Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
vasárnap, január 23, 2005
01:15 Csüllög Csülkös bableves Apánál Tomival, Zselyke is ott volt. Délre mentünk, negyed hét után indultunk el. Empirikus élményt szereztem magamnak a kenyérsütőgép által elkövetett kenyérről. (Az instrumentumot Apa tőlem kapta karácsonyra.) Édesebb és sűrűbb, mint a bolti, de úgy a hatodik falat után meg lehet szokni. Apa azt mondja, amióta rákapott a sütésre, nem is vett bolti kenyeret. Úgy volt, hogy Csabitigrissel 7-kor találkozunk a Nyugatinál, de 3/4-kor ránktelefonált, hogy csúszik az ügylet, így még sétáltunk egyet Tomival. Aztán (a megbeszélteknek megfelelően) a Szlovákban kötöttünk ki, ahol a csülkös bableves után csülköt ettünk pékné módra, mármint Csabi meg én, amolyan kétszemélyes tálat. (A pincérnek mondtam, hogy sok csülökkel és kevés péknével hozza.) Tomi sztrapacskát evett, önként, ami azért vicces, mert korábban a sztrapacskával úgy volt, mint a kacsával. Márminthogy egyiket sem szerette, most meg... A sör, pálinka, pacal, körömpörkölt és kocsonya egyelőre még meghódítatlan várak – ezekre még nem sikerült rászoktatnom. (Talán majd ha végre hajlandó leszek megnézni a Danszörindödark-ot, ami ellen ugyan semmi kifogásom nincs, csak hát eddig nem jött össze.) Csabikával jó volt találkozni, és jó úgy látni, hogy elvileg rendben van magával és az életével, már amennyire. Maradjon is így. Holnap megyünk meglátogatni Orsit és Zolit meg a cicájukat. Hétfőn megyek Virághoz és Katihoz. Kedden Tomi-nap, as usual. Szerdán, ha igaz, Etával találkozom. Csütörtökön Öt Kenyér. Péntek Tomi. Úgyhogy roppantul kell vigyáznom, hogy ne szervezzek be semmit jövő hét végére, mert névnapi ajándékként 3-án ismételten előadást tarthatok (értsd: kell tartanom) az Öt Kenyérben, ezúttal a Biblia megközelítéséről, a fundamentalizmusról, a hermeneutika játéxabályairól stb. Ez a téma elvileg nagyon fekszik nekem, viszont pont ezért, hogy el ne tévedjek benne, hogy jól tudjam összefoglalni, hogy ne akarjak túl sokat mondani – ezért kell rá nagyon alaposan felkészülnöm. Meg kell tehát írnom a vázlatot, és ami a januári előadást illeti, arra is egy egész napon keresztül írtam a vázlatot (miután azt megelőzően egy hónapot gondolkodtam rajta). Örülök ennek a sorozatnak: jó kis kihívás mentálisan, és nem elhanyagolható edzés spirituálisan. Rám fér. Címkék: 5K, Apa, Gasztro, Kapcsolatok 
|
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |