Gáz van. Azaz nincs.
Úgy volt, hogy a héten kész lesznek a lakással, jövő hét elején kész lesz utolsó aktusként a parketta is, aztán jöhet a bútor, mi meg költözhetünk vissza.
Ehelyett ma (nem részletezett okokból és körülmények között) a Gázművek kikapcsolta a gázt. Az, hogy visszakapcsolódjon, előreláthatólag soron kívül vagy 60 ezer forintomba fog kerülni, valamint az adminisztrációval meg mindennel még legalább egy, rosszabb esetben két hónapba.
Addig nem lesz gáz, következésképpen nem lesz meleg víz sem. (És a gáztűzhelyen sem fogok tudni vizet melegíteni.) Miután a fürdőkád helyére zuhanykabin kerül, két lehetőségem van: vagy visszaköltözünk, és hideg vízben fogunk zuhanyozni, alkalmasint még karácsonykor is, vagy további egy-két hónapig nem költözünk vissza – a tervezett 3 hét helyett.
Most ezt így elolvasva, külső szemlélő számára valószínűleg ez bagatell technikai apróságnak tűnik. Én viszont gyakorlatilag idegösszeomlást kaptam. Szülinapra.
FLAME ON (az érzékenyebb lelkűek kedvéért fehérrel)
Elegem van. Az egész kurva, kibaszott lakást utálom már, mint a szart. Semmi örömöm nem marad benne a végére. És ha valaki megpróbál most nagy igazságokkal megvigasztalni, azt valószínűleg durván elküldöm az anyjába.
FLAME OFF
Este a fürdő meg sose árt, lemossa a testről a port meg a sárt. Éppen ezért így énekelek: ó, a Melegvíz, hű de remek!
Kedves a fülnek a fürge eső meg a csermely, a lágyan csörgedező: de minden esőt s patakot lepipál a drága Melegvíz gőze, ha száll.
A Hidegvizet én forró napokon, ha szomjas a torkom, elfogadom. De innivalónak a Sört szeretem: A Vizet meg zúdítsd rám melegen.
Kell a szökőkút szép Vize is: csillog a fényben, permete friss. De szebb a Melegvíz: úri dolog, hogyha a dézsában tocsogok!
(Zsákos Bilbó) |
Címkék: Brühühü, Lakás, Vers