Boldog, szomorú, nem dal
Gyönyörű szép üzenetküldő oldalam van, Joe-tól kaptam ajándékba, és örülök neki, mint majom a farkának. A dolog úgy értendő, hogy Joe írta meg a programot, mert php-ul abszolút nem tudok, én meg dizájnoltam. Aztán belinkeltem mindegyik oldalamra, és most vidám vagyok. :-)
A mesemondós könyvet még mindig olvasom, de párhuzamosan elkezdtem a Bagdadba jöttek c. Agatha Christie-krimit is, talán kompenzálandó a múltkori traumatikus tévéfilmet.
Elvileg dolgozom, aztán mindjárt gyakorlatban is. De még leírom gyorsan: az imént vagy húsz percen keresztül mondta nekem egy bácsi a telefonban. Hogy mit, azt nemtom, mert nem derült ki. Azzal kezdtem, hogy nem én vagyok a közjegyző, nem vagyok jogász. De attól még elmondta. A hajdani fekete-fehér tévéjét, meg az új ('86-ban vett) színes tévéjét is, meg azt is, hogy a Kádár-korszakban jobb volt, és ő még mindig bízik az emberekben. Pedig az ő apját bezárták és megverték, meg ő még vallásos is, fizette az egyházi adót, de akkor is azt mondja, hogy jobb volt: ma csak a mocsok meg a szenny, és mindenről a liberálisok tehetnek. Annak idején nem volt ilyen, hogy küldözgették az embert ide-oda; ezt akkor mondta, amikor bő negyedóra után mondtam, hogy nem értek a dolgaihoz és nem tudok segíteni, esetleg nézzen ügyvéd után. Szórakoztató egy ilyen beszélgetés, és prímán erősíti az ember énképét. :-( Már csak azt vártam, mikor kezd el buzizni.
Más: kiderült, hogy Lina is deákos volt hajdan, és Lecsó volt az osztályfőnöke. Azt hallottam még régen, hogy beteg, most tudtam meg, hogy meg is halt. :,-(( Nem állítom, hogy nem rendített meg.
Címkék: Halál, Kapcsolatok, Könyv, Sztori, Virtuál