Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
kedd, május 24, 2005
00:00 A majom meg az ő farka
Amiért rászántam magam a beruházásra, az nem más, mint a már említett hipnózis-tanfolyam, amelynek egyébként szombaton voltam a (számomra) második alkalmán. Kell ugyanis olyat csinálnunk, hogy leírjuk a szövegét annak, amint épp valakit hipnotizálunk. (Azért kell, hogy Daubner rá tudjon mutatni az esetleges hibákra, ill. további ötleteket adjon.) Minekutána hosszú órákon keresztül töprengtem azon, hogy a szekrény tetején állomásozó hifitől hogy a bánatba vezessek el egy mikrofont a szoba túlvégén álló asztalig, egyszer csak beugrott a megoldás: diktafon! (Hommage á Agatha Christie és Roger Ackroyd; bocsánat, nemtom, hogy írják az accent grave-os A-t.)
|
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |