Névtelen szerint:

Balázs!

Kezed-lábad-szellemed ép, nem éhezel, van fedél a fejed felett, a lakásod szépül, van munkád, a szeretteid melletted vannak, barátaid melletted vannak, hited van, célod van -- mindez értelmetlen???

Akkor menj el egy hajléktalan szállásra és segíts amit tudsz. Vagy menj el egy kórházba, ahol rákos beteg kisgyerekek vannak és segíts, amit tudsz. Vagy menj el egy állatmenhelyre és segíts, amit tudsz.

Vagy csak írj egy jó szót valamelyik fórumon annak, aki érzésed szerint éppen a legjobban megbántott...

Kata

 Névtelen szerint:

Szepes Mária: Kibékülés

Békét kötni mindennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
Elfogadni külön kozmoszának törvényeit,
ha az enyémtől eltérnek. Megbocsátani
idegen, rossz ízeket, helyükre tenni
téves jelképeket. Megérteni titkos
nyelvüket, a hebegőt, a dadogót,
a szitkozódó, mérget fröccsentő csúfat is.
Felismerni e tintahal - felhő mögött a zokogó,
magányos kárhozottat, aki adni, kérni
nem képes. Számláján csak bevétel - rovatot
vezet. Tenni, áldozni sohasem szeret,
nem ismer egyebet, csak a nihilt,
koporsót ácsol, sírgödröt ás.
Elviselni a botor jajszavát, aki maga keresi búját, baját,
visszaüt, támad, s vádol, hogy ütik,
sült galambra lesve tétlenkedik.
Nyavalyáinak utána jár,
a figyelmeztetésért halálmadárt kiált.
Nem tudja másképp. Semmiféle vád,
ítélet csontalkatát nem szabja át.
Bölcs az, aki megbocsát: Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
E biblikus varázslat mégis
megtörténik időnként, pedig nem idézi hit.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tűnik,
s megmutatja, ami a mulandóban is
igaz, mert soha el nem múlik.

 Tsaba szerint:

Annyiban nem értelmetlen, hogy előcsalogat néhány vigasztaló szót azoktól, akik nem akarnak szomorúnak látni...

Van családod, párod (aki már veled együtt szintén hetek óta nem adott életjelet), vannak barátaid; van magánszférád, ahová visszavonulhatsz. Ne fektess energiát abba, ami révén csak megbántást kaphatsz, talán ilyenkor kell váltani. (Távol áll tőlem, hogy megbántsalak, inkább csak az intuícióimra hallgatva írtam ezt, ha nem tetszik, ki is törölhető...)

Sokat tanultam ezen a blogon, még ha kevésszer is jeleztem vissza. Feltételezem, nem én voltam az egyetlen. Nem fejtetted ki, hogy kinek a szemszögéből értelmetlen (csak a saját szemszögedből vagy globálisan), talán ez is módosít rajta.

Fel a fejjel!

 gabor szerint:

Ez most egy pszichológiai játék? (Öntől tanultam, hogy mi az. :))

Egyébként szerintem nem értelmetlen. Véleményem szerint csak az van, hogy összeakadtál sok olyan emberrel, akik süket fülekkel bírnak. Eddig még lehetne értelmetlen a dolog. De ha azokat az embereket is beleszámolod, akiknek a gondolkodására tudtál hatni, akkor már nem értelmetlen. Csak általában ezek az emberek nem írnak vissza, hogy de jó, hatottál a gondolkodásomra, máshogy szemlélem ezentúl a világot (ha úgy tetszik, konkrétan a melegeket), mint eddig. (Tsaba hozzászólása ebből a szempontból a szabályerősítő kivétel! :))

 Névtelen szerint:

Sok-sok emberre hatsz szerintem... nagyon szépen írsz, van akit szeretsz és szeret téged... és én például már mélységesen megbántam, hogy azt a hülye verset írtam nektek (Tudod: "Joseph Ratzinger lett a római pápa..." etc.) Szerintem egy nagyon értékes ember vagy, a közéleti tevékenységed során ért sérelmekkel meg bántásokkal meg azért ne törődj, mert a közéletben túlnyomórészt karrierista, feltűnésvágyó és lelkileg sérült emberek vesznek részt - normális, egészséges ember elvan azzal, hogy törődik az övéivel, a munkájával. Tehát a közéletben a legtisztább szándékú, legokosabb ember is ütközik bántásokba, értetlenségbe, leküzdhetetlen falakba... Úgyhogy bármennyire is tiszteletreméltóak törekvéseid melegügyben, szerintem ne keserítsen el az értetlenség, a hülyeség, az elvakultság, mert ezek természetesek, hanem akkor most fordulj kicsit a saját személyes életed felé.