Mérsékelten karácsonyi vers

Ne, velő                     „nem maradt nap hold se csillagok                    alanyi költő lettem”                                                  (Birtalan Ferenc) Néha az alanyi költő is arra vágyik: az alanyon túl eljusson a tárgyig. Ezért itt egy nevelő vers. Ez még az eleje. Most jön a veleje. Rímekben tán átadható, mit prózában nem lehet: rohadt sokan vannak az emberek. E sárteke sarában mintegy hétmilliárd hempereg – baszki, ez rengeteg! Zabáltatni ennyi szájat, föleszik a biomasszát: a többi fajt levesükbe belebasszák. Nem az a baj, hogy nem lesznek többé színes madarak. Jut is, marad is szín a Nap alatt. Nem is erkölcsi izé, hogy „mit szól majd a természet”. A természetben egy csupasz Föld is elférhet. Az a gond, hogy sokan hiszik: Minden Fajok Királya a törvény hatályát kizárja. Szent iratokba, csillagokba, köldökükbe révednek. S tévednek. Míg úgy teszünk, mintha az istenek nekünk szarták volna a világot – bolygókat, aranyat, no meg a zsiráfot –, és naponta több tucat fajt végérvényesen felfalunk, egy nap asztalunkra kerül enfajunk. Ismétlem: enfajunk. És meghalunk. Nem károgás, nem is vád ez. Jóslat se: nem vagyok vátesz. Nem ősi prófécia, nem titokzatos titok. Biosz és matek. A túléléshez nem kell para, dogma, csak egy új paradigma. Ez is megvolt hát. Itt hagyom e rímhegyet. Én megyek. Sejtem mennyi haszna; elvonulok sírva. Ennyi volt a népnevelő líra. Az alanyi költő alanyi kölke, ni, visszavonul alanyi költeni.

Címkék: Agymenés, Apa, Vers, Világ+ember

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Tavaly kórház, idén kórház

Mindaz, aki napra pontosan (!) egy éve (jó kis egybeesés, nem?) drukkolt Apának, az ma ismét drukkolhat. Meg mindenki más is. Ha a nővérszobán már tudnak valamit, majd itt jelzem.

Update:
Túl van rajta; azt mondják, stabil az állapota. Köszi a drukkolást mindenkinek; még ne hagyjátok abba!

Megosztás

Címkék: Apa

Eddig 10 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Kezdetben volt a Tulipán...

...már tudniillik, amivel összevesztem kiskoromban. Erről írt Apa egy gyerekverset sok-sok évvel ezelőtt. Ez volt az egyik lépcső ahhoz, hogy 1989-ben megjelenjen Apa első gyerekverskötete, az Összevesztem a tulipánnal. E kötet verseinek jó része Apa egy szem gyermekének aranyosságait idézi – ez az egy szem gyermek természetesen én vagyok, azaz voltam, mintegy 10-15 évvel a könyv megjelenése előtt.

Aztán telt-múlt az idő, és 1993-ban megszületett Apa második szem gyermeke. És ha már egy apa foglalkozását tekintve költő, úgy dukál, hogy mindegyik gyerekének jusson egy saját gyerekverskötet. Tehát kezdetben volt a Tulipán – ...aztán lett az úttest. E könyv jó része az idén 18 éves Zselyke aranyosságait idézi – mintegy 10-15 évvel a könyv megjelenése előtti időkből.

Mert hát e kötet nem ma készült, hanem jó pár évvel ezelőtt. Hogy csupán most jutott el a kiadásig, abban senki részéről nem volt semmi szándékosság. De ez most már nem is érdekes. A könyv tegnap elkészült, és szerintem nagyon szép lett.

A könyvbemutató 2011. szeptember 20-án 18 órakor lesz az Írószövetség Bajza utcai székházában, ahová mindenkit szeretettel várunk!

---

Annyira hiányzott Rongyó a legjobb barátom. Apa varrta egy fehér pólóból, titokban. A haja fekete fonal. Rajzolt neki szemet, orrot, szájat és festett rá ruhát. Ahogy elővette a háta mögül, rögtön tudtam: Ő lesz a legjobb barátom. Rongyó nem szólt, de mikor magamhoz öleltem, már tisztán hallottam a hangját: ...az leszek, igen. Anya valami orvosizén volt Dominikán, s mint bárhonnan, onnan is hozott nekem babát. Meglepődött mikor az Újat Rongyónak bemutattam, de még sokáig nem mondtam el neki, Rongyó a legjobb barátom, és apa őhelyette varrta, mert annyira hiányzott.

Megosztás

Címkék: Apa, Könyv, Vers

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Az orgonát lopni kell

– Úristen! – kiáltott Anyu, mikor a két mentős becsöngetett, egyikük kezében egy véres tornacipő, a másik ölében Laci, kinek szőke haja alól könnyes, koszcsíkos arca világolt. Bal kezével a mentős nyakát karolta, a jobbal melléhez szorítva néhány orgonaágat tartott. Május első vasárnapja volt. Letették az ágyra, elmondták a teendőket, és elmentek. Laci már nyugodt volt. Az otthon biztonsága megnyugtatta. – Anyák napjára hoztam – nyújtotta a virágot, mikor Anyu visszajött. Az orgonát mindig loptuk. Az orgona csak akkor szép, ha lopják. Amit a piacon adnak, az már olyan rendezett, meg nem is friss. Az orgonát lopni kell. Ölre valót. Kell a szerzésével járó izgalom, a kaland. Az orgonának az ad külön rangot a virágok között. Aki orgonát hoz, kockázatot vállalt, veszélyt egy perc örömért, míg átadja valakinek, amikor az a valaki arra a percre elfelejt mindent. Az orgonán látszott, hogy Laci órákkal azelőtt törte. Magával vitte a kórházba is. Megfizetett érte. – A cipőm... a cipőm elszakadt a kerítésen... – szája lefelé görbült –, én csak orgonát akartam Anyunak... Megcsúsztam a kerítésen... – de nem tudta folytatni, keservesen sírni kezdett. Igaziból. Anyu kezében tartva vizsgálgatta a cipőt. – Meg lehet varrni... ne sírj, meg lehet varrni... (Birtalan Ferenc: Versek regénye, Budapest, Hungarovox, 59. o.)

Megosztás

Címkék: Apa, Könyv, Ünnep

Eddig 4 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Apa

Azt mondták, minden oké. Köszönjük a drukkolást.

Címkék: Apa

Eddig 9 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Egy vers

Szépiás végül jobb híján cukrászdába vittem puccos hely volt feszengve ette a krémest beszéltem hozzá próbáltam szóra bírni vigasztalón karolva át a vállát de már jéggé fagyott benne a bánat mit tehettem ott hagytam ahogy volt nyolc évével krémes szájjal kantáros rövidnadrágban az apámat

---

Nem fogok rendszert csinálni abból, hogy a blogomba kitett verseimet lábjegyzetelem. A fenti verssel kapcsolatban azonban – kényes témája miatt, a félreértések, találgatások és még rosszabbak elkerülése végett – szeretném világossá tenni, hogy noha maga a vers friss, a témájául szolgáló (egy hipnózis során bennem felbukkant) kép hetekkel megelőzte apám – akinek egyébként tegnap megmutattam a verset – mostani kórházba kerülését.

Címkék: Apa, Pszicho, Vers

Eddig 7 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Vesd össze...

Jgy összevetette. A mérleg egyik serpenyőjében Dante Alighieri, a másikban Birtalan Ferenc. Az elemzés itt olvasható.

Címkék: Apa, Kapcsolatok, Könyv

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Szolgálati közlemény

Ha valaki még nem értesült volna róla: Birtalan Ferenc holnapra meghirdetett szerzői estje betegség miatt elmarad.

Címkék: Apa, Szomatik, Vers

Eddig 4 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Nyilvános dísztávirat

Kedves Apa!

Boldog 65. születésnapot!

Címkék: Apa, Ünnep

Eddig 6 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Főmű

Van-e ilyenje egy írónak? Írója válogatja. Talán van, és a hálás utókor jókat vitatkozhat róla (a hálátlan nem foglalkozik vele), hogy melyik az. Ettől függetlenül az adott író még érezheti azt valamelyik munkájáról, hogy „igen, nekem ez a főművem”. Az utókor pedig majd vagy egyetért vele, vagy nem.

Mint több könyvének szerkesztője (s nem mellesleg úgy is, mint a fia), Birtalan Ferencről történetesen tudom, hogy ő maga mit tart eddigi élete főművének. Eddig tíz kötete látott napvilágot; a legutóbbi, a Szökőár után is hazatér a tenger (Kis indiánkönyv) két hete jött ki a nyomdából. A tizenegyedik ama bizonyos főmű. Ez holnap, csütörtökön jelenik meg. Címe: Versek regénye, s bár műfaji besorolása némiképp nehézségekbe ütközik, voltaképpen Birtalan Ferenc költői önéletrajzának tekinthető.

Mindkét könyv bemutatója 2010. április 16-án (azaz most pénteken) 17 órakor lesz a Rátkai Márton Klubban (Budapest VI., Városligeti fasor 38.) A köteteket Szepes Erika író, irodalomtörténész és Kaiser László költő, a Hungarovox Kiadó vezetője mutatja be. Közreműködik: Dénes Diána.

Minden külön értesítés helyett: mindenkit szeretettel várunk!

Alább a kötetek borítószövege olvasható. A Kis indiánkönyv borítóját Lieszkovszky Veronika, a Versek regényéét Leits Miklós tervezte. Előbbinek a címlapja Apa Felhőkutya című képének felhasználásával készült, amelynek eredetijét én őrzöm, s amelynek modelljéül – talán van, akinek ez érdekességszámba megy – Morzsa szolgált.

A kötetek honlapja (előbb-utóbb részletekkel) a könyvcímekre kattintva érhető el.

Szökőár után is hazatér a tenger (Kis indiánkönyv) Sorsszerű, ahogy Degan Alihastro költeményeivel találkoztam. Egyetemista ismerősöm 2006-ban féléves ösztöndíjat kapott Lisszabonba. Könyvtári kutatásai során egy feltehetőleg dél-amerikai, 18. századi költő tizenöt versének másolatára bukkant. Rám gondolva készített belőlük nyersfordítást, s küldte el azzal: ha kedvem tartja, foglalkozzam vele. A versek fordítása során úgy éreztem, gondolatviláguk nagyon közel áll hozzám, s arra ösztönöztek, hogy előbb egy szonettel, majd egy rendhagyó szonettkoszorúval állítsak emléket Alihastrónak, a költőnek, a volt portugálnak és Tengerszínszemű szerelmének. Birtalan Ferenc Versek regénye                     mert úgy akarom költő legyek                     kőbánya nyugati csücskén                     figyelem apró gyöngyszemek                     gyúlnak az ég fekete tükrén – idézi vissza sok évtized távlatából nyolcéves kori önmagát Birtalan Ferenc, aki 1945-ben, legkisebb fiúként született egy pesti házmesterlakásban, s – népmesei szerepével azonosulva – onnan indult neki a világnak, hogy bizonyítsa, elsősorban önmagának: igenis lehetséges „örömben, gyászban emberül” élni a XX. század második felében, Magyarországon. Kormos ablakú, zajos műhelyeken át vezető, halottakkal szegélyezett útját a szó, a vers világítja be. Reményt lát bennük, „szinte az egyetlen lehetséges utat, amely abból az összekuszálódott, romlásnak indult világból kivezethetett”. És a versek valóban kivezetni látszanak a romlásból: 1985-ben a negyvenedik évében járó „fiatal költőnek” megjelenik első verseskönyve, s ezt kilenc további kötet követi – nem számítva a verseit tartalmazó antológiák és irodalomtankönyvek sokaságát, amelyek mind azt tanúsítják: Birtalan Ferenc nem maradt adósa gyermekkori önmagának. Vajon tényleg nem? A Versek regényében erre keresi a választ. A megtett útról mesél, hol anekdotázva, hol megrendítően, de minden szavában hitelesen, kíméletlen őszinteséggel. Önéletrajz volna hát ez a könyv? Kordokumentum? Lírai hangvételű prózabetétekkel meg-megszakított versválogatás? Ha műfajba akarjuk sorolni, nem adja magát könnyen. Ám ha átadjuk magunkat az olvasás élményének, a sorok ellenállhatatlanul ragadnak magukkal egy olyan mesevilágba, ahol bár „a koldusok koldusok, a békák békák maradnak”, a „jótett helyébe jó” hatalma minden kétséget kizáróan beigazolódik. Birtalan Ferenc számadása túlmutat saját versein. Magának a költészetnek állít diadalívet.

Egy új könyv megjelenése mindig nagy dolog. Apa minden egyes könyvének nagyon örültem. A Versek regénye megjelenése viszont kiemelt ünnep számomra, egyrészt mert tisztában vagyok fontosságával Apa életművében, másrészt mert ha elolvasom ezt a visszatekintést-összegzést (amint azt már sokszor megtettem), számos dolgot megértek, nemcsak Apáról, de önmagamról is.

Egyebek mellett ezért lehet e könyv érdekes olvasmány azoknak is, akik (valamilyen oknál fogva) e blog visszatérő olvasói.

Megismétlem hát a fenti meghívást: pénteken 17 órakor mindenkit szeretettel várunk a Rátkai Klubba, a fenti könyvek bemutatójára!

Címkék: Apa, Könyv, Ünnep, Vers

Eddig 3 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Könyvbemutató

Jövő hét szerdán lesz a könyvbemutató az Írók Boltjában. A mellékelt képen (köszönet érte Miki barátomnak) látható a bolt ez alkalomból berendezett kirakata. A kép, ha rákattintasz, új ablakban jelenik meg, gigantikus méretben.

Letölthető, kicsinyítthető, tovább nagyatható (bár azt minek), megosztható, elküldhető – vagy csak nézegethető.

A földalatti és a 6-os villamos a sztrájk idején is jár, úgyhogy a bolt aránylag jól megközelíthető. Szóval Apa és én továbbra is szeretettel várunk minden érdeklődőt jövő szerdán 16 órakor.

Címkék: Apa, Könyv, Vers

Eddig 3 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Meghívó könyvbemutatóra

A fenti kép kattintásra teljes méretben nyílik meg. Kattintani nem szeretők kedvéért íme, a tartalmi ismertő:

2010. január 20-án 16 órakor az Írók Boltjában (Bp. VI., Andrássy út 45.) lesz az alábbi két verseskötet bemutatója: Birtalan Ferenc: Hetvenkét lépcső és Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára. Verseket olvas: Kézdy György színművész. A köteteket Dukay Nagy Ádám költő és Nyilas Attila költő mutatja be. A beszélgetést vezeti: k.kabai lóránt költő

A belépés díjtalan, ennek fejében lesz némi bor és pogácsa, továbbá énekelni vagy táncolni sem Apa, sem én nem fogunk (ellenben verset mi is olvasunk föl), – úgyhogy nincs ok az otthon maradásra.

Szeretettel várunk mindenkit!

És aki bármilyen formában (e-mail, iWiW, Facebook, saját blog stb.) továbbadja, annak külön köszönet.

Címkék: Add tovább, Apa, Könyv, Ünnep, Vers

Eddig 5 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Levélváltás

Hamarosan aktuális lesz egy bizonyos poszt, ennek időpontja azonban a Magyar Posta sebességétől függ. A kérdés az, hogy egy csütörtökön elsőbbségivel feladott levél mikorra érkezik meg az országon belül valahova.

Addig is poszttá emelem a legutóbbi bejegyzésemhez írott (majdnem) legutolsó kommentet, valamint az arra adott válaszomat. (Az előzményekért katt a fenti linkre). A kommentelést ott letiltottam, itt lehet folytatni, ha valakinek van mondanivalója.

Igyekszem mindenkinek válaszolni. Katonáné Vári Judit vagyok. Nem az Anyaországban tanítok. Középiskolai (és nem középiskolás) tanár vagyok. Úgy gondolom, hogy sokat értem el, és ennek örvendek is. Ugyanis 10 éves koromban autóbalesetet szenvedtünk, elvesztettem édesanyámat. édesapámat és a kisöcsémet. Én súlyosan megsérültem, aminek nyomait még most is magamon viselem (némileg korlátozott vagyok a mozgásban). Egyetlen élő rokonom, drága nagymamám vett magához. Még nem voltam 15 éves, amikor megbetegedett, úgyhogy az állam gondozásába kerültem. 17 éves koromban a nagymama is elment. Úgy érzem, hogy az, hogy elvégeztem egy egyetemet kisebbségi, árva és mozgássérült létemre, az elég sok. Egy fiút nevelek, mint nevelőszülő, aki 18 éves lesz nemsokára. Megkértem a nevelt fiamat, hogy nézze meg az iwiw-en, kit takarhat a Zs betű. Balázs ismerősei között találta Birtalan Zselykét. Ott pedig egy blogot. Abban egy Rút kiskacsa, vagy hasonló című írást. Abban pedig egy ilyen szót: "megilyesztett". Így "ly"-nal. És még néhány kisebb helyesírási hibát, amiket némi jó szándékkal gépelési hibának is gondolhatunk. Nálunk nem végezheti el az iskolát, aki így ír. Én olvastam a válaszok között olyasmit, hogy némely tulajdonságokat magáénak tud valaki, amelyek talán nincsenek meg benne. Erre értettem, hogy "elszállt", meglehet, hogy erős volt a kifejezés. Részemről ennyi. Üdvözlettel: Vári Judit Kedves Judit, köszönöm a bemutatkozást. Esetleg ezzel lehetett volna kezdeni, és csak utána megfogalmazni a kritikádat. Zselyke húgom nem azt állította magáról, hogy jó a helyesírása, csupán annyit, hogy szerinte van neki olyanja, hogy képzelőerő, humorérzék, valamint az a valami, amit te „nyelvi lelemény”-nek neveztél. Ha te ebből azt hallod ki, hogy el van szállva magától, akkor e percepciód forrását véleményem szerint hatékonyabban keresheted odabent, mint odakint. Remélem, érthetően fejeztem ki magam (bár én nem szereztem diplomát). A történeted, ahogy így pár sorban bemutatod magad, vitathatatlanul tragikus, és valóban tiszteletre méltó, hogy ilyen hendikeppel élhető egzisztenciát voltál képes teremteni magadnak. Azonban a tragikus sorssal az ember nem kapja meg automatikiusan a jogosítványt ahhoz, hogy másokon keresztülgázoljon. A Freud által betegségelőnynek nevezett jelenség természetesen létezik, de aki ezzel tartja sakkban a környezetét, az meglehetősen megnehezíti saját dolgát mások szimpátiájának kivívásában. Remélem, ezt is sikerült érthetően megfogalmaznom. A helyesírásról. Ha olyan személyekre vadászol, akiknek a helyesírása kívánnivalókat hagy maga után, akkor nincs nehéz dolgod. Túlkínálat van. Itt van pl. apám, akinek a múlt héten jelent meg a nyolcadik verseskötete (igaz, érettségit nem sikerült szereznie). Vagy itt vagyok én, aki a sietve gépelésben gyakran ejt hibákat, arról nem is szólva, hogy bizonyos egybeírás-különírás, valamint központozás témájú szabályokat a) vagy képtelen vagyok megjegyezni, vagy b) faszságnak tartom, és szándékosan nem tartom be. Vagy itt vagy pl. te, akinek a kommentjeiből kiderül, hogy szintén hadilábon áll a helyesírással (pl. az „anyaország” köznevet nagy kezdőbetűvel írod, valamint pár helyen nem teszel vesszőt a tagmondatok közé). Ettől persze még lehetsz jó ember (vagy rossz), amint apám, a húgom meg én is lehetünk a helyesírásunktól függetlenül jó vagy rossz emberek. Azt, aki (főleg a neten) egy-egy helyesírási hibába köt bele a tartalom teljes ignorálása mellett (Zselyke idézett posztja számomra például kifejezetten megindító volt, bár ismétlem, nekem nincs diplomám), és ebből von le következtetést a másik jellemére vonatkozóan, azt a cseppet sem hízelgő grammatikanáci kifejezéssel illetik a nálam sokkal avatottabb nyelvészek, korrektorok is. Időnként magam is bele szoktam kötni a másik helyesírásába, de az ilyen esetek aránylag könnyen felismerhető mintázatba rendeződnek: akkor és csak akkor fordul elő az ilyesmi, ha valakinek a szövegéből explicite kiderül, hogy kibaszottul nagyra van az egójával és/vagy a magyarságával, méghozzá mások kárára, másokat kirekesztve. Nálad e két témából a magyarság kérdése nem jött elő. Harmadszor is remélem, hogy érthető voltam. És mindezektől függetlenül örülök, hogy tetszett a képi poén. Üdv: Birtalan Balázs

Címkék: Apa, Kapcsolatok, Kopipészt, Virtuál

Eddig 41 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Hetvenkét lépcső

Jó ideje tudom magamról, hogy dátumfetisiszta vagyok. Többnyire igen fontos számomra, hogy mi mikor történt. Nincs ennek racionális oka; így színes a világ: ki erre izgul, ki amarra.

Apa új verseskötetének, a Hetvenkét lépcsőnek a megjelenése mindenképpen nagy nap lett volna. (Hogy mekkora, azt talán csak az tudja átérezni igazán, aki maga is író, vagy akinek az jutott a sorstól, hogy egy íróval legyen kénytelen huzamosabb ideig egy fedél alatt élni.) Mondom, tehát nagy nap lett volan így is, úgy is; hogy valamikor év vége felé fog megjelenni, ezt jó ideje tudtuk. Azonban az, hogy éppen ma jött ki a nyomdából – ez a véletlenek olyan különös összjátéka, amibe csak beleborzongani lehet. A szinkronicitás fogalmát kitaláló Jung pedig megnyalná mind a tíz ujját utána.

Hogy miről is van szó, az alább kiderül, a megértéséhez viszont álljon itt előbb a kötet címadó verse:

Logodi utca hol volt hol nem volt volt a Logodi utca alatta a Vérmező fölötte a lovasút-sziklaisándor-lovasút ahol körbefut a hatalmas várfal ezerkilencszáz-hatvannégy november huszonötödike este obeliszk-magas zöld cserépkályhában parázs a szobában épp csak lengő árnyak ahogy az izzó fából egy-egy kicsi láng felcsap az a hol volt hol nem volt Logodi utca még eget hasít a kedv szárnyal ahonnan Zuglóba visz a busz egybeolvadok a hajnalsötét gyárral Csibész pulink mintha tudta volna óvatosan támaszkodott hasadnak érezze hűségét-szeretetét a benned búvó magzat s akit mégse láthatott mert a garzonban dönteni kellett ő vagy a gyermek az a hol nem volt Logodi utca zabolátlan csapódó szerelemmel Bogár Kati Bogár vergődöm tehetetlenül mert állandó ítélet állandó kegyelem kell tanulni elfogadni a felnőttséget hogy minden pusztulás onnan indul ha nem szeretsz már ha nem szeretlek téged az a hol volt Logodi utca ahová borral jöttek a verstárs-barátok ahonnan világváltásra csalogattak a kocsmák égig szökött a kurtítatlan álom ahol bámultunk a lebukó napra mint Tóth Árpád a rondellákon az a volt Logodi utca ahol végleg eldőlt mehetek bárhová tőled soha nem fogok elérni másig az a talán igaz se volt fiatalság volt Logodi utca az a hetvenkét lépcső a lakásig

Akinek a versben (ismétlem: a kötet címadó versében) írott dátumból nem vált volna világossá: ma van a szüleim 45. házassági évfordulója. Ami pedig szintén a mai naphoz kapcsolódik, de a versből nem derül ki, az kiderül majd Apa jövőre megjelenő, Versek regénye című önéletrajzi könyvéből. Ebből idézek most:

Ezen a mai 25.-en      még jobban szeretlek, mint akkor.      Hát érted Te ezt? De ez van.      (l989. XI. 25.) Ez a pár sor egy szép ezüstszínű toll és ceruza dobozában volt, amit Bogártól a 25. házassági évfordulónkkor kaptam. Ha a kezembe kerül, reménykedve arra gondolok, talán mégsem vagyok akkora gazember, mint amilyennek néha hiszem magam. Bogár a naplójában is megemlékezik „az ezüstlakodalmunk”-ról. Ez az utolsó naplóbejegyzése.

Ennek ma húsz esztendeje.

A a Hetvenkét lépcső című kötet, noha senki nem tervezte így, kétszeresen is ünnepi könyv lett: egyrészt a múlt jelenben élő emlékének mementója, másrészt – mint minden igazi könyv – a költészetet (s így önmagát is) ünneplő ajándék.

A szerző fiaként és a kötet szerkesztőjeként egyaránt szeretettel ajánlom figyelmetekbe.

Címkék: Apa, Emlék, Könyv, Ünnep, Vers

Eddig 5 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Fiatal-e vagy?

Egyik kedvenc idézetemet parafrazeálva: Ebben a korban József Attila már nyolc éve halott volt.

Az idézet eredetijében emlékezetem szerint Mozart szerepel, és ezzel a főmondattal indul: „Elkeserítő arra gondolni, hogy...”

Nekem nem áll szándékomban elkeseredni, de felmérni valóm van bőven. „Közeledve a negyvenedik évhez, a számadások idejét élem” – írta apám akkor, amikor közeledett a negyvenedik évhez.

Nem áll szándékomban a mai napon nagy létösszegzést rendezni (hiszen egyebet se csinálok a blogomban). Csak a címben föltett kérdésre keresem a választ, a transzgenerációs transzmisszió jegyében, két szempont alapján.

Amikor apámnak nyegyvenéves korában megjelent az első könyve, ún. fiatal költőnek számított. Eszerint ma én is fiatal vagyok.

Ha viszont végiggondolom azt, hogy ma a környezetemben élők közül hányan vannak, akik minden további magyarázat nélkül megértik és tudják, hogy valaki annak idején miért számíthatott negyvenévesen fiatal költőnek – na, akkor azt hiszem, alaposan elrepült a fejem fölött az idő nikkelfoga.

– Szép kerek – hallom ma sokaktól. Én meg lenézek a hasamra, és megállapítom: így igaz.

Címkék: Apa, Életkor, Súlyos, Ünnep

Eddig 10 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Húsz éve aktuális

Apa most kért meg, hogy a honlapja nyitóoldalára – ahol mindig ott van valamelyik verse – rakjam ki az alábbi (egyébként lassan két évtizedes) verset, mert hogy elég aktuális. Tényleg az, úgyhogy idézem itt is:

Fabula ráza zsonglőrködő szóbohócok a nemzeti klubban tiborcék kezében sapka össznépi kuss van a játék tétre megy feszítve cserezve bőrünk szorgoskodnak a kóklerek ki-ki szakít belőlünk szánkban morzsányi sajt csapatnyi róka zeng lessük az őrült hangzavart csend kéne végre csend Birtalan Ferenc

Címkék: Apa, Vers

Eddig 9 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Katalin, avagy a könyvpiac helyzete Magyarországon

Megvolt a dedikálás. Rengeteg ember, rengeteg fok. Két és fél órán keresztül ültem az asztalkánál, és hogy jó benyomást keltsek a könyvemért rajongó tömegekre, a napszemüveggel nem takartam el az arcom, hanem hatalmas önuralommal föltoltam a homlokomra. Talán e szociálpszichológiai furfangosság eredménye, hogy ezen időszak mérlegeként elmondható: a kitett könyvet csaknem tízen kézbe vették. És ami a konkrét vásárlásokat illeti, azoknak darabszáma 1-gyel felülmúlta előzetes becslésemet.

Ezennel szeretném kifejezni hálámat Katalinnak, aki férjével közösen vásárolt és dedikáltatott egy példányt. Emlékük szívemben örökre él.

N.B.: A hozzám eljutott hírek szerint Csányi Vilmos dedikálása a park egy másik pontján hasonlóan mozgalmas volt. Tőlem kb. három méterre Popper Péter ült egy órán keresztül; na igen: ő Popper Péter. De azért őt is láttam beszélgetni, mi több, arra is jutott ideje, hogy kényelmesen hátra dőlve olvasgasson.

Rég volt már, amikor Apa első verseskötete, a Bérszalagkokárda megjelent. Akkoriban – 1985-ben – még megtörténhetett, ami ma lehetetlen: a Moszkva térre szervezett dedikáláson a jószerével ismeretlen költő másfél óra alatt több mint száz könyvet dedikált; egykori láncdohányosként arra nem volt ideje, hogy rágyújtson. Engem kért meg, hogy ugyan, gyújtsam már meg neki a cigarettáját.

Ma már lenne ideje neki is, nekem is cigizni dedikálás közben. Bassza meg: lehet, hogy nem kellett volna leszoknunk a dohányzásról?

Címkék: Apa, Emlék, Könyv, Sztori

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Vado Romam

Az előző, több mint egy hete írt posztban olvasható „próbálok visszatalálni a hétköznapokba” kitételt nem úgy értettem, hogy ettől kezdve nem írok blogot, csak hát így jött össze. Gyors helyzetjelentés két tételben:

1.) Apa kórházban van hétfő óta, és jövő hétig bent is marad. Kivizsgálás, stb.

2.) Utazunk Rómába. Nem valamikor, hanem tüstént. Ma este. Négy napra: hétfő éccaka jövünk haza. Négyesben megyünk: Tomi, Laci, Éva néni (Laci édesanyja) meg én. Az utazást voltaképpen Éva néni kapta 70. születésnapjára, de hát jobb ízű a falat, ha mindnyájan repülnek, szóval Laci invitálására mi is betársultunk. Tres faciunt collegium, négyen meg pláne.

Teljesen felkészületlen vagyok egyébként az útra, ahhoz képest, hogy szeptemberben megvettük a repülőjegyet. Begyűjtöttem némi olasz nyelvkönyveket, és riadtan tapasztalom, hogy hiába voltak kikészítve az asztalra hónapokig, továbbra sem tudok olaszul. Azt hiszem, egyáltalán nem fogtam fel, hogy néhány óra múlva kihúzzák a betont a lábam alól. Elvileg sokkal idegesebbnek kéne lennem, hiszen életemben ez lesz a harmadik repülés (volt 2006-ban egy Zakynthos oda-vissza), ehhez képest pedig teljesen nyugodtnak tűnök. Ugyanakkor feldereng lelki szemeim előtt egy pár barátom-ismerősöm, akik úgy röpködnek össze-vissza, mint a füstifecske, és akik valószínűleg egy szót nem értenek sem ebből, sem a fentebb belinkelt posztból.

Amikor a római utat tervezgettük, felmerült, hogy esetleg szívesen megnéznénk a konklávét. >:-D Erről a programról nyilvánvalóan lecsúsztunk. Ettől függetlenül remélem, szép és jó lesz az egész. Négy nap alatt annyit fogunk menni, mint máskor egy év alatt sem: amolyan igazi bunkóturista módon. De a görögországi nyaralással ellentétben most nem viszek videokamerát: a változatosság kedvéért látni is szeretném, hogy hol vagyok, nem csak utólag rácsodálkozni, a képernyőn, hogy „jé, de szép helyeken voltam!”.

Címkék: Apa, Emlék, Nyaralás

Eddig 5 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Kulturális seregszemle

Avagy: egy sereg Birtalan kulturális szemléje a héten. Úgymint:

A Társadalomtudományi Társaság nyilvános vitát tart a Fundamentum legújabb számához kapcsolódva a melegek jogairól. Felkért hozzászólók: Birtalan Balázs, Kárpáti József, Takács Judit, Uitz Renáta Vitavezető: Halmai Gábor, a Fundamentum főszerkesztője 2008. december 10-én, szerdán 18 órakor a Kossuth Klubban (Bp. VIII., Múzeum u. 7.)

(A meghívásom apropója, hogy a Fundamentum minden számában van 1 db interjú valakivel; a legújabb, melegjogi szám interjúja velem készült.)

---

A Strófa Trió és Birtalan Ferenc szeretettel vár minden érdeklődőt a Harmónia Műhelybe (1067 Csengery utca 59.) a december 12-én, pénteken 19 órakor kezdődő Orvhalászat című zenés irodalmi estjükre. A részletes műsor ide kattintva olvasható.

(Amennyiben a meghívó fenti szövegéből nem egyértelmű: a program Apa önálló szerzői estje lesz; váltakozva hangoznak el általa felolvasott, ill. a Strófa Trió által megzenésített versek.)

Címkék: Add tovább, Apa, Jog, Könyv, Melegség, Zene

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

 
Egy arasszal feljebb...

...a bannerben olvasható esemény holnap lesz aktuális. A Viszonylag minden (Tsepeli gavotte) c. verseskötet bemutatóján szeretettel látunk mindenkit kedden 17 órakor.

Címkék: Add tovább, Apa, Könyv

Eddig 4 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---