Lóról
"A gyerek a jelenségek világába születik, s ezek bármelyike rabul ejtheti. Szaglászik... szopik... s a szeme ide-oda jár ebben a szorongató térben. És egyszerre megragadja valami. Miért? A mozzanatok úgy állnak össze, mint a mágnes, lánccá, bilinccsé kovácsolódnak. Miért? Kinyomozhatom. Idővel még szét is szedhetem, láncszemekké. De miért, hogy épp ezek álltak össze -- ezek, s nem mások --, erre bizony nem tudom a választ. És nem tudja más sem. S ha egyszer nem tudom -- ha nem is fogom megtudni soha --, akkor mit akarok? Nem orvosi értelemben, nem is társadalmi értelemben, hanem egyáltalában! Ezek az alapkérdések, ezek a miértek -- és még sincs helyük a rendelőben. Akkor hát mi dolgom nekem itt? Egyre inkább így érzem. Nem itt a helyem. Elvesztettem a helyemet..."
(Peter Shaffer: Equus)
Egész nap a
Tudatmódosító oldalt írtam, és túlzás azt mondani, hogy nem kavarodott fel egy csomó emlék. Emellett megnéztem az
Ackroyd-gyilkosság c. filmet. Emlékszem, a könyv olvasásakor le voltam nyűgözve, és számolatlanul olvastam újra a befejezést: egyszerűen briliáns. Ami a film végét illeti: hát egy nagy szar.
:-( Nagyon elszomorított.
Címkék: Film, Kopipészt, Könyv, Pszicho