Virágvasárnap
Tespedés, legalábbis kimozdulatlanság. Késői kelés, délutáni megint-alvás, egy rakás restancia-levél megírása. Ja: és kapok levegőt az orromon. :-) Továbbá a honlapomon keresztül megtalált Gabi, az unokatesóm, akivel kölyökkorunkban nagyon sokat játszottunk, volt, amikor majd' minden hétvégén – aztán persze az idő vasfoga elrepült felettünk; utolojára 8 éve találkoztunk futólag... Ő azóta már három gyereknél tart.
Virágvasárnap ürügyén két vers, csak hogy legyen valami tartalma is a mai postnak.
Ja, és még valami: Tomi, kérlek, ne hagyd abba a blogolást!
Ady Endre: A szamaras ember
Be szép, ha nem is igaz, hogy ment: Virágosan, szamárháton és sírva. A Biblia írja, Hogy Nagypéntekre nem is gondolt, Csak ment, ment és a szive szomj volt. Ilyen szomjas szivekkel járják Azóta is és pálmák nélkül Gyorsult kálváriáját Az Életnek s mit tőle kapni, Szamárháton annyi, de annyi Vitéze a Jónak.
Be szép: pálmák napja holnap S e vén legenda megderül: Tán kerül Ezután is szamaras ember Másokért küzdő szerelemmel. Hiszen úgy kell, kell a szamárság.
Jézus, Tavasz és Jeruzsálem: Be régi-régi történet ez, Ámen, ámen.
Birtalan Ferenc: Hét haiku
jó Héphaistos a patkót rávered-e hogy ideérjen
* * *
lepkeszárnyakat röpít a nyár szemedre virágvarázsnap
* * *
gyeplőt feszesre: indulj Hold udvarából cinóbereste
* * *
borzongsz barátom amikor halnak a fák tudd: születnek is
* * *
kalózos őszben tépett elkoszlott felhők : mi lett belőlem
* * *
van ötven ága ragyogj hadd öregedjen Napocska drága
* * *
fagy: februármány havat karvalyzó tél zúg március: várj rám
|