Megvolt a Pszinapszis. Az előadóban voltak vagy háromszázan. Három pszichológushölgy volt még a résztvevő, meg egy „jajjjdelyófelyvagyoooook” moderátor, akit végül is nem pofoztam le, mert úriember vagyok, bazmeg. Rengeteget dumált, mindembe bele, volt, hogy beleénekelt, miközben valamelyik vendég beszélt, és néha nagyon ízléstelen vicceket engedett meg magának. Nem, nem volt homofób, nagyon is níltan gondolkodó valaki volt, aki tudott összefüggően beszélni, még értelme is volt a mondanivalójának. Gyerexobája nem volt valószínűleg.

A beszélgetés először nagyon elvivődött össznépi jajveszékelésbe arról, hogy mennyire tele van szexszel a média, és hogy mennyire borzasztó ez, főleg a fiatalokban micsoda értékválságot, küresedést okoz. Én próbáltam árnyalni a képet, pl. arra rámutatva, hogy a szex devalválódása, könnyen elérhetővé válása mellett felértékelődik az intimitás másik vonatkozása: valami olyasmi, amit tán barátságnak, bizalmi kapcsolatnak hívhatnánk. Manapság ugyanis ez tud annyira hiánycikk lenni egy (twen)tinédzser életében, mint amennyire tizenhúsz évvel ezelőtt a szex volt.

Aztán leadtam a standard népművelő repertoáromat arról, hogy melegség és média: hogy borzasztó torzképeket mutatnak; hogy melegség nem egyenlő transzvesztitizmus; hogy egy felvonuláson kétezerötszáz normálisan öltözött és normálisan viselkedő buzit is lehet úgy fényképezni, hogy csak a travik látszódjanak a képernyőn, akkor is, ha nincsenek többen tizenöt főnél; hogy még mindig jobb a torzkép, mint a semmilyen-kép, mint az elhallgatás (cf. Hollywood: „mindegy, jót ír a kritika vagy rosszat, a lényeg, hogy legyen szó rólunk); hogy a hülyeségekkel legalább lehet vitatkozni, szemben az elhallgatással.

Elmondtam az averzióimat a homoszexuális szóval kapcsolatban: hogy a szexre asszociálunk belőle, pedig a melegek élete ponotsan ugyanannyira szól a szexről, mint e heteróké.

Azzal kapcsolatban, hogy coming outok a médiában (pl. Ungár Klára), az egyik hölgy, aki elmondta, hogy pszichológussága mellett ötgyerekes anya, kicsit idegesen kezdte mondani, hogy lassan már ő érzi magát kisebbségben. Hogy az miért jön elő soha, hogy valaki már húsz éve él a férjével hűségben és szeretetben, hogy megszületik a harmadik gyereke stb.

Nem lettem ideges („nem a fenét” – szól be lágyan a tudattalan –, na mindegy), hanem azt próbáltam elmagyarázni, hogy amikor valaki előjön azzal, hogy húsz-éve-hűségben, arra mindannyian úgy reagálunk, hogy „na és? kit érdekel?”. Amíg egy-egy meleg coming out-jára a reakció az, hogy „hűűű!”, hogy „fúúúúj!” vagy hogy „hurrá!” – addig baj van. Addig szükség van a coming outok folytatására. Majd amikor a reakció egy meleg politikus, egy orvos, jogász vagy püspök előbújására is az lesz, hogy „na és? kit érdekel?” – na akkor abba lehet hagyni. Az lesz az optimális állapot. Amikor egy orvostól, paptól stb. azt várják el, hogy jól operáljon, jól gyóntasson stb. – nem azt, hogy heteroszexuális legyen.

Pornográfia-ügyben még kitértem arra – felidézve az ún. „bajor mezőgazdasági szexfilmek” világát –, hogy leszámítva a kifejezett pornócsatornákat, a „normális” médiában a pornó gyakorlatilag kizárólag a női test mutogatását jelenti, soha nem a férfitestét. Az említett filmekben pl. nem lehet férfi nemiszervet látni, csak nőit. Elmondtam, hogy rosszul aludnék, ha úgy mennék el innen, hogy nem tettem szóvá: ennyiben a pornó nem más, mint a szexuális rabszolgaság egy formája, a női test kiárusítása és a nő lealacsonyítása kommerciális cikké. (Erre majdnem kaptam egy nyíltszíni tapsot.) Érdekes különben, hogy erre az aspektusra három érzékeny, értelmes heteroszexuális nő mellett pont egy buzi pasasnak kellett fölhívnia a figyelmet.

Na jó, inkább nem írom le az egész, másfélórás kerekasztalt. Utána meghallgattam Vekerdy Tamás Normális vagyok? c. előadását (benne a válasz: „Nem!”), utána odamentem hozzá. Utoljára vagy nyolc éve találkoztunk, de rögtön megismert és nagyon örült. És azt mondta, hogy a tegeződés most már (12 évbes korom óta ismer) csak kölcsönösen, úgyhogy innentől kezdve pertu. Én is nagyon örültem, és nagyon megtisztelve éreztem magam. :-) Fel fogom hívni otthon, aztán majd megbeszélünk egy találkozót, amikor is nyugodtabban tudunk beszélgetni.

Hát ennyi.Holnap Tomival vagy megyünk Esztergomba meg Párkányba, vagy esni fog az eső. Ez esetben viszont megpróbálok beférni abba a 25 főbe, amennyivel megtartják délután a műhelyt az Erickson-féle indirekt hipnózisról, amire húsz éve kíváncsi vagyok, hogy hogy is működik. Demonstráció is lesz hozzá. HA esett az eső ÉS bejutottam, majd mesélek róla.

---