Birtalan Balázs naplója: Rovom a dögöt

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, szeptember 16, 2005
12:55

Rovom a dögöt

Miután három éjszakán keresztül gyakoroltam a köhögést, fuldoklást és nemalvást, szerda reggel úgy gondoltam, most már elég profi vagyok ahhoz, hogy minderről papírom is legyen. El is mentem a doktor nénihez, kaptam is papírt. Itthon is vagyok a hét hátralevő részében. „Itthon” – azaz Mikinél. Evés, alvás, olvasás, evés, alvás, olvasás stb. Ez kurva eszményien hangzik, a baj csak az, hogy e három, vonzó tevékenység mindegyike fáraszt.

És hogy tudok most blogolni egyáltalán? Úgy, hogy ágymeleg és szigorított pihenés helyett átjöttem a délre ide a Somogyi útra, mert úgy volt, hogy Imrének (=a váállalkozó, aki az egész felújítási cirkuszt csinálja) akkor adom oda a kulcsot. Azért volt így, mert előtte a fuvarossal azt telefonáltam meg, hogy 11 és 1 között hozzák a hűtőt, tűzhelyt és társait. Ebbe pedig nagyon belefér a déli találkozó Imrével. Na, ezek után kiderült, hogy a gépeket 2 és 3 között fogják idehozni. Magamban számolás tízig, és úgy döntöttem, nem hívom fel Imrét, hogy tudna-e később erre jönni, mert nem akarok kavarni. Pedig nagy volt a kísértés, mert dög fáradt lettem a reggelitől meg az azt követő zuhanyozástól.

Úgyhogy ideértem, illően még 12 előtt, és kisvártatva hívott is Imre, hogy késik... Mondtam, hogy most már itt vagyok, meg hogy a szállítók mikor jönnek... mondta, hogy ő sem ér ide előbb. Úgyhogy most itt ülök... és ülök... és szétárad bennem a boldogság. Nyugodtan pihenhettem volna bő két órát! Itt meg dobozhegyek, száll a por, egy pohár sincs már... Idill. :,-(

Holnap Tomival szétkapjuk a gépet is, és a maradékok maradékát is eltakarítjuk a lakásból, maradnak a dobozok. Hétfőn kezdődik a háború.

Címkék: Lakás, Szomatik