Mindenre volt kész ötletem...
Nemigen voltam blogképes állapotban a héten. Nehéz is összevakarni, mi minden történt. Pl. Tomi volt az Öt Kenyér Rivalda c. programjának szeptemberi áldozata, és a visszajelzések alapján mindenkinek tetszésére szolgált az alkalom.
Szombaton az Integratív Pszichoterápiás Egyesület konferenciáját ültem végig, és nagyon sok izgalmas előadást hallottam. A buddhista Pressing Lajos (aki sokáig klinikai szakpszichológusként praktizált) pl. elég meggyőzően adta elő, hogy a pszichoterápia miért nem tekinthető tudománynak, és miért tekinthető sokkal inkább hitrendszernek. Mármint minden pszichológiai iskola külön-külön hitrendszernek: vallásalapítóval, kikezdhetetlen dogmákkal, szenthagyománnyal, beavatási procedúrával stb. Emellett kifejezetten izgalmas esetismertetések hangzottak el: többek között egy maffiavezér(!) hipnoterápiájáról; a szexuális zavarok megjelenéséről az imaginált képekben; egy 13 éves kislány terápiájáról, aki a szüleivel ugyan beszél, de minden más közegben teljesen néma; egy éveken át (eredménytelenül) agyongyógyszerezett tikkelő és kényszerbeteg kislányról, aki hipnoterápiában néhány hónp alatt meggyógyult, és gyógyulása fényt derített a családtagok betegségére; és volt egy beszámoló a tavaly év végi cunami által sújtott Sri Lankán végzett pszichoterápiás (és szociális reintegráló) munkáról.
A vasárnap kevésbé fennkölten, de annál kimerítőbben telt. Néhány óra leforgása alatt teljesen idegroncs lettem. Bejártuk az OBI-t és a Praktikert, és az volt a fő baj, hogy mindkét áruháznak valóban mindenre van kész ötlete, de ezek az ötletek valahogy nem akartak találkozni az én elképzeléseimmel – ugyanis nekem is mindenre volt kész ötletem... Aztán persze (mint tudjuk, az erősebb kutya baszik) úgy lett, ahogy az áruházak akarták, de alapvetően elégedett vagyok. Megvan a csempe, járólap, fuga, mosdó, klotyó, zuhany, egy csomó csap meg egy csomó lámpa, karnis, szekrény, mosogató... Ha hinnék a reinkarnációban, akkor azt mondanám, hogy a következő életemben nem fogok lakásfelújítani. Ez annyira fix, mint a havi kétszáz pengő.
Ma reggel megnéztem, mi újság: romokban az egész lakás, de itt-ott már látható némi javulás is. Vésések, új villanyvezetékek, helyenként már glettelés – állítólag a héten már festeni is fognak.
[Ha más blogjában olvanék ilyen részletességgel a lakásfelújítás rejtelmeiről – hát meg kell mondjam: kurvára unnám az egészet...]
Címkék: Lakás, Pszicho