Téliszalámi, zongorakoncert és Harry Potter
Na, nézzük a kimaradt napokat.
Csütörtök:
Este az Öt Kenyérben a Bevezetés a Szentírás világába c., Brúnóval közösen tartott előadás-sorozatunk soron következő epizódja: Izrael története II. – Törvény. Alkalom után a menetrendszerű lelkigyakorlat Mikinél.
Péntek:
Délelőtt munka, okiratozás, telefonos veszekedések hülye emberekkel (minden bizonnyal ezt a vonal másik végén is hasonlóképpen fogalmazták meg). Rohanás haza, aztán Tomival, Lacival meg Joeval irány Dunaharaszti, Kitti ballagása. Ballagás után ballagás-utáni zabálás össznépileg, majd éjszaka haza.
Szombat:
Pénteken Tomi nem engedte, hogy én vezessem Bercit, mondván, hogy majd másnap. És lőn: szombaton össz-vissz bő 70 km-t vezettem, szerte a városban és környékén. Vikivel elmentünk Nagytéténybe ebédelni a Betérő a Sekrestyéshez című, Tomi és általam már többszörösen kipróbált étterembe. Utána úgy volt, hogy hazamegyünk, de mivel nem tudtam, hol kell lefordulni balra, egyszer csak a Lágymányosi hídon találtuk magunkat. Hamár, akkor hazavittük Vikit, játszottunk Manóval (a cicája neki), majd ismét haza. Lacit meggyőztük, hogy iszonyatosan el szeretne jönni velünk az Auchanba, úgyhogy kivergődtünk, és sikeresen otthagytam a programokért kapott pénz majd' egyharmadát. Ezt nem frusztrálva írom, hanem örömmel: jóleső érzés volt, hogy kivételesen soron kívül van miből vásárolni, és nem elsősorban az árakat kell nézni, hanem azt, hogy mit szeretnék. Persze vettünk egy csomó szükséges cuccot is, de olyan dolgokat is, amelyeket a Tomi-féle okos közgazdik prémium-termékeknek hívnak. Így életemben először megtörtént, hogy a magam kereste pénzből, a magunk számára, előre megfontolt szándékkal vettem egy egész rúd téliszalámit. Wow! (Ezt persze most anyámnak kéne olvasni, aki tizenöt éve meghalt, de ha élne, emlékezne rá, hogy az egész rúd téliszalámi Apa számára volt mindig is elérhetetlen státusz-szimbólum, és ezt sikeresen megörököltem tőle. Két éve a névnapomra két jó barátomtól egyébként kaptam egy rúddal – az is transzcendens élményt jelentett számomra. A mostani érzésben az a mámorító, visszautalva a korábbi postomra, hogy úgy érzem, ezért a szalámiért megdolgoztam, sok éven keresztül.) Auchanból haza, még csak nem is tévedtünk el.
Vasárnap:
Nagyjából itthon egész nap, kivéve, hogy este elmentem a Régi Zeneakadémiára, ahol Baráth Andrásnak volt koncertje. Egy-két éve már hallottam őt játszani, és akkor is nagyon nagy élmény volt.
Mindeközben ismét Harry Potterben utazom, az 5. kötetben. (Hetek kérdése, és megjelenik angolul a 6.) Továbbra is élvezem a stílusát, és messzemenően egyetértek a két évvel ezelőtti önmagammal: ha a sztori kevésbé cifra is, semmiképpen sem tartom unalmasnak az ötödik részt (szemben sokak állításával), mert a jellemfejlődések és az epizódok nagyon gazdag olvasmánnyá teszik.
Az utolsó tagmondat veszedelmesen hajaz egy rendkívül elbaszott irodalom-tankönyv stílusára. Úgy látszik, ideje lefeküdnöm, nagyon fáradt vagyok. :-(