Vörös ökör
17:46 van, úgyhogy baromira el kéne indulnom Öt Kenyérbe...
Kedden olyat csináltam, amit még soha: Office-t telepítettem Apa gépére, méghozzá telefonon keresztül, innen az irodából. Vicces elfoglaltság, főleg, hogy Apára nem az a jellemző, hogy nagy mennyiségben örökölt volna informatikus-géneket a felmenőitől. (Én sem, viszont mégis 24 évvel maigyerekebb vagyok nála...)
Tegnap én nyitottam az irodában, úgyhogy a szokásos 10-től 18-ig helyett elvileg 9-től 17-ig lettem volna. Ehhez képest este 10 után indultam haza, és ami a röhej: a változatosság kedvéért nem maszekoltam, hanem tényleg majd' eddig tartott, amíg elkészültem az okiratokkal. Utána még fölmentem a lakásba, megnéztem az állapotokat. Hadi, még mindig.
Tomi már tegnap sem volt jól (konkrétan rosszul volt) , ma pedig elment az orvoshoz, aki sürgősen ágyba parancsolta antibiotikummal. Úgyhogy ma nem jön közösségbe, aztán nem alszik nálam, holnap n/sem megy dolgozni, szombaton pedig nem jön Janka keresztelőjére. Én mindenképp megyek, ugyanis én leszek az egyik keresztapa. (Lehet, hogy ezt már leblogoltam korábban.)
Tegnap az egyik ügyféltől, aki várakozott arra, hogy elkészüljön az aláírási címpéldánya, hallottam egy sztorit, amely eléggé urban legend-ízű, de nem ismertem, és jót derültem rajta. (Ma megnéztem a neten: fent van.) A sztori szerint a Műegyetemen valaki angolból szakfordított egy kémiai szöveget, csak hát a lelkem nem volt kémikus. A szövegben a redox potential (redoxi potenciál) kifejezés szerepelt, amit hősünk a következő módon bírt visszaadni magyarul: a vörös ökör nemzőképessége.
Na, indulok.
Címkék: Humor, Kapcsolatok, Sztori