Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, március 30, 2009
11:16
 
2 + 1 + 1


Két mai:
Az aktuális miniszterelnök-jelölt: Gordonka (csel-ló).
És akik rábólintottak: Bajnai majmai.

Meg még egy, sajátélmény:
Hogyan fiatalodjunk egy hét alatt tíz évet? – Növesszünk hat nap alatt ronda deres szakállat, amely tíz évet öregít. Először ijedjünk meg önmagunktól a tükörben, aztán mindinkább törődjünk bele, hogy ez van, nincs mit tenni. Majd a hetedik napon borotválkozzunk meg.

Meg még egy, ami nem vicces, de fontos: anyám ma lenne 65 éves.

Címkék: , , , ,


péntek, március 27, 2009
13:33
 
Két gyöngyszem, a jó kedély végett


Nem akarom, hogy feledésbe merüljenek. Az egyiken csaknem elsírtam magam, a másikon – kicsit kínos volt – kényszeresen röhögtem munkaidőben.

Először a másikat idézem. Intim zuhany Gyurcsány Ferenccel címmel Szily László búcsúztatja Fletót az Indexen, összeállítva az utolsókat rúgó miniszterelnök jellemrajzát.

A cikk a megírásához meg kellett vásárolnom a magyar miniszterelnök Blogkönyvét. Beléptem a plázaboltba, és hirtelen 16 évesnek éreztem magam. Nem értettem, mitől. Aztán odaértem a kasszához, és – khm – alig hallható susogással megkérdeztem, megvan-e a Gyurcsány Ferenc féle blogkönyv. Pont olyan érzés volt, mintha az Ujjazd meg a szürkemarhát! 3.-ra kellett volna rákérdeznem a Szent István Társulat könyvesboltjában.

Ami pedig az egyiket illeti, azt a KönyvesBlogon leltem tegnap. Egy részletről van szó Dorothy Einon Csecsmőgondozás és Gyermeknevelés c. művének magyar fordításából. Az elkövetők a következők:

  • Kiadó: Novum Könyvkiadó Kft.
  • Fordító: T. Bíró Katalin
  • Szaklektor: dr. Nemes János
  • Olvasószerkesztő: Kovács Mária

Nagításhoz katt a képre!Az idézet a mellékelt képre kattintva is olvsható, de felülmúlhatatlanságának emléket állítva, álljon itt szövegesen is az angol eredetiből készült fordítói bravúr:

A jó kedélyű emberek gyakran hangoztatják, hogy már a kezdet kezdetén tisztában voltak nemi hovatartozásukkal. Vannak, akik azt mesélik, hat-hét éves koruktól fogva tudták, hogy másmilyenek.
   Nem világos, mennyire igaz ez minden
jó kedélyű emberre. Nem minden fiúból lesz elnőiesedett férfi, aki szeret a lányokkal játszani, vagy előnyben részesíti a lányoknak való játékokat. Mindenesetre annyi biztos, hogy nem minden jó kedélyű ember elnőiesedett.
   Az elmúlt években homo- és heteroszexuális emberek agyát összehasonlító tanulmányok készültek, és állítólag bizonyíthatóan van némi különbség az agy meghatározott területein. Más tanulmányok bizonyos családokon belül az ikreket és a
jó kedélyűeket vizsgálták.


Ehhez annyit szeretnék megjegyzeni, hogy William Wordsworth I Wandered Lonely as a Cloud című verse (magyarul: Táncoló tűzliliomok, ford.: Szabó Lőrinc) 3. versszakának első négy sorát

(The waves beside them danced; but they
Out-did the sparkling waves in glee:
A poet could not but be gay,
in such a jocund company)


a jövőben ily formában szeretném olvasni magyarul:

Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak köcsög buzi lehetett!


Na, inkább megyek haza.

Címkék: , , , , ,


csütörtök, március 26, 2009
17:01
 
Nem vállalom


Minden külön értesítés helyett ezúton jelzem: ha hozzám érnek a listában, és engem próbálnak befűzni a miniszterelnöki állásra, akkor nem vállalom.

Csak gondoltam, szólok időben.

Címkék:


szerda, március 25, 2009
11:00
 
Azt akarta mondani a naplóíró


Megtaláltam a neten a javítókulcsot is az érettségi céljából lenyúlt írásom értelmezéséhez. Mint megtudtam, az idézett szövegben 9 db releváns információt szerepeltettem a sorozatról.

9 helyes aláhúzás: 3 pont
7-8 helyes aláhúzás: 2 pont
4-6 helyes aláhúzás: 1 pont
0-3 helyes aláhúzás: 0 pont


Ami az egyes szófordulatokat illeti, a következőket akartam közölni velük:

• A „bestseller” szó eleve kihozta belőlem a sznobot
A könyv várhatóan tömegek számára népszerű, divatos olvasmány lesz, emiatt a lenéző elutasítás jelenik meg a naplóíróban.

• Nem tudom, mit talált el bennem a téma (pontosabban a tálalása)
A tálalás a borító, illetve a fülszöveg, amelyeknek „gyermeteg” és „lelkendező” mivolta taszította a naplóírót.

• utálom az „egy rókáról nyúzzunk le jó sok bőrt” effektust
A hét könyvből álló sorozat minősítése, amelynek művei a naplóíró szerint várhatóan önmagukat fogják ismételni.

Minden tartalmilag, lényegileg helyes értelmezésért 1 pont adható.
(A megfogalmazás természetesen eltérhet a fenti megoldásoktól.)

3 helyes értelmezés: 3 pont.
2 helyes értelmezés: 2 pont.
1 helyes értelmezés: 1 pont.
0 helyes értelmezés: 0 pont.


Tanulságos. Kétségkívül tanulságos. (D. E. után szabadon.)

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy csont nélkül átmentem volna a saját szövegem értelmezéséből rendezett vizsgán.

Címkék: ,


hétfő, március 23, 2009
15:36
 
Egyixemem, másixemem


Dorczo kommentelt egy tavalyelőtti bejegyzésemhez. Az ő jóvoltából szereztem tudomást – legnagyobb megrökönyödésemre – az alábbiakról:




OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM
ÉRETTSÉGI VIZSGA

MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM
KÖZÉPSZINTŰ ÍRÁSBELI VIZSGA


2008. október 20. 8:00

I. SZÖVEGÉRTÉS


[...]

10. A következő internetes naplóbejegyzés egy fülszövegnek az olvasóra gyakorolt
hatásáról szól.


Hogyan lesz valaki Potter-rajongó?
[...] Csak azt tudhatom, hogy én hogyan lettem az. Az első Harry Potter könyv tíz éve, június 26-án jelent meg, a magyar fordítás két évvel később. Jártamban-keltemben
belebotlottam a könyvesboltokban, emlékezetem szerint valamikor 2000 első félévében –
akkor már a második kötet is kapható volt. A gyermeteg borító és a lelkendező fülszöveg alapján úgy találtam, hogy übergáz. Varázslóiskola? Jajjnemááár... A „bestseller„ szó eleve kihozta belőlem a sznobot. Semmit nem tudtam a történetről – amint akkor még mások se nagyon, mármint itthon. Kisfiú, aki varázsolni tanul... Aha, édes, ja. Biztos marha izgalmas – de nem nekem. Szeretem ugyan a meséket, de nem az ilyen bárgyúságot. Nem tudom, mit talált el bennem a téma (pontosabban a tálalása), amitől irritált, de nagyjából biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet nem nekem írták. Amikor belefutottam (tán valamelyik kötet fülszövegében) abba az infóba, hogy 7 (hét!) könyvből fog állni a sorozat, még jól fel is háborodtam: utálom az „egy rókáról nyúzzunk le jó sok bőrt” effektust. [...]

a) Keresse meg, és húzza alá a művel kapcsolatos tényeket közlő szavakat,
szókapcsolatokat a naplóbejegyzésből!

(3 pont)

b) Magyarázza meg, hogy mit jelentenek a naplóbejegyzés következő, aláhúzott
szófordulatai!

- A „bestseller” szó eleve kihozta belőlem a sznobot
- Nem tudom, mit talált el bennem a téma (pontosabban a tálalása)
- utálom az „egy rókáról nyúzzunk le jó sok bőrt” effektust
(3 pont)


Egyfelől roppant módon örülök, meg büszke vagyok, meg minden. Másfelől azért baszódjon meg az Oktatási és Kulturális Minisztérium. (Azaz, ha már magyar nyelv és irodalom: baszódjék.) A feladatlapról egy valami nem derül ki (egyébként a többi feladatban szereőlő idézeteknél sem): az idézett (hogy ne mondjam: lenyúlt) szöveg szerzőjének neve.

És azért ez csúnya dolog. Zsiráfnyelven fogalmazva: elszomorít, mert arra volna igényem, hogy a szellemi produktumaim (a feladatban szereplő szöveg azóta blogbejegyzésből könyvrészletté avanzsált) ne legyenek a nevemtől elidegenítve.

Címkék: , ,


 
Vegyes


</pszichodráma>
Vége. 2007 novemberében indult a 180 órás csoport, és tegnap este fejeztük be. A kilenc hétvégéből öt alkalommal volt protagonista játékom, ami magyarán azt jelenti, hogy nagyon aktív voltam, és mindent beleadtam. Összességében azt kell mondjam: nagyon sokat profitáltam belőle. A saját játékaimból is, de a többiekéiből is. És nemcsak magukból a „nagy” játékokból, hanem a csoportfolyamatból általában. Tegnap a zárókörben többek között azt mondtam: életemben először voltam tagja olyan csoportnak, amelyben, noha mindenki az első pillanattól fogva tudta, hogy meleg vagyok, nem a meleg szerepszemélyiségemmel voltam jelen. A melegségem nem volt se tabusítva, se tematizálva, ill. csak akkor és annyira, amikor és amennyire én akartam. (Ilyen összesen egyszer volt: tavaly, miután a nácik megtámadták a Meleg Méltóság Menetét. Akkor annyira ki voltam borulva, hogy azonnali krízisintervencióra volt szükségem.) Ez nagy dolog: azt hiszem, valami ilyesmi az, amit feltétel nélküli elfogadásnak hívnak. Hogy emellett melyik csoporttagnak mi a saját véleménye a homoszexualitásról tudományosan, vallásilag, mittomémicsodailag – ezt nem tudtam meg, mert nem volt téma. Mert ha rólam volt szó, nem ez volt a téma, nem ez volt érdekes. Hanem én. Úgyhogy mindenképpen hálás vagyok ezért a másfél évért.

Házi fagyi
Hihetetlen, soha nem gondoltam volna, hogy így is lehet. Tomi sem: véletlenül bukkant rá a neten. Kell hozzá tej vagy tejszín, kell bele vaníliás cukor, kakaópor meg reszelt csoki (vagy gyümölcs, vagy ki mit szeret). Kicsit össze kell keverni habverővel, bele egy nejlonzacskóba, azaz inkább kettőbe, biztos, ami biztos, és jó szorosan bekötni. Egy lezárható dobozba két-három marék jégkocka, jól megsózva, hogy olvadjon. Bele a nejlonzacskót, és kb. 5 percig rázni. (Ha előtte a lötyit betesszük a mélyhűtőbe pár percre, és nem szobahőmérsékleten kezdjük a műveletet, az sokat lendít a dolgon.) Rázni, nem keverni – de csak finoman rázni, nem shake-elni. (érdemes hozzá kesztyűt venni, mert közben baromira lehűl a doboz, és szétfagy a kéz.) Az eredmény: fagylalt. Igazi fagylaltállagú fagylalt. Teljesen fagyiszerű, teljesen fagyiízű. Tényleg hihetetlen volt, nagyon vicces – és nagyon jólesett. A fagyi is, meg az is, hogy Tomi ezt kitalálta nekem tegnap estére, a pszichodrámám lezárását megünneplendő.

Nosztalgia
Szombat este ismét kiderült, hogy Tomival (aki 13 évvel fiatalabb nálam) egyidősek vagyunk. Egy klassz beszégletés után megnéztük az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén c. Almodóvar-filmet, ami Tomi egyiuk kedvence, én viszont most láttam először. Utána, valamikor éjfél körül úgy döntöttünk, hogy ideje lefeküdni (nekem ugye vasárnap is korán kellett kelnem a dráma miatt), de a számítógép kikapcsolása előtt megnéztünk valami számot a YouTube-on. Aztán egy másikat. Valami 80-as évek izét. Meg valami 70-es évek izét. Aztán valamit a 90-es évek elejéről. És olyan nosztalgiabulit csaptunk így ketten, a régi kedvenceket és egyéb korjellemzőket (magyarokat és külföldieket) felidézve, hogy ihaj; hajnali 3 után mentünk végül aludni. Nagyon élveztem.

Politika
Nem tudom, mi lesz az országgal; jóra nem számítok, talán csak a kevésbé rosszra. Nem tudom, hogy új kormány lesz-e vagy új parlament, de önző módon azt remélem, hogy a mostani felállású országgyűlés marad addig, amíg a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény szavazásra kerül. Utána azt csinálnak, amit akarnak. (Igaz, addig is.) De azt nagyon utálnám, ha itt a hatalomért való pofozkodás közben Tomi meg én húznánk a rövidebbet. Bár az is igaz, ha kétharmados jobbos kormány lesz, akkor egy most hatályba lépő törvény sem lesz garncia semmire. Semmi nem fogja meggátolni őket, hogy úgy írják át az alkotmányt, ahogy akarják, és ahhoz igazítsák a törvényeket. Pl. simán megtehetik, hogy az Új Magyar Királyságban a homoszexuális kapcsolatokra vonatkozóan a 94. életévben állapítják meg a beleegyezési korhatárt, és megszegőit a frissen visszaállított halálbüntetéssel szankcionálják. Jó, tudom: ennek aránylag csekély a politikai realitása, de a vázolt rémkép sajnos igen sok választópolgár tetszésével találkozik.

Címkék: , , , , ,


kedd, március 17, 2009
12:33
 
Két idézet, egy fejezetből


A változatosság kedvéért kipróbálom a non quis sed quid elvét, vagyis nem az számít, hogy ki mondja, hanem hogy mit mond. Az alábbi idézetben a mellékes, de árulkodó szavakat kihagytam, a neveket X-szel és Y-nal helyettesítem, forrást pedig nem írok. Aki tudja, annak nincs rá szüksége, aki nem tudja és nem is érdekli, annak pláne, aki meg nem tudja, de érdekelné, az kérdezzen rá bátran, élőszóban vagy magánlevélben .


– Nem örülök, hogy épp az én életemben kellett így történnie – sóhajtott X.
– Én sem – bólintott Y – és senki se örül, hogy ilyen időket kell megérnie. De hát nem mi döntjük el, hogy mikor élünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.



– Jó – mondta X. – De én félek, és különben is, semmi szánalmat nem érzek Z iránt.
– Te nem láttad őt – jegyezte meg Y.
– Nem, és nem is óhajtom – fakadt ki X. – Nem értelek. Hogy is hagyhattátok életben (...) annyi gaztett után? Hiszen legalább olyan gonosz, mint (...), és mindannyiunk ellensége. Megérdemli a halált.
– Megérdemli! Lehet. Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnek. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét.


Ha kommentekben leíródnának a vélemények, örülnék neki. Aki felismeri, honnan idéztem, attól azt kérem, ne legyen játékrontó.

Címkék: , ,


szombat, március 14, 2009
11:26
 
Filmes


Tomi egyetemen, úgyhogy tegnap egyedül mentem a Tabán moziba, ahol a francia új hullám sorozat keretében Truffaut Lőj a zongoristára! c. filmje volt műsoron. Utána filmkubos beszélgetés, éjjel fél egykor lett vége. (Aránylag korán, mert előző este, az olaszos sorozat után fél háromig maradtak.)

A film noir kapcsán szóba jöttek az amerikai klisék, én pedig bedobtam a régi poént az L-alakú takarókról. Azt hittem, mindenki ismeri – nem ismerték. Úgyhogy rákerestem a neten, és szeretettel tálalom fel mindenkinek, akit érdekel.


49 dolog, amit sosem tudnál meg az amerikai filmek nélkül:


  1. Egy nyomozás során feltétlenül szükséges legalább egyszer ellátogatni egy sztriptízbárba.

  2. Amerikában minden telefonszám 555-tel kezdődik.

  3. A legtöbb kutya halhatatlan.

  4. Ha üldöznek egy városban, bármikor találhatsz egy utcai felvonulást, amiben elvegyülhetsz.

  5. Vannak különleges L-alakú takarók, amelyek az ágyon fekvő nőnek a hónaljvonaláig érnek, viszont a mellette fekvő férfinak csak a derekáig.

  6. Minden bolti papírszatyor tartalmaz legalább egy francia kenyeret.

  7. Bárki könnyedén le tud szállni egy repülőgéppel, feltéve, hogy az iranyító toronyból valaki szóbeli utasításokkal látja el.

  8. A rúzs sosem kopik le, meg búvárkodás közben sem.

  9. Bármely épület szellőzőrendszere tökéletes búvóhely. Senkinek nem fog eszébe jutni ott keresni, miközben te könnyeden eljuthatsz az épület bármelyik részébe, ahova csak akarsz.

  10. Ha újra kell tltened a fegyvered, mindig lesz nálad lőszer, még akkor is, ha eddig nem volt nálad.

  11. Szinte biztos, hogy bármilyen csatát vagy háborút túl fogsz élni, ha nem követed el azt a hibát, hogy a baratnőd/menyasszonyod fényképét mutogatod a társaidnak.

  12. Ha német tisztnek akarod kiadni magad, nem szükséges a nyelvet ismerni. A német akcentus is megteszi.

  13. Ha a várost természeti katasztrófa vagy valamilyen szörny fenyegeti, a polgármester elsősorban az idegenforgalom vagy a közelgő művészeti kiállítás miatt fog aggódni.

  14. Az Eiffel-torony minden ablakból látható Párizsban.

  15. Egy férfi nem mutat fájdalmat a legkegyetlenebb verés közben sem, de nyög, ha egy nő megpróbálja kitisztítani a sebeit.

  16. Ha egy nagy üvegtábla látható, valakit hamarosan keresztülhajítanak rajta.

  17. A rendőrfőnök mindig néger.

  18. Amikor kifizeted a taxit, ne nézz a pénztárcádba, csak vegyél ki egy bankót találomra és add át. Ez mindig a megfelelő összeg lesz.

  19. A fajkeveredés lehetséges bármely földi és földön kívüli lény között.

  20. A konyhákban nincs villanykapcsoló. Amikor belépsz a konyhába, csak nyisd ki a hűtőszekrény ajtaját és azzal világítsál.

  21. Egy kísértetjárta házban a nők mindig a legtöbbet mutató alsóneműben indulnak a zajok eredete után nyomozni.

  22. Egy szövegszerkesztőben soha nem látható kurzor, viszont mindig kérik a jelszót.

  23. Az anyák minden reggel rutinszerűen tojást, szalonnát és palacsintát sütnek a családjuknak, bár a férjüknek és a gyerekeiknek sosincs idejük, hogy megegyék.

  24. Az autók egy baleset után szinte mindig lángokban törnek ki.

  25. A rendorfőnök mindig felfüggeszti a sztárdetektívet -- vagy 48 órát ad neki az ügy befejezésére.

  26. Egyetlen gyufa (vagy zseblámpa) képes bevilágítani egy stadion méretű termet.

  27. A középkori parasztoknak mind tökéletes fogsoruk volt.

  28. Bár ma, a 20. században léteznek olyan fegyverek, amikkel lehetséges egy latótávolságon túli célra tüzelni, a 23. századi technológia el fogja veszíteni ezt a képességet.

  29. Egy rémálomból ébredő ember azonnal egynesen felül az ágyban és égnek álló hajjal sikoltozni kezd.

  30. Nem szokás hallózni, illetve elköszönni egy telefonbeszélgetés elején és végén.

  31. Egyenes úton vezetve is muszáj a kormánykereket minden pillanatban vadul jobbra-balra tekerni.

  32. Minden bomba időzítőszerkezete nagy piros LED-es kijelzővel van ellátva, hogy tudni lehessen, mikor fog robbanni.

  33. A bombák csak T mínusz 10 es 1 mp között hatástalaníthatók.

  34. Mindig találsz parkolóhelyet közvetlenül amellett az épület mellett, amelyet meg akarsz látogatni.

  35. Egy nyomozó csak akkor tud megoldani egy ügyet, ha felfüggesztették.

  36. Ha úgy döntesz, hogy táncolni kezdesz az utcán, mindenki az utcán tudni fogja a lépéseket.

  37. Egy laptop számítógép képes behatolni bármely ellenséges földön kívüli civilizáció kommunikációs rendszerébe.

  38. Harcművészeteknél soha nem szamít, hogy mennyivel többen vannak az ellenfeleid, türelmesen ki fogják várni a sorukat és egyenként támadnak meg, megvárva, amíg elintézted az előző ellenséget.

  39. Ha valakit leütnek, soha nem szenved sérülést vagy agyrázkódást.

  40. Egyetlen autós üldözésnél, géprablásnál, robbanásnál, vulkánkitöréskor, vagy idegen lények inváziójánál sem fog senki sokkot kapni.

  41. A rendőrségen a nyomozók személyiségteszten esnek át, hogy garantáltan olyan társat osszanak be melléjük, aki mindenben a tökéletes ellentétük.

  42. Egymás között minden külföldi angolul (szinkronizált filmekben magyarul) beszél, ha egyedül vannak.

  43. Mindig találhatsz egy láncfűrészt, ha szükséged van egyre (Doom rulez:))

  44. Bármely zárat ki lehet nyitni egy hitelkártyával vagy egy gemkapoccsal másodpercek alatt -- kivéve, ha ez az az ajtó, ami mögött egy gyerek van bezárva egy égő épületben.

  45. Egy elektromos kerítés, amely képes megölni egy dinoszauruszt, semmi maradandó károsodást nem fog okozni egy 8 éves gyereknek.

  46. A TV-híradók általában tartalmaznak egy olyan riportot, amely téged abban a pillanatban személyesen érint.

  47. Minden üldözés, utcai konfliktus tönkretesz egy helyi etnikum által vezetett zöldséges standot.

  48. Leolthatod az összes lámpát egy helyiségben, akkor is lesz egy külső fényforrás, ami továbbra is megvilágít...

  49. A leégett házból, lezuhant repülőből megmenekült emberek azonnal ölelkezni és mosolyogni kezdenek, természetesen a frizurájuk is 100%, miközben a mentők a háttérben éppen családtagjaik üszkös hulláinak végtagjait próbálják a törzsükkel párosítani. Közben persze szól a dal, a dal, A DAL!!! :-)))


Címkék: , ,


péntek, március 13, 2009
15:51
 
Mai vers



Igazítok

„Igazítok” –
szól fennhangon a sakkozó:
versenyen a bábukat szabály szerint matatni így lehet.
„Igazítok...” – motyogom. – „Meg kell igazítani...” –
s e szavaimat csak részben magyarázza
az emlékké kopott sakkszenvedély.

Egykor régen
– amúgy a pad alatt vívott sakkcsaták idején –
Morzsa háza az előszoba-étkezőben állt,
hol szombat reggelenként Mama meg én
a kávénkhoz dukáló két-két szál cigaretta füstjével incenzálva
adtuk meg az ünnepi csendet
Apa legújabb Hajnali Versének.

A házat
– mely voltaképp egy térdig érő,
felül, valamint egyik sarkán nyitott doboz volt –
Apa készítette maradék lambériából;
alját szőnyegpadlóval vonta be,
s hogy a kis puli-puminak kuckósabb legyen,
szerkesztett hozzá, ugyancsak lambériából,
egy vízszintes
– de a takaríthatóságra gondolva nem rögzített –
tetőt.

Antropomorfizmusunk csődjeként hamar kiderült:
egy kutyának az otthonosságot
nem a kuckósság biztosítja;
Morzsa teljes természetességgel vette birtokba
a lakás minden pontját,
egy helyet kivéve: háza belsejét,
hová csak betegségei idején kucorodott.

Annál több időt töltött
– számunkra meglepő módon –
a ház tetején; vasárnapi ebéd után a marhacsonttal
(„Vidd szépen a helyedre!”)
oda ugrott fel, ott morgott-pipázott vele.

Mivel egy ritkán mosott fekete bunda
és egy kezeletlen, fehér deszka
rendszeres találkozásakor
kétség sem merülhet fel, ki lesz a nyerő,
a háztetőre egy kiszolgált,
barna-zöld kockás pokrócból kiszabva-összehajtva,
igen gyorsan takaró került.

Morzsa továbbra is ugrott, morgott, pipázott,
s szemlátomást alig-alig zavarta,
ha egy-egy jól sikerült ugrást követően
hasa alatt a pléd gombóccá csavarodott.
„Szállj le, meg kell igazítani!” –
mondatta velünk a pedantéria,
mely zűrösebb időkben
– Apa és az én esetemben –
szonetteket s más kötött formákat fialt.

Először kicsit noszogatni kellett,
főként, ha éppen csontozott,
de aztán leugrott, jól nevelten,
igazítás, utána vissza;
íme, a világrend helyreállott,
s megesett, hogy ezt követően
a pokróc órákig sima volt.

Nem telt sok időbe, s a „Meg kell igazítani”
magától vezényszóvá lépett elő;
mondtuk, akár a szobából kiszólva,
s őt nem érdekelte, mi lesz, nem lesz a pléddel,
ugrott, jött, mindent hátrahagyva,
és sohasem kellett csalódnia:
mindig kapott valamit: ha mást nem,
legalább egy kiadós fülvakargatást.

Az előszoba rég a múlté.
Mama és Morzsa sincs sehol.
De ha összegyűrődik a világ körülöttem,
ma is motyogom, öntudatlan:
„Igazítok... Meg kell igazítani”
– az életet szabály szerint matatni így lehet –,
s már rugaszkodna lábam, ugranék,
ha tudnám:
van, ki a takarót elsimítja,
s megkapom végül a fülvakarást.

Címkék:


szerda, március 11, 2009
23:33
 
Hogyan kell jól írni?


A fenti című Umberto Eco-írást az imént kaptam e-mailben kedvenc társszerkesztőmtől, s miután hülyére röhögtem magam, idemásolom: hátha akad más is, aki még nem ismeri.

1. Kerüld az alliterációt: csacska csali az csak.
2. Kerüld a frázisokat: a frázis üres szócséplés.
3. Ne használj jeleket & rövidítéseket stb.
4. Ne felejtsd (soha), hogy a zárójel (még ha nélkülözhetetlennek véled is) megszakítja a mondat fonalát.
5. Vigyázz, nehogy... túlzásba vidd a hármaspontokat.
6. Használj minél kevesebb macskakörmöt: nem „sikkes” dolog.
7. Sohase általánosíts.
8. Az idegen szavak nem segítik a bon ton-t.
9. Bánj fukarul az idézetekkel. Jól mondta Emerson: „Gyűlölöm az idézeteket. Csak azt mondd, amit magadtól tudsz.”
10. A hasonlat olyan, akár a frázis.
11. Kerüld a redundanciát; ne ismételd el kétszer ugyanazt; ismételni felesleges. (Redundancián azt értjük, hogy valaki ok nélkül magyaráz olyasmit, amit az olvasó egyszer már felfogott.”
12. Seggfej, aki csúnya szavakat használ.
13. Fejezd ki magad mindig többé-kevésbé pontosan.
14. Ne alkoss egyszavas mondatot. Kerüld.
15. A túl merész metafora kerülendő: toll a kígyó pikkelyén.
16. Oda, tedd a vesszőt ahova, kell.
17. Tudd, mikor használj pontosvesszőt és mikor kettőspontot: ez persze nem könnyű.
18. Került a képzavart akkor is, ha „hét nyelven beszél”; a rossz hasonlat kisiklik, mint a vöcsök.
19. Minek annyi szónoki kérdés?
20. Légy tömör, igyekezz hosszú – vagy a kevéssé figyelmes olvasót óhatatlanul zavarba ejtő közbeékelések által megszakított – mondatok helyett a lehető legkisebb számú szóval kifejezni, amit gondolsz, nehogy magad is hozzájárulj az információs környezetszennyezéshez, mely (különösen ha a mondandó fölösleges vagy legalábbis nélkülözhető pontosításokkal van megspékelve) minden kétséget kizáróan ennek a média sújtotta kornak az egyik tragédiája.
21. Ne lelkendezz! Takarékoskodj a feliáltójelekkel!
22. Írd helyesen az idegen neveket, mint például azt, hogy Beaudelaire, Roosewelt, Niecse és így tovább.
23. Mindenekelőtt élj a captatio benevolentiae eszközével, hogy megnyerd magadnak az olvasót (bár lehet, hogy ezt sem érted, amilyen hülye vagy).
24. Gondosan ügyej a hejesirásra.
25. Mondanom sem kell, milyen bosszantó kifejezőeszköz a preteríció.
26. Ne ismételgesd magad. Legalábbis fölöslegesen ne.
27. Sose használj fejedelmi többest. Bizonyosak vagyunk benne, hogy nem kelt jó hatást.
28. Ne keverd össze az okot az okozattal: félrevezetne, tehát rosszul tennéd.
29. Ne alkoss olyan mondatot, amelyben a konklúzió nem következik logikusan a premisszákból: ha mindenki ezt csinálná, akkor a premisszák következnének a konklúziókból.
30. Ne hódolj az archaizmusoknak, a hapax legomenon-nak és más szokatlan lexémáknak, melyek, bármennyire úgy érzed is, hogy grammatológiai différance nyilatkozik meg bennük, és dekonstrukcióra csábítanak, mindenképp – kivált, ha netán még fenn is akadnának az aggályos szövegmegközelítés rostáján – meghaladják a szöveg címzettjének kognitív kompetenciáit.
31. Ne fecsegj, de kevesebbet se mondj annál, amennyit.
32. A mondat akkor kerek, ha

Címkék: ,


 
Kötet


Nem akarok semmit elkiabálni, de tegnap összeállítottam egy új verseskötetet. Nem rohanok sehová, még az is lehet, hogy változik, bővül. De a lényeg az, hogy megvan, össze van rakva, címe is van (egyelőre nem publikus, kicsit még hagyom, hogy érjen), és bízom benne, hogy záros időn belül megjelenhet.

Címkék: , ,


kedd, március 10, 2009
01:37
 
Tán lesz belőle



Sík tranzit

ha azt hitted mi szép örök
hát jól beszoptad vén köcsög
ex-apollói testedet
sok éve már hogy lesheted
tükörbe nézel s sírv’ fakadsz
mert visszaröff egy zsírmalac
fehér fülszőrrel néz bután
a kávé necces hét után
s bár elalváskor még segít
ha installálsz egy féldecit
s tán lesz belőle költemény
de ettől még a bőrkemény
edésed semmivel se jobb
fogágyadon virít a lob
és nem hatja meg orvosod
hogy rímelsz míg a szót fosod
hát ne lamentálj túl sokat
rakd fel az esti kúpodat
abszolválván a negyvenet
lassan lecseng a hegymenet

Címkék:


hétfő, március 09, 2009
11:47
 
Az ünnep mint jel


Kaptam egy kérdést, hogy voltaképpen mi bajom a nőnappal. Próbálom kicsit általánosabban megválaszolni, hogy mi bajom az ünneppel mint olyannal.

Az évente ismétlődő mindenféle ünnep az én értelmezésemben mindig valaminek a jele. Jele annak, hogy az ünnepelt valami vagy valaki kiemelten fontos az ünneplő személy vagy közösség számára. Nemcsak aznap, hanem az év minden napján. Psota Irénről hallottam (nem tudom, igaz-e vagy sem), hogy beállított Ruttkai Évához a születésnapján egy malomkerék-nagyságú rózsacsokorral, mondván: „Az év többi napján is pontosan ugyanennyire szeretlek téged.”

A jel mindig két összetevőből áll: a jelölőből és a jelöltből. Legalábbis gimnáziumban így tanultuk. Általánosban ugyanezeket még úgy hívták, hogy jeltest és jelentés.

A születésnapi köszöntéssel és ajándékkal – mint jelölővel – kifejezzük afeletti örömünket, hogy az ünnepelt egykor megszületett, következésképpen van, és hogy ez nekünk jó dolog: számunkra szebb a világ attól, hogy ő benne él. Ez az attitűdünk a jelölt.

Az eucharisztia ünneplése (magyarul a mise) is jel: maga a szertartás a jelölő, a jelölt pedig az a tény, hogy létezik egy közösség, amelyet az egymásért a halált is vállaló szeretet köt össze.

A nőnapi egy szál virág is jelölő. A jelölt pedig az a tény, hogy társadalmunkban a nők egyenjogúsága immár megvalósult tény: a nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak; az anyaság erkölcsileg és anyagilag ugyanolyan megbecsült hivatás, mint a villanyszerelés vagy ügyvédkedés; a nőket a társadalomban általánosan tisztelik, és ha valaki egy kocsmában olyasféle megjegyzést talál tenni, hogy „hű de szívesen lerendezné azt a bigét ott a szomszéd asztalnál”, akkor asztaltársainak reakciója erre nem cinkos felröhögés, hanem őszinte felháborodás.

Ha a jelölt nem létezik, akkor hiába a jelölő, a jel nem valósul meg.

Ha a másik ember élete közömbös számomra, adott esetben teher, akkor a születésnapi köszöntés mint jelölő nem tud mire rámutatni. Ilyenkor az egész cécó nem több képmutatásnál, esetleg valamilyen önös érdek áll mögötte: várok valamit cserébe a köszöntésért.

Ha nem létezik valódi testvéri szeretetközösség mint jelölt, amire a szertartás mint jelölő rámutathatnak, a szentmise is céltévesztett. Én többek között ezért nem járok évek óta szentmisére: egyszer borzongatóan mélyen átéltem annak valóságát, hogy azok, akikkel a Miatyánk után kezet rázunk, és egymásra mosolyogva örök békét kívánunk, egyrészt ismeretlenek számomra, másrészt ha tudnák, ki vagyok, akkor jó eséllyel habozás nélkül elküldenének a liberális kurvaanyámba.

És ha valakinek netán az a benyomása támadna, hogy civilizált társadalmunkban a nők tényleges helyzetében nem valósul meg maradéktalanul a fent vázolt állapot (az EU-ban a nők átlag 20%-kal kevesebb pénzt kapnak ugyanazon munkáért, mint a férfiak), az beláthatja, hogy a nőnap ünneplésében sem valósul meg a jelfunkció: a jelölő egy olyan állításra mutat rá tényként, amely állítás igazságértéke zérus (magyarul hamis).

A jelölt nélküli jelölők (vagyis pl. az üres, hazug ünnepek) alkalmazása pedig a körülöttünk lévő látszatvalóság fenntartásának alkotórésze. Ugyanazon látszatvalóság, amelynek elemeként az amerikai lexikonokban nem szerepel az éhezés szó. Vag amely látszatvalóságban a vészesen fogyó fosszilis energiákkal való rablógazdálkodásnak a kőolajtermelés (!) becenevet adjuk. Vagy – ha már a beceneveknél vagyunk – amikor a melegellenes pogromot „ellentüntetés”-nek, a Molotov-koktélos gyilkossági kísérletet „rongálás”-nak nevezi a média.

„Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét – írja a Katolikus Egyház katekizmusa a melegekről. Tehát nem az igazságtalan megkülönböztetést (azt fenn lehet, sőt fenn is kell tartani), csak a jelét. Mert az kínos.

A nőknek továbbra sem adunk egyenlő bért, továbbra is potenciális szexuális segédeszközként tekintünk minden egyes példányra – ellenben ezt a valóságot felvállalni kínos. Ennek jelét kerülni kell. S mi sem egyszerűbb megoldás ennek az elnyomó hazugságépítménynek a fenntartására, mint egy másik, ellentétes előjelű jelölő: amelyik egy olyan ltászatvalóságra (mint jelöltre) mutat rá, amelyben a nőket valóban tisztelik, amelyben a nők valóban kivívták egyenjogúságokat.

Mindaddig, amíg ezt ünnepeljük, biztos garanciánk van, hogy mint tény, soha ne váljék valóra.

Címkék: , , , ,


vasárnap, március 08, 2009
12:53
 
Nemzetközi nőnap


Fallokratikus, hímsoviniszta társadalmunk jóm kippurja. Ezen a napon vásárolják meg maguknak a férfiak a jogot – egy szál virággal és egy mosollyal – további egy évre ahhoz, hogy a nőket továbbra is alacsonyabb sorban tartsák, és azt csináljanak velük, amit akarnak.

Akinek nem inge, az persze ne vegye magára. Én se veszem, már csak azért sem, mert évek óta tudatosan nem „köszöntöm fel” a nőket ezen a napon.

Címkék: , , ,


péntek, március 06, 2009
14:20
 
Mely nyelv merne versenyezni véled


Szerda este a HuMuSz Házban Trombitás Gáborral, Daniel Quinn Izmael és B története c. könyveinek fordítójával volt beszélgetés. Mint megtudtam, az itt rendezett beszélgetős alkalmakon max. 20 ember szokott részt venni – most több mint negyvenen voltak. Gábor úgy húsz percben vázolta a Quinn-könyvekből megismerhető koncepció lényegét, és utána bedobta a gyeplőt: szabad volt a vásár. Furcsa volt tapasztalnom, hogy a számos, a környezetvédelem iránt elkötelezett hozzászólóból milyen kevés volt az, aki valóban megértette, miről is szól ez az egész. Nem akarok most beleveszni a részletekbe, viszont az ott elhangzott sok minden felszínre hozott bennem egy gondolatot, amellyel a B történetében találkoztam, és ezt szeretném megosztani. E gondolat igazsága, ha úgy vesszük, fájdalmasan evidens, mondhatni közhely. A furcsa az, ennek ellenére az emberek többségének beszédmódja arról tanúskodik, hogy homlokegyenest ellenkezőképpen gondolkodnak a dologról.

A téma az ember és a természet viszonya. Városlakó kultúránkban ez többnyire olyan felkiáltásokban jön elő, mint „Vissza a természethez!”, vagy valamivel higgadtabban: hosszú értekezésekben olyasmikről, hogy az ember „elidegenedett a természettől”, továbbá olyan kifejezésekben, mint hogy „a városlakók, szemben a természetben élőkkel”, „természeti népek”, sőt olyasmit is gyakran hallani – főleg zöldek és csatolt részeik szájából –, hogy „manapság az ember a természettel szemben él”.

Tisztelettel: ez marhaság. Semmi más, mint annak az arroganciának az aránylag szofisztikált megfogalmazása, amely az Elvevők történetének alaptételéből indul ki: „A világot az emberért teremtették, az embert pedig azért, hogy meghódítsa és uralja azt.” Hiszen csakis e mítosz igaznak tételezése vezethet arra az abszurd gondolatra, hogy az ember nem a természetben él.

Bocsánat, ha nem a természetben, akkor mégis, hol?! Melyik az a pontja a világnak, amely kívül van a természeten? Nézzük, miről is lehetne megismerni egy ilyen helyet! Például arról, hogy ott nem érvényesülnek a természet törvényei. Nincs gravitáció. Nincs tehetetlenség. Nem érvényes a termodinamika második főtétele. A fizikai állandók értéke eltér az általunk ismerttől. Nincs anyag- és energiamegmaradás. Nem működik a természetes szelekció. Nem érvényesülnek az ökológiai törvények.

Valaki mutasson már egy ilyen helyet! Attól, hogy valakinek a megtapasztalt környezetében növény- és állatfajok sokasága helyett csak egy-két faj található, attól, hogy ha körülnéz, nem üde zöldet lát, hanem szürkét és szürkét, attól, hogy a környezetét felépítő anyagok nem spontán keletkeztek, hanem emberi beavatkozásra („mű”-anyagok) – attól az illető még pontosan ugyanúgy a természetben él, mint egy dzsungelharcos vagy egy tüskés pikó. Daniel Quinn valahogy úgy fogalmaz (tartalmilag idézve), hogy aki egy moziban ülve rágcsálja a popcornot, az semmivel nincs távolabb a természettől, mint aki a hegyekben lakva szívja a friss levegőt.

Alább egy természeti kép látható:


Egy természeti kép


Abban a vágyunkban, hogy „szeretnénk közelebb lenni a természethez”, az a ki nem mondott állítás lappang, hogy képesek vagyunk leválasztani amgunkat a természetről, sőt ezt meg is tettük. Nem tettük meg, nem vagyunk képesek. A városépítés, a műanyag, a génmanipuláció, a multikulti, a környezetszennyezés és minden egyéb semmivel nincs kevésbé alávetve a természetnek (és összes tövényének), mint a csillagok járása és a napsütés.

A legelvetemültebben civilizált városlakó, aki (Mehemedhez hasonlóan) életében nem látott még igazi tehenet, de más hasonlót sem, és kizárólag szintetikus műkajákon él, pontosan ugyanúgy a biológiai és ökológiai törvények szerint működik, mint bárki más. A teste minden sejtje egy valamiből készült: táplálékból. Nem szivárványporból és nem csillagfényből. És teste ugyanúgy alá van vetve az anyag körforgásának, mint a világegyetem bármely pontján található bármely más anyag. S mivel élete az életközösség része, lebomlott teste táplálék lesz az élet más formái számára. E tekintetben nincs különbség a dzsungel és a betondzsungel között.

Egész „természetellenes” civilizációnk a természet integráns részeként működik. Egyedül így épülhetett fel. És pontosan így – és ezért – fog atomjaira hullani, saját súlyától összeroskadva.

Címkék: ,


csütörtök, március 05, 2009
14:06
 
Nekünk nyolc


Elegem volt. Oly sok lyuk tátongott az életemen, hogy folyamtos huzatban voltam tőlük. Fárasztottak az ideiglenes megoldások, stabilitásra vágytam.

Sokan azt mondják, hogy nem lehet neten ismerkedni. Én mindenesetre kipróbáltam a legbanálisabb módot: körülnéztem a hirdetések között. Megakadt a szemem egy 18 éves, egyetemista fiú sorain; a csaknem mindenütt tapasztalt – és számomra roppant énidegen – pörgés és trendi duma helyett ő introvertáltnak mondta magát, és hajlott korom dacára biztatást olvastam ki azon kitételéből, miszerint a kor nem igazán számít.

Írtam neki. (Mint kiderült, több tucat más is.) Aztán válaszolt. (Első körben mindenkinek, mert úriember.) Aztán megint írtam neki. Arra is válaszolt. Ez így ment sok napon (azaz pár héten) keresztül, mígnem egy nagyon gyorsan megválaszolt levélből kiderült, hogy épp egyidőben vagyunk mindketten netközelben. Úgyhogy péntek délután elkezdtünk csetelni. Aztán folytattuk este, majd éjszaka. Majd hajnalban. Aztán kis alvás, és szombat délután kezdtük elölről, kis megszakításokkal folytatólagosan hétfő hajnalig. Végül megbeszéltük, hogy hétfő este találkozunk személyesen is. Már túl voltunk a jóéjszakát-kívánáson, amikor kapcsoltam: ahogy ő egyetemre megy, és ahogy én dolgozni, pont keresztezzük egymás útját. Nem akarunk esetleg már reggel összefutni?

Akartunk. Hértfő reggel a Kálvin téri villamosmegállóban találkoztunk, kb. öt percre. Minden öreg rókaságom ellenére pontosan ugyanolyan zavarban voltam, mint ő, a fiatal. Akkor hallottuk egymás hangját először. (A telefon valahogy kimaradt.) Néhány roppant ügyetlen mondat után konfirmáltuk az esti találkozó időpontját, aztán ki-ki ment a dolgára.

Teljesen új volt ez a tapasztalat számomra. Korábban is voltam már szerelmes, de ezután a munkahelyemen egyszerűen nem voltam magamnál. Fel kellett állnom az okiratoktól, és ki kellett mennem a gangra, mert írd és mondd, légszomjam volt. Aztán persze folytattam a dolgomat, de nagyon nehezen akart vége lenni a munkaidőnek.

Aztán csak vége lett, és a megbeszélt helyen és időben találkoztunk...

(...)

Ez 2001. március 5-én történt. Ma nyolc éve. Azóta tartozunk egymáshoz Tomival.

Címkék: , ,


vasárnap, március 01, 2009
17:02
 
Fontos és kevésbé fontos dolgok


Fellini: OrszágútonA héten kétszer moziban voltunk, jövő héten kétszer moziban leszünk. A Tabánban olasz, ill. francia újhullámos filmeket játszanak. Amit eddig láttunk, az Fellini Országúton, ill. Resnais Szerelmem, Hiroshima c. filmje volt. Ez utóbbit másodszor láttam, a La Strada-t legalább harmadszor, de inkább negyedszer. Megrendítő volt hallani a film előtt (amolyan filmklubos a dolog; előtte kiselőadás, utána fakultatív beszélgetés), hogy az országban egyetlen kópiát őriznek a mostt 55 éves filmből; egyszer csak lesz olyan generáció, amelyik már nem láthatja. DVD-n persze létezik, de ez volt az eleven tapasztalat, hogy mennyire más a mozi. A Resnais-film pedig újult erővel hozta fel bennem azt a tapasztalatot, hogy milyen mértékben kiszorítjuk a tudatunkból azt, hogy 1945 augusztusában két ízben is megtörtént valami, amiről azt hisszük, hogy egyértelműen a múlthoz tartozik, pedig jó eséllyel a jövőnkhöz tartozik – pont e hitünk miatt.

Péntek délután egy beszélgetés során ismét szóba jött, milyen elképzelések kavarognak a fejemben a civilizáció sorsáról. Beszélgetőtársam azt mondta, reménykedik, hogy nem lesz igazam. Azt tudtam csak mondani: én is reményekedem, csak sajnos nemigen tudok józan ésszel elképzelni más forgatókönyvet.

Furcsa belegondolni abba, hogy a világunkban mit is tartunk fontosnak. Tegnap (szombat) este főműsoridőben véletlenül láttam, hogy az egyik legnagyobb nézettségű tévében celebek más celebek külsejével kapcsolatban sütnek el hihetetlenül humortalan, ám annál alpáribb szó- és egyéb „vicceket” – tekintet nélkül arra, hogy nyelvköszörülésük áldozata él-e vagy már halott. A Wikipédián az egik aktuális forró, parázs vitákat szító téma, hogy élő személyek életrajtzában a születési dátum után szerepeljen a kötőjel. háborúEngem pedig a ma délutáni szendergésemből egy rémálom rántott ki: az utcán csináltam nemtommit, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy elmegy egy repülő, aztán egy másik, aztán egyre több, aztán nagyon hangos volt minden, meg remegett a föld, és ahogy körülnéztem, láttam, hogy távolabb lakótelepi házak állnak lángokban. Láttam a mi házunkat (álmomban ez az óbudai tizenöt emelets volt, harminc évvel ezelőttről); ott tornyosult, fenyegetően sértetlenül, végtelenül kiszolgáltatottan. A lakásra gondoltam álmomban, a könyveimre, mindarra, ami számomra az életet, az otthont, a biztonságot jelenti. Ez a gondolat pörgött bennem tovább ébren: hogy mennyire természetesnek vesszük általában azt, ami van, ami körülvesz bennünket; adottságnak tekintjük, hogy nincs háború, hogy nem lőnek, nem bombáznak, hogy amikor este hazamegyünk, a házunkat a helyén találjuk. Adottságnak, amely a kozmosz berendezéséből eleve jár nekünk, ami másként nem is lehetne. Természetesnek vesszük, holott érdemtelen kiváltság csupán, amelynek pillanatnyi birtoklásával az emberiség csekély hányadához tartozunk.

És semmi garancia nincs arra, hogy e kiváltságunknak holnaputánra már nem csak az emléke marad számunkra.

Az asztalon viszont tulipán van, Tomi hozta magunknak ma délelőtt.

Címkék: , , , ,


 
Tavasz



„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.

„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?””
„Még szebb és boldogabb!”

(Szabó Lőrinc: Tavasz)

Tavasz

Címkék: ,




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta