Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, szeptember 29, 2008
12:11
 
Mai vers


Közjegyzői okiratot akartam gyártani, ez lett belőle:

Hó takará el a

nem tudok völgyről kerti virágról
nem látszik innen a bérci tető
aszfalt látszik vöröstégla-ház
falán Mihály-nap szikrázik ragyog

érzem a nyári hűs borok ízét
idehazudsz egy komplett Badacsonyt
égi vezér ki olyan mint az Isten
verőfény jaj orrba verő fény

Címkék: ,


szombat, szeptember 27, 2008
21:01
 
Megnyílik egy világ


André Schwarz-Bart Igazak ivadéka c. könyvét olvasom. Meglehetősen az elején tartok, de van egy rész, amit szeretnék megosztani. Csak úgy.


A parasztfiú körülbelül egyidős volt Mordechájjal, de inge ujja fel volt gyűrve a csípős hidegben, és nyitott gallérjából kivillant erős, bikavastag nyaka töve; két nagy, göcsörtös keze mintha odanőtt volna csípőjéhez, s ettől még inkább emlékeztetett valami tömzsi, nagyon erős állatra. Mordecháj megremegett: a paraszt együgyű, vörös arcából higgadt, komoly gyűlölettel sugárzó, gyönyörű kék, lengyel szempár meredt rá.

– Nincs más hátra, itt verekedni köll – szólt közbe valahonnan hátulról egy hang.

Mordecháj fellázadt ez ellen.

– Minek? Miért kellene verekedni?

A mozdulatlan parasztok csoportja felé fordult, és védekezni próbált, pontosan úgy, ahogyan a legrégibb tekintélyek hasonló esetekre javallják. Sokatmondóan széttárta karját, és megkezdte védőbeszédét. – Uraim, engedjék meg, hogy tanúul hívjam Önöket!... Igazán nem akartam megbántani a jelenlevő úriembert azzal, hogy a parázsba raktam a krumplit. Csak nem gondolják rólam komolyan? Mivel pedig sértés nem történt – folytatta remegő hangon, fél térdével még mindig a földön, de törzsét szinte a magasba emelte a szónoki lendület –, mivel semmiféle sértés nem történt, nem gondolják-e, igen tisztelt gazdálkodó urak, hogy megfelelő bocsánatkéréssel is el lehetne intézni azt a nézeteltérést, amely szembeállít ezzel az... úriemberrel? – fejezte be fejtegetését fájdalmas, vékony hangon.

– Dumálni, azt tudnak ezek a büdös zsidók! – állapította meg a lengyel fiú, s szavából mélységes meggyőződés csendült ki. Karja széles mozdulatot írt le, s „ellenfele” elterült a földön.

Mordecháj könyökére támaszkodva, bámulatos gyorsasággal kúszott odább néhány méterrel. Orrába csapott a megforgatott föld szaga. Térben és időben mérhetetlenül messze voltak a parasztok, hangosan kacagtak, milyen félve, milyen meghökkenten lapul a földön. Mordecháj levett egy kis sárrögöt álláról, amely estében a földet súrolta.

A lengyel fiú egy lépést tett felé. Mordecháj egy ujját arcára szorította, oda, ahol az ütés érte. Be kell bizonyítania ezeknek az embereknek, hogy tévedésben vannak; egyszerűen nem szabad verekedésre kényszeríteni az olyan vallásos embert, mint ő, zsidó embert, akinek meggyőződése tiltja a bölcsek tanításaival olyannyira ellentétes erőpróbákat, s kivált egy ifjú Lévyt, aki soha nem látott még erőszakosságot, és csupán hallomásból tudja, hogy olyasmi is van a világon, mint ökölcsapás. Mivel azonban támadója feléje tartott, nevetségesen himbálva a vállát, Mordecháj, mintegy álmában, világosan látta, hogy ilyen érvelésnek semmiféle kilátása sincsen a sikerre.

– Hogyan is érthetné meg ez a majom?! – kiáltott fel hirtelen jiddisül.

Épp feltápászkodott, hogy menekülni próbáljon, mikor a lengyel facipője vesén találta, s Mordecháj arccal a földre zuhant megint. A lengyel nyájas hangon hajtogatta, hogy „büdös zsidó, büdös zsidó”, és alaposan fenéken rúgta Mordechájt, valahányszor megpróbált felállni. Hangja olyan diadalmas volt, hogy Mordechájban a majom iránti megvetés egyszerre valami gyötrelmes lobogásba csapott át, a láng mindent felégetett benne, s egész teste megfeszült, mint az íj.

Maga sem tudta, hogyan történt: egyszerre csak ott állt, a lengyellel szemben, majd rávetette magát, s közben ezt kiáltotta:

– Mit csinál? Mit csinál?!

Fel volt háborodva.

Amikor a parasztok elválasztották Mordechájt tönkrevert ellenfelétől, akit még egyre aprított öklével, lábával, könyökével, s ha teheti, veri tovább egész acélkeményre meredt testével, riadtan és a vértől szinte megrészegülve érezte át a nagy felfedezést: egy csapásra megnyílt előtte az erőszak keresztény világa.

Címkék: , , ,


szerda, szeptember 24, 2008
14:33
 
Tegnapi kisédes


TrapitiA szokott féléves gyomrászati kontroll végeztével 59-es villamossal megyek a János Kórháztól (mit keres az arra?!) a Moszkva tér felé. Elmélyedek Darvasi László Trapiti c. mesekönyvében (kötelező olvasmány mindenkinek, aki még nem tud trapitizni!); épp Bibircsókos Rozáliáról, a Boszorkány Csúnyasági Világverseny győzteséről olvasok, amikor megszólal mellettem egy kedves, idős férfihang:

– Fiatalember, tudna adni egy kicsit...? – Mivel nem a megszokott tablettásbor-hang, felnézek: hát egy kétfejű bácsit látok, aki a hangja dacára, meglehetősen tablettásbor-kinézetű. Második rápillantásra kiderül, hogy a két fejéből az egyik – stílszerűen – egy bibircsók az arcán, de akkora, hogy jujj. Félbehagyom Bibircsókos Rozáliát, előveszem a pénztárcámat, kotorászok benne. Közben a villamos kanyarodik egyet, a bácsi pedig – aki több vasat tart a tűzben, és a túloldalon lévő utasoktól is próbál lejmolni – lágyan megtántorodik. Tényleg lágyan, épp hogy csak. Ehhez képest, noha az orra alatt, mégis aránylag fennhangon akasztja meg saját pénzszerzési ügymenetét a következő megállapítással:

– A kurva isten bassza meg.

Semmi őrjöngés, csapkodás: mintha tényt közölne. Néhány éve hasonló esetekben megbotránkoztam, és magamban elkezdtem mondani az engesztelő fohászt a káromkodásokért. Most nem. A mondat ma se vág épp a stílusomba, kicsit össze is rezzenek, de alapvetően lenyűgöz az öreg. Semmi kétszínűség, semmi alakoskodás, semmi „görögnek görög lettem, zsidónak zsidó, konszolidált utasnak meg konszolidált utas”: ami a szívén, az a száján. Ha emiatt bukja a zsét, hát bukja. És, mintha mi sem történt volna, már fordul is felém újra, és várja pénztárcavizslatási akcióm végeredményét.

Bankjegyben (számos okból) eleve nem gondolkodom, ami viszont az aprót illeti, mit ad Isten (jelzővel vagy anélkül), csupán egy ötforintos van nálam. Ha máshogy nem is, legalább a pénztárcám vonatkozásában sikerült a napokban megszabadulnom a súlyfölöslegtől. Kiveszem, nyújtom felé, kicsit szabadkozva:

– Ennyi apróm van...

– Ez túl kicsi, nem kell – mondja enyhe szemrehányással a hangjában. De nem kérdezi meg, hogy nem-e tudnék-e többet-e; sokat tapasztalt ember, tudomásul veszi a tényeket, elfordul, majd ismét közli, csak úgy:

– A kurva isten bassza meg.

Nem nekem szól ez, nem a szánalmas kis ötforintosomnak – minket már el is felejtett –, hanem a következő kanyarnak: a villamos épp befordult a Moszkva térre.

Leszállok, visszatérek Bibircsókos Rozáliához. Ő marad: megy tovább a maga bibircsókos arcával és életével.

Címkék: ,


vasárnap, szeptember 21, 2008
23:50
 
Tárgyaink története


Húszperces, könnyen követhető, magyar alámondásos animációs film, innen. Nem harap. Mármint a film. Csak a témája.

Az viszont akkor is harap, ha nem nézed meg a filmet. Sőt, valószínűleg akkor nagyobbat.

Címkék: ,


 
A püspök és a keresztrejtvény


Borzasztó régi, de most kaptam meg ismét levélben, és ismét jót röhögtem rajta. Hátha van, aki nem ismeri:

Tisztelt szerkesztőség!

Mélységesen felháborodtam az önök által szerkesztett keresztrejtvényben szerepelt feladvány miatt: "A szerelem nyílása." A megoldás 4 betű, most nem írnám le. Ez egyszerűen gusztustalan. Nyilvános bocsánatkérést követelek a jó erkölcs nevében!

          A Megyés Püspök


Tisztelt Püspök úr!

Elnézését kérjük, ha ez önt felháborította. Azonban fel szeretnénk hívni a figyelmét egy kis apróságra. Az ön megoldása a "pina" volt, melyet sajnos nem tudunk elfogadni. A feladvány ugyanis nem A szerelem nyílása volt, hanem "A szerelem nyilasa", amelyre a megoldás "Ámor" lett volna. összesen 23465 megoldás érkezett be szerkesztőségünkbe. Ezek között mindössze 2 rossz megfejtés volt, egyik az öné, másik az érsek úré, így ezúton üzenjük az érsek úrnak, hogy az ö "segg" válaszát sem tudjuk elfogadni.

          A szerk.


(A röhögés után el szabad gondolkodni, hogy az evidens „Humor” címke mellett miért éreztem szükségét, hogy a „Pszicho” és a „Világ+ember” címkét is hozzárendeljem ehhez a poszthoz.)

Címkék: , ,


péntek, szeptember 19, 2008
18:16
 
Dógomvan


Ha valakit netán érdekelne, mivel tengettem az okiratok közötti időm nagy részét ezen a héten, az klikkeljen előbb erre a linkre (így nézett ki egy hete a Wikipédia Harry Potter c. szócikke), aztán klikkeljen erre itten – így néz ki most.

Ma 2-kor lejárt a munkaidőm; lassan indulok haza.

Címkék: , ,


hétfő, szeptember 15, 2008
19:46
 
S néha úgy becézem


Érdekes egybeesések vannak. Egy hete kaptam egy e-mailt valakitől, aki felidézte egy iszonyatosan régen, több mint 25 éve írott versemet, amit magam már nem is igen tartok számon. Annak idején megjelent az Ifjúsági Magazinban, s az illető, saját bevallása szerint azóta is magánál hordja. Lehet erre mást csinálni azónkívül, hogy meghatódik az ember?!


Függetlenül

1983. március 22.
13 óra 21 perckor
a Timár utcai rendőrkapitányságon
Birtalan Balázs budapesti lakos
életének 14. évében átvette
személyazonossági igazolványát

Függetlenül a fentiektől
a Föld forgása madarak röpte
változatlan
köpködöm a szotyolahéjat
a HÉV ablakából mint eddig
s figyelem mint kapja fel
forgatja
ejti el a szél.


Amikor az említett levelet megkaptam, már le volt stipi-stopizva a ma reggel nyolc óra az okmányirodába. Ama bizonyos, 1983-ban kiadott személyim helyett már 1993-ban újat kaptam, de hát azóta újabb tizenöt év eltelt, annak is lejárt a szavatossága. Ilyenformán nekiálltam telefonon ügyintézni, és nettó huszonöt perc alatt letudtam az egészet. Tessék, itt egy rejtvény:

19932008

A két kép között van egy különbség – mi az?


Megoldás: 15 év.

Annak idején, amikor bébikoromban elkezdtem angolul tanulni, midőn eljött az ideje, iktattam agyilag, hogy a „személyi igazolvány” angolul ájdentitikárd. Azon, emlékszem, eltűnődtem, hogy mi a nyavalyáért „card”, azaz kártya, amikor a vak is látja, hogy vaskos kis könyvecske, de akkorra már tapasztalt nyelvtanuló lévén, a jelenséget besoroltam a „hülye angolok, angol hülyék!” fakkba, és túltettem magam rajta. Azzal, hogy a másik szó, az a bizonyos „ájdentiti” mit is jelent, nem foglalkoztam; a kérdéses kifejezés tanulása minden bizonnyal még a prepubertásom idejére esett.

Ma már persze világos, hogy mitől kártya: tíz éve prüntyögöm be mások szigszámát a közjegyzői okiratokba, irdatlan mennyiségben – nem tud nem világos lenni. Azonban az „ájdentiti” kérdése még mindig problémás. Önazonosság? „Az egyetlen igazolvány, mellyel hitelt érdemlően igazolhatom, hogy azonos vagyok velem” – énekli Bródy. Ez ma már persze nem igaz: a célnak bármilyen fényképes és aláírt igazolvány megfelel. De akkor mit jelent mégis ez a kis könyvecske? Bocsánat: ez a kis kártyácsa – ugyanis a kis könyvecskémet, amely tizenöt éven keresztül én voltam, és ami nélkül a sarki közértig se mentem soha, ma átlyukasztották, és lóbaszó, lila betűkkel belebélyegezték vagy három helyre:  É R V É N Y T E L E N . Mi több, aktuálisan még kártyácskám sincs: az identitásomat 30 napig egy 80 grammos A4-es ofszet papír jelenti.

„A-há, öthatvannégy-ötnyolcvannégy” – fújtam fejből akár álmomból ébresztve is, a minden rendű és rangú ügyintézők legnagyobb megelégedésére. Nagy szó ez abban a a korban, amikor már nem jegyzü nk meg se telefonszámokat, se egyéb adatokat, mert mindent az elektronikus pótagyaink valamelyikében tárolunk. „A-há, öthatvannégy-ötnyolcvannégy” – tudtam és mondtam, ha esett, ha fújt.

Most esik is, fúj is, és elfelejthetem. Ahogy elfelejtettem ama bizonyos, Timár utcás-szotyolás-héveset is. És tanulhatom újra magam. Szépen vagyunk. Már megint tanulhatom újra magam.

Asszem, ez lesz az. Ez az önmagam állandó újratanulása.

Ez az a bizonyos ájdentiti. Ami lehet könyv, lehet kártya vagy papírfecni, vagy még az sem – de az enyém. És átlyukaszthatatlan.

Címkék: , , ,


csütörtök, szeptember 11, 2008
08:44
 
9/11 – 7/5


Hét évvel ezelőtt ilyenkor ugyanúgy szeptember 11-e volt, mint előtte és azóta sokszor. Nekem történetesen ez a nap úgy élt (és él) a fejemben, mint az egyik „házi ünnep” napja; másoknak 2001-ig az a kifejezés, hogy „szeptembertizenegy” nem mondott semmit.

Aztán ez negyedóra alatt átalakult. Szeptember 11-e fogalommá vált. Hogy egész pontosan minek a fogalmává, az persze bizonytalan. Az amerikaellenesség? A civilizáció kikezdhetetlenségébe vetett hit vége? A rasszizmus és xenofóbia újbóli térhódítása? A (permanens) harmadik világháború kezdete? Nem tudom, és szerintem mások se nagyon.

A magyar (szélső)jobbnak persze, mint afféle Mórickának, erről is rögtön az jutott eszébe. A sokk napjaiban – miután megtörtént a felfoghatatlan – nem az elkövetőket ítélte el, hanem az áldozatok felelősségét firtatta.

Hm... Nem ismeős ez valahonnan...? Olvassuk csak el még egyszer a legutóbbi szavakat!

A magyar (szélső)jobbnak persze, mint afféle Mórickának, erről is rögtön az jutott eszébe. A sokk napjaiban – miután megtörtént a felfoghatatlan – nem az elkövetőket ítélte el, hanem az áldozatok felelősségét firtatta..

Mintha nem kéne 2001-ig visszatúrni az emlékezetünkben ahhoz, hogy aktualitást találjunk e soroknak. Ha találóan le akarjuk írni a Budapesten, 2008. július 5-e után történteket, ezek a szavak tökéletesen megfelelőek. Azzal a különbséggel, hogy amíg 2001-ben a felháborító, az emberi méltóságot és érzéseket semmibe vevő retorika forrása valóban a szélsőjobb volt, addig 2008-ban ez a retorika az egész jobboldalt jellemezte (tisztelet a kivételnek, már ha volt ilyen).

A két történetnek, főleg azok párhuzamosságának a tanulsága számomra az, hogy igenis kell beszélni „kínos” kérdésekről: a globalizációról, az Észak–Dél- (vagy ha úgy tetszik: a Nyugat–Kelet-) -ellentétről, a szegénységről, a szexualitásról, konkrétan a homoszexualitásról, a kisebbségekről, a toleranciáról, a szólásszabadság határairól stb. Kell – mert ha nem beszélünk róluk, akkor a ki nem mondott feszültség agresszióba torkollik. Akár az Andrássy úton, akár New Yorkban. Vagy épp a családban, a munkahelyen. Vagy az egyéni pszichében.

Ki kell mondani bizonyos dolgokat, és föl kell tenni bizonyos kérdéseket. Ismétlem: számomra ez vitathatatlan tanulság.

Ami viszont nem „tanulság”, hanem (számomra) evidencia: nem mindegy, mikor tesszük föl ezeket a kérdéseket és mikor mondjuk ki ezeket a dolgokat. Van ideje a szólásnak és van ideje a hallgatásnak – ahogy a Prédikátor írja.

Evidencia, mondom, mégis attól tartok: sokak számára nem az. Sokan képtelenek a másik fájdalmának felismerésére, és annak belátására, hogy a fájdalom, a gyász pillanataiban hallgatni kell. És azt hiszem, egy bizonyos idő után ez már taníthatatlan. Mondjuk úgy kilencéves kor fölött.

Címkék: , , , , , ,


szerda, szeptember 10, 2008
14:05
 
Öröm, boldogság, idegbaj


Az öröm és boldogság annak szól, hogy a mai napon (konkrétan úgy öt perce) aláírtuk a szerződést a Katalizátor Kiadóval: még az idén meg fog jelenni az Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek) c. könyvem. Ez így borzasztó tárgyilagosan hangzik, de belül tombol bennem az ordító-örjöngő hurrázás: ebbe a könyvbe a fejemben bő tíz éve kavargó eklektikus katyvaszból csaknem minden kimondhatóvá érett gondolatomat beleírtam az olyasmi témákról, mint élet, halál, világ, Isten, ember, kommunikáció és társadalom. Határtalan megkönnyebbülés, elégedett hátradőlés a széken – olyannyira, hogy egy ideig kokettáltam az ötlettel, hogy a könyvnek a Nunc dimittis... címet adjam.

Az idegbaj pedig annak szól, hogy a könyv kiadásához pénz is kell. Persze, ha minden kötél szakad, összerakjuk rá házilag (tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök), de az eggyel fájdalommentesebb verzió mégis csak az volna, ha a könyv nyerne a pályázaton. Merthogy a kiadó pályáztatni fogja, mégpedig a Magyar Könyv Alapítványnál. Ez pedig elég kétesélyes dolog: tavaly a beadott 320 pályázatból mindössze 69-en nyertek. A pályázat beadási ahtárideje hétfő 14 óra, döntés október végén. Addig körömrágás, véresre.

Ettől függetlenül a kiadás előkészítése elindul. Ha lesz olyan, amiről be tudok számolni (pl. borító), akkor megteszem. Addig is álljon itt a könyv tartalomjegyzéke. No nem a teljes, mert az 88 vers és próza címét jelentené, és ez kicsit sok lenne a jóból. A kötet írásai tíz ciklusba, ha tetszik: fejezetbe vannak elosztva. Úgyhogy alább a cikluscímek következnek:

  • Ctrl N
  • Nagyrészt élet
  • Elvevők és Meghagyók
  • Zsiráftánc
  • Megosztani a megoszthatatlant
  • Expecto patronum!
  • A toleranciáról és a tűrhetetlenről
  • Átvilágított egyház
  • A teremtés alaphangja
  • Az élet egyetlen helyes útja

Ha valaki ennyi alapján úgy gondolja, érdekelné őt az Aszalt szilva naplementekor, bátran vesse latba mindenfajta drukkolási képességét! Előre is köszönöm!

Címkék: ,


hétfő, szeptember 08, 2008
17:13
 
Vigyázat! Spoiler!


A Lumoson már lehet olvasni, hogy mi lesz a Harry Potter 6. részének filmváltozatában. A korreláció a film és a könyv tartalma között továbbra is 0-hoz közeli, amint ez a korábbi részekben is volt már.

Noha, mint tudjuk, a jóslástan az egyik legbizonytalanabb mágiaág, az eddigi könyv/film tapasztalatok birtokába megpróbálom megtippelni, mire számíthatunk majd a Harry Potter és a Halál ereklyéi Warner Bros-féle filmváltozatában.


  • Piton kimarad.
  • Ron is kimarad; helyette Harry és Hermione Dudleyval hármasban keresik a horcruxokat.
  • Nagini leharapja Neville fejét.
  • Dobby összejön Lunával.
  • Siriusról kiderül, hogy nem halt meg valójában: kimászik a függöny mögül, és lézerkarddal lekaszabolja Bellatrixot.
  • A Halál ereklyéire nem lesz utalás. Ezt kompenzálandó, igen sok átok fog röpködni (pl. a Kremlés a Pentagon-beli csatákban), szép színesek és suhogósak.
  • A Godric's Hollow-i jelenetben nem lesz Bathilda; helyette vérfarkasok kergetik Harryt körbe-körbe a temetőben.
  • Aberforth és a Szárnyas Vadkan kimarad: Albusnak nem öccse van, hanem egy Arabella Dumbledore nevű nővére, aki cukorpennákat árul az Abszol úton.
  • Umbridge ismét feltűnik egy rövid jelenetben: ő vezeti a Kóbor Grimbuszt, amely halálra gázolja a Lupin-Ginny házaspárt.
  • A film csúcsjelenetében Harry rászegezi pálcáját Voldemort összetört lelkére, elkiáltja magát: „REPARO!” – mire Voldemort lelke összeforr. Sírva fakad, bűnbánatot tart, majd feleségül veszi Arwent és Galadrielt. Mindenki énekel, mindenki boldog.

Címkék: , , ,




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta