Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, január 31, 2006
13:32
 
„Ó, a Melegvíz, hű de remek!”


A cím Tolkientól van, és három hónapja már leblogoltam, amikor elzárták a gázt. A mostani citálás azonban Hévíznek szól, ahol Tomival péntektől tegnapig nyaraltunk. Igenis nyaraltunk, meramikor a zember elmegy valahová pár napra, hogy pihenjen, meg még szabadságot is vesz ki hozzá, az nyaralás. Na.

Szemben a 2004. novemberi hévízi turnénkkal, most fürödtünk a tóban is; nagyon vicces dolog -3 fokban a szabad ég alatt úszkálni a gőzölgő vízben (amelyről utóbb kiderült, hogy 22 fokos volt). A szálloda medencéiben meg volt mindenféle hidromasszázs: vállra, talpra, derékra, gerincre – meg ahova az embernek jólesett, és persze ahova nem szégyellte a bugyborékoló víz takarásában. ;-) Volt nemcsak hidro-, hanem rendes masszázs is, meg ittunk koktélt a szálloda hóljában – eccóval: úrizáltunk. Ez most egy ilyen hétvége volt.

Odafele én vezettem végig, több mint 200 km-t, ami az eddigi legnagyobb teljesítményem; jó fáradt is lettem tőle. Megálltunk ebédelni Révfülöpön, aztán megálltunk Ábrahámhegyen Ábrahámhegyi strand, január végén(ahol tavaly és tavalyelőtt nyáron voltunk), mert ha már nyaralás, akkor legyen nyaralás. Felmentünk a kilátóra, ott készült a (pillanatnyilag) jobbra fent látható kép, amelyet kiraktam a honlap nyitóoldalára is. És igen: a kép, a linkek meg a shoutbox átkerültek jobb oldalra. Semmi poltikai felhangja nincs annak, hogy eddig balról néztem jobbra, most meg fordítva. De elemi tipográfiai szabály, hogy egy profilban ábrázolt arcot úgy kell elhelyezni az oldalon, hogy befelé nézzen. (Tomiról én csináltam egy ugyanilyen képet; kifejezetten jó lett, de ugye ő arcilag itt nem publikus.) Kilátó után pedig lubickoltunk egy jót a Balatonban az ábrahámhegyi strandon. A mellékelt ábra ezt hivatott dokumentálni.

Címkék:


péntek, január 27, 2006
01:09
 
Ez most egy ilyen


Jönnek


a szél
a gyűrött zacskó a szélben

csönd
a trappokat is csak sejteni

zárva
vagy ha nyitva is: hová

Címkék:


kedd, január 24, 2006
15:47
 
Valakinek már megint szívügye a kereszténység


Rég volt kopipészt – itt az ideje.
Ez az olvasói levél most jött az Öt Kenyérnek.

[Feladó neve: Lenin ; e-mail:  ]

A szemétláda,mocskos,kurva anyátokat ti egynemű faszok.Úgy,mégis mi a faszt képzeltek magatokról.Még van pofátok a katolikus vallást is megmérgezni.
A POKOL LEGMÉLYEBBIK BUGYRÁBA FOGTOK KERÜLNI.
GUSZTUSTALANOK.

Címkék: , ,


vasárnap, január 22, 2006
18:23
 
Agyzsibbadmány – psszt!


Update-elt superegóm belső kényszerré tette, hogy posztoljak akkor is, ha épp nem tudok összevakarni magamból kettőnél több értelmes mondatot. Ha poszt kell, hát legyen poszt! Tessék:


  • posztoperatív státus;
  • post mortem;
  • posztos rendőr;
  • postquam cenatum est, accipiens et calicem;
  • post scriptum;
  • postumus;
  • post office;
  • poszttraumatikus stressz;
  • posztókabát.

Címkék:


szerda, január 18, 2006
12:01
 
Megint vers


Kívül a rácson


„Rubljov Szentháromsága létezik, tehát létezik Isten.”
(Pavel Florenszkij)



mondják félelmetes ha rúgni készül
de nem készül rúgni épp ez az

előkelően kocog feléd
kecsesen átlép a múlandók fölött
ha kedve tartja tán hozzád hajol
(döbbenetes itt lent a fent oly kicsi fej)
hatalmas szemében látod önmagad
szépítés nélkül
irgalmatlanul kívül a rácson

fonta-e körül csuklódat reszelős nyelve
mely hosszú mint a szavannai nyár
néztél-e körbe egyszer is
bután és boldogan
kezedben egy marék zsiráfnyállal

ha igen mire vársz
borulj már térdre bazmeg

Címkék:


kedd, január 17, 2006
16:03
 
Hogy milyen posztokat szeretek?


Alább majd kiderül.

Az történt, hogy Csabából szombaton dr. Csaba lett, megnéztem a diplomáját. Nagy tokban volt összetekerve; amikor kibontotta, rögtön mondtam is, hogy az ilyenről gyűlöletes dolog hiteles másolatot készíteni, mert nagyobb, mint az A3-as, és nem fér rá a fénymásoló üvegére. Maga a diploma kéthasábos volt: jobb oldalt a magyar szöveg, a hagyományos „Mi, a Rektor...” kezdettel, és az első bekezdés végén ott állt a meghitt „üdvözlet az olvasónak!” kitétel. A bal hasáb értelemszerűen a „Nos, Rector...” szöveggel kezdődött. A bekezdés végén, előre örülve kimagasló klasszikus műveltségemnek, kerestem a közismert „lectori salutem!” kitételt. Nem találtam. Ehelyett a következő látvány tárult a szemem elé:

...lecturis salutem!


Ez szíven ütött, és – továbbra is örülve kimagasló klasszikus műveltségemnek – nekiálltam fennhangon háborogni. Merhogyaszongya, az is elég gáz, bár még hagyján, hogy a lector-ban o betű helyett u-t írnak. Istenem, sajtóhiba. De hogy elemi ragozási hibával csúfítsanak el egy ilyen díszes okiratot, az több a soknál.

Az olvasó ugyanis latinul lector, lectoris, vagyis 3. declinatiós főnév. Részes esetben („olvasónak”) pedig ugyanúgy lectori és nem * lectoris, mint ahogy a zsolozsmában a Dicsőség az Atyának... is Gloria Patri, nem pedig * Gloria Patris.

Teljes felindultsággal írtam meg Lacinak (úgy is, mint diplomás klasszika filológusnak) az esetet, hadd borzongjon ő is. Aztán Laci válaszolt.

Hát izé...

A lectori salutem természetesen korrekt alak. Ugyanakkor az olvasni ige szótári alakja: lego, legere, legi, lectum. Ez utóbbi alakból képződik a participium instans activi, amelynek hozzávetőleges jelentése: aki majd olvas, esetleg a majd olvasó. Ez pedig úgy fest, hogy lecturus 3. A 3 azt jelenti, hogy a szó hím-, nő- és semlegesnemben egyaránt állhat. Ebből a hímnemű, a lecturus pedig pontosan ugyanolyan 2. declinatiós névszóként ragozódik, mint pl. a dominus, domini. követkzésképpen a lecturis alak nagyon is létezik: többes szám részes esetben áll, és az adott szövegkörnyezetben azt jelenti: Üdvözlet azoknak, akik majd (ezt) olvassák!

Ez a kifejezés, mondta Laci, lényegesen választékosabb, mint a közhely szinten ismert lectori salutem.

Tanulság: aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.

És hogy milyen posztokat szeretek?

A jó posztokat. Felvállalós, beismerős, önmegalázós, leégős... :-(
Szerintem.

Címkék:


szombat, január 14, 2006
19:55
 
Keringő


Kaptam egy felhívást keringőre. Igaz, magánlevélben kaptam, de vagyok annyira exhiboci, hogy ha már igent mondok rá, nyilvánosság előtt táncoljam el. A keringő jelen esetben, in concreto, arra vonatkozik, hogy 2×15 szóban írjam le az értékrendemet: 15 szó, amit a legjobban utálok, 15 szó, amit a legjobban szeretek. Ezt így kicsit soknak tartom, úgyhogy csak 2×10-et szedtem össze, és a Word Táblázat/Sorba rendezés parancsával alfabetikusan rendezve a blog jobb sorsra érdemes olvasói elé tárom. Természetesen a gyűjtemény egy aktuális állapotot tükröz, kvázi keresztmetszve. Tehát:


10 szó, amit nagyon utálok:

1. bosszú
2. cenzúra
3. éhezik
4. erőszak
5. háború
6. képmutatás
7. kiszolgáltatottság
8. megaláz
9. rosszhiszeműség
10. visszaél

10 szó, amit nagyon szeretek:

1. béke
2. elfogadás
3. megbocsátás
4. ölelés
5. önátadás
6. segít
7. szabadság
8. Szentháromság
9. tavasz
10. zsiráf

Ha netán valaki komment szintjén bevállalna egy hasonló listát, azt megköszönném, érdekes lenne.

Címkék:


péntek, január 13, 2006
16:32
 
Hóhérakasztás


Az Öt Kenyérben az egész Rivalda az én ötletem volt. Én találtam ki több mint egy éve, hogy jó lenne, ha havonta egyszer lenne egy olyan alkalom, amikor egy valaki áll a középpontban: ő mesél magáról, tőle lehet kérdezni mindenféléket, nyíltan, vagy akár névtelenül, kis cetliken.

A műfaj a közösségen belül népszerű lett – és úgy hozta a sors (effektíve sorsolás), hogy a januári áldozat én voltam, mégpedig a tegnapi napon. Nagyon furcsa érzés volt. Ez így most jó beképzelt dumának hangzik, de akkor is ez van: a kamerát meg a mikrofont megszoktam; tök rendben van, hogy néhány millió ember látja a képemet, és hallgatja az életbölcsességeimet. De most, hogy kevesebb mint 20 ember előtt kellett szerepelnem (azok előtt, akiknek már egy rakás előadást tartottam, mindenféle teológiai témákban), és magamról kellett beszélnem, úgy izgultam, mint egy kezdő statiszta.

A közösség liturgiájában van egy olyan rész, hogy idézet: a bevezető imák és a zsoltározás között valaki felolvas egy, az alkalomhoz kapcsolódó kis szöveget, néhány mondatot. Ezt most én szállítottam, és én is olvastam föl. És nagyon örülök, hogy elmondhattam: olyan jó érzés volt, hogy ezt a verset, amely évek óta kísér, és annyi örömömet meg bánatomat felissza és táplálja, egyszer az életben nyilvánosan felolvashattam! (Olvastam, noha tudom kívülről.)

Az alkalom egyébként aránylag jól sikerült, bár Miki azt mondta, és valószínűleg igaza volt, hogy azért eléggé a felszín(em)en maradtunk, nem ástunk olyan mélyre, mint ahogy lehetett volna. Kaptam okos-érdekes (meg nem) kérdéseket. Az egyik kedvencemet idézem. Ez annak kapcsán hangzott el, hogy az ELTE Pszichológiát, ahová '95-ben fölvettek, '96-ban otthagytam. Elmondtam, hogy magánéleti meg anyagi nehézségeim voltak. Erre az egyik testvér, általános derültség közepette, megkérdezte:

– De eszed az lett volna hozzá?

Na. És hogy teljes legyen a kép, álljon itt az általam felolvasott vers, amelyre (mily meglepő) a közösség némi magyarázatot igényelt, hogy na de mégis...


Ai! laurië lantar lassi súrinen,
yéni únótimë ve rámar aldaron!
Yéni ve lintë yuldar avánier
mi oromardi lissë-miruvóreva
Andúnë pella, Vardo tellumar
nu luini yassen tintilar i eleni
ómaryo airetári-lírinen.

Sí man i yulma nin enquantuva?

An sí Tintallë Varda Oiolossëo
ve fanyar máryat Elentári ortanë
ar ilyë tier undulávë lumbulë
ar sindanóriello caita mornië
i falmalinnar imbë met,
ar hísië untúpa Calaciryo míri oialë.

Sí vanwa ná, Rómello vanwa, Valimar!
Namárië! Nai hiruvalyë Valimar!
Nai elyë hiruva! Namárië!

(J. R. R. Tolkien)

Címkék: , ,


kedd, január 10, 2006
18:12
 
Szexhirdetés


Rohanok el az irodából mingyár, mert Öt Kenyér tanácsadói ülés lesz fél 7-től. Ezért hosszú poszt helyett leírom, hogy amikor szombaton jöttünk hazafele a szalagavatóról, a Keleti aluljárójában láttunk Tomival egy kiragasztott hirdetést. A hirdetés első sora volt kiemelve nagybetűvel, ezért csak azt olvastuk el, de abból is jól kivehető volt, hogy nyilvánvalóan szexhirdetésről van szó. Mégpedig nagy valószínűséggel homoszex-hirdetésről; a szöveg azon belül is a prostitúció kategóriájába tartozik. Kendőzetlen nyíltsággal fogalmazta meg a felkínált szolgáltatást, és a szégyentelen még a keresztnevét sem átallotta kiíírni, ország-világ szeme láttára.

Alább idézem a szöveget.

Gyengébb idegzetűek, szemérmesek és 18 éven aluliak azonnali hatállyal kattintsanak el valahová vagy zárják be az ablakot.

De tényleg.

Nagyon durva.

Na jó, én szóltam.

Az inkriminált escort-felhívás felháborítóan obszcén és minden jó ízlésen túlmutató mértékben exhibicionista első sora tehát így festett:


ÁRON ALUL ELADÓ


O tempora, o mores...!

Címkék:


hétfő, január 09, 2006
11:43
 
Terepautó színezüst erdők során


Pénteken Tomival sütiztünk a Veres Pálné utcai Bulldog cukrászdában, majd mentem Dávidhoz, akivel vagy elkezdődünk egy épkézláb terápiát, vagy nem. Ezt eddig nem blogoltam le, de úgy döntöttem: megvárom a felújítási mizéria végét, és akkor állok neki terapeutát keresni, amikor már tudom, hogy mennyit tudok rá szánni meg mikor meg ilyenek. És amikor elérkezék az idők teljessége, és ez valamikor a két ünnep között vala, megkerestem a tavalyi Pszinapszison az Ericksoni hipnózisról tartott műhely vezetőjét, és kértem tőle egy időpontot. A „vagy igen vagy nem” pedig arra vonatkozik, hogy közösen el kell még döntenünk, hogy valóban ő-e az, akivel a leghatékonyabban tudok terepautózni, a refluxom megszűnése és a szorongásaim csökkenése végett. Ez néhány alkalom lesz, amíg aztán megkötjük a terápiás szerződést – vagy nem, mint mondtam.

Szombaton felavatódott Netti szalagja, ami indirekt módon megint jelzés volt arra nézve, hogy én is milyen vén marha vagyok. (Tomival megbeszéltük, hogy nincs értelme számolgatni az ősz hajszálaimat, mert annyi van.) Szalagavató után otthon végre felbontottuk azt a jégbort, amit még nyáron vettünk Szigligeten. Először furcsa volt (elkezdett egy kicsit szénsavas lenni), de aztán hagytuk állni, majd beraktuk néhány percre a mélyhűtőbe – és akkor kijött az a bizonyos egyedi zamat, amely mellett a 6 puttonyos Tokaji Aszúnak is kapaszkodnia kell, ha versenyben akar maradni.

Vasárnap pedig lakásszentelő volt. Néhány ember híján (beteg volt, nem ért rá, nem mert eljönni) eljött az egész közösség. Kicsit tartottam tőle, hogy el fogunk-e férni és mit kezdünk ott annyian (összesen 19-en voltunk), de jó volt. A mise is, meg az utána következő beszélgetés is. A lakás mindenkinek tetszett, és minél többet és többen mondják, hogy „nahát, de klassz lett” annál inkább elhiszem én magam is. Apránként talán felülíródnak a harctéri sebesülések is...

Címkék: , , ,


szombat, január 07, 2006
00:44
 
Két vers


Egyedül, elhagyatva

Korog az éj gyomra,
hó szakad a fákra.

Főzz egy erőlevest,
automatácska:

Automatácska!


(Utassy József)


*       *       *


Januárvaház

Odaadom autómat a
z erőlevesedért, automata.

Utassy Joe-nak főzd meg,
hadd melegedjen

ebben az anyátlan,
kurva hidegben!


(Birtalan Ferenc)

Címkék:


péntek, január 06, 2006
00:16
 
Mk


Megtartottam az előadást a Márk 1,1–8-ból az Öt Kenyérben.
Nagyon sok órát készültem rá, nagyon sokat tanultam is belőle, nagyon alapos volt a vázlat, nagyon gondosan készítettem a segédanyagot, nagyon sokat beleadtam a tudásomból, a szívemből.

Nagyon kíváncsi voltam hát a végén, hogy milyennek találták.

Nagyon hosszúnak.

Non nobis, Domine, non nobis...

Címkék: ,


hétfő, január 02, 2006
13:50
 
Ábel napján


Isten éltesse a Meghagyók maradékát!

Volt szilveszterezés baráti körben, nem túl nagy mennyiségű, de változatos fajtájú szeszekkel, töltött csirkével, Mr. X-szel meg sok pletykával. Volt újév is (theotokosz-dogma rulez); Apa átjött Zselykével és kocsonyával. (Tomi megkóstolta a kocsonyát, életében először és utoljára.) Bocs Délután Viki SMS-ben történt figyelmeztetését követően megnéztük Tomival A medve c. francia-amerikai filmet. Valószínűleg tényleg le lehet gyengülve az érzelmi immunrendszerem, mert olyasmit műveltem a film közben, amilyet utoljára tán 5 éves koromban (vagy még akkor sem): eltakartam a szemem meg nyüszítettem meg bőgtem, amikor a macikat bántani akarták meg bántották is. Nagyon rosszul viseltem az egészet.

Este 6 körül Tomival ledőltünk egy kicsit, aztán kb. egy óra múlva felriadtam arra, hogy csöngettek, föl is keltem, és persze álmodtam az egészet. Tomi aludt tovább, nagyjából folyamatosan, reggel 9-ig (!). Én eközben nekiálltam Márk-egzegézist olvasni a csütörtöki Öt Kenyér-alkalomhoz. Aztán kénytelen voltam elővenni hozzá a Bibliát is. Aztán a görög szöveget. Meg a Csia-fordítást. Meg a görög nagyszótárat. Meg a János-egzegéist. És valószínűleg mostanáig olvasnék, ha Tomi olyan hajnali 1 körül föl nem ébred annyi időre, hogy beparancsoljon az ágyba.

Ma reggel mentem dolgozni. Azt tudtam előre, hogy munka nemigen lesz, azt viszont nem, hogy az ADSL-doboz megadja magát, és ezért internet sem lesz. Úgyhogy összedobtam azt az 1 db okiratot, amit kellett, aztán Jánossal megbeszélve leléptem. Fél nap szabadság. Közben kiderült, hogy Laci eltűnt, aztán nagy telefonálgatások meg mindenkinek a mindenféle idegeskedése-kiborulása után kiderült, hogy mégis megvan. De ez jó sok órán át tartott, és még mindig remeg a gyomrom. Igaz, a tegnapi kocsonya óta nemigen került bele semmi tápláló.

Elkezdődött az új esztendő.

Címkék: , , ,




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta