„Márta n” – így írta alá a válaszlevelét, vélelmezem, Márta nővér. A Nyolc Boldogság Katolikus Közösség részéről írt az imakérésemre (l. tegnapi post), nagyjából annyit, hogy nem érti, miért olyan agresszívek és provokatívak a melegek; hogy tkp. ez nem is érint olyan sok embert, bár a melegek mindig olyan nagy számokkal dobálóznak; de hogy nagyon szívesen látnának, akár Homokkomáromban is, hogy egy alkalommal elmondjam az én szempontjaimat.

Nem mnetem el Homokkomáromba, de írtam én is egy rövid levélkét. Megnéztem Word-ben, 12-es Times New Roman, szimpla sorköz: 9 oldal lett. Mi tagadás, nem finomkodtam. Pontosan leírtam, hogy miféle szellemiségnek tartom ezt az egész Chartát. Ó, nem, nem náciztam. Csupán arra mutattam rá elég egyértelműen (ha már egy katolikus szerzetesnővérnek írtam), hogy az iromány sátáni, ahogy van. Sok példát hoztam, sok tanúságtétellel – Lina azt írta, hogy csak olvassa végig a címzett.

Nagyon ki vagyok akadva azóta is, folyamatosan. Egyébként Lina is. Előjött az összes szorongásom: ha jövőre ezek a jószándékú családvédők kormányra kerülnek, képesek lesznek, és simán törvényen kívül helyezik a homoszexuálisokat. Hogy mit szól a világ? Ugyan, kérem! Elvégre maga Viktor király mondta volt: „Van élet az EU-n kívül is.” (Ezt tán tavalyelőtt mondta. Idén meg azt, hogy semmi tartalmi kivetnivalót nem talál Semjén rejtetten zsidózó nyílt buzizásában.)

Kifelejtemmem a levlemből egy gondolatot. Az 1998-as melegfelvonulás alkalmával valaki ellentüntetést szervezett. Az ellentüntető tömeget kb. 2-3 fő alkotta: A Vörösmarty tér egy sarkában álltak. Transzparensük egy darab hullámpapír volt, a következő felirattal:

BUZI GO HOME

Persze ez vitán felül szánalmas. Viszont a Charta aláírói már csaknem 800-an vannak + majd' 50 társadalmi szervezet. Vagyis ennek a primitív, se magyarul, se angolul (se emberül) nem tudó mentalitásnak van tömegbázisa, mégpedig nagyrészt keresztény színekben. És én most elgondolkodtam ezen a BUZI GO HOME kívánságon. Mit is jelent ez?

A kifejezés (Magyarországon) nyilvánvalóan az 56-os Ruszkik, haza! életérzést idézi. A nacionalizmus ezt aztán kiterjesztette: „Cigányok, haza!”, „Zsidók, haza!” (ugye emlékszünk az SZDSZ 1990-es választási szlogenjének eltorzítására: „Van kiút: Izrael!”). Természetesen felháborító ötlet, hogy bárki magyar állampolgár kiutasíttassék, Indiába, Izraelbe vagy bárhová.

„Legyen törvénybe foglalva a nyilvános homoszexuálisok korlátok között tartása...” „Buzik, haza!”...; Nincs különbség a két mondat között. Az egyik hullámpapírra írva, 2-3 emberrel. A másikat Családvédelmi Chartának hívják, és egykori miniszterek, gyakorló lelkipásztorok, egyetemi tanárok írták alá...

„Buzik, haza!”...; De hová is...? Az anyanyelvem, az összes gyökerem, minden idegszálam, minden emlékem ehhez a kurva, kibaszott, drága-drága Magyarországhoz köt. Kinek vagyok itt útban?! Hova menjek én innen?! És mikor kell indulnom?! Miért kell ma rettegve lefeküdnöm, hogy holnap arra ébredek: olyan törvényt hoztak, amitől egyszerre köztörvényes bűnözőnek számítok?!

„Krisztus, a mi Urunk által...?!” – „Á, nem.”

---