A közelítő nyár + a távolodó Da Vinci

Amint tegnap hevenyészetten felkapartam az üzenőfalra: Tomi megvédte a diplomamunkáját. Hatalmas 5-öst kapott rá, az egész diplomájaának az átlaga (amibe tán még a dátumot, a vérnyomását meg a következő heti lovi eredményét is beleszámítják) 4,9, ami testvérek között is summa cum laude minősítésnek felel meg. Most már öles léptekkel trappol felé a NAGYBETŰS élet (vagy nagybetűs ÉLET?) – legalábbis mostanában ezzel cseszegeti mindenki. Mindenesetre addig is nyakunkon a nyár, és most már nagyon várom a pihenést.

Jövő szombaton 0 óra 5 perckor megjelenik a Harry Potter és a félvér herceg, és onnantól kezdve majd' egy hétig szabadságon leszek, hogy elolvassam. Sajnos az angollal nem állok olyan fényesen, hogy reggelenként féllábon utazva a villamoson bevállalhatnám. Illetve az 5. kötetet is így olvastam el, de most nem szeretném hónapokig húzni, és rühelleném, ha belefutnék valami spoilerbe, ami lerontja az olvasás élményét. (Laci agya van úgy összerakva, hogy egy sima whodunnit krimit is képes az utolsó fejezetnél elkezdeni, és tudja élvezni utána is. Nálam ez nem megy.)

Az Öt Kenyér is nyaralni készül: szombaton mennek egy hétre Bagolyirtásra, ahová nekem elég konkrét emlékem fűződik (a megtérésem), mégsem megyek velük (bizonyos személyes konflisokból kifolyólag).

Tomival augusztus első két hetében megyünk „igazi” nyaralásra: Ábrahámhegyre, mint tavaly. Illetve remélhetőleg nem úgy, mint tavaly: idén nem tervezzük, hogy az autó szétrobbant nyomócsövén (vagy hogy híjják) mintegy 40 liter üzemanyagot elfolyassunk odafelé az M7-esen... Szerettük ugyan Ottót a maga húszéves ütött-kopottságával, de azért Bercivel (a vadiúj, piros Skoával) mégiscsak más lesz. Nagyon várom már...

Addig meg olvasok: aktuálisan A Da Vinci-blöff c. könyvet, amely a bestsellerré lett Dan Brown-könyv, A Da Vinci-kód keresztény „ellenkönyve”. A Da Vinci-kóddal úgy voltam, hogy nem tudtam letenni, nagyon élveztem, mert sikerült szörnyen izgalmas fikcióként megírni. Ezt a könyvet is élvezem, mert egy korrekt (nem hőzöngő, nem nyálverő, nem anyázó), hivatkozásokkal gazdagon ellátott apológia: vagyis izgalmasként megírt valóság.

A magam részéről – hadd legyek ennyire beképzelt – ismerem annyira a kereszténység történelmi gyökereit, hogy ne zavarjon össze a Dan Brown-féle összeesküvés-elmélet, és eleinte irritált is, amikor az első tiltakozásokba belefutottam, hogy minek ebből az egészből vallásháborút kreálni. Ugyanakkor most úgy látom, hogy a regény tényleg kiválóan alkalmas arra, hogy egy csomó ember gondolatait felforgassa, és egy (alapvetően bárgyú) mesét valóságnak véve diszkreditálják a keresztény üdvtörténet valóságát. Általában szkeptikus vagyok, amikor hittestvéreim istenkáromlást emlegetnek, és kifejezetten hajlamos vagyok dührohamot kapni, amikor egyes (a Harry Pottert nem olvasó) „igazhitűek” a fekete mágia kereszténység elleni orvtámadását látják ebben a mesében.

Ebben az esetben azonban – valamelyest ismerve Az abbé titka c. áltudományos könyvet is, amelynek a fő gondolatát Dan Brown egy az egyben lenyúlta – magam is úgy gondolom, hogy alapvetően tézisregényről van szó, amelynek a szórakoztatás csak másodlagos célja. És nagyon helyénvalónak tartom, hogy értelmesen és világosan fel legyenek mutatva a tények és ellenérvek.

Mondom mindezt úgy, hogy – ismétlem – Dan Brown könyveit nagyon kellemes, kifejezetten izgalmas olvasmánynak találtam. Amolyan igazán ügyesen összerakott lektűr. De az, és nem több. Nem szépirodalmi érték, és végképp nem tényirodalom.

---