Birtalan Balázs naplója: Vodka

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, augusztus 16, 2005
20:18

Vodka

Frappáns cím? Ez van. Mármint ez van előttem, egy kupicával. Jobb cím nem jut eszembe.

Itthon vagyok, várom Tomit, hogy befusson. Tegnap bruttó 12 órán keresztül programoztam (ami legalább nettó 10,5), és ma is bő 6 órát beleraktam az új programba, amit nem szégyelltem Címpéldány Varázsló 5.0 névre keresztelni. Jelentem: működik; szép, okos és kicsit komplikált – szóval tiszta apja a kis édes. :-/ Örülök, hogy megvagyok vele, és elvileg még pénzt is látok majd belőle, mármint egy másik irodából.

Tegnap reggel a számlámra került a kölcsön összege; elvileg holnapra kész lesz a konyhabútor terve, pénteken meg gyün a vállalkozó, oszt jól megbeszéljük, hogy mit, mikor, mikorra és mennyiért. Ezennel pedig megígérem, hogy próbálok majd erőt venni magamon: a lakásfelújítás számomra kardinális, mindenki más számára valószínűleg veszedelmesen unalmas részleteivel nem fogom terhelni a blogom jobb sorsra érdemes olvasóit.

Kimaradt, ha igaz, hogy kis léptékű, ugyanakkor nagy öröm ért, még nyaralás előtt: a Bookline jóvoltából hosszú évek után sikerült beszereznem az Agatha Christie-gyűjteményem egyetlen(?) hiányzó darabját, a „Balküvelykem bizsereg...” c. opust. Most párhuzamosan olvasom Michael Daniels Útjelző szavaink (Önmagunk felfedezése a jungi úton) c. könyvével, amelyre még 1998-ban, boldogult könyvárus koromban sikerült rányúlnom a piacra kerülő sok szemét között. A Christie-könyv izgalmas (jó tíz éve olvastam, és semmi másra nem emlékszem belőle, csak a gyilkos nevére), a jungos könyv érdekes. Hétvégén Laci segítségével kitöltöttem egy ÚSZ-mátrixot, most azt csócsálom magamban.

És még mindig várom, hogy Tomi megérkezzék.