Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
csütörtök, január 13, 2005
16:42 A nyúlon innen Tegnap hazafele befejeztem Mérőtől az Élő pénz c. könyvet. Továbbra is azt hiszem, hogy ügyes és jó író: a közgazdaságtant úgy tudta emberközelbe hozni, hogy még én se meneküljek el előle visítva. Ugyanakkor kutyából nem lesz szalonna: a könyvet becsülettel végigolvastam, volt, ahol kifejezetten élveztem is, de nem hiszem, hogy sűrűn fogom elővenni – szemben a másik két Mérő-könyvvel, amelyek minőségi változást indukáltak az „észjárásomban”. Reggel a rohanásban nem vettem észre, hogy nem raktam be magammal olvasnivalót, és ettől olyan pánikhangulatba kerültem (e ponton néma főhajtás egykori nikotinfüggő önmagam felé),hogy a Kálvin téren gyorsan bementem a Cartaphilus-boltba, és soron kívül vettem egy könyvet: Jorge Bucay Életmesék c. A. de Mellón edződve a műfaj nem új számomra, de élvezetes: az egyetemista srácnak a terapeutája történeteket mesél – vagyis sokkal inkább viselkedik Mesterként, mint terapeutaként. Ahogy a könyvben ez explicite is megjelenik: A neurotikusnak nem terapeutára van szüksége, aki meggyógyítja, nem is apára, aki törődik vele. Egy mester kell mindössze, aki megmutatja neki, hol tévedt el az úton. Más kérdés persze, hogy eddigi tapasztalataim alapján előbb neveznék be a Szent Grál felkutatására („...a nyúlon túl”, mint tudjuk...) rendezett versenyre, mint egy olyanra, ahol megfelelő Mestert kell találni... 
|
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |