múltnak: tudjak emlékezni arra, ami előrevisz, ami megóv, és tudjam elfelejteni azt, ami visszafog, ami újra meg újra felsebez.

A másik asszociációm a magas láz. Egyszer-kétszer volt csak az életben 39 fokos lázam. Ebből egy olyan esetről tudok (kb. 9 éves koromban, egyik mártélyi nyaralásunk során), amikor félre is beszéltem, de a többiben is átéltem a lázálom élményét. Nem mondom, hogy kellemes kikapcsolódás, de mindenképpen tanulságos tapasztalat, különösen akkor, ha valakit – miként például engem – amúgy is érdekelnek a módosult tudatállapotok, illetve a tudatállapotok közötti átjárhatóság.

És akkor persze van még a fentebb már említett 3 × 13. A 3 mint a kereszténységben (meg a magyar igazságban) a teljesség szimbóluma (felejtsük el egy pillantra Jungot és a kvaternitást), a 13 pedig mint tizenhárom, annak minden szerencsétlen konnotációjával.

Van-e nekem ehhez bármi közöm? Lefedi-e az életemet így 39 évesen a fenti szimbolika, igaz-e rá, hogy „tökéletesen” „szerencsétlen”?

Volt, amikor erre a kérdésre határozott igennel válaszoltam volna. Csakhogy amikor még igenlő lett volna a válaszom, akkor még nem volt aktuális a kérdés: messze voltam a 3 × 13-tól. Most, hogy aktuálissá vált, továbbra is úgy gondolom: ha egymás mellé tenném a sebeimet és hiányaimat, az így nyert lánccal körbetekerhetném a Földet. Csakhogy ma már ki merem mondani: az életem nem tekinthető sebek és hiányok összességének. Amint másfél éve, a terápiám lezárása után megfogalmatam: „Nem szükséges valamilyen lelki nyavalyát felmutatnom ahhoz, hogy "izgalmas" legyek. Nem szükséges feltétlenül az sem, hogy izgalmas legyek. Az élet akkor is lehet szép, amikor épp nem tragikus.”

Márpedig az életem egyáltalán nem mindig tragikus, sőt jellemzően nem az. Freud klasszikus definíciója szerint egészséges az, aki tud dolgozni és szeretni. Nekem pedig van munkám, amit szeretek (és kollegáim, akikkel – minden látszat ellenére – alapvetően kedveljük egymást). Van párkapcsolatom, amelyben csaknem nyolc esztendő után is – még és már – jelen van mind a tűz, mind a biztonság. Van értékrendem és világszemléletem, mi több: vannak kérdéseim, van kíváncsiságom. Ezzel együtt van mondanivalóm, sőt van lehetőségem, hogy a mondnaivalómat megosszam. Időnként, kézen-közön, kerül is valaki, aki kíváncsi rá. De olyanok is kerülnek, akinek a mondanivalója engem érdekel, és megadatott számomra, hogy aktuális értékrendembe és világnézetembe ne kapaszkodjak oly görcsösen, mint a majom a dobozba tett banánba, hanem képes és hajlandó legyek azt ismételten, sokadszor is elengedni, és megragadni azt, ami jobbnak, nemesebbnek, igazabbnak bizonyul. Mindemellett van két működő kezem és két működő lábam; egyelőre működik az is, ami közte van; van körülöttem több ezer könyv, a szoba sarkában és a pincében pedig sok üveg nyáremlékű bor. A hűtőben napok óta pácolódik az ünnep ebédhez a bélszín. Mi kellene még?

Igen, vannak sebeim, vannak hiányaim. Vannak betegségeim, halottaim és szorongásaim. Nem tudom (azaz nem akarom tudni), mi lesz a világunkból az elkövetkező években. Viszont annyi szépséget kaptam az életben, annyi erőt, gyöngédséget és biztonságot halmoztam fel, hogy a kérdés immár nem az, hogy jelen vannak-e ezek az erőforrások az életemben, hanem csak az, hogy képes vagyok-e a megfelelő időben hozzáférni. Azt tanulgatom, hogy is kell tüskék, tövisek között átnyúlva meríteni ezekből a forrásokból.

Tanulgatom, immár 39 éve.

Jó dolog 39 évesnek lenni.

Címkék: Agymenés, Számvetés, Ünnep

Eddig 7 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Retró

Elcseszett liberálisként tradíciókat alkotok, és tartom magam hozzájuk. Ha megkésve is, de nem marad el a blogomban immár hagyományos évvégi (bocs, most épp év eleji) összegzés. Szóval ez történt 2007-ben:


Január

A valamikori legjobb barátom váratlanul bejelenti, hogy nem tart igényt a társaságomra a továbbiakban, mert tulajdonképpen semmit nem jelentek neki.

Tomival négy, roppant kellemes napot töltünk Hévízen.

Minekutána szilveszterkor 94 (más mérés szerint 96) kilónak bizonyultam, elkezdek fogyókúrázni. – A jelen poszt írásakor (újévi malacsült után) 77 kg vagyok.

Gőzerővel veszek részt a a Wikipédia szerkesztésében; az általam létrehozott vagy tartalmilag komolyan megpiszkált szócikkek száma ez idő tájt kb. 50 körül van.

Egy este akkorát taknyolok a metró lépcsőjénél, hogy alig bírok lábra állni; többen is odajönnek, gondoskodó figyelemmel segítenek talpra és vesznek körül – úgy élem meg, mint nagyon pozitív tapasztalatot emberségből.


Február

Felkerül a Magyar Elektronikus KÖnyvtár honlapjára az 1997-ben megjelent Halállal lakoljanak? c. könyvem.

Közös megegyezéssel lezárjuk Dáviddal a több mint egyévig tartó pszichoterápiámat.


Március

Az Optik-Med Lézerklinikán megoperálják (mintegy 4 perc alatt) a jobb szememet; azóta tökéletesen látok vele.

Az Eucharisztia c. szócikkem miatt az egyik szerkesztő valaki válogatott gyalázkodásokat szór rám; válaszként formálisan otthagyom a Wikipédiát. Azóta gyakorlatilag csak névtelenül szerkesztek.

„Összetartozunk” – mondja Gyurcsány Ferenc a március 15-i ünnepi beszédében, kiemelve a melegeket is.

Az epresso.hu oldalán rábukkanok egy versemre, a Prognózis címűre, a saját nevem helyett Áprily Lajos nevével fémjelezve. Nehezményező levelemre Csík Gergely főszerkesztő bocsánatkérés helyett azzal vádol meg, hogy nyilván elloptam Áprily egyik versét. Perrel fenyegetőzöm, de annyiban marad a dolog.


Április

A blogomban komoly vita kezdődik az Erőszakmentes kommunikáció témájában.

Megjelenik Apának A félnégyes barom c. verseskötete.

Kb. egy hónappal a Wikipédiáról való távozásom után a Szondi-teszt c. szócikkem megkapja a kiemelt státuszt.

Elolvasom Daniel Qunn The Story of B c. könyvét, s ez a hitem alapjainak jelentős újragondolására késztet. A könyvből Sztefanó blogján megjelenik magyarul (az ő fordításában) a Nagy Felejtés c. részlet.


Május

Elolvasom Daniel Quinn My Ishmael c. könyvét. Ettől a kezdve a blogomban visszatérő téma a civilizációnk múltja és jövője.

Tomival megnézzük Al Gore Kellemetlen igazság c. filmjét.

Függetlenül a lezárt terápiámtól, négy ülés során sajátélményt szerzek hipnózisból.

Tomi munkahelyet vált.


Június

Elolvasom Daniel Quinn Beyond Civilization c. könyvét, és hirtelen felindulásból lefordítom kb. az egy harmadát.

Továbbra is napi szinten foglalkoztat az ember és világ viszonya, a világ megmentésének kérdésköre.

A blogom látogatottsága (nem utolsósorban az e témával kapcsolatos pezsgő vitáknak) az előző decemberi 30 ezerről 40 ezerre nő.


Július

Szetey Gábor államtitkár bejelenti, hogy meleg.

Valaki (vélhetőleg egy dolgozatírásra készülő kisiskolás) a Google-ből a következő keresőkifejezéssel talál rá a blogomra: „Egri csillagok tartalma lécci add már ki”.

„Buzikat a Dunába, a zsidókat meg utána!” – skandálják a melegfelvonulás során az ellentüntetők. Éjszaka véres hajtóvadászat a melegek ellen. A KDNP közleménye egyazon mondatban, egyformán ítéli el az agresszorokat és az áldozatokat.

Megismerkedem a Hat Gondolkodó Kalap módszerrel.

Egyhét szabadságot veszek ki, hogy nyugodtan elolvashassam (angolul) a Harry Potter-sorozat befejező kötetét, a Harry Potter és a Halál ereklyéit.

A casus belliként szolgáló Eucharisztia szócikkem megkapja a kiemelt státuszt.


Augusztus

Elindul az Étterem Teszt blog.

Tomival két pompás hetet töltünk Badacsonytomajon, a Borbarátok Panzióban.

Egy nagyon kellemes hétvégén Bikkfa és Bambika vendégei vagyunk Pécsett.

Megírom a blogomban a szentbékkállai Öreghegy Fogadóban történt kalandunkat; az írás Rossz ebédhez beszól a pincér is címmel megjelenik a Tékozló Homáron is. A tulajdonos, Sárvári Csaba perrel fenyegetőzik.

A blogom látogatottsága – a fenti eset kapcsán – eléri az 50 ezret.


Szeptember

Tomi elkezdi levelezőn a pszichológia szakot.

Tovább folytatódik a blogomban mind az EMK-, mind az Izmael-téma taglalása.

Sztefanó blogjában újabb részlet jelenik meg magyarul a The Story of B-ből, Forralt béka címen.

Névtelenül, de kompletten megírom a Wikipédián az Erőszakmentes kommunikáció szócikket.

Két napon keresztül non-stop Stirlitz-filmet nézek a Filmmúzeumon, mind a tizenkét részt.


Október

Egy-két napon múlik, hogy a 38. születésnapomat ne 39 fokos lázzal ünnepeljem. Tomitól kapok ajándékba, ha nem is egy egész marhát, de egy egész bélszínt. A születésnapi lakomát követően további két fantasztikus étkezésre futja belőle.

Albus Dumbledore-ról kiderül, hogy homoszexuális.

A Parlament elfogadja a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos Ptk-módosítást, amely szerint most már nem szabad a buzikat se szidni.


November

Zselyke húgom 14 éves.

Elolvasom Thom Hartmann Az ősi napfény utolsó órái c. könyvét.

Augusztusi fogadós kalandunk főszereplőjéről, Sárvári Csabáról kiderül, hogy egyrészt egy fideszes képviselő tanácsadója, másrészt jogerősen elítélték garázdaságért. A Homár erről is hírt ad; a blogom látogatottsága 60 ezer.

Sólyom László nem írja alá a gyűlöletbeszédre vonatkozó Ptk-módosítást.

Elkezdek járni egy pszichodráma-csoportba.

A kormány benyújtja az Országgyűlésnek a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó törvényjavaslatot, amely (az örökbefogadás jogát leszámítva) ugyanolyan jogokat biztosítana, mint a házasság (beleértve a társ nevének viselését is).

Egy banális balesetben váratlanul és értelmetlenül meghal J. Zoli.


December

A Mazsihisz nem vesz részt a köztársasági elnök által a történelmi egyházak vezetői számára adott szokásos protokoll ebéden, Sólyom Lászlónak a gyűlöletbeszéd-törvény aláírásának megtagadásához fűzött indokai miatt. A többi egyház részéről a szolidaritás föl sem merül.

Frankné dr. Kovács Szilvia MSZP-s képviselő módosító indítványt nyújt be a Parlamentnek, hogy a bejegyzett élettársak ne vehessék fel egymás nevét; az indítványnak valós indoka nincs. A (nyilvánvalóan diszkriminatív, és vélhetőleg alkotmányellenes) változtatást csaknem az összes képviselő elfogadja (kivételt képeznek az SZDSZ-frakció tagjai, két fideszes és hat szocialista képviselő).

Egy miniszteri rendelet 2008. január 1-jei hatállyal teljes mértékben átalakítja a közjegyzői ügyvitelt, annak ellenére, hogy az ehhez szükséges infrastruktúra nem létezik.

Nekiállok programot írni, és ezt teszem éjszakába nyúlóan, hétvégeken is, két és fél héten keresztül, hogy januárban el tudjuk kezdeni a munkát.

Az Országgyűlés megszavazza, Sólyom László pedig aláírja a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, amely egyrészt előrelépést jelent a melegek jogegyenlősége felé, másrészt kodifikálja az egyenlőtlenséget. Mivel az élettársi kapcsolat regisztrálásához a szükséges infrastruktúra nem létezik, a törvény hatályba lépésének dátuma 2009. január 1.

 

Címkék: Számvetés

Eddig 4 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Nagypapa upgrade

A Nagyapa, hány éves vagy? c. posztom kapcsán egy névtelen hozzászóló hosszasan és érdemben küldött el a halál faszára, én pedig az illetővel aránylag kurtán közöltem, hogy figyelmetlenül olvasott. Erre fel Ádám a következőt írta:

Egyébként egyetértek anonimmal. Lehet, hogy nem olvasta elég figyelmesen a szöveget vagy a te reakciódat, de jogos kérdéseket vetett fel, létező szükségletekről beszélt, amelyek a mai idősek számára nincsenek kielégítve, pl. hogy a technika néha több bonyodalmat okoz, mint amennyi hasznot hoz, és nemritkán elidegeníti egymástól az embereket. Röviden: ahogy halad előre az idő, a civilizáció nem minden téren egyértelműen előrefelé halad, sajnos. Szerintem ennyi lett volna az üzenete. Ha megnyitod a zsiráffüleidet, ezt is meghallhatod. –

Ezzel kapcsolatban van egy-két megjegyzésem.

Ádámnak igaza van abban, hogy az anonim kommentező, ezt kár tagadni, valóban kihozta belőlem a sakált. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy magánlevélből tudom: az illető azonos azzal a valakivel, aki másfél hete folyamatosan áraszt el rengeteg hosszú, kéretlen e-maillel, föltéve egy csomó olyan kérdést, amire se kedvem, se időm nincs válaszolni. E kedvetlenségem kapcsán válogatott jelzőkkel („aljas”, „gusztustalan”, „gyáva”, „rosszindulatú” stb.) halmoz el hol engem, hol általában a keresztény melegeket.

Mindebből én persze kihallom azt, hogy nagyon egyedül érzi magát, és arra lenne szüksége, hogy valaki beszélgessen már vele, én azonban úgy döntöttem, hogy nem szeretnék az a személy lenni, aki kielégíti ezt a szükségletét. Ennyit a kommentről és írójáról.

Ami a nagypapás szöveggel való zsiráfozást illeti, ez szerintem megint (sokadszor) az EMK kompetenciájának határterülete. Azért nehéz dolog ez (számomra legalábbis), mert empatikusan, együttértző módon kommunikálni tapasztalataim szerint csak valakivel lehet. Ez a szöveg pedig nem egy érző és szükségleteket megélő ember, hanem – egy szöveg. Konkrétan: egy pamflet, egy traktátus. És egy pamflettel, úgy gondolom, nincs mit együttérezni.

Szeretném, ha érthető lenne, hogy is gondolom ezt. Szélsőséges példát hozok: úgy gondolom, hogy lehet és kell empatikusnak lenni azzal a rideg családi légkörben felnövő, művészi ambíciói során kudarcot kudarcra halmozó, végtelenül frusztrált és őszinteségre, gyengédségre, szeretetre szomjazó emberrel, akit Adolf Hitlernek hívtak. Ezt teljesen komolyan mondom. Ha az ember kézbe vesz egy két világháború között publikált antiszemita röpiratot, akkor meg lehet hallani a leírt szavakból a vesztes háború utáni német emberek csalódottságát, elkeseredését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e röpirat értékelésének/értelmezésének ez volna az elsődleges és legadekvátabb módja. Az értékelés elsődleges és legadekvátabb módjának azt tartom, ha felismerem a szöveg veszélyeit, és megpróbálom a kárt elhárítani vagy enyhíteni.

A nagypapás szöveg jóindulatú, ostoba, szűklátókörű – és jóindulatú ostobaságában akaratán kívül is rasszista, gyűlöletkeltő, homofób és hímsoviniszta tendenciákat erősít. Igen, hímsoviniszta is, mert – dacára a nőkkel szembeni lovagias gesztusok emlegetésének –, egy olyan korszak mentalitását dicsőíti, amelyben a nők testi-lelki elnyomása társadalmilag legitimálva volt.

Ami pedig a szövegben fölvetett problémákat illeti: igen, ezekkel foglalkozni kell. Egy pillanatig sem tagadom, hogy ezek valós problémák. És úgy gondolom, itt a blogombnan aránylag rendszeresen keresem is a választ ezekre a kérdésekre: pl. arra, hogy merre halad a civilizációnk, hogyan értékelendőek a társadalmi és kulturális változások, milyen szerepe van az embernek a világban, hogy alakulnak az emberi kapcwsolatok stb. Ha valaki tőlem csupán egyeteln írást olvasott, mégpedig az inkriminált nagypapás posztot, akkor érthető, ha azzal vádol, hogy ignorálom a lényegi kérdéseket.

Ugyanakkor elítélésem vagy felmentésem tárgyában talán nem elhanyagolható, hogy a kérdéses poszton tűlmenően a (több mint két és fél esztendeje vezetett) blogom tartalmaz további 447 bejegyzést.

Címkék: EMK, Kommunikáció, Kopipészt, Számvetés

Eddig 4 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Éhség, szomjúság

Ha már az evés-ivásnál tartunk: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” (Mt 5,6) Ennek az alapvető emberi igényre apelláló ígéretnek értelmében (is) a blogom látogatottsága (amely tavaly decemberben érte el a 30 ezret, rá félévre, június 25-én a 40 ezret) a mai napon 15:17-kor a elérte az 50 ezret.

Ez így persze némileg öncélú számbűvészet: szupervízión ha megemlíteném, hogy valaki ilyesminek jelentőséget tulajdonít, hamar kiosztanák rá a „narcisztikus kielégülés” címkét. Teljes joggal. De hát az emberek többsége igényli a narcisztikus kielégülést.

A Homáron kommentelők némelyike lúzernek, mazochistának tart, és valószínűleg részben igazuk is van. Időnként igénylem a konfrontációt: beveretem a pofámat, aztán panaszkodom, hogy nehéz az élet. Ezt Kővári Edit (a hajdani pszichiáterem) 1993-ban, amikor visszapofozott az öngyilkolászósdiból az élhető életbe, prognosztizálta is, mondván: „Balázs, magának soha nem lesz konfliktusmentes élete, mert mindig megkeresi majd magának a konfliktusokat.” Tisztelem és becsülöm Kővárit azóta is, úgyhogy nem cáfoltam rá az eltelt csaknem másfél évtizedben. Azóta annyit sikerült megtanulnom: a saját boldogságom (jólétem, harmóniám etc.) feltétele nem a konfliktusok hiánya, hanem a biztos tudás azon képességem megléte felől, hogy a konfliktusba, legyen szó bármiről, tudok nem belehalni. Ehhez szükségeltetik némi egykedvűség és humorérzék (nem akarok cinizmust mondani); valami olyasmi, hogy tisztában legyek vele: semmi sem olyan fontos (én magam sem), hogy érdemes legyen beledögleni. (Beledögleni, mondom; meghalni valamiért adott esetben: az teljesen más lapra tartozik.)

Az Öreghegy Fogadóban átélt élményeim nagy tanulsága, hogy a fenti eszmefuttatásnak van némi realitásértéke. Pár évvel ezelőtt egy ilyen történet egyenes következménye lett volna a minimum három napos gyomorgörcs(ben is manifesztálódó generalizált szorongás). Most megúsztam néhány perces lábremegéssel, és úgy gondolom: aránylag hatékonyan sikerült a felgyűlt feszültséget elaborálnom. A hatékonyság egyik visszaigazolása, hogy az írásomból nem csupán az olyanokra izgult rá a nagyérdemű, hogy hű de gáz babgulyáshoz ananászlét inni (btw: de gustibus egy bizonyos IQ fölött non est disputandum), hanem érdemibb dolgokon is elgondolkodtak, pl. hogy nem szükséges (mi több: baromság) kifizetni az áfát, ha számlát nem kapunk, mert ilyenkor az nem más, mint borravaló. Ha csak ez evidenciává válik valakiben (akár csak egy emberben), már hasznos volt az egész.

Címkék: Pszicho, Számvetés, Vendéglátás, Virtuál

Eddig 2 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Két apró

Az egyik apró egy adat. Lehet, hogy hibás a következtetés, de szeretném úgy értelmezni, hogy az embereket aránylag érinti a világ megmentésének a blogomban mostanában elég gyakran fölmerülő témája. A blog látogatottsága ugyanis a december végi 30 ezerről a mai napra 40 ezerre nőtt. (A virágokat az öltözőb legyenek szívesek, köszönöm.)

A másik apró egy kép, egy funpic a sok közül; néhány éve láttam először, és azóta az egyik kedvencem, annyira idióta. Most megkaptam ismét mailben, és belső kényszert érzek, hogy megosszam azokkal, akik még nem ismerik, tessék:

Címkék: Humor, Számvetés

Eddig 15 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---