Hamvazószerda
Tegnap Tomival felugrottunk tíz percre felköszönteni Gábor bácsit, majd laza másfél óra múlva le is léptünk. Otthon lefekvés előtt még megittuk a búcsúpoharat, aztán húsvétig dúl az abszitinencica, meg amúgy az állatoknak is nyugtuk lehet tőlünk. Idén úgy döntöttem, hogy megreformálom a katolikus biológiát, és a halat sem tekintem zöldségnek vagy sajtnak: szóval teljes húsmentesség. Amikor az egóm épp romokban, olyankor az önként bevállalt nagyböjti edzés mindig segít kicsit összevakarni magam. Edzés, mondom, mert a görög aszkeó ige (innen az aszkézis) eredetileg ezt jelenti. Vagyis nem öncélú mazochizmus, hanem tudatos önfegyelmezés, valamilyen nagyobb jó, valami távolabbi cél érdekében. Nahát, nem állítom, hogy a tudatos aszketikus élet az baromira jellemző volna rám, és nem félek attól, hogy a túlzott összeszedettségbe fogok belerokkanni. Alapvetően elég szétesett valakinek tartom magam.
A szétesettséghez képest ma sikerült egy aránylag normális és összeszedett szöveget produkálnom: valaki írt nekem egy nagyon szofisztikált buzizást a honlapom üzenetküldőjén keresztül, és arra válaszoltam. Mondjuk volt annyira személyeskedő a levél, hogy Tomi azt mondta rá, a kurvaanyjába kellett volna elküldenem az illetőt. Közel is voltam hozzá, de aztán úgy döntöttem, nem teszem meg neki ezt a szívességet. Úgyhogy aránylag részletes teológiai választ írtam; asszem azonban, hogy az így készült szöveg még használható lesz más fórumon is.
Reggel Eukharisztiával és hamvazkodással indult a nap – jó volt, jót tett. Az első ex opere operato, a második ex opere operantis. Na ja.
19:51 van; Tomi már jó húsz perce otthon lehet, én meg csak most fogom bezárni az irodát. Ááááááááááááááááááá!
Címkék: Gasztro, Melegség, Vallás