Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, november 10, 2005
10:30
 
Még egyszer a homofóbiámról: jó buzik, rossz buzik, transzneműek és kurvák


Ez most egy hosszú poszt lesz, bocsánat.

A tegnapi posztomra válaszolva a pride.hu-n egy csaktom nevű úr a következőt írta:

megintelek, vasi, álmatlan éjszakákat okozol birtalan balázsnak. ez nagyon csúnya dolog ám! arról ugyan nem tudok, h el is gondolkodott volna azon, amin írtál, ez sem kizárt, bár írni nem ír róla, viszont amiről ír, azt bemásolom, mert vmi azt súgja, h te sem az ő blogját szoktad olvasgatni lefekvés előtt.

Majd idézi az általam tegnap írtakat. Amúgy persze kívülről nézve teljesen jogos a észrevétel: "arról ugyan nem tudok, h el is gondolkodott volna azon, amin írtál". És azt tudom rá mondani: igen, elgondolkozott róla. Az egész rövidre fogott véleményem persze csupán annyi, hogy ha valakinek oly szegényes a szexuális élete, hogy csak arra áll fel neki, hogy a másik embert baszogatja és a jó szándékait fikázza (vélhetőleg azért, mert a jó szándékról, mint olyanról, saját élménnyel nem rendelkezik), azt szánni tudom, komolyan venni nem.

De ettől függetlenül vagyok olyan aggályos és (bár vasika és csaktom ezt nyilván hitetlenkedve fogadnák) áll annyira ingatag lábakon az önbecsülésem, hogy tényleg elgondolkodjak minden kritikán.

Igen, komolyan önvizsgálatot tartottam arra nézve, hogy valóban különbséget teszek-e jó buzik és rossz buzik között, és hogy mi a véleményem a transzszexuálisokról és transzvesztitákról és fiúkurvákról. Még annak is utánanéztem, amennyire tudtam, hogy mikor mit írtam erről a kérdésről.

1.) A jó buzi – rossz buzi ügy elsősorban a monogámiáról szól – ilyen összefüggésben vádolnak is meg vele. Ezzel kapcsolatban a Halállal lakoljanak?-ban többek között ilyesmit írtam:

Melyek a teljes önajándékozás feltételei? Először is a monogámia. Az ember in-dividuum: oszthatatlan. Szétaprózni tudja magát (számtalan társas interakcióban veszünk részt nap mint nap), de megtöbbszörözni nem. Teljességében kizárólag egyetlen másik embernek adhatja át lénye egészét.

Ehhez a következőket kell hozzátennem. A Halállal lakoljanak? 1997 elején jelent meg. Ha valaki írt és ad(at)ott már ki könyvet (nem arra a típusú könyvre gondolok, amely egy reggel nyolckor történt katasztrófáról készült és délután kettőkor már az utcán van, színes borítóval), az kiszámolhatja, hogy mikor készült ez a könyv. Igen, 1995-ben írtam, még írógéppel. (PC-t akkor még nem is láttam közelről.) És a benne feldolgozott gondolatok, értékek – értelemszerűen – egy-két évvel korábbi keltezésűek, mondjuk úgy 1993-94 fordulójáról származnak. Ha valaki ismer engem, akkor ez az időpont is ismerős lehet: igen, 1993-ban futottam le életem legrosszabb köreit, akkor voltak az öngyilkossági kísérleteim, akkor feküdtem a pszichiátrián: akkoriban küzdöttem ki magamból azt a felfogást, amely szerint homoszexuálisként egyáltalán van jogom létezni a nap alatt. – Amikor a könyv keletkezéséről kérdeztek, soha nem tagadtam a személyes érintettségemet, a lényem belsejéből fakadó motivációkat. Azokban az években ott tartottam, ahol.

Azóta eltelt egy bő évtized. Ezalatt éltem, láttam, hallottam, tapasztaltam &– mint mindenki. Ahogy öregszik az ember, a véleményei közül egyre kevesebb íróasztalszagú és egyre többön ismerhető fel a valóságközeliség. Mérő Lászlónál olvastam, bár ő is mint közhelyet idézi: Aki ötvenévesen ugyanúgy látja a világot, mint húszévesen, az harminc évet elpazarolt az életéből. – Ugyanez igaz – mutatis mutandis – 25 és 35 évre is.

2002 szeptemberében a Mások készített velem egy interjút, amelyben Láner Laci nekem szögezte a kérdést:

M.: Pár évvel ezelőtt nagyon szigorú elveket vallottál a monogámiáról. Ez változott az idők során, vagy most sem teszel engedményeket?

B. B.: Változott, igen. Amikor fiatal az ember, akkor idealista, és összekeveri az ideákat a realitással. Mind a mai napig úgy gondolom, hogy az ember akkor tud kiteljesedni, hogyha párkapcsolatban él. József Attila azt írta: „hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”. Ez a másban nem azt jelenti, hogy mindennap egy másik pocsolyában. Legyen egy Te az ember életében, akinek a szemébe nézve Énné válhat. Ez az ideális állapot. Aztán hogy az élet mit hoz, az egy másik kérdés. Amikor belebuktam a többedik párkapcsolatomba – pedig mindegyikbe életfogytiglani elkötelezettséggel kezdtem –, akkor azt is kénytelen voltam átgondolni, hogy az íróasztalnál kidolgozott elvekkel hogyan is állunk. Annak idején a promiszkuitást elítéltem és elvetettem, mostanában leszoktam arról, hogy bárki embert elítéljek vagy megvessek. Nem feladatom, hogy emberek fölött ítélkezzek. Mindegyik hozza magával a sorsát, a tegnapjait, és nem tudom, kinek milyen módon alakult úgy az élete, ahogy alakult. Nem tudhatom, hogy más szituációkban én milyen ember lettem volna. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy azt az életet élhetem, amelyiket élem. Azt hiszem, hogy akik megtalálják a maguk párját, akivel együtt tudnak maradni becsületben, boldogságban öt, tíz, húsz, ötven évet, azok nem jobbak vagy tisztességesebbek az egyedülállóknál, csupán szerencsésebbek.


Nagyjából ennyit arról, hogy mit gondolok jó és rossz buzikról.

2.) Ami a transzneműség és transzvesztitizmus kérdését illeti, különbségeket kell tenni.

2/A) Egyrészt a WHO a transzszexualitást betegségnek tekinti (szemben ahomoszexualitással). Ugyancsak betegségnek tekinti a transzvesztita fetisizmust. Ez független attól, hogy én mit gondolok a kérdésről.

2/B) Maguk a transzszexuálisok ugyancsak betegségnek tekintik a saját állapotukat, erről lásd az általuk készített oldalt. Ez is független attól, hogy én mit gondolok a kérdésről.

2/C A melegirodalom minden szintjén megjelenik mint alapinformáció: a homoszexualitás, a transzszexualitás, a transzvesztitizmus egymással fel nem cserélhető fogalmak. A jelenségek között lehetnek és vannak is átfedések, de logikai hiba igaznak tételezni egy állítást a kutyáról, csak azért, mert igaz a macskára. Alapesetben mndkettő roppant kedves háziállat (kivéve, amelyik ronda dög), de ettől még a kettő nem ugyanaz. Nem igaz, hogy a kutya dorombol és fára mászik, és nem igaz, hogy a macska megugatja a postást.

Következik ebből a különbségtételből bármilyen erkölcsi minősítés a kutyára vagy a macskára? Egy frászt. És ha hangsúlyozzuk, hogy a homoszexualitás nem azonos sem a transzszexualitással, sem a transzvesztitizmussal, abból következik ez utóbbi kettő erkölcsi elmarasztalása? Egy frászt. Lehet, hogy vasika másképp gondolja, de ezzel számoljon el ő maga. – És ebből még mindig nem következik az, hogy én mit gondolok a transzneműségről.

2/D) Hogy én mit gondolok a kérdésről, arra talán az szolgálhat implicit válaszul, hogy barátaim közül az egyik legrégebbi, akit nagyon szeretek, és akivel hihetetlenül jól megértjük egymást, történetesen transznemű. Régóta tudtam róla, hogy meleg, de egy beszélgetés során explicitté vált, hogy alapvetően ő lélekben nőnek érzi magát. És akkor mi van? Ez soha, egy negyed másodpercre sem árnyékolta be a kettőnk közötti kapcsolatot.

3.) Ami a fiúkurvák témát illeti: a prostitúcióról általában az az elvi véleményem, hogy rossz. Erkölcsileg rossz, mert az ember nem árucikk. Igaz, emiatt tartom erkölcsileg rossznak az egész fogyasztói társadalmat, mert az embert és az emberi cselekvést nem önmagában értelmezi, hanem csak mint fogyasztót és mint terméket. Ami konkrétan a prostitúciót illeti: senki nem tud olyan sort felmutatni tőlem, amelyben az egyes embereket, akik prostitúcióból élnek, elítélném. Tudom, hogy a kérdés túlegyszerűsítése, de ha már a bűn dimenziójában akarjuk értelmezni a dolgokat, a prostituáltak – akár nők, akár férfiak – az én szereposztásomban soha nem a bűnös, hanem mindig az áldozat szerepét kapják. A prostitúció intézményét rabszolgatartásnak tekintem, az emberi szabadság és személyes méltóság megsértésének. Ezt mondatja velem teljes evidenciaként a liberalizmusom is, a keresztény hitem is.

Ez az elvi hozzáállásom. Ami a gyakorlatot illeti: a nagyon közeli baráti körömben van prostituált is, és van olyan is, aki prostituáltaktól veszi meg a saját kielégülését. Mind a ketten tudják, hogy mi az elvi véleményem a kérdésről (lásd előző bekezdés), és egyikükben sem merül fel a szikrája sem annak a gondolatnak, hogy esetleg elutasítanám őket. Szeretm őket, és ők is szeretnek engem. Egyikünk sem jobb vagy rosszabb a másiknál.

Összefoglalásként csak ismételni tudom magam:

Nem feladatom, hogy emberek fölött ítélkezzek. Mindegyik hozza magával a sorsát, a tegnapjait, és nem tudom, kinek milyen módon alakult úgy az élete, ahogy alakult.

Ha valaki mindebből azt veszi le, hogy én egy homofób buzi vagyok – hát legyen neki az ő hite szerint.

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


A 2/D válaszodat nem értem... :S Úgy tudtam, hogy a transzneműség az nem egyenlő a melegséggel, sőt kifejezetten hangsúlyozzák, hogy egy transznemű az nem meleg, hanem a természet "huncutkodott" velük. Igaz, hogy van fütyi, de inkább puncit szeretnének... és egy meleg meg örül, hogy fütyije van :)))
Szóval... zsolt(ika)



Tényleg nem egyenlő, de lehetnek átmenetek. Adva van egy kicsi emberke aki tudatosítja, hogy fütyije van, hogy meg azt is, hogy mások fütyijére kíváncsi, meg esetleg azt is, hogy ő annyira nem örül a saját fütyijének... Hogy a környezete által felkínált modellek segítségével mikor jut el oda, hogy szabatosan tudja saját identitását meghatározni... Lehet, hogy ez az illető olyan transzszexuális, hogy tankönyvbe illik, de a fogalmai csak annyit engednek számára, hogy melegként élje le az életét... Vagy rosszabb esetben heteróként... És nem tudja néven nevezni a rossz érzését, amellyel mindennap kel és fekszik...

És ne felejtsd el, hogy a szexuális identitásnál lényegesen kevésbé összetett kérdésekben is előfordul, hogy idő kérdése, amíg az ember öndefiníciója teljesen a helyére kerül. Teszem azt, elképzelhető, hogy valaki nem (vagy nem rögtön) tudja eldönteni magáról, hogy ő Zsolt-e valójábanm, avagy Zsoltika... ;-)

Az illető barátom ezt az érzését, ezt a titkát nekem elmondta, meg rajtam kívül talán még egy valakinek. A "melegtársadalomban" (ha van ilyen) többnyire melegként tartják számon, már amennyire ismerik -- a környezetének nagy többsége pedig még ezt sem tudja róla.



Találtam egy idevágó táblázatot: http://tsonline.uw.hu/miaz.htm#identitas
Még így is bonyolult...

Zsoltból van egy csomó, zsolt-ból már kevesebb, zsolt(ika)-ból viszont csak ez az egy van, a megismételhetetlen, az igazi... bla-bla-bla :o)

Így könnyebb beazonosítani... :)))



Természetesen sültidióta az, aki téged homofóbnak bélyegez, hiszen rengeteget tettél a melegek ügyében... Akkor sem lennél homofóbb, ha szidnád a promiszkuus buzikat és a transzvesztita buzikat és a prostituált buzikat, pedig ezt te nem is nagyon teszed. A véleményed ebben az esetben sem a melegséged miatt érzett bűntudat és kisebbségi érzés "rátolása" lenne a kisebbségi csoport egy másik, a tiedétől különböző résézre, hanem egyszerűen egy erkölcstani/erkölcsteológiai álláspont: a melegség (önmagában) nem bűn, de a promiszkuitás, a hűtlenség és a prostitució viszont bűn... és ez egy teológiailag (a Szentirásból és az egyházi hagyományból kiindulva) védhető álláspont, míg a mások (hogy a promiszkuitás, a hűtlenség és a prostitució sem bűn) védhetetlen...


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta