Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, május 10, 2005
15:54
 
„Jézus közeledett...”


Nézem az internetet, és hihetetlenül megnyugtató a tudat, amikor időnként ráeszmélek, hogy nem vagyok 18 éves és nem kell érettségiznem meg nyilvánosságra került tételek miatt izgulnom/idegeskednem. Látom a cikkek lead-jeit, és tudom, hogy minimum fel kéne háborodnom, a torkomban kéne dobognia a szívemnek, hogy mik nem történnek mán, hová jut a világ, a nemjóját. Ehelyett eszem ágában sincs beleklikkelni; borzalmasan nem foglalkoztat az egész. Mintha egy üvegfal mögött lenne. Elvagyok most a magam dolgaival. Reggel például meghozták az új kanapét a két hozzávaló fotellal (szállítással együtt 33 ezer volt az egész szőröstül-bőröstül). Földöntúli élvezet lesz rajta aludni: nem nyom, nem keskeny, nem talajmenti – nagyon itt volt már az ideje egy ilyen beruházásnak. Hogy a használt cumót hova süllyesztjük el, az egyelőre nagy rejtély.

Tegnap végigasszisztáltam egy hét országra szóló érzelmi és egzisztenciális válságot, amelynek szerencsére engem csak az oldalszele érintett, de érint ma és fog a jövőben is.

Ugyancsak tegnap kaptam (beékelődve harminc másik címzett közé) egy meghívót Márta nővértől a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség lelkinapjára, „Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk” mottóval. Noha csodálkoztam a meghíváson, a múltkori, nem túl sikeres levélváltásunk után teljesen meg voltam hatva a gesztustól, és kifejezetten jólesett az újszerű érzés, hogy elkötelezett katolikusok – akik vallási értelemben nyilván bűnösnek tekintenek – valamilyen módon számon tartanak, emberszámba vesznek. Titkon még egy kis jóleső hiúság is felbuzgott bennem: úgy látszik, a múltkori hosszú levelem azért nem maradt hatástalan; csak kiderült belőle az olvasónak, hogy nem én vagyok a sátán, hogy a magam cstlő-botló módján, de én is Jézust próbálom követni... Ha ama levélre nem is kaptam érdemi választ (csak egy ígéretet arról, hogy az érdemi válasz majd érkezik), ez a gesztus felért számomra egy szeretetteli, sok régi fájdalmat feledtető simogatással. Késlekedés nélkül meg is köszöntem a meghívást:

Kedves Márta Nővér!

Köszönöm, hogy rám is gondoltál!

Szeretettel:

          Birtalan Balázs


Pár óra múlva választ is kaptam; idézem az első betűtől az utolsóig:

Bocsánatot kérek, véletlenül kattintottam rá a címedre, de persze szívesen látunk.
Márta n


Meg van bocsátva. Nem történt semmi.

Tényleg nem történt...


Hozzászólások:


Azért ez jó nagy baki volt Márta nővér részéről.

Ugyanakkor azért ne felejtsd el, hogy ha kissé ügyetlenül is próbálta rendezni, azért alapvetően udvarias és jóindulatú volt...

K.



Ne legyél telhetetlen. :-)
Jócskán vannak a szűkebb-tágabb környezetedben, akik "valamilyen módon számon tartanak, emberszámba vesznek", akik számára kiderült, hogy nem te vagy a sátán, hogy a magad csetlő-botló módján, de te is Jézust próbálod követni...
Megkockáztatom - talán többen is és kitartóbban is vannak, mint néhány "elkötelezett katolikus" környezetében. :-)
Persze igaz, hogy a "messzebbről jött" mindig kedvesebb és ez így is van rendjén.
Mégis, nem is tudom miért, de valahogy most eszembe jut egy nem emlékszem már hol olvasott gondolat:
"Figyelj azokra a dolgokra is, amelyekkel megtehetnéd, hogy ügyet sem vetsz rájuk."



Miért kéne, hogy felkavarjanak az érettségi ügyek? Néhány embernek hivatali kötelessége, hogy legalább egy kicsit felkavartnak mutatkozzon, de amúgy... miért is? Ahol nagy a felháborodás, ott valami baj van, de nem az üggyel, hanem a háborgókkal.



OK, értem, már megint hibásan éreztem. :-(


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta