Birtalan Balázs naplója: Szellemidézés

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, január 29, 2005
01:12

Szellemidézés

Köszönöm mindenkinek a jó kívánságokat! :-)

Aránylag korán ágynak dőltem, és úgy terveztem, 1/2 9-ig alszom. Ehhez képest 1/2 8-kor csöngetett a kapuban Márti, hogy akkor ő most itten van, mert korábban jött fel vidékről, mert a tárgyalás ekkor és ekkor lesz, de feküdjek vissza nyugodtan. Ebből sem a „feküdjek vissza”, sem a „nyugodtan” nem jött össze, de legalább aránylag korán beértem.

Viszonylag békés körülmények között megcsináltam a megcsinálnivalómat irodailag, aztán nekiestem vázlatot írni, mert jövő csütörtökön az Öt Kenyérben ismét előadást tartok, és még sehol nem vagyok a felkészüléssel. (Mármint papíron. Agyilag majdnem teljesen ezzel vagyok elfoglalva.) Aztán belefáradtam a vázlatba, hazajöttem, útközben csarnok, itthon kaja, majd valamivel 7 előtt leültem egy kicsit a géphez. Azóta itt ülök.

Felraktam a honlapra a Lidércnyomás c. kis rövidkémet, valamint a Mese a patkányról és a nádszálról c. riportomat, amelyet annak idején a Népszabadság le akart közölni, csak aztán nem merték. Viszont az írások között nem volt alkalmas hely sem kis rövidkéknek, sem riportoknak, így kénytelen voltam ismételten átszabni az egyik oldalamat – asszem, valamivel áttekinthetőbb. És ha már a gépnél voltam, megpróbáltam regisztrálni a honlapomat néhány keresőben.

Emellett nekiálltam, és a Google-ben véletlenszerűen rákerestem régi osztálytársak, barátok nevére. Érdekes és némileg felkavaró: találtam egy képet, amely annyira premier plán, hogy voltaképpen csak egy szempár. Mellette ott van a név, és nem hiszem, hogy csak névazonosság lenne, mert az a szem nagyon ismerős. Nagyon az az érzésem, hogy belefutottam annak a fiúnak a képébe, akibe először voltam szerelmes, még ezer éve, nyolcadikban. Ott van a kép mellett a címe. Gondoltam, dobok neki egy mailt, hogy tisztázzuk, valóban ő-e vagy sem. Aztán arra gondoltam, ugyan, minek... Mit is írhatnék neki...?

Címkék: 5K, Emlék, Felmutatható, Kapcsolatok, Melegség, Virtuál