Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, május 31, 2005
19:20
 
Olvasnivaló


Ez most egy rövid bejegyzés itten, pedig voltaképpen lenne időm írni.

Elolvastam Bobek legutóbbi postját.

Ajánlom másnak is.


szombat, május 28, 2005
23:59
 
Majomfarok használatban


Csütörtökön Rivalda az Öt Kenyérben, Lina volt a kiválasztott áldozat, én a vezető. Utána még beszélgetés meg rántottázás Linánál, amint arról több forrásból is értesülhetnek azok, akiknek van hozzáférésük több forráshoz. :-)

A péntek-szombat nagyon jól sikerült. Az irodában megünnepeltük Gergő második diplomáját (summa cum laude), eperrel és pezsgővel. Aztán megünnepeltük itthon Tomi utolsó vizsgáját. Pl. ebédeltünk: főzött finomat (életében először gombapörköltöt meg életében először nokedlit, és nagyon finom volt), meg csinált finom desszertet (titkos recept, hacsak le nem adja majd a Friss Kenyérnek). Aztán kipróbáltuk a majomfarkat: hipnózis, fölvéve diktafonra. Roppant izgalmas volt.

Ma (nálam még szombat) aránylag sokáig aludtunk, reggel reggeli, meg marokkóztunk, aztán elmentünk gyógyszertárba meg Cecíliáért, vele pedig el a Sekrestyésbe, ahol a múltkor Vikivel is voltunk. Odafele én vezettem, visszafele Tomi. Szemben a múltkori alkalommal, most fénykép is készült rólam, amit iziben ki is raktam a honlapom nyitóoldalára:




Kb. 6-ra hazaértünk, Tomi meg Cecília mentek tovább érettségitalálkozni, én meg leültem a géphez, és röpke négy és fél óra alatt begépeltem az egy órányi hipnózist, és el is küldtem Daubnernek. Érdekes elfoglaltság volt, mit ne mondjak.

Ja: Apának majdnem kész van egy új mesekönyve, gyakorlatilag csak rám vár, hogy megcsináljam a korrektúrát. Asszem, nagyon jól sikerült. Ha kész lesz teljesen és kikerül a honlapra, belinkelem ide.


kedd, május 24, 2005
00:00
 
A majom meg az ő farka


Micsinál a majom a farkával? Örül neki. Azért teszi ezt, hogy az emberek tudjanak valami közhelyes hasonlatot mondani arra, hogyha örülnek valaminek.

Aki e cirkalmas bevezetőből nem jött volna rá, annak elárulom: nagyrészt seggére vertem a programozásért kapott pénz maradékának, és vettem belőle egy diktafont. Emígy néz ki a kis édes:


Amiért rászántam magam a beruházásra, az nem más, mint a már említett hipnózis-tanfolyam, amelynek egyébként szombaton voltam a (számomra) második alkalmán. Kell ugyanis olyat csinálnunk, hogy leírjuk a szövegét annak, amint épp valakit hipnotizálunk. (Azért kell, hogy Daubner rá tudjon mutatni az esetleges hibákra, ill. további ötleteket adjon.) Minekutána hosszú órákon keresztül töprengtem azon, hogy a szekrény tetején állomásozó hifitől hogy a bánatba vezessek el egy mikrofont a szoba túlvégén álló asztalig, egyszer csak beugrott a megoldás: diktafon! (Hommage á Agatha Christie és Roger Ackroyd; bocsánat, nemtom, hogy írják az accent grave-os A-t.)

Úgyhogy vettem. Aztán majd lesz hipnózis is meg annak leírása, de egyelőre ma este játszottam vele, és örültem neki. És hogy más is örülhessen (már akinek erre van gusztusa), négy darab, számomra aránylag fontos versemet felmondtam... Izé... hogy kell ezt mondani...?! Nem magnóra, nem szalagra mondtam fel, hanem mi a bánatra?! Na mindegy. Szóval a lényeg, hogy a honlapomról elérhetőek és meghallgathatóak MP3 formában az alábbi opusok:


vasárnap, május 22, 2005
15:19
 
Zselykeségek


Az értetlenkedő kérdéseket elkerülendő: a Zselyke egy magyar női név. Ezt mindig el kell magyaráznom, amikor valakinek beszámolok arról, hogy van egy húgom, és Zselyke névre hallgat. A címben jelölt Zselykeségek pedig Apa egyik verse, amely az Én minden vagyok című, ezidáig kiadatlan gyerekvers-kötetében található.

A bejegyzés apropója, hogy a már rég begépelt kötetet ma végre beHTMLtem, és immár olvasható Apa honlapján.

Kedvcsinálónak álljon itt két vers. Az egyik a kötet nyitóverse, a másik az, amit a post címének is adtam, s amelyben, mellesleg, az a sor is szerepel, amely a könyv címévé avanzsált.




Menj

Hová születsz, kicsi vers,
milyen bolond világra?
Üres kemence, hűlt parázs.
Nincsen pogácsa.

Menj, próbálj szerencsét,
várj jótett helyébe jóra.
Ördögbőr takar ma mindent,
villants fehér szárnyat alóla!





Zselykeségek

Anya!
A felhők miért laknak
fönt a magasban?
Amiért a
taslafülű nyúl se hagyja,
hogy megsimogassam?

     *     *     *

A Télahó, a Hajhúzós, a Repülőangyal és
a Kopi Mori
mindig itt járkálnak a ház körül,
és csak azt lesik,
hogy én ilyen rossz vagyok,
meg olyan rossz vagyok,
hogy mikor fekszem le végre,
a mindenemet.

De apáékkal nem törődnek,
hogy ők ilyen-olyan-milyenek,
és akkor fekszenek amikor akarnak,
a Marci is, meg főleg a Dóra...,
pedig van úgy, hogy vele
a legjobb barátnők vagyunk.
Amíg nem jön a Mikulás, a Hajrángatós,
a Jézuska és a Csipi Mori.

     *     *     *

Anyának én vagyok a rózsaszála,
élete-tubicája, csillaga, violája,
gyönyörűsége...

Apának: murugya gyugyu, nyakaskata,
lábas tyúk, cipófenekű libalány,
és néha:
kicsikém...

Ilyen könnyű megkülönböztetni
a szüleimet.

Én meg minden vagyok.

     *     *     *

Megyek a boltba,
mit vegyek?
Túró Rudit, friss tejecskét,
kalácsot és kenyeret.
De a bolt,
ha be lesz zárva,
neked sem hozok, apácska,
borot, sört,
se egyebet!


péntek, május 20, 2005
13:12
 
Retson retap


[Gy. k. egy kis előzetes magyarázat.
Mindezidáig a sátánizmus kimaradt az életemből, következésképpen én is csak a sztereotípiákat ismerem ebben a témában: fordított kereszt, kifordított miseruha, visszafelé mondott imák, megbecstelenített Eukharisztia stb. A félreértések elkerülése végett: nem áll szándékomban vallást váltani. Az alábbiakban a fordítottság nem a sátánizmusra vonatkozik.]


A minap imádkoztam odahaza, és e tevékenység egyik fázisában elkezdtem mondani a Miatyánkot. Méghozzá, mert ismerem a fantáziám elkalandozó temészetét, azzal az eltökéltséggel, hogy na, most az egyszer jó fiú leszek, és oda fogok figyelni az imára, annak jelentésére, minden sorára és minden szavára. Kivételesen nem hagyom majd, hogy elragadjon a képzeletem.

Hm... Kb. másfél sorig bírtam odafigyelni. :-( Az ismerős szöveg ismerős intonációja egykettőre elandalított, és valamikor az ámen táján vettem észre, hogy „Hopp, nahát: én elvileg épp a Miatyánkot imádkozom!”

Mérgemben, szégyenemben és kínomban támadt egy ötletem: mivel lehetne kicselezni a megszokottságot, rutint, beidegződést, úgy, hogy az ismert szöveg tartalma ne sérüljön, de az imádkozás maximális koncentrációt igényeljen. És nekiálltam soronként/gondolatonként visszafelé mondani az egymilliószor ledarált imát. Mit mondjak: leizzadtam. Minden „mert”, minden „miként” jelentőséget kapott: kénytelen voltam minden szót maximális tudatossággal átgondolni, hogy értelmes és összefüggő szöveget kapjak vissza. Néhány szót, kifejezést át kellett alakítanom. Végeredményként valami ilyesmi imához jutottam (kezdve az eredetileg „bizony! úgy van!” jelentésű ámennel):

Valóban úgy van,
   hogy mindörökké tiéd
   a dicsőség, a hatalom és az ország!
Ezért szabadíts meg a gonosztól,
és ne vígy minket kísértésbe!
   Amint mi bocsátunk meg az ellenünk vétkezőknek,
   úgy bocsásd meg te is vétkeinket!
Ma add meg nekünk a mindennapi kenyerünket!
   A földön is, amint a mennyben,
   a te akaratod legyen meg!
A te országod jöjjön el,
a te neved szenteltessék meg,
       Mennyei Atyánk!


Tessék.
Ki lehet próbálni imára, elmélkedésre.
Vicces dolgok történnek az emberrel Pünkösd táján...


 
Választás


Az Öt Kenyérben ma (yówanna, tegnap;még nem feküdtem le, addig ma van!) volt az éves (Pünkösd táján esedékes) választás. Ez úgy megy, hogy ilyenkor demokratikusan megválasztjuk a teljhatalmú vezetőt. A Szentlelket kérjük, hogy valóban Ő vezessen, és ezen az alapon szavazzuk meg a vezetőnek a korlátlan döntési jogkört. Emellett pedig megválasztunk 4 db tanácsadót, akikkel a vezető havonta egyszer leül beszélgetni – gyakorlatilag minden kérdésről: személyi, szervezeti, működési problémáról vagy bármiről.

Vezetőnek (kevéssé meglepő módon) idén is Brúnót választottuk. A tanácsadói testület összetétele sem okozott nagy meglepetést. Fel voltam rá készülve, hogy esetleg nem kerülök bele – de belekerültem. 21-en szavaztunk (a szavazólapon 4 embert lehet ikszelni), és kaptam 15 db szavazatot. A megválasztott 4-ből én kaptam a legtöbbet. Ja: és nem szavaztam magamra. Mondom, nem különösebben meglepő a dolog – viszont valahogy nagyon jól esik. Van, hogy egy ártatlan megjegyzés rossz helyen talál el valakit. Most fordítva: ez az alapjában ártatlan történés most nagyon is jó helyen talált el, sokat jelent nekem ez a bizalom, ez a visszajelzés.

Más: Tomi ma elköteleződött az Öt Kenyérben. Igazi, teljes jogú taggá vált. Nagyon örülök neki, meg is mondtam, de nem akartam nagyon túlreagálni: nem akartam, hogy bármi olyan látszata legyen, hogy ez nekem fontos. Persze, hogy fontos nekem, nagyon is. De az ő döntése volt, hogy sok év után elkezdett járni a közösségbe, és az ő döntése, hogy most elköteleződött. Nem az én unszolásomra történt, nem volt szó semmilyen (jó vagy rossz értelemben vett) modellkövetésről. Nem „a Balázs barátja” lett ma a közösség rendes tagjává, hanem Tomi. És ez így jó. Nagyon jó.


hétfő, május 16, 2005
19:58
 
Punny


A rózsa neve, főleg a hozzá írt Széljegyzetek, sokadszor. Kajarendelés a szörnyűséges nevű Bubcsi Hamcsi Konyhájából, a NetPincéren keresztül. A kemencében sült csülök sztrapacskával egész tűrhető volt, a gyümölcsrizs egész tűrhetetlen. (Az íze jó volt, csak a rizst elfelejtették megfőzni.) Néhány levél Pünkösd ürügyén az Öt Kenyér belső levlistáján; karizmatikus megújulás rulez, yeeeeah! Tomi kért tőlem ajándékot e-mailben, és kapott. Örült neki. A tegnapról maradt Sangira maradványait szürcsölgetem. Tényleg punny.




Na jó, nem csak punny; tessék, egy kis kreatívkodás is. Bubcsi Hamcsiról jutott eszembe, hogy megvalósítsam egy régi tervemet: alant közreadok egy (alfabetikus) szójegyzéket az Újmagyar alapvizsgához. Tessék tanulmányozni azon nyelv jelen állapotát, amelyen egykor Balassi, Arany és Radnóti alkotott. Jó szórakozást!


  • ari
  • álmi
  • bari
  • cuki
  • édi
  • goni
  • ismizni
  • kovi-ubi
  • nari
  • okszi
  • pari
  • pálesz
  • szomi
  • talizni
  • telcsi
  • üzi
  • vincsi

Na, vágod, wazze?!

szombat, május 14, 2005
18:03
 
A szavakon túl


Ma eddig nagyjából alapfunkciókon működtem. Fölkeltem olyan 10 körül. Aztán ettem és kávéztam. Aztán aludtam. Közben megsült egy pizza, úgyhogy fölkeltem és ettem. Aztán aludtam. Fölkeltem és kávéztam. Aztán elegem lett az alapfunkciókból, úgyhogy nekiálltam kreatívkodni a Painttel. Az az igazság, hogy meglehetősen elegem van a hazai telefonmizériából, és konkrétan a Matávot már akkor sem szerettem, amikor még Matáv névre hallgatott. Tessék:


Este a Sonantes Kamarakórus is fellép a Szent Annában rendezett koncerten, oda indulok kb. 20 perc múlva.

Tegnap kipróbáltatott (és nagyon bevált) az új fotel hipnózisilag, és kiderült, hogy Tomi abszolút hipnábilis; annyira, hogy ilyet még nem is láttam eddigi pályafutásom során; először azt hittem, hogy szimulál, csak hogy a kedvemben járjon. Aztán kiderült, hogy nem. (Bővebb infóért lásd az ő blogját, mármint ha beszámol róla, és ha éppen benne vagy a kiválasztottak körében, akik ismerik a blogja címét. :-P)


csütörtök, május 12, 2005
22:38
 
Timeo danaos et dona ferentes


Azaz: „Félek a görögöktől, még ha épp ajándékot hoznak is” – mondja Laokoon az Aeneisben. Hazafelé a villamoson ugrott be ez a sor, és dübörgött a fejemben, nagyjából gőzöm sincs, miért. A blog pszichoanalízisben jártas olvasói esetleg beírhatják kommentárként.

Az új kanapé nagyon kényelmes. Kicsit kemény, de nem baj, jól lehet rajta aludni. A foteleket meg mintha kifejezetten hipnózishoz gyártották volna. Majd kipróbálom erre is. :-)

A mai nap azzal indult, hogy amikor fölébredtem, láttam, hogy egy csomószor hívott egy régi barátom; bentről visszahívtam, úgyhogy hangulatos szuicidkrízis-intervencióval telt jó húsz percem. Volt még ma több lelkizős-konzultálós telefonbeszélgetésem is. Meg jött olvasói levél az Öt Kenyérnek: egy protestáns teológushallgató Hitlerhez volt szíves hasonlítani a melegeket (kihangsúlyozva, hogy természetesen esze ágában sincs ítélkezni).

Este a közösségben a Ments meg, Uram! c. filmet néztük meg, amelyben egy apáca nyújt ún. „vallási vigaszt” egy halálra ítélt férfinak, akinek esze ágában sincs megbánnia, vagy legalábbis beismernie azt, hogy megerőszakolt és brutálisan meggyilkolt két tinédzsert. Korábban már láttam, és hosszasan gondolkodtam, hogy megnézzem-e újra, mert nagyon súlyos kérdéseket vet föl, és eléggé megvisel, hogy nincs rájuk megfelelő válasz: olyan, amivel értelmileg és érzelmileg is lehet azonosulni.

Az értelmi válaszom, minden külön értesítés helyett és a félreértéseket elkerülendő: ezer százalékosan ellenzem a halálbüntetést. De ez hosszabb annál, sem hogy egy blogbejegyzés végén két mondatban kifejtsem. Úgyhogy bele sem kezdek, már csak azért sem, mert Tomi várja, hogy visszahívjam, meg még vacsorázni is kellene.


kedd, május 10, 2005
15:54
 
„Jézus közeledett...”


Nézem az internetet, és hihetetlenül megnyugtató a tudat, amikor időnként ráeszmélek, hogy nem vagyok 18 éves és nem kell érettségiznem meg nyilvánosságra került tételek miatt izgulnom/idegeskednem. Látom a cikkek lead-jeit, és tudom, hogy minimum fel kéne háborodnom, a torkomban kéne dobognia a szívemnek, hogy mik nem történnek mán, hová jut a világ, a nemjóját. Ehelyett eszem ágában sincs beleklikkelni; borzalmasan nem foglalkoztat az egész. Mintha egy üvegfal mögött lenne. Elvagyok most a magam dolgaival. Reggel például meghozták az új kanapét a két hozzávaló fotellal (szállítással együtt 33 ezer volt az egész szőröstül-bőröstül). Földöntúli élvezet lesz rajta aludni: nem nyom, nem keskeny, nem talajmenti – nagyon itt volt már az ideje egy ilyen beruházásnak. Hogy a használt cumót hova süllyesztjük el, az egyelőre nagy rejtély.

Tegnap végigasszisztáltam egy hét országra szóló érzelmi és egzisztenciális válságot, amelynek szerencsére engem csak az oldalszele érintett, de érint ma és fog a jövőben is.

Ugyancsak tegnap kaptam (beékelődve harminc másik címzett közé) egy meghívót Márta nővértől a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség lelkinapjára, „Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk” mottóval. Noha csodálkoztam a meghíváson, a múltkori, nem túl sikeres levélváltásunk után teljesen meg voltam hatva a gesztustól, és kifejezetten jólesett az újszerű érzés, hogy elkötelezett katolikusok – akik vallási értelemben nyilván bűnösnek tekintenek – valamilyen módon számon tartanak, emberszámba vesznek. Titkon még egy kis jóleső hiúság is felbuzgott bennem: úgy látszik, a múltkori hosszú levelem azért nem maradt hatástalan; csak kiderült belőle az olvasónak, hogy nem én vagyok a sátán, hogy a magam cstlő-botló módján, de én is Jézust próbálom követni... Ha ama levélre nem is kaptam érdemi választ (csak egy ígéretet arról, hogy az érdemi válasz majd érkezik), ez a gesztus felért számomra egy szeretetteli, sok régi fájdalmat feledtető simogatással. Késlekedés nélkül meg is köszöntem a meghívást:

Kedves Márta Nővér!

Köszönöm, hogy rám is gondoltál!

Szeretettel:

          Birtalan Balázs


Pár óra múlva választ is kaptam; idézem az első betűtől az utolsóig:

Bocsánatot kérek, véletlenül kattintottam rá a címedre, de persze szívesen látunk.
Márta n


Meg van bocsátva. Nem történt semmi.

Tényleg nem történt...


hétfő, május 09, 2005
00:09
 
Téliszalámi, zongorakoncert és Harry Potter



Na, nézzük a kimaradt napokat.

Csütörtök:
Este az Öt Kenyérben a Bevezetés a Szentírás világába c., Brúnóval közösen tartott előadás-sorozatunk soron következő epizódja: Izrael története II. – Törvény. Alkalom után a menetrendszerű lelkigyakorlat Mikinél.

Péntek:
Délelőtt munka, okiratozás, telefonos veszekedések hülye emberekkel (minden bizonnyal ezt a vonal másik végén is hasonlóképpen fogalmazták meg). Rohanás haza, aztán Tomival, Lacival meg Joeval irány Dunaharaszti, Kitti ballagása. Ballagás után ballagás-utáni zabálás össznépileg, majd éjszaka haza.

Szombat:
Pénteken Tomi nem engedte, hogy én vezessem Bercit, mondván, hogy majd másnap. És lőn: szombaton össz-vissz bő 70 km-t vezettem, szerte a városban és környékén. Vikivel elmentünk Nagytéténybe ebédelni a Betérő a Sekrestyéshez című, Tomi és általam már többszörösen kipróbált étterembe. Utána úgy volt, hogy hazamegyünk, de mivel nem tudtam, hol kell lefordulni balra, egyszer csak a Lágymányosi hídon találtuk magunkat. Hamár, akkor hazavittük Vikit, játszottunk Manóval (a cicája neki), majd ismét haza. Lacit meggyőztük, hogy iszonyatosan el szeretne jönni velünk az Auchanba, úgyhogy kivergődtünk, és sikeresen otthagytam a programokért kapott pénz majd' egyharmadát. Ezt nem frusztrálva írom, hanem örömmel: jóleső érzés volt, hogy kivételesen soron kívül van miből vásárolni, és nem elsősorban az árakat kell nézni, hanem azt, hogy mit szeretnék. Persze vettünk egy csomó szükséges cuccot is, de olyan dolgokat is, amelyeket a Tomi-féle okos közgazdik prémium-termékeknek hívnak. Így életemben először megtörtént, hogy a magam kereste pénzből, a magunk számára, előre megfontolt szándékkal vettem egy egész rúd téliszalámit. Wow! (Ezt persze most anyámnak kéne olvasni, aki tizenöt éve meghalt, de ha élne, emlékezne rá, hogy az egész rúd téliszalámi Apa számára volt mindig is elérhetetlen státusz-szimbólum, és ezt sikeresen megörököltem tőle. Két éve a névnapomra két jó barátomtól egyébként kaptam egy rúddal – az is transzcendens élményt jelentett számomra. A mostani érzésben az a mámorító, visszautalva a korábbi postomra, hogy úgy érzem, ezért a szalámiért megdolgoztam, sok éven keresztül.) Auchanból haza, még csak nem is tévedtünk el.

Vasárnap:
Nagyjából itthon egész nap, kivéve, hogy este elmentem a Régi Zeneakadémiára, ahol Baráth Andrásnak volt koncertje. Egy-két éve már hallottam őt játszani, és akkor is nagyon nagy élmény volt.

Mindeközben ismét Harry Potterben utazom, az 5. kötetben. (Hetek kérdése, és megjelenik angolul a 6.) Továbbra is élvezem a stílusát, és messzemenően egyetértek a két évvel ezelőtti önmagammal: ha a sztori kevésbé cifra is, semmiképpen sem tartom unalmasnak az ötödik részt (szemben sokak állításával), mert a jellemfejlődések és az epizódok nagyon gazdag olvasmánnyá teszik.

Az utolsó tagmondat veszedelmesen hajaz egy rendkívül elbaszott irodalom-tankönyv stílusára. Úgy látszik, ideje lefeküdnöm, nagyon fáradt vagyok. :-(


csütörtök, május 05, 2005
11:06
 
Kávézás Semjén Zsolttal


Hát igen. Vannak ünnepi pillanatok, amikor a gyakorlat visszaigazolja az elméletet: „Egy csepp mézzel több legyet lehet megfogni, mint egy hordó ecettel.” Két ütésváltás után múlt hétfőn bocsánatot kértem Semjén Zsolttól az arroganciámért, és felvetettem: mi lenne, ha megpróbálnánk átmenetileg félrerakni a politikusi/mozgalmári allűröket (és az ezzel járó retorikát), és leülnénk informálisan beszélgetni, pl. egy kávé mellett. Teljesen nyitott volt rá, és tegnapra összehoztuk a kávézást a Café Picard-ban.

A dolog kétféleképpen sülhetett volna el rosszul. Az egyik, ha azt várja akármelyikünk, hogy egyetlen kávé mellett megoldjuk az egész meleg- és családkérdést, és holnaptól mindig sütni fog a nap és csicseregnek a madarak. A másik az ellenkezője: ha nem várunk semmit, de mindketten elmondhatjuk utólag, hogy na ez is megvolt: adtunk a diplomáciának. Egyik félelmem sem jött be.

Odaértem jó negyedórával korábban, aztán pontos időben megjelent Semjén Zsolt. Széles mosollyal, a lehető legbarátságosabban nyújtotta a kezét, és azzal kezdte, hogy tegeződjünk, mert úgy könnyebb. Nagyon kellemes csalódás volt az egész beszélgetés. Nem pózolt, nem játszotta meg magát, szerény volt, közvetlen és érdeklődő. Elismerte, hogy soha életében nem foglalkozott a melegüggyel, nem is tud róla semmit, és kifejezetten kíváncsi volt minden új információra. Kicsit zavartan bevallotta, hogy van benne némi idegenkedés, node mitől ne lenne, amikor tényleg annyit tud erről, ami a médiából átjön: összemosás a pedofíliával, a travi-dolgokkal stb. Viszont egyetlen pillanatig sem éreztette ezt az idegenkedését, és szemlátomást az emberi szimpátia kölcsönös volt. Amikor a házasság, öröklés, egyéb jogok stb. kérdését boncolgattuk, releváns és nyitott kérdései voltak, és maximálisan befogadónak és motiváltnak mutatkozott a lényegi problémák (a tényleges jogi hátrányok) továbbgondolása és megoldása terén. Amikor sikerült tisztázni, hogy a szexuális orientáció mire vonatkozik (a partner nemére) és mire nem (pl. a pedofília, szadomazochizmus stb. nem szexuális orientáció), akkor teljes mértékben egyetértett azzal, hogy ilyen alapon az állam ne különböztessen meg jó és rossz embereket. Én meg azzal értettem egyet, hogy az államnak ténylegesen feladata a gyerekneveléssel foglalkozó kapcsolatok támogatása, és biztosítottam, hogy eszem ágában sincs (nekem mint melegnek) kikezdeni vagy csorbítani a hagyományos családmodell értékeit.

A beszélgetés során a teológiai kérdések („Mit mond a Biblia?”, „Bűn-e a homoszexualitás?”) föl sem merültek. Rám nagyon kedvező benyomást tett, hogy egyáltalán nem akarta összemosni a világnézeti és jogi/társadalmi kérdéseket. Noha tudtam (mert írta), hogy teológiailag hogy vélekedik a homoszexualitásról, ennek a legkisebb jelét sem adta. Elmeséltem egy-két valós élethelyzetet, hogy milyen az, amikor egy meleg épp nem felvonul és mozgalmárkodik, hanem pl. két napig gyomorgörcse van, amikor arra készül, hogy a kedvesét egy szál rózsával várja a pályaudvaron. (Ez teljesen saját élmény; amikor kimentem a Délibe Tomi elé, végig attól rettegtem, hogy ki fog beszólni, és merre tudok futni, ha valaki neki akar állni buzit verni.)

Nem fogok belépni a KDNP-be, és nem valószínű, hogy Semjén Zsolt nyitná meg a következő melegfesztivált. De a beszélgetés tényleg nagyon konstruktív, oldott és jó hangulatú volt, sok közös töprengéssel, nevetéssel, sok egyetértéssel, és néhány (barátságos) egyet nem értéssel. De ez utóbbiak sem arról szóltak, egyikünk részéről sem, hogy „márpedig nekem van igazam, wazze!”, hanem abban maradtunk, hogy bizonyos dolgokat át kell gondolni, át kell beszélgetni. Teljes mértékben egyetértettünk abban, hogy a homoszexualitás kérdését tieznöt évvel ezelőtt ilyen kávéházi beszélgetésekben kellett volna elkezdeni kezelni, és nagyon rosszat tett (mindkét oldalnak, ha ugyan beszélhetünk oldalakról), hogy az egész kérdés a rendszervéáltást követően rögtön rögtön pártpolitikai hancúrplaccá nőtte ki magát.

A végén telefonszámot cseréltünk (ő kezdeményezte), és adtam neki egy dedikált példányt a Halállal lakoljanak?-ból és a Válaszd az életet!-ből. Látszott, hogy örül neki, és nem diplomáciai gesztusnak tűnt, amikor azt mondta, hogy érdekli, el fogja olvasni, és utána nagyon szívesen beszélget még róla.

Sokan kérdezték tőlem, hogy mit várok ettől a kávézástól. Nemigen tudtam mást mondani, mint azt: szeretném, ha valahogy át tudnám adni: mi melegek nem ellenségek vagyunk, akikkel meg kell küzdeni, hanem emberek vagyunk, akik élni és szeretni akarunk, és ebben segítségre szorulunk. Ennek a várakozásomnak maximálisan megfeleltek az események, sőt, érzésem szerint messze felülmúlták. Mindkettőnknek bőségesen van most át- és újragondolni valónk. és valószínűleg mindketten azzal a jó érzéssel álltunk fel az asztaltól, hogy sikerült találkozni „fehérek közt egy európaival”.


hétfő, május 02, 2005
20:28
 
A pénz nem boldogít...


...de alapvetően nem is keserít el.

Amikor '98 elején Laci ideköltözött, megmutatta a csodát: hogyan kell a Wordben makrót rögzíteni (meg hogy egyáltalán: mi a ménű az a makró). Persze az még bőven 6.0 volt, azóta más lett a világ, érzem a földön, a vízben, a levegőben, és sok víz lefolyt az Anduinon.

Elviránál (az előző munkahelyemen; bővebben l. H, mint horror) megtanítódtam arra, hogy is néz ki egy kulturált program, mi az a Visual Basic for Application, és egyáltalán, hogyan lehet a Worddel olyan dolgokat csinálni, hogy az már messze felülmúlja a testreszabás szintjét.

Ha egyáltalán szeretem valamiért a közjegyzői irodai munkát, az az, hogy rengeteg módját találom benne a kreatívkodásnak. A kisebb-nagyobb programokkal olyan dolgokat automatizáltam az évek során, amelyeket más irodákban még mindig vésővel és agyagtáblával intéznek. Nagyon élvezem, amikor egy új program elkészül, és szíveskedik azt csinálni, amit akarok. És mindig sikerélmény, amikor mondjuk 20 perc alatt elkészülök egy okirattal, és elmerengek azon, hogy a programjaim és egyéb kis buheranciáim nélkül ez bizony másfél órás elfoglaltság lett volna.

Ma délután egy másik közjegyző irodájában jártam, és 7 db számítógépre telepítettem összesen ötféle programot. Pontosabban elvileg csak négyet, amit megrendeltek tőlem, de mindenhova fölraktam egy újat is, ami egy hónapig fut majd, aztán kedves üzenet tájékoztatja a felhasználót:



Úgyhogy talán további üzletre is van kilátás. Legalábbis arra számítok, hogy miután hét gépen mindenki megszokja a paradicsomi állapotokat, egy hónap után jajveszékelve fogják kérni, hogy legalább három gépen tegyem elérhetővé a programot. Ja, és ami a dolog üzletrészét illeti: kaptam pénzt! Jagad-diga-diga-daj, diga-diga-diga-dom! Persze nem milliókat, még csak nem is százezreket, de attól már nem féle, hogy Balatonra nem tudunk menni Tomival, és nagyon jó érzés, hogy olyasvalamit fizettek meg, amiben sok év sok töprengése, ötletessége, munkája, káromkodása, újragondolása és sikere van. Nem szaladnék ki sírva a világból, ha nyernék a lottón egymilliárdot (mondjuk szelvény híján ennek kicsi az esélye), de úgy érzem, ezt a pénzt megérdemeltem.

Vacsorára császárt fogok enni, iszom hozzá sört, aztán ha Laci hazaér, felbontom azt a pezsgőt is, amit hazafelé vettem. Tomi otthon van, de megbeszéltük, hogy majd virtuálisan (webkamerán keresztül) ő is koccint velem.

Alapvetően most jó a kedvem.




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta