Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, december 31, 2006
10:22
 
TESCO gazdaságos frizura + BÚÉK


Lehet, hogy nem comme il faut az évösszefoglaló után még posztolni, de nem baj; ez esetben legfeljebb comme il ne faut pas cselekszem.

Az történt, hogy tegnapra virradó éjszaka leizzadtam. Ilyen van: távfűtéses lakás kell hozzá, és/vagy a megfázástól való némi aggodalom miatti (szokás ellenére) pizsamában történő alvás, és/vagy egynémely éjjeli rém. Szóval felébredtem, és olyan vizes volt a hajam, mintha több kilométert futottam volna. Erre azt mondtam, hogy hinnye, a teremburáját, most már aztán irgum-burgum – és elhatároztam, hogy halasztást nem tűrve levágom a hajam (alliterálhatnám: üstöllést uninstallálom az üstökömet.)

Távolabbi előzmény: A hajam már zavaróan nagy volt, és a hajvágás-projekt rég esedékessé vált. Annak idején közölte velem egy fodrász, hogy úgy vannak elhelyezve a forgóim, hogy tulajdonképpen tök esélytelen bármi épkézláb outputot kihozni a fejemből (már ami a látványt illeti). Innentől kezdve teljesen rászoktam a hajnyíró géppel történő kopasztásra: minek szenvedjek végig a fodrásznál hosszú órákat és fizessek neki hosszú órák munkájával megkeresett pénzeket, amikor a hajam néhány házi mozdulattal is letolható a fejemről, egyenletes 1 cm-es borostát hagyva a koponyámon? Ezt a műveletet egy időben Éva néni végezte (Laci anyukája), pár éve azonban Tomiban felébredt a lelke mélyén szunnyadó borbély, és azóta átlag három havonta ő intézi a fejem szőrtelenítését. Intézi a sajátjáét is, én azonban ilyen öncsonkításra soha nem vetemednék. (Egyszer próbálkoztam fenomenológiailag hasonló akcióval, de annak oka nem a hajrövidítési szándék volt, hanem a tényleges öncsonkítás, és a történet a zárt osztályon végződött; rég volt, lassan tizennégy éve, nem aktuális.)

Közelebbi előzmény: Tomi hajnyíró készüléke voltaképpen nem az övé, hanem az egész famíliáé, s mint ilyennek, állandó lakcíme nem nálunk van, hanem a város másik végén. Ez a helyzet meglehetősen bekorlátozta idáig fodrászkodási lehetőségeinket. Ezért a karácsonyi nagybevásárlás idején gondoltunk egy nagyot és merészet, és vásároltunk egy saját hajvágó gépet. Az Electro World-ben nem találtunk kedvünkre valót: drágák voltak vagy csak úgy simán nemteccők, míg nem aztána következő stációnál, a Tescóban találtunk egy szemrevaló jószágot, kifejezetten óccsóért (kb. 2–3.000,– Ft.). Határozottan úgy nézett ki, mint egy hajvágó gép, kellemesen formatervezett, ezüstös szín stb. Megvettük, mert nagyon aktuális volt már a hajvágás. Igen ám, de a karácsonyi készülődésben-rohanásban egyszerűen nem találtunk megfelelő időpontot a művelet kivitelezésére. Így a készülék bő két hete ott szomorkodott a fürdőszoba polcán, és várta, hogy mikor jön el az ő ideje.

Tegnap reggel aztán eljött. Amikor fölébredtem (a vázolt vízügyi státuszban), Tomi már nem volt otthon. És a víz major döntésre sarkallt: nem igaz, hogy olyan hülye legyek, hogy a saját fejemen ne tudjam végigtolni azt a gyalut!

Nekiálltam. Már az első pár percben gyanús volt, hogy lassabban megy a dolog, mint ahogy azt megszoktam. Aztán egyre lassabb volt. A gép simogatta-tépte-kócolta a hajamat, és – dacára annak, hogy félpercenként leállítottam és kitisztítottam – mind kisebb csomókat tépett ki a fejemből. Elöl kialakult egy holdbéli tájra emlékeztető valami, hátul néhány megritkított csimbók jelezte a próbálkozásomat. A készülék mind bánatosabban és mind megszeppentebben brummogott, aztán fogta magát, és egy nagyobb hajtincsbe ütközve leállt.

A helyzet olyan volt, mint amikor az ember ott áll a zuhanyzóban, tetőtől-talpig leszappanozva, samponos fejjel – és hirtelen elzárják a vizet. Teljes pánik uralkodott el rajtam. A tükörből visszanéző alak olyan volt, hogy gondolkodás nélkül megszavaztam volna neki egy nagyobb adag haloperidolt vagy egy intenzív elektrosokk-terápiát. Így nem mehetek emberek közé! Még saját magam sem viselem el a társaságomat ezzel a csomagolással, hát még olyasvalaki, aki történetesen nem én vagyok! Teljesen összezavarodott a testsémám, az énképem, az identitásom. Csaknem sírtam a kétségbeeséstől.

A történet vége az lett, hogy írtam egy SMS-t Tominak, miszerint jaj, aztán beszéltünk telefonon, aztán gyorsan félbeszakította a programját, aztán bement rohanvást a Media Markt-ba, és vett egy igazi – mert hülye azért nem van, hétezerbe, nem pedig huszonezerbe kerülő –, történetesen Philips gyártmányú hajvágó gépet. Hazajött, és öt perc alatt rendbe hozta a testemet-lelkemet. Még órákkal később is hálálkodtam neki, annyira megkönnyebbültem.

A súlyos megrázkódtatás utóhatásait ellensúlyozandó, este elmentünk vacsorázni az egyik Trófea Grill étterembe, és magunkat halálra zabálva, immár kellő távlatból, jólesően tudtuk nyugtázni, hogy sikerült saját élménnyel megerősíteni a régi közhelyet: A nagyon olcsó gyakran veszett sokba kerül.

Ezzel az átszenvedett életbölcsességgel kívánok a blogom minden kedves (és minden kedvetlen) olvasójának pontosan olyan új évet, mint amilyet nyíltan vagy titokban szeretne magának.

Címkék:


csütörtök, december 28, 2006
13:42
 
Retró


365 napja ezt írtam a blogomba: „Habár pár nap még van az évből, mégis megkockáztatok egy visszapillantást. Jelentősen szelektálva tehát nagyjából ez történt velem és a környezetemben 2005-ben:”

Most ugyanez a helyzet, csak épp a 2006. évvel. Hát lássuk.


Január

  • Az Öt Kenyérben megkezdődik a Márk-evangélium aprólékos feldolgozása. Kb. 6 órát készülök az első előadásra; az utólagos vélemény annyi, hogy „hosszú volt”.
  • Sok év kihagyás után Apa ismét nekiáll verseket írni.
  • Elkezdek pszichoterápiába járni Pap Dávidhoz.
  • A felújított lakás felszentelésén 19-en vagyunk jelen; csaknem az egész Öt Kenyér Közösség.
  • Tomival egy hosszú hétvégét töltünk Hévízen; odafele végig én vezetem Bercikét – ez életem eddigi leghosszabb autókázása, mármint sofőri pozícióban.


    Február

  • Lecserélem a mobilomat.
  • Fölkerül a netre html-formátumban is életem egyik legmeghatározóbb könyve, az Izmael.
  • Apa szívinfarktussal kórházba kerül.


    Március

  • Kilépek az Öt Kenyér Közösségből és Törlöm az iWiW-regisztrációmat, 354 kapcsolattal.
  • Apa ismét kórházba kerül.
  • Hasi fájdalmak után a háziorvosom borítékolja, hogy előbb-utóbb epekövem lesz, amelyet néhány éven belül műtéttel kell majd eltávolítani.
  • Egy bábszínház megveszi Apa egyik mesekönyvét, én írom a forgatókönyvet.
  • Otthon informatikai upgrade: immár két számítógépünk van, kompletten felszerelve.
  • Választási kampány Magyarországon; a Fidesz prominensei nyíltan a melegek ellen uszítanak.


    Április

  • Kiderül, hogy tejcukorérzékeny vagyok.
  • Az Állatkertben újabban nem szabad etetni a zsiráfokat.
  • Jánosa Domokos plébános megtagadja a feloldozást egy MSZP-szimpatizáns idős asszonytól.
  • Dáviddal közösen rájövünk, hogy alapzavarom van, aztán pár hónap múlva arra, hogy talán mégsem.
  • Marad a koalíció, ezért úgy döntök, mégsem kell kiváltanom az útlevelemet.


    Május

  • Szusievés közben letörik egy darab a bal felső hetesemből; az iroda alatt egy emelettel fungáló fogorvos pótolja.
  • A terápia hatására felkavarom a múltamat, és átnézem anyám régi írásait, levelezését.
  • Lelkesen nekiállok kocogni; a lelkesedés (és így a kocogás is) néhány hét után véget ér.
  • Tomival elhatározzuk, hogy Zakynthos szigetén fogunk nyaralni – az útlevelem kiváltása mégis aktuálissá válik.
  • Kirabolják az irodánkkal egy épületben levő bankot.


    Június

  • Veszünk nekem egy súlyzót, amelyet kb. kétszer emelek meg: egyszer, amikor a kocsiból fölviszem a lakásba, egyszer pedig, amikor a lakásból leviszem a kocsiba, hogy kölcsönadjam Joe-nak.
  • Beruházunk Tomi számára egy új fényképezőgépbe, valamint – a nyaralásra készülvén – egy videokamerára.
  • Az egyik közjegyzői iroda megveszi egy számítógépes programomat.
  • Tomival tetőtől-talpig nyaralási lázban égünk.


    Július

  • Két hetet töltünk Zakynthoson. Tomi is, én is először ülünk repülőn.
  • Megtudjuk, hogy a görögök nem tudnak görögül, viszont ismerik Puskás és Détári nevét, valamint a Budakalász és Szentendre kifejezéseket.
  • Elolvasom Marshall B. Rosenberg könyvét az Erőszakmentes kommunikációról (EMK).
  • Rájövünk arra, hogy koktélozni vicces dolog: ha már az embert úgy is sírba viszi az alkohol, akkor legalább ezt szép színes módon tegye.
  • Zakynthoson állandóan napszemüveg van rajtam, így a rendes szemüvegnek nincs hely a fejemen. Ezt olyannyira megszokom, hogy kb. 5 év szemüvegesség után itthon is elkezdek szemüveg nélkül létezni – és alapvetően semmi bajom ezzel.


    Augusztus

  • 16 év után leírom (történetesen itt, a blogomban), hogy hogy is volt az, amikor anyám meghalt.
  • Regisztrálok a Wikipédán, nagyon élvezem az új játékot/munkát, de lehűtik a lelkesedésemet, és csaknem kiutálnak.
  • 10 év működés után Megszűnik az Öt Kenyér Közösség.


    Szeptember

  • Kiderül, hogy Gyurcsány elkúrta. Erre fel keresztény mélymagyarok elrabolják Mazsolát az MTV székházából, átrendezik a várost, kilistázzák a zsidó közéleti személyiségeket, és árpádsávos zászlók árnyékában alkotmányozni akarnak. Sólyom morális válságról beszél, de nem a felsoroltak miatt.
  • Kisebb agyrázkódást kapok, amikor véletlenül a fejemre csukódik egy csomagtartó.
  • Pár héttel később oly mértékben nem látom már az irodában a monitort, hogy ismételten kénytelen vagyok szemüveget hordani a munkához.


    Október

  • A Fidesz nyeri az önkormányzati választásokat.
  • Hadiállapot Budapesten.
  • Tomival megnézzük az azonos nemű párok tánc világbajnokságát.
  • Részt veszünk egy EMK-tréningen.


    November

  • Ismét regisztálok az iWiW-en.
  • Igazolást kapok, hogy elvégeztem az Integratív Pszichoterápiás Egyesület 200 órás tanfolyamát, és bemutattam 3 saját esetet.
  • Váratlanul megtudom, hogy gyerekkori barátom, Andor, tavaly nyáron meghalt.


    December

  • Egy könyv erejéig belemerülök a tranzakcióanalízis rejtelmeibe.
  • Megjelenik Apa ötödik könyve, a Talpig fegyverszünetben, amelynek én vagyok a szerkesztője.
  • Letörik a bal felső hetesemből a májusban készült pótlás.
  • Szenteste, kettesben Tomival – először, noha csaknem hat éve tartozunk egymáshoz.
  • A blogom látogatottsága eléri a 30 ezret (ha minden igaz, tegnap).

    Címkék:


  • csütörtök, december 14, 2006
    22:16
     
    Talpig fegyverszünetben


    Birtalan Ferenc: Talpig fegyverszünetbenAmint a címből, valamint a fenti bannerből is látszik, megjelent Apa negyedik verseskötete, a Talpig fegyverszünetben. Ma kötötték és Apa ma hozta el a nyomdából. Nekem pedig a napom (munka helyett) azzal telt, hogy dolgoztam: a banner a legkevesebb, de az egész könyvet át kellett raknom HTML-re, én pedig természetesen továbbra is a legmegbízhatóbb webszerkesztő programot használom: a Jegyzettömböt (Notepad). Valamikor fél hét körül jutottam oda, hogy ebédeljek. De nem igazán bánkódom, csak épp nagyon fáradt vagyok.

    A „nem bánkódom” nem pontos kifejezés. Helyénvalóbb lenne a „boldog vagyok” terminust használni. Nem tudom, hogy akinek még nem jelent meg saját könyve (vagy aki a családjában nem asszisztált végig ilyesmit), az át tudja-e érezni ennek a szubjektív súlyát. Valószínűleg nem. Nekem viszont ez az esemény olyan (vagy olyanabb), mintha a saját kötetem jelent volna meg. Túl azon, hogy én vagyok a szerkesztője, valahogy minden sorát a „sajátomnak” érzem. Nem mintha én írtam volna őket – csak épp a legtöbbnek ott voltam a születésénél. Helyszínekhez, időkhöz tudom kötni; felidéződnek azok az idők, amikor a reggelihez tálalva Apa felolvasta Mamának meg nekem egy-egy új versét, és együtt ízlelgettük, kritizáltuk, örültünk neki, és együtt éreztük át a büszkeséget, amikor hónapokkal vagy évekkel később megjelent egy újságban vagy folyóiratban. „Vén fejjel” mondhatnám: akkoriban voltam fiatal, amikor e verseknek a java része keletkezett. Akkorra teszem azt, amire úgy emlékszem, hogy „a családom”. Apa, Mama, Morzsa meg én (Apa, ha ideges volt, simán Morzsának szólított engem, vagy Balázsnak a kutyát).

    Ennek vége.

    De a kötet – 12 évvel a Halottak Napja, Élők Napja után – elkészült, megjelent, és őrzi a múltat. Számomra legalábbis. De hiszem, hogy más is találhat benne önmaga számára értékes, továbbhordozásra érdemes szavakat, mondatokat.

    Álljon itt két ízelítő, egyikük a címadó vers.


    Hiába keressük


    A Természetvédelmi Hivatal
    időben felfigyelt.
    Rendeleteket hozott, tilalmakat,
    ám az orvvadászok köptek az egészre.

    Rekonstruálásukra tettek ugyan kísérletet
    képírók, formázók, paleontológusok,
    de Brehm, Darwin már föl se vetette a kérdést,
    milyenek voltak az angyalok.

    (1986)






    Fegyverszünetben


    kelj fel sovány öregember
    járj mondják szabad vagy
    ha van hitele ott a szónak
    hol a bűnbánó másnap akasztat

    kelj fel keresd meg cvikkeredet
    – talpig fegyverszünetben állunk –
    csontjaidról a földet töröld le
    mi lövetünk akasztunk exhumálunk

    (1989)


    Címkék: , ,


    szerda, december 13, 2006
    13:56
     
    Karácsonyi programajánlat
     


    Az idén 15 éves

    Sonantes Kamarakórus

    szeretettel vár mindenkit a

    Szent Anna Plébániatemplomban
    2006. december 20-án, 18:00 órakor


    kezdődő

    KARÁCSONYI KONCERTJÉRE.

    Vezényel: Jankovics László


    Cím: Budapest I., Batthyány tér 7.
    A belépés ingyenes.

    Műsoron:

     1. Praetorius, Michael: Ó, jöjj megváltó Jézusom
     2. Liszt Ferenc: Salve Regina
     3. Kodály Zoltán: Adventi ének
     4. Pachelbel, Johann: Magnificat
     5. Magyar karácsonyi ének, XV. század: Verbum caro factum est
     6. Koloss István: Mostan kinyílt
     7. Praetorius, Michael: Es ist ein Ros entsprungen
     8. La Cour, Niels: Hodie Christus natus est
     9. Angol karácsonyi ének: Deck The Halls
    10. Rubbra, Edmund: The Virgin's Cradle Hymn
    11. Bárdos Lajos: Karácsonyi bölcsődal
    12. Adam, Adolphe-Charles: Cantique de Noël


    Címkék: ,


    hétfő, december 11, 2006
    14:00
     
    Sírás és fogcsikorgatás...


    ...meg egy csomó gyomorgörcs. Nemcsak nekem, de a kollegáimnak is, meg gondolom, egy csomó más munkahelyen is, ahol támad a december. Őrültek háza, daráló – ahogy tetszik. Lényeg, hogy objektív menekülés nincs, csak szubjektív túlélés. Ez viszont (ha babonás lennék, lekopognám) önmagamhoz képest egész jól megy. Némi konverziós hát- és hasfájás, időnként egy-egy kisebb kiborulás, de komolyabb tönkremenés egyelőre nem látszik fenyegetni. Nagyon úgy fest, hogy kezd megtérülni a terápiába feccölt pénz. Persze dög fáradt vagyok, de ezzel nem tudok mit csinálni. Januárban majd megyünk megint Hévízre, és akkor kipihenem a dolgokat.

    Apa új verses kötete, a Talpig fegyverszünetben épp most van a nyomdában. Novemberre kellett volna megjelennie, de elcsúszott. A lényeg, hogy a héten kész lesz. Ezt valamikor már biztos leblogoltam, de jólesik ismét leírni: a könyv szerkesztője én vagyok.

    TA- MAEmellett mérsékelt karácsonyi várakozás jellemzi a napjaimat, valamint várakozáson felüli mennyiségű olvasás. Olvasni persze mindig szoktam, de az utóbbi időben nemcsak retrók vannak, hanem kifejezetten új könyveket is beengedek az életembe. Elolvastam A TA – MA c. könyvet, amelynek alcíme: Bevezetés a korszerű tranzakcióanalízisbe. Kéjes örömöt okozott, amikor egy-egy jelenség leírásában önmagamra, ill. valamelyik barátomra sikerült ismernem. Elolvastam a Vekerdy c. könyvet, amely gyakorlatilag nem más, mint Vekerdy Tamás önéletrajza vagy önvallomása – ismeretlen okból megszakítva néhány riporteri kérdéssel. Ezen kapva elolvastam Vekerdynek a négy évvel ezelőtt megjelent Zsidó könyv c. kötetét. Majd szép- (azaz aránylag szép-) -irodalomra vágyva elolvastam a polcomon évek óta sorban álló Oliver szerelme c. opuszt (amelynek az első magyar kiadása még a kevésbé elbaszott Oliver története címen jelent meg), vagyis a Love Story folytatását. A Love Storyt sok éve olvastam először, és azóta jó párszor, és most, az Oliver befejezése után ismét, sokadszor. Szeretem. Ez van. Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy ne legyek sznob (annyira).

    Most pedig a harmadik harmadánál tartok Daniel Keyes Szép álmokat, Billy! c. dokumentumregényének. A könyv capote-i alapossággal dolgozza fel az 1955-ben született és manapság Kaliforniában élő William Stanley Milligan életét, akit 1977-ben tartóztattak le többszörös rablás és nemi erőszak miatt, és akiről a vizsgálat során kiderült, hogy többszörösen hasadt személyisége van. Billyben konkrétan 24 ember lakott. (Azért írok „embert”, mert a vizsgálat és a kórházi kezelés során egy néhányan közülük kifejezetten kikérték maguknak a „személyiség” elnevezést, mondván, hogy ez kétségbe vonja a valós létüket.) A '70-es években ez a kórkép még a hisztériás neurózis kategóriájába soroltatott, ma a szakirodalomban – így a DSM-IV-ben is – disszociatív identitászavar (DID) névre hallgat. Túl azon, hogy a többszörösen hasadt személyiség mint jelenség önmagában is lenyűgöző, számomra azért is érdekes, mert a tanfolyamon tanultam egy olyan módszert (az ún. ego state therapy), amely pont ezt a jelenséget alkalmazza a gyógyításban azoknál is, akiknél alapesetben nincs szó önálló, kifejlett identitásokról. Nem akarom itt leírni a módszert, mert hosszú és szerteágazó, de nagyon érdekes (és megfelelően alkalmazva: hatékony), és azt hiszem, szívesen olvasnék még róla sokat.

    És még valami: ha lesz egy szusszanásnyi időm, keresek majd egy szemészt, mert az utóbbi hetekben-hónapokban (alkalmasint a szeptemberi agyrázkódásom óta) úgy érzem, hogy nagyon sokat romlott a szemem. Nem örülök neki. Nem vidám perspektíva, hogy a szövegszerkesztői munkámat úgy végzem a jövőben, hogy fehér bottal ütögetem a billentyűzetet.

    Címkék: ,


    hétfő, december 04, 2006
    08:41
     
    Írtam adventi verset


    Ahogy kell


    mégis mire vársz
    jó húsz éve
    nézel hátrahajolva az égre
    advent csupasz fák régi csöndek
    ismered jól a módit
    az este istentelen teste
    testedre kulcsolódik
    s ha kitartón figyelsz
    – szürke pasztell –
    hogy hirtelen felindulásból ne baszd el
    a mennyek ahogy kell harmatoznak
    direkt neked
    s hasonló balfaszoknak
    körmöld hát
    lássa az égi bíra
    rajtad nem múlik
    él a líra
    és ha nem kell az antológiáknak
    nagy ügy
    sorkizárás
    eladod ontológiának

    Címkék:




    Címkék:

    5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



    Terápiás olvasókönyv
    Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

    Sorskönyv nélkül
    Pszichológiai blogom

    Sématerápia
    Általam szerkesztett oldal


    2015-ben megjelent könyvem:

    Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

    Felmászok a létra
    (versek)


    2009-ben megjelent könyvem:

    Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

    Művirágok a szimbolizmus oltárára
    (versek)


    2008-ban megjelent könyvem:

    Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

    Aszalt szilva naplementekor
    (mémtörténetek)


    Korábbi hónapok:

    január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


    Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
    Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


    >>> LEVÉL <<<



    látogató 2005. január 10-e óta