A pénz nem boldogít...
...de alapvetően nem is keserít el.
Amikor '98 elején Laci ideköltözött, megmutatta a csodát: hogyan kell a Wordben makrót rögzíteni (meg hogy egyáltalán: mi a ménű az a makró). Persze az még bőven 6.0 volt, azóta más lett a világ, érzem a földön, a vízben, a levegőben, és sok víz lefolyt az Anduinon.
Elviránál (az előző munkahelyemen; bővebben l. H, mint horror) megtanítódtam arra, hogy is néz ki egy kulturált program, mi az a Visual Basic for Application, és egyáltalán, hogyan lehet a Worddel olyan dolgokat csinálni, hogy az már messze felülmúlja a testreszabás szintjét.
Ha egyáltalán szeretem valamiért a közjegyzői irodai munkát, az az, hogy rengeteg módját találom benne a kreatívkodásnak. A kisebb-nagyobb programokkal olyan dolgokat automatizáltam az évek során, amelyeket más irodákban még mindig vésővel és agyagtáblával intéznek. Nagyon élvezem, amikor egy új program elkészül, és szíveskedik azt csinálni, amit akarok. És mindig sikerélmény, amikor mondjuk 20 perc alatt elkészülök egy okirattal, és elmerengek azon, hogy a programjaim és egyéb kis buheranciáim nélkül ez bizony másfél órás elfoglaltság lett volna.
Ma délután egy másik közjegyző irodájában jártam, és 7 db számítógépre telepítettem összesen ötféle programot. Pontosabban elvileg csak négyet, amit megrendeltek tőlem, de mindenhova fölraktam egy újat is, ami egy hónapig fut majd, aztán kedves üzenet tájékoztatja a felhasználót:

Úgyhogy talán további üzletre is van kilátás. Legalábbis arra számítok, hogy miután hét gépen mindenki megszokja a paradicsomi állapotokat, egy hónap után jajveszékelve fogják kérni, hogy legalább három gépen tegyem elérhetővé a programot. Ja, és ami a dolog üzletrészét illeti: kaptam pénzt! Jagad-diga-diga-daj, diga-diga-diga-dom! Persze nem milliókat, még csak nem is százezreket, de attól már nem féle, hogy Balatonra nem tudunk menni Tomival, és nagyon jó érzés, hogy olyasvalamit fizettek meg, amiben sok év sok töprengése, ötletessége, munkája, káromkodása, újragondolása és sikere van. Nem szaladnék ki sírva a világból, ha nyernék a lottón egymilliárdot (mondjuk szelvény híján ennek kicsi az esélye), de úgy érzem, ezt a pénzt megérdemeltem.
Vacsorára császárt fogok enni, iszom hozzá sört, aztán ha Laci hazaér, felbontom azt a pezsgőt is, amit hazafelé vettem. Tomi otthon van, de megbeszéltük, hogy majd virtuálisan (webkamerán keresztül) ő is koccint velem.
Alapvetően most jó a kedvem.