Érzelmi zsarolás következik. :-) Ha szereztem már neked bármikor is pár kellemes percet az írásaimmal, most meghálálhatod.

Egy készülő szakdolgozathoz kérek segítséget. Ezen a linken egy anonim kérdőívet találsz, amelyet 8-13 perc alatt ki lehet tölteni. Egyrészt kérlek, töltsd ki. Másrészt ha megosztod ezt a linket ismerőseiddel vagy elküldöd nekik, külön köszönöm! :)

(A kérdőív 2012. január 29-én lett feltöltve. Kérlek, hogy a következő 2 hétben szánd rá ezt a pár percet.)

Köszönöm a segítséget!

                  Balázs

Megosztás

Címkék: Kapcsolatok, Kérés, Pszicho, Virtuál

Eddig 5 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Címkék: Agymenés, Politika

Eddig 4 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Viktor!

Tudom hogy, elfoklalt vagy, tudom hogy, van valamijen baly a kölcségekkel és brüsszellel meg americával, nem is, akarlak fárasztani, de a kéccségbeesés ragattatot velem bilentyüt mert, azér ez most tulépett egy határon az, ami most történt. Hogy gunyolnak eggyésmás miatt az, még haggyán. De most a doktori cimem kérdöjeleszték föl, aszt álitva hogy, én paligáztam a díszertáciomat. Ki kérem magamnak. Eszügyben most neked is meg kel szolalnod Viktor, eszt nem lehet anyiban hagyni. Eszt megkel kűzdenünk eszt, megkel vivnunk.

A sumo cum laudát csak ara méltok kaplyák. Esz nem holmi ecseripiac ahol, anak idelyén éreccségit lehetet veni. Én nem loptam senkitöl Viktor nem, ojan vagyok mint eggyesek. Ha nem becsületes. Müforditok makszimum aban mindig yo voltam. (Már gyerek koromban letranszáltam a Csongor és Tündét érthetö magyarra. Nem azért. Mondom.) De tolvaly én nem vagyok. Ez sértö, megalázo és derrogáns álitás.

Nyikolájal yoban voltunk, enyi, semi töb. Szoba se került kösztünk pálgium nem hogy, elorroztam volna tölle a szelemi tulalydonát. Gyümölcsözö baráccság volt a, mijénk, szivesen atta át némej gondolatát. Bulgárul, amit én át transzláttam édes nyelvünkre.

A hivatalom már kiatta a, közleményt, de ti nem sietetetek segiccségemre. Ijenkor hol vagy és, hol van Szíjártó? Negtek kelene elsöként felemelni szótokat hogy, az álamfö érdekében. Te mindig aszt mondtad, amikor semit nem értetem valami ujj törvényel kapcsalotosan hogy, ne iszgujjak én, csak mongyam aszt mindenfele hogy, a magyar nyelv örzése az én nagy feladatom és, irlyak alá mindent amit, adtok az asztalomra. Yo, megtetem. És akkor most mi történik?4 Asz hogy, nem is tudok szot váltani veled. Nem érsz rám. A multkor már aba a kelemetlensékbe kerültem hogy, a szíjártónak kelet telefonoznom. És gunyosan felelgetet. Hogy hivjalak majd késöb mert, sokal fontosab dolgaid vanak, mint, az én njavalygásom. Ijenkor felmegy a punpa Viktor! És amikor ujra hivtam akor, már a hangom felemeletem, ideges let és, aszt mondta: (sicc idézem!), „vén hüje buheráns, ezér ízgattunk fel?”. És nem asz fály a leglyoban hogy, megalásztok hanem, hogy, engettétek és engeditek hogy, firkászok és béltolnokokok alázanak meg. Nem áltok meletem, nem emelitek fel szava tok.

Viktor4 Most ki kel nyilatkozni neked is hogy, ez egy rág alom. Én persze megteszem. van it egy ujj titkárnö aki, nagyon szépen ir magyarul, neki diktatúráltam le. De ez kevés lessz. Persze nem mondok le de, féleg közel álok hozá hogy, te viszont igen ezért, kérlek nyilatkoz mielőt, ránkomlik aház. Az álam felyével nem bánhatnak ij csuful. Van enélküll is elég baly, amit el kel simitani a szönyeg alá.

Én meleted álok ájjál, te is meletem.

Ha idöd engedi akkor, meg hivlak egy kolbászos regelire a balconra. A szagácsom valahonan szerzet egy titkos tőltelékreceptet. Menyei. Öltöz maj fel mer, hideg van naplyainkban. Szój hogy, mikor tudnál yöni. Rég beszélgetünk. Idelye lesz.

Matolcsi Gyurit üdvözlöm meg értem, hejzetét.

Hüséges harcos társad:
Dr. Schmitt Pál sp sk
Kösztársasági el
Álamfö

Megosztás

Címkék: Humor, Politika

Eddig 6 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Ez volt a blogom 7. éve. Eddig minden év végén (na jó, egyszer átcsúszott év elejére) írtam egy Retró című összegző posztot, amelyben havi bontásban átnéztem a saját posztjaim alapján, hogy mi is történt velem, illetve a világban az elmúlt évben. Ezt most ebben a formában kihagyom – és erre több okom is van.

Az első, hogy – amint ezt sokan szóvá is tették – az utóbbi időben a blog enyhén szólva is csökkentett módban üzemelt. Ha a politikai borzalmak oly mértékben öntötték el az agyamat, hogy az meghaladta egy Facebook-állapotfrissítés vagy megosztáshoz fűzött komment terjedelmét, azt is megírtam. Ha íródott új vers, kiposztoltam. Ezeket leszámítva alig-alig írtam ide – és ennek is több oka van.

Egyik az, hogy a blogom „klasszikus” témái közül egy néhány kikerült az érdeklődésem közvetlen fókuszából. Ahogy szakítottam a kereszténységgel, úgy haltak el fokozatosan a vallási témák. Korábban még fontosnak tartottam, hogy nyilvánosan „igazoljam” világnézetváltásomat – ma már nincs bennem ilyen kényszer. Az Izmael-téma (ökológia, a világ megmentése stb.) továbbra is érdekel, de a mozgalmi lelkesedés, mit tagadjam, alábbhagyott bennem. Ez sem véletlen.

Amíg életem nagy része azzal telt, hogy egy közjegyzői irodában gyártottam az aktákat mázsaszámra, addig – hadd ne szerénykedjek – az intellektuális kapacitásomnak meglehetősen nagy része maradt kihasználatlanul. Volt energiám arra, hogy megmentsem a világot, hogy fölfedezzem magamnak az EMK világát, hogy megírjak két könyvet, és emellett még pszichológiával, terápiával is foglalkozzak egy keveset.

Amióta – lassan két éve – fő elfoglaltságom, hogy terápiát tartok, a helyzet megváltozott. A munkára fordított nettó időm kevesebb, ám mivel azzal foglalkozom, amivel világéletemben szerettem volna, ez szinte teljes mértékben leköti a szabad vegyértékeimet. Azon kapom magam, hogy az életem jószerével semmi másról nem szól, csak a terápiáról, hogy képzésről képzésre, konferenciáról konferenciára járok, hogy pszichológiai irodalmon kívül alig veszek könyvet a kezembe... Nem állítom, hogy ez így optimális, de jelenleg ez a helyzet.

Na már most, ha a gondolataim a pszichológia körül forognak, érthető, hogy a kezem alól kikerült írások zöme ugyancsak pszichológiai témájú. Az ilyenekre viszont már tavaly ősszel rendszeresítettem egy új blogot, a Sorskönyv nélkül címűt. Úgyhogy ez okból a jelen oldalon a pszicho-cuccok is kiesnek a képből.

Ez tehát a blog meglassúbbodásának az első oka: az általam körülszaglászott témák számának radikális megzuhanása. Van még kettő. A második az elsőből következik: terapeutaként enyhén szólva se szerencsés, ha az ember kirakatban éli a magánéletét. Ideális esetben a kliens a számára ismeretlen terapeuta személyében egy tökéletesen tiszta projekciós felülettel találkozik. Ez a helyzet ragyogóan kedvez az indulatáttételnek, ami a terápia egyik legfontosabb (bár korántsem egyetlen) hatótényezője. Ha nincs ez a jótékony homály, hanem a kliens naprakész információkat birtokol a terapeuta aktuális hasfájásairól, hisztijeiről, konfliktusairól és egyebekről, akkor... Nos, a terápia attól még működik, de a pakliból ki lett keverve egy nagy értékű lap.

Persze erre is mondható, hogy aki kurvának megy, ne sírjon, ha basszák. Miután melegmozgalmárként, költőként, valamint – nem utolsósorban – bloggerként hosszú ideje a nyilvánosság előtt zajlik az életem, a fent leírt ideális állapot elérése csak úgy volna lehetséges számomra, ha alávetem magam plasztikai műtétnek és nevet változtatok. Ha ezt nem teszem meg (márpedig eszemben sincs ilyesmit művelni), marad a kármentés: amit lehet, ezentúl igyekszem megtartani a privát szférámban. Ennek útja pedig sajnálatos módon az, hogy a blogomban szignifikánsan ritkábban adok hírt a személyes örömeimről, kudarcaimról, vívódásaimról, a párkapcsolatomról (beleértve a nyári élményeket és éttermi kalandtúrákat), családi kapcsolataimról és egyéb interakcióimról. A klienseim előtt nem szoktam titkot csinálni abból, hogy sokszor nagy marha vagyok, de nem okvetlenül szükséges, hogy ezt lépten-nyomon meg is erősítsem bennük. Nekem nem kényelmes, nekik meg nem használ. (Bár a szakmai véleményem az, hogy valójában kevesebbet árt, mint azt a pszichoterápiás mainstream gondolja.)

A visszaesés harmadik oka a Facebook. Ez nagyon snassz, de akkor is így van. A FB előtti világban a webkettő számomra elsősorban a blogolást jelentette. Ma már, ha látok, hallok, olvasok valami jót, és meg akarom osztani a világgal, van más lehetőségem is, mint hogy írjak róla egy önálló posztot. Ha meg két mondat erejéig gyomorszájon talál az aktuális megvilágosodás, vagy épp mindenki bánatára eszembe jut egy újabb borzalmas szóvicc, arra is ott a FB, nem kell saját poszttal bíbelődni.

Nem fog leállni a blog a jövőben sem, legalábbis nem tervezem. De egyelőre nem valószínű, hogy visszagyorsulna a pár évvel ezelőtti tempójára. Amiről úgy gondolom, hogy megosztásra érdemes és alkalmas (és nem pszicho-téma), azt továbbra is itt fogom közzé tenni. De látszat-posztokkal a jövőben nem szeretném felhígítani a blogomat, amibe sok munkát, sok szeretetet fektettem, és amin keresztül nagyon sokat kaptam másoktól, tőletek.

Nos, ez volt az egyik oka annak, hogy nincs a szokásos év végi Retró.

A másik a politikai helyzet. Ami Magyarországon történt 2011-ben, arra nehezen találok szalonképes szavakat. Ha visszatekintést írnék, annak nagy része politikai eseményekről szólna, s mint ilyen, dühöngéssel elegy öklendezés lenne. Ennek nem látom értelmét.

A Magyar Köztársaság még valamivel több mint 7 óráig áll fenn. Ami a jövőt illeti, éjfélkor figyeljünk oda jól a petárdaropogásra: nem árt, ha szoktatjuk a fülünket az efféle hangokhoz.

Boldog 1949-et mindenkinek!


Megosztás

Címkék: Politika, Pszicho, Számvetés, Virtuál

Eddig 8 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Címkék: Brühühü, Jog, Kapcsolatok, Melegség, Politika

Eddig 12 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Tegnap este 8 óra körül:

Címkék: Felmutatható, Pszicho, Virtuál

Eddig 2 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Ezt a verset elég régen írtam: a kézirat tanúsága szerint 1993. február 4-én. Egy parttalanná váló vita során jutott most eszembe, amely arról szólt, hogy helyénvaló-e, ha a tanárnak jogában áll megütni a gyereket – amint azt egy KDNP-s képviselő kezdeményezte.

Történet egy Verbőczy Antal-történetről Ki tudja, a fizikai teljesítmény vagy a helyzetkomikum idézi vissza tízegynéhány év távlatából is a kifakadást: „Ez nem teadélután!”, s a három pofon csattanását? Hiszen fantáziaszegény geg-filmeken kívül ritkán tapasztalni rövid egymásutánban három egyforma ütést – ugyanazon arcon; ott is az együgyű hős lesz szenvedő alany. Az eleve elrendelés lehetőségét latolgatva máig tűnődöm: az amúgy jámbor Somlói tanár úr – élővilág-óráin általa is megszokott dumaparti közepette – miért pont engem szemelt ki hirtelen lobbanása céltáblájául. S ha annak idején visszapimaszkodom vagy elbőgöm magam, talán rég feledésbe merül az egész, így a történetből csupán egy láncszem hibádzik – míg bal pofámon tovább ég a bőr –, s e hiány égetőbb az objektív fájdalomnál: nem jut eszembe semmi áron, padtársammal miről folyt éppen a rosszemlékűvé vált beszélgetés. Ám úgy gondolom, e kérdés messze túlmutat teadélutánokon, iskolákon, élővilágon.

Megosztás

Címkék: Brühühü, Emlék, Politika, Vers, Virtuál

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Hír:
Matolcsy szerint a legjobbak között vagyunk.

Kommentár:
Matolcsynak igaza van, tényleg közöttük vagyunk. És egyre hülyébben nézünk ki a társaságukban.

Megosztás

Címkék: Politika

Eddig 2 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Ez egy 72 éves vicc – térben és időben ki-ki aktualizálja, ahogy gondolja.

A háború kitörésének napján Horthy kis unokája a székre térdelve tanulmányozza az asztalra terített világtérképet, és az apját faggatja:
– Apuuu! Mi ez a nagy zöld itt?
– Ez, kisfiam, Nagy-Britannia és a gyarmatai.
– És ez a hatalmas lila?
– Ez az Egyesült Államok.
– Hát ez az óriási piros?
– Ez a Szovjetunió.
– És mi ez a picike barna?
– Ez Németország. – A gyerek eltűnődik egy darabon, majd újra kérdez:
– És mondd, apu, a Hitler bácsinak nincs egy ilyen térképe?



Megosztás

Címkék: Politika, Vicc

Eddig 7 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Vadászdal Ez a második sora a költeménynek, íme, itt; a tartalom nem érdekel, csak eltaláljam rímeit. Nem érdekel a tartalom, nem érdekel, ha förtelem: eladható a semmi is, ha adekvátan tördelem. Mondják, a szívből szól a száj: letépvén a vén spalettát, odabent, a sok semmi közt találok még pár adekvát. Sipkámon csörgőt ráz a szél, de vállamon fehér palást: csökött kis jambusok között kerítem így a meghalást.

Megosztás

Címkék: Vers

Eddig 4 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Forrásmegjelölés (Az Anarchista Párt Szervezeti és Működési Szabályzatának 293. oldala.)

Megosztás

Címkék: Vers

Eddig 3 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Ne felejtsük el a nagy rohanásban, hogy ma van 30 éve annak, hogy 1981. október 31-én este James és Lily Potter meghaltak, ám fiuk, Harry túlélte a gyilkos támadást.

„A kis túlélő változatlanul jelképe mindannak, amiért harcolunk és amiben hiszünk: a jó győzelmének, az ártatlanság erejének, az ellenállás szükségességének.” (Remus Lupin)

Megosztás

Címkék: Halál, Könyv, Ünnep

Eddig 4 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

„Budapesten ma délután civil szervezetek egy csoportja emlékezett meg az 1956-os forradalomról. A résztvevők reflektáltak a Nemzeti Együttműködés Kormányának eddigi tevékenységére, és hitet tettek a demokrácia és a polgári értékek iránti elkötelezettségükről. Szijjártó Péter szerint a lelkes demonstráció megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka annak, hogy Magyarország egységesen és töretlenül halad előre a nemzeti felemelkedés útján.”

Megosztás

Címkék: Agymenés, Politika

Eddig 5 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Hosszú-hosszú ideig senki se szólt.
Szeme sarkából Foochg láthatta a várakozástól feszült arcok tengerét odakünn a téren.
    – Minket most meglincselnek, ugye? – suttogta.
    – Nehéz hivatal – jegyezte meg Bölcs Elme szelíden.
    – Negyvenkettő! – ordította Loonkawl. – Ez minden, amit hét és fél millió év alatt kiagyaltál?
    – Viszont gondosan ellenőriztem – mondta a komputer –, és egész egyértelműen ez a Válasz. Hogy őszinte legyek, a probléma szerintem abban rejlik, hogy magatok sem tudjátok, mi a kérdés.

(Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak)

Ezt a verset Apa írta, a versben jelezett alkalomból. Én ma csupán idézem.

Keserű versutánzat József úr! Szólíthatnám öcsémnek! Ma lettem negyvenkét éves. Eladnám én is, hogyha vennék. Acsarkodik felém a nemlét. Szárnyamon penész, sár, por. Dadogok valami jobb világról... Húsomat zabálja föl az ének. Hullnak, hullnak a Szárszószépek,           az ám,           Hazám!

Megosztás

Címkék: Könyv, Vers, Világ+ember, Életkor

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Mindaz, aki napra pontosan (!) egy éve (jó kis egybeesés, nem?) drukkolt Apának, az ma ismét drukkolhat. Meg mindenki más is. Ha a nővérszobán már tudnak valamit, majd itt jelzem.

Update:
Túl van rajta; azt mondják, stabil az állapota. Köszi a drukkolást mindenkinek; még ne hagyjátok abba!

Megosztás

Címkék: Apa

Eddig 10 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---