Vasárnap este eléggé fájt a fejem, amikor hazajöttem, de azt hittem, csak a zárt térben való hosszú ücsörgéstől. Tegnap azonban ismét fölment a lázam. :-( Holnap elmegyek az orvoshoz, és nem érdekel, mennyi a táppénz, maradok betegállományban, amíg meg nem gyógyulok. Ha valaki tud tippet adni, honnan tölthetnék le egy jobbfajta vírusirtót (amit magamon lefuttathatok), annak megköszönöm.

Ma tehát, amíg minden épeszű ember vígan kirándult, a haza Árpád-sávos, igaz gerince vidáman fütyörészett a Múzeum-kertben, addig én itthon tespedtem, többnyire ágyban. Amikor épp nem, akkor Bikkfával cseteltem vagy két órát, és (asszem) tisztába tettünk egy régóta tisztába teendő dolgot.

Amúgy pedig tegnap este 21 órakor feküdtem le aludni, és olyan 22:30 körül keltem fel azzal, hogy most már kurvára elegem van a hanyatt fekvésből, csukott szemmel. Fölhívtam Tomit, aki nagyon aranyos volt: olvasott nekem esti mesét. :,-) Konkrétan A suszter manói c. Grimm-mesét, amit nagyon rég olvastam utoljára, nem emlékeztem a részletekre, és nagyon meglepődtem most, hogy kiderült: a „házimanó ruhát kap, s így felszabadul” effektus nem Rowling sajátja. Minimum Grimmtől vette, de lehet, hogy toposzként jelen van a germán-kelta mondavilágban. Ha valaki ért hozzá és beírja kommentbe, annak kösz.

A házimanókról eszembe jutott továbbá a Nils Holgersson, amely ugye egy házi törpével kezdődik. Ma már lassan kínos ezt a könyvet ismerni, annyira agyoncsapták a rajzfilm-sorozattal. Márpedig én szeretem. Annak idején (8 évesen) nagyon nehezen birkóztam meg vele (mert azért enyhén szólva nem egy Frakk),a zóta viszont egyszer-kétszer már megvolt, és most újra nekiugrottam. Nem azért, mert nem volna amúgy restanciám. Van. Nálam van egy negyedéig olvasott kölcsönkönyv Virágtól; nálam van Eta regényének a kézirata; ott van a polcon egy rakás félig meg félig sem olvasott könyv. Én meg erre nekiállok nilsholgerssonozni. Mindegy. Most regresszív koromat élem, megengedhetem magamnak.

Na, megyek vissza az ágyba.

---