...az előző poszthoz írt kommenteket. Azóta az történt, hogy visszaköltöztem a lakásba, hatalmas felfordulás van, a bútor készül, aludni már lehet, mosakodni meleg vízben még nem, kivéve, ha a Mikitől kapott vízforralóban melegítek egy liter vizet, aztán belekucorodok a lavórba. Vicces. A múlt hét keddre ígért szakvélemény, amit mára ígértek, majd valamikor a jövő héten lesz meg, vagy nem. Gáz nincs.

A pride-on kellemesen anyáznak; remélem, egyszer csak megunják. Akit érdekel, annak számára alább olvasható a mai produktumom; nem, ne mondjátok, hogy egy barom vagyok, hogy leállok vitatkozni, tudom jól, hallottam elégszer. Nemtom, miért muszáj mindig belegyalogolnom a kitartott öklökbe.

Aki unja már az állandó magyarázkodásomat és önigazolásomat (én pl. kurvára), az nyugodtan tekintsen el a következő szövegtől.

Ez most ilyen utolsó utáni hozzászólás, azaz inkább hozzákérdezés. Csaktom, én valóban nagyon szeretném érteni, hogy mi zajlik a fejedben. Ehhez először azt írom le, hogy milyen kép él az én fejemben.

ALLEGÓRIA ON

Én úgy látom/érzem/gondolom/, hogy a homofóbia és az emberi hülyeség és kicsinyesség óceánján evickél a melegmozgalom nem túl nagy, ráadásul roppant sérülékeny mentőcsónakja. Benne a legkülönbözőbb háttérrel, motivációs rendszerrel és személyiséggel rendelkező meleg- (és leszbikus- és biszex- és TS- és TV-) -mozgalmárok húzzák az evezőt. Ezek az embrerek, számos különbözőségük ellenére két dologban megegyeznek:

1.) Aránylag rendben vannak önmagukkal – legalábbis annyira, hogy a saját személyes életük napi karbantartása mellett jusson valamennyi (kinek több, kinek kevesebb) idejük, energiájuk arra, hogy a többi meleg (stb., lásd fentebb) életminőség-javulásával is foglalkozzanak.

2.) Ki akarnak jutni a partra.

A különbségek, ismétlem, sokrétűek. Nincs összhang abban, hogy mit is remélnek találni a parton. Van, aki kapásból földi paradicsomot vár, van, aki csak egy kis nyugtot szeretne.

A csónakban vannak olyanok is (vélhetőleg a többség), akik nem tudják (esetleg nem akarják) megfogni az evezőt, legalábbis egyelőre. Akik eveznek, azok azért eveznek, hogy nemcsak önmagukat, hanem őket is kijuttassák a partra, a biztonságba.

Vannak, akik talán kicsit másképp fogják az evezőt (mondhatni: kisebbséget alkotnak a kisebbségben). Tán még abban is van nézeteltérés, hogy hol kell gyengébben, hol erősebben húzni... De húzni kell, minél több embernek, minél nagyobb odaadással – különben ott veszünk valamennyien, ahogy korábban is, évszázadokon keresztül ott vesztek. (Emlékeztetőül: a homofóbia, az emberi hülyeség és kicsinyesség ócenjáról van szó.)

ALLEGÓRIA OFF

Csak hogy tisztább legyen a kép: velem is előfordul, nem is ritkán, hogy érzem úgy egy-egy mozgalmi célú megnyilvánulásról, hogy (szerintem) kifejezetten kontraproduktív az előre haladás szempontjából. Ilyenkor hangozt is adok az averziómnak. De nem emlékszem arra, hogy bármikor is hangot adtam volna olyan véleménynek (és ha valaki szembesíteni fog azzal, hogy de igenis, történt ilyesmi, akkor végtelenül fogom szégyellni magam), hogy aki ilyet és ilyet mond, ír, nyilatkozik, az fogja be a pofáját, ne jelenjen meg többé a nyilvánosság előtt. Nemcsak hogy nem használtam ezeket a kifejezéseket, de arról sem tudok, hogy tartalmilag hasonló nézetet képviseltem volna. (Csak egy példa: számtalanszor belefutottam olyan radikális nézetbe, hogy a travikat ki kéne tiltani a felvonulásról. Amikor ez a téma előkerül, többnyire én verem legjobban az asztalt, hogy szó sem lehet ilyesmiről: senkinek a kiközösítése nem lehet megoldás.) Ha már egyszer szivárvány a mozgalom jelképe, akkor vegyük komolyan, hogy a sokszínűség érték; hogy minden szín fontos.

ALLEGÓRIA ON

Nem akarom túlragozni.

Az a kérdésem, Csaktom (már ha tudsz annyira rugalmas lenni, hogy a kedvemért nagy vonalakban elfogadod ezt a képet), hogy neked tényleg az a meggyőződésed, hogy ebben a csónakban én direkt azért ültem be, hogy titokban meglékeljem, hogy orvul elfűrészeljem az evezőket, és hogy egyáltalán: akadályozzam a partra jutást? Valóban úgy gondolod, hogy merő színlelésből, ótvaros rosszindulatból kanalazom a vizet, immár 1993 óta; direkt azért, hogy megtévesszem a többi evezőst, mert feltett szándékom, hogy elsüllyesszem a csónakot? De legalábbis: lassítsam a haladását? Hogy valójában az egyházi bürokrácia titkosügynöke vagyok?

(1990 márciusában, amikor kapucinus szerzetesnövendék voltam, tele naiv lelkesedéssel, a novícius-magiszter – állítólag nagy békepap volt korábban, nyugodjon békében, volt oka bőven projekcióra – azért rúgott ki a rendből, mert az a meggyőződés vert benne gyökeret, hogy spicli vagyok; hogy a Belügyminisztérium küldött oda kémkedni és az egyházat bomlasztani. Hihetetlenül szar érzés volt, de úgy fest, nincs új a nap alatt.)

Tényleg úgy gondolod, hogy gyorsabban partra jutna a csónak, ha engem (és úgy általában: a keresztény melegeket) kilöknétek belőle, vagy legalábbis kicsavarnátok az evezőt a kezünkből? Vagy ha nem, akkor csak úgy van jogunk részt vállalni a mentésben (!), hogy mi is felvesszük a ritmust: Eeegy és kettő... eeegy... és kettő... – Azt a ritmust, amit történetesen te magad (és még néhányan) diktálsz? És aki ezt a ritmust (akármiért is) nem tudja/akarja felvenni, az pusztuljon a csónakból, mert féreg csupán, parazita; ocsmány kelés a mozgalom makulátlan testén? A szivárványos zászló 6 (+1) színéből valóban ki kell vágni az egyik színt?

Címkék: Emlék, Lakás, Melegség, Vallás, Virtuál

---