Elefánttánc
Randall P. Mosenberg 1990-ben publikált tanulmánya elején leszögezi, hogy nem a zsiráfnyelv ellenében, hanem azt kiegészítendő írta meg dolgozatát. Miről van szó?
Mosenberg szerint a zsiráftánc szükségtelenül sok lépésből áll, mivel a hatékony kommunikáció már két lépésben megvalósulhat. Az EMK analógiáit követve ő is választott egy emblematikus állatot, ez pedig az elefánt. Lássuk, hogyan kommunikál?
Ahogy mondom, az elefánt két lépésben kommunikál.
1) Keres magának egy porcelánboltot;
2) Bemegy oda.
Ennek a kommunikációs technikának három alosztálya van a porcelánbolt természetének megfelelően. Porcelánbolt lehet minden olyan helyzet, körülmény, amelyet a) a partner szeretne elhallgatni, b) köztudott, csak az elefánt nem tud róla, c) mindenki tudja, éppen ezért kár feszegetni. Lássunk egy-egy példát a három pozícióra.
a)
Elefánt: Nagyon helyes ez a gyerek. De vajon hogy lehet, hogy semennyire sem hasonlít rád?
Partner: Nos… öhm…
b)
E.: Ej, öreg cimbora, egyszer már szívesen felugornék hozzád. Imádom azt a saját gyártású lambériádat.
P.: Azt hittem, tudod, hogy a múlt héten porig égett a házunk.
c)
E. (lehetőleg társaságban): Szívből remélem, senki nem érezteti veled, hogy hipofizer törpe vagy. (Itt egyébként már egy lépés is elég volt.)
Láthatjuk, a tranzakció mindhárom esetben sikeresen lezajlott, a kommunikáció megvalósult, méghozzá anélkül, hogy a fárasztó megfigyelés-érzés-szükséglet-kérés lépéseket meg kellene tennünk. Van, aki azt állítja, az EMK hatékonyabb. Igaz. Csakhogy jelenlegi, Elvevő kultúránkban az idő pénz. Az elefánttánc lehet, nem hatékonyabb, de mindenképpen gyorsabb.
Hozzászólások:
  Fluor Albus szerint:
Nem igazán látom, ebben a kommunikációban hol az elefánt empátiája.
Gyéjé szerint:
Nekem úgy tűnik, a háromfajta porcelánbolt voltaképpen egy.
Balázs szerint:
Fluor Albus: Az empátia az elefántban is megvan, csak máshogy. Mondjuk, az elefánt kinyitja Cholnoky Világatlaszát, rálép az egyik oldalra, és megkéri a partnerét, lépjen rá a másikra, mert egy térképen akar lenni a partnerrel. Így empatikus az elefánt.
Gyéjé: Elszomorít, hogy a porcelánboltok közti különbség nem vált világossá. Talán át kéne fogalmaznom a posztot.
Két vers
Csokoládékrémes retró
Mottó: Egyél vajat, ne avasat,
Amíg meleg, üsd a vasat.
Alkony hátad,
Hajnal hasad.
(Lord Juan Vasziljenko;
ford. Kamarás Tamara)
Már nem emlékszem pontosan mikor történt
biztos nem voltam idősebb háromévesnél de legfeljebb öt
na mondjuk hogy nyolc de arra megesküszöm hogy tizenkettőnél kevesebb;
szóval a huszadik születésnapomra készültem
(persze ez is csúsztatás mint minden a költészetben hiszen
én nem készültem az ünnepre
nem én készültem
készülni a rokonságom készült
én csupán vártam a pillanatot amikor majd
elfújom a gyertyákat
(persze soha nem sikerült egy lélegzetre az összeset elfújnom
(leszámítva az egyévest de hát ez ugyebár magától értetődik logikus gondolkodás rulez)))
hogy majd felszeletelik azt a tortát de valami közbejött
már nem emlékszem mi talán Dezső
bácsi eltüsszentette magát
rá a tortára, az én tortámra, a csokoládékrémre
mire Irma néni azt mondta:
– Nem baj, Balázs, a katonaságnál még ilyet se kapsz
Mit mondjak, szép kis születésnapi köszöntő, ma már persze mindegy, de
akkor mintha rám csapták volna az ajtót
ami biztos nem igaz, de tény, hogy az orrom és a homlokom
napokig lapos volt, és ezekre a sík felületekre
hézag nélkül rá lehetett fektetni egy vonalzó élét
és aztán a vonalzó éle nyoma látszott meg napokig
de mindegy az idő azóta elgurult fogaskerekű szekerén
minden fog és lyuk egy-egy másodperc
bár azt a tortát biztos még mindig szeletelik. |
A középdöntő kérdés
Nincs igazság abszolút,
nyeld le ezt a kapszulát.
Hajózkodik a tegnapra,
vonatkozik a mára:
Százados úr, sejeha’
most alul vagy felül a lovára?
|
Hazafiatlan agymenés
– Apu, mi az, hogy megistenálni?
– Nem tudom, kicsim. Hol hallottad?
– Az iskolai ünnepélyen énekelték, hogy istenáld meg a magyart.
Öreg néne őzikéje
Mrs Old, don’t; your night says always „ő”!
Cím nélkül
Hogyan köszön a mára már meghaladott pszichiátriai kezelést végző orvos női kliensének?
– Sokkolom. |
–
Sorskönyv nélkül
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
szerint:
