Csodaképek
Egyesek már reklamálták a blogomat, ami persze roppant mód kedvez a hiúságomnak. >:-D
Jó kis rohanós-pihenős hétvége, legalábbis eddig. Tomi itt volt tegnap meg ma; bevásároltunk; főztünk, finomat is meg érdekeset is; veszekedtünk meg kibékültünk, és mindemellett még egy jókora alvásra is futotta.
Tegnap valahogy szóba jöttek a 3D-s mágikus képek, le is vettem a két albumot a polcról (évek óta nem voltak a kezemben), és Tomival nekiálltunk rongálni a szemünket. Tényleg varázslatos, ahogy a semmiből megjelenik valami, ami ott van, miközben nincs ott. Emlékszem, amikor elkezdtem tanulni az ilyen képek látását, legalább egy órát szenvedtem és hisztiztem, amíg egyszer csak – minden átmenet nélkül – bevillant a dolog. Ahogy írtam, évek estek ki, de ez a különleges látásmód megmaradt: azonnal képes voltam alkalmazni. Tomi is izzadt és frusztrálódott – aztán hirtelen meglátta, és oda volt az örömtől.
Amiért ez egyáltalán említésre érdemes (túl azon, hogy maga a jelenség is csodálatos önmagában, és messze túl van a felfogóképességemen), az az, hogy ez a fajta látás, illetve korábban: a nemlátás számomra egyértelműen a vallásos tapasztalattal rokonítható. Aki tapasztalta Isten szeretetét és közelségét, annak nem kell magyarázni. Aki nem, annak meg hiába magyarázzák. Ezekben a mágikus-képes albumokban is ott vannak hátul a megfejtések: mindenki „kiszótárazhatja”, mit is kellene látni az adott képben. De ettől még nem látja. És azt hiszem, nagyon sok (valószínűleg a legtöbb) praktizáló teológus is pontosan tudja, „mit kellene látnia”, csak éppen nem látja. Beszél róla, de nem saját élményből, hanem mert megnézte hátul a megfejtéseket. – Az ateisták meg pontosan ugyanolyan értelmetlen időpocsékolásnak tartják az Istenről való beszédet, az imádkozást, az istentiszteletet, mint ahogy a 3D-s képek látására képtelen ember is nagyjából hülyének nézi (esetleg némi irigykedéssel elegyítve) a mágikus képek világát önfeledten csodáló „kiválasztottakat”.
Más. Úgy volt, hogy ma Tigriske jön Pestre, de mégsem, ezért alternatív programmal ütöttük el az időt. Már eddig is tudtam, hogy a CSS mire jó, nagyjából az elvével is tisztában voltam, Tomi azonban ma megtanította a szintaktikáját, találtam hozzá referenciát is, úgyhogy a honlapon el is kezdtem alkalmazni – ennek látszatja egyelőre a linkeknél van. (Mellesleg itt, a blogban is.) Élvezem, jó játék. Apránként majd belejövök.
Címkék: Emlék, Kapcsolatok, Sztori, Vallás, Virtuál