Választás
Az Öt Kenyérben ma (yówanna, tegnap;még nem feküdtem le, addig ma van!) volt az éves (Pünkösd táján esedékes) választás. Ez úgy megy, hogy ilyenkor demokratikusan megválasztjuk a teljhatalmú vezetőt. A Szentlelket kérjük, hogy valóban Ő vezessen, és ezen az alapon szavazzuk meg a vezetőnek a korlátlan döntési jogkört. Emellett pedig megválasztunk 4 db tanácsadót, akikkel a vezető havonta egyszer leül beszélgetni – gyakorlatilag minden kérdésről: személyi, szervezeti, működési problémáról vagy bármiről.
Vezetőnek (kevéssé meglepő módon) idén is Brúnót választottuk. A tanácsadói testület összetétele sem okozott nagy meglepetést. Fel voltam rá készülve, hogy esetleg nem kerülök bele – de belekerültem. 21-en szavaztunk (a szavazólapon 4 embert lehet ikszelni), és kaptam 15 db szavazatot. A megválasztott 4-ből én kaptam a legtöbbet. Ja: és nem szavaztam magamra. Mondom, nem különösebben meglepő a dolog – viszont valahogy nagyon jól esik. Van, hogy egy ártatlan megjegyzés rossz helyen talál el valakit. Most fordítva: ez az alapjában ártatlan történés most nagyon is jó helyen talált el, sokat jelent nekem ez a bizalom, ez a visszajelzés.
Más: Tomi ma elköteleződött az Öt Kenyérben. Igazi, teljes jogú taggá vált. Nagyon örülök neki, meg is mondtam, de nem akartam nagyon túlreagálni: nem akartam, hogy bármi olyan látszata legyen, hogy ez nekem fontos. Persze, hogy fontos nekem, nagyon is. De az ő döntése volt, hogy sok év után elkezdett járni a közösségbe, és az ő döntése, hogy most elköteleződött. Nem az én unszolásomra történt, nem volt szó semmilyen (jó vagy rossz értelemben vett) modellkövetésről. Nem „a Balázs barátja” lett ma a közösség rendes tagjává, hanem Tomi. És ez így jó. Nagyon jó.