Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
csütörtök, február 03, 2005
17:06 Nomen est omen Szent Balázs püspök és vértanú emléknapja alkalmából megtudtam, hogy a német blasen nemcsak azt jelenti, hogy fújás, hanem szívást is jelent. (Az első jelentésből kifolyólag Szt. Balázst német nyelvterületen megtették a fúvósok védőszentjévé. Hogy a második jelentésből ki milyen konzekvenciát von le, nem tudom.) Persze a Balázs név levezethető a görög baszileosz = király szóból is. A lényeg, hogy senki nem tudja valójában, mit jelent a nevem. Ma egy csomóan felköszöntöttek, SMS-ben is, e-mailben is, élőben is. Az irodában – vicces volt – beírták 1 órára a naptárba Évihez, hogy „Megbeszélés (tanácsadás)”. Jól be is nyeltem. A megbeszélés névnapi köszöntés volt; nagyon aranyosak voltak, a konyak meg nagyon finom... És Tomi is bejött a (hátam mögött) megbeszélt időre; teljesen meg voltam hatva. :,-) Reggel kezdtem egy cipővásárlással. Ugyanis tavaly, kb. ilyenkor úgy döntöttem, hogy na, adok magamra egyszer, és veszek jó drága cipőt, ami igazán megéri az árát. Vettem, vagy 14 ezerért. Pár hónap után már elkzdett rosszalkodni, mostanra pedig olyan lett, hogy cipőn keresztül meg tudtam vakarni a zoknimat, a sarka szétmállott és elkezdett leválni, a talpa megtört számos helyen stb. Úgyhogy ma vettem cipőt, a Fönícia cipőáruházban, leárazva, 11 ezer forint helyett 7 ezrért. Olyan jó kis bumfordi, igazi cipőszerű: semmi divatozás, de nagyon kényelmes, masszív. Örültem neki nagyon. Aztán a boltból a busz felé tartva legalább öt kirakatban láttam cipőket feleennyiért. De nem hagytam magam feldühíteni: úgy döntöttem, nem rontom el az örömömet: ha három perccel azelőtt tudtam örülni az új cipőmnek, akkor semmilyen körülmény nem indokolja, hogy ez az öröm alábbhagyjon bennem. Úgyhogy most egész jól vagyok, persze némi konyakkal is bővítve. Az otthoni helyzet más kérdés, mármint hogy mi lesz Lacival meg Joe-val. Hogy lesz-e valami. Ez korántsem vidám dolog, nagyon nem az. :-( Noha közvetlenül nem az én bulim, mégis nagyon mélyen és nagyon közelről érint, és folyamatosan feszültségben tart. Minden külön értesítés helyett mindenkinek, aki ezt olvassa: lehet és szabad nekik drukkolni, értük imádkozni stb. Köszönet. Címkék: Kapcsolatok, Panaszkönyv, Ünnep 
Hozzászólások:
Én is akartam! De azttán elaludtam mire vége lett 5 kenyérnek. Addig meg nem mertelek hínni... :o( << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |