Timeo danaos et dona ferentes
Azaz: „Félek a görögöktől, még ha épp ajándékot hoznak is” – mondja Laokoon az Aeneisben. Hazafelé a villamoson ugrott be ez a sor, és dübörgött a fejemben, nagyjából gőzöm sincs, miért. A blog pszichoanalízisben jártas olvasói esetleg beírhatják kommentárként.
Az új kanapé nagyon kényelmes. Kicsit kemény, de nem baj, jól lehet rajta aludni. A foteleket meg mintha kifejezetten hipnózishoz gyártották volna. Majd kipróbálom erre is. :-)
A mai nap azzal indult, hogy amikor fölébredtem, láttam, hogy egy csomószor hívott egy régi barátom; bentről visszahívtam, úgyhogy hangulatos szuicidkrízis-intervencióval telt jó húsz percem. Volt még ma több lelkizős-konzultálós telefonbeszélgetésem is. Meg jött olvasói levél az Öt Kenyérnek: egy protestáns teológushallgató Hitlerhez volt szíves hasonlítani a melegeket (kihangsúlyozva, hogy természetesen esze ágában sincs ítélkezni).
Este a közösségben a Ments meg, Uram! c. filmet néztük meg, amelyben egy apáca nyújt ún. „vallási vigaszt” egy halálra ítélt férfinak, akinek esze ágában sincs megbánnia, vagy legalábbis beismernie azt, hogy megerőszakolt és brutálisan meggyilkolt két tinédzsert. Korábban már láttam, és hosszasan gondolkodtam, hogy megnézzem-e újra, mert nagyon súlyos kérdéseket vet föl, és eléggé megvisel, hogy nincs rájuk megfelelő válasz: olyan, amivel értelmileg és érzelmileg is lehet azonosulni.
Az értelmi válaszom, minden külön értesítés helyett és a félreértéseket elkerülendő: ezer százalékosan ellenzem a halálbüntetést. De ez hosszabb annál, sem hogy egy blogbejegyzés végén két mondatban kifejtsem. Úgyhogy bele sem kezdek, már csak azért sem, mert Tomi várja, hogy visszahívjam, meg még vacsorázni is kellene.