Műxik a Blogger...
...és ez olyasmi, amit tegnap éccaka nem csinált. Úgyhogy blogolok, mielőtt a rajongóim egyöntetűen meglincselnek. :-)
Pénteken jó volt: Joe-val ebéd, aztán este Tomival sétáltunk és megbeszéltük, hogy ha mi lennénk a Szentlélek, akkor ki lenne a következő pápa, aztánb zárás előtt vettünk Ákosnál egy üveg Rosét, aztán otthon összevesztünk, de nem szakítottunk, aztán kibékültünk és megittuk az üveg Rosét, majd hajnalban édesdeden alámerültünk az álomba és azon süppedős matracba, amit Apa meg Gyuri szállítottak házhoz még reggel. A matrac Zselyke húgomé volt, csak kinőtte és megörököltem tőle. Amikor behozódott a lépcsőházba, láttam, hogy az egyik oldalán van valami halvány barna folt. Már épp mondani készültem Apának: látom ám, hogy valaki lekávézta, de megelőzött, és mondta, hogy Zselyke egyszer hányt, de kárpittisztítóval biztos kijön. Biztos. De addig azzal az oldalával inkább lefelé fordítottam. :-) Amúgy meg jó aludni benne, és bár 90 cm széles, egész jól elfértünk rajta ketten. Néha kifejezetten hasznos, ha az ember pici párja tényleg pici. ;-)
Szombaton, úgy hajnali délben nagy nehezen összvakartuk magunkat Tomival haló porainkból, aztán ő haza, én meg Linához, aki egy kellően nem reflektált pillanatában engem választott keresztapjának, lassan egy éve. Nekem jó volt nála, állítólag neki is – de úgy comme il faut, hogy erről majd ő számoljon be a blogjában, ha lesz neki, és ha akar.
Vasárnap egésznapos képzés by dr. Daubner Béla, aki az Integratív Pszichoterápiás Egyesület egyik alapítója és elnöke. Egy 200 órás képzésbe kapcsolódtam be, holott a többiek már túl vannak az 50. órán. Módszerspecifikus hipnózisképzés, katathym imagináció, NLP, minden földi jó. Volt demonstráció, sajátélmény, esetismertetés, úgyhogy ollllyyyan okos leszek a végére, hogy ihaj. Daubner 50-60 körüli szemüveges, szakállas bácsi, és olyan nagyon hipnotizőr-feje van. Nagy tudású ember, hatalmas terápiás tapasztalattal. Jó lesz ez az egész, remélem. Csak aztán majd legyenek, akik vállalkoznak a kísérleti nyúl szerepére a kezeim között.
Ma kezdődik a konklávé. Lacit kérdeztem reggel, imádkozott-e már a bíborosokért, hogy jó pápát válasszanak. Aszonta: „Minek, anélkül is elvannak. Meg Isten nélkül is.” – Azért bízom abban, hogy nincs egészen igaza...
Borival (aki, mint kiderült, nem volt tisztában azzal, hogy Bikkfa valójában Bikkfus) leleveleztük, hogy vasárnap hármasban (Tomival) meglátogatjuk a fogadott kislányomat.