Tomival ma vagyunk 4 évesek. Fexik a kanapén, és épp olvasgatja a Képtelen természetrajzból A medve c. darabot, amely úgy indul, hogy „A medve igen otromba állat, különösen a lába nagy, ami elárulja, hogy nem előkelő származású.”.

Amúgy nyűgös vagyok, fáradt vagyok, rosszul aludtam, és – mint Tomi blogjából tudható – napok óta káposztalevesen élek. Nem azért mert nem kaptam meg 3-án a teljes fizetésemet (bár történetesen nem kaptam meg), hanem mert ismételten súlyvesztésre kárhoztattam magam. Ez a recept elvileg úgy működik, hogy a finom leveskéből bármennyit lehet enni, mert a szervezetnek több strapába kerül lebontania, mint amennyit bevisz maga az étel. Vagyis minél többet eszünk, annál többet fogyunk. És a levesben van mindenféle finomság, úgymint káposzta, hagyma, répa, paradicsompüré, zöldpaprika, zeller, fűszerek – szóval gyakorlatilag egy roppant finom zöldségleve. Tényleg ízletes szubsztancia – csak kurvára elegem van belőle így három nap után. Tegnap este Tomi meg Laci fokhagymás olajban sült garnélarákot ettek, az orrom előtt; fenséges illata volt, és majd megvesztem. :-( Azt már elhatároztam, hogy húsvét után megyünk a Mongol étterembe, és sokat fogok zabálni átalányban, ráadásul talán még finomat is.

De ez még odébb van. A mai menü káposztaleves. Délután megyünk Orsihoz Brúnóval (Tomi még nem döntötte el, hogy jön-e), és misézünk, megszenteljük a lakást – rendezünk némi pneumatikus nagytakarítást.

Chaim Potok Kezdetben c. regényét olvasom éppen; az Öt Kenyérben kaptam kölcsön Virágtól. Bőven az első felében vagyok a könyvnek, de már mostanra elég meggyőzően ábrázolja a századelő Amerikájába átkerült zsidóság és a századelő Amerikájába átkerült antiszemiták meghitt kapcsolatát. A Jézus-gyilkosság kollektív vádja, meg a vérvád (gy.k.: a zsidók húsvéti pászka elkészítéséhez keresztény csecsemők vérét használják fel) a legkevesebb, de azt pl. innen tudtam meg, hogy a zsidó csecsemők szarvakkal születnek, csak idővel elvesztik. Mindig tanul az ember.

---