Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
vasárnap, február 06, 2005
14:17 Velő, reinkarnáció, sztrapacska és áldás Tomi blogjában olvasható a tegnapi lakoma: velő velővel, nagyon nyammm volt... Nekem mint névnaposnak kellett kitalálnom, hogy mi legyen az ebéd, de persze az nem volt képben, hogy az egész családnak egyhetes programot szervezzek velőbeszerzésileg. Mindenesetre nagyon finom volt; utána beszélgetés: Tomi apukája elmesélte, hogy rendőrkorában volt olyan páciense, aki annyira szerette a rendőrséget, hogy majd' megette. (Meg is mutatta a karján a harapás helyét.) Címkék: 5K, Gasztro, Kapcsolatok, Ünnep, Virtuál |
|
látogató 2005. január 10-e óta |