Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
vasárnap, január 23, 2005
23:29 Macskák, műanyagpalackok Tomi már leírta a maga blogjában, hogy délután meglátogattuk Orsit és Zolit, meg azt is, hogy van két cicájuk: Kant és Kirkegaard. Nem tudott nem eszembe jutni a Gyilkosság meghirdetve c. Christie-regény, amelyben a lelkész macskája Tiglat-Pileszár névre hallgat. Ismertgem továbbá Proton nevű macskát is, és meg kell emlékezni Kibédi Ervin Uborka nevű kutyájáról is. Valamint feltétlen és múlhatatlan tisztelet kell övezze a pácban lévő horgász Takarodj nevű ebét. Mindebből nem következik semmi épületes. De vicces, csak úgy. Hogy az emberek milyen neveket képesek adni állataiknak. És embergyerekeiknek. Egykori matektanárom ikertestvérének anyakönyvezett neve: Kovács Október. Fáradt vagyok, nagyon. Félek, ez kiderül a fentiekből. Laciék épp Ragyogást néznek DVD-n, én még mindig az Ackroyd-gyilkossággal bíbelődöm. Talán ma este befejezem (ha elég sokáig nézik a filmet). Tegnap kölcsönkértem Apától Tadeusz Borowski Kővilág c. könyvét (soá-téma). Kíváncsi vagyok rá mindenképpen, mert apámnak egyik meghatározó könyve. Tizenévesen nekiugrottam, de nem jutottam benne messzire. Talán majd most. Végeredményben Semprun A nagy utazását is csak az elmúlt évben olvastam el. Megittam vacsorához a maradék Zempléni Furmintot. Mókás és hihetetlen, hogy egy műanyagpalackos bor ilyen finom tud lenni – ezt tárgyaltuk Tomival pénteken. Kerestük a hibáját, de nem volt neki. Most már van: hogy elfogyott. Címkék: Agymenés, Film, Gasztro, Humor, Könyv |
|
látogató 2005. január 10-e óta |