Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
kedd, november 15, 2005
11:40 Már megint közélek :-(
"háklis is vok rá, amikor a temlomi hacacárét -- sztem pongyolán -- házasságnak nevezik, de legalábbis keverik a házassággal" A háklijaiddal esetleg fordulj szakemberhez. A házasság jelentésmódosulásával kapcsolatban ajánlom figyelmedbe az európai kultúrtörténetet. Továbbá szerényen jelzem, hogy abban a csúnya-csúnya állásfoglalásban az 5K pont azzal indított, hogy tisztázta a különbséget házasság és házasság között, és rámutatott arra, hogy a közéletben miért nem használható az egyházi szóhasználat. Javíts ki, ha rosszul tudom, de ismereteim szerint ez a fogalomtisztázás mindeddig nem történt meg a hazai közbeszédben. Legalábbis úgy nem, hogy tiszteletben tartjuk a másik fél szóhasználatát is, továbbá a magyar nyelv jogát arra, hogy homonímákat (azonos alakú, különböző jelentésű szavakat) hordozzon. Ezt te mindmáig nem fogod föl: szerinted a házasság szó egy valamit jelent, és minden más használat egyszerűen hibás. Nem más, hanem hibás. "a melegházasság nem az én rendszeremben igényli a törvények módosítását, hanem ez egy tőlem független objektív tény" Csúsztatsz. Te nem a melegházasságról beszélsz, hanem a melegházasság jogintézményének megvalósulásához vezető formális (!)útról. A kettő nem ugyanaz, és ekvivalensnek tekinteni őket olyasmi, mintha azonosnak tartanál egy kéthetes balatoni nyaralást az M7-esen történő egyórás odaautózással. Úgyhogy fenntartom, amit írtam: A melegházasságot te politikai célként definiálod. Csakhogy a melegházasságnak ezer más aspektusa van. És szomorú, ha ezt nem látod. "akkor pl dávid ibolya és semjén zsolt esetében nem pártpolitikusokkal leveleztél és találkoztál?" OFF A Pál utcai fiúk elolvasása óta fizikai rosszullétet érzek, ha személyneveket kisbetűvel látok leírva, még ha a neten ez is a trendi. Erről a nyegle delazacsávóvagyokén mentalitásról történetesen én gondolom úgy, hogy egy bizonyos életkorhoz kötött dackorszak fölött (úgy 15-16 éves kor után) illik leszokni. ON Dávid Ibolyával nem találkoztam. Egy nyílt levelet írtam neki, nem mint pártelnöknek, hanem mint miniszternek. És nem az Öt Kenyér nevében írtam alá, hanem mint magánszemély. Egy helyettes államtitkár keresett meg helyette, akinek a nevét sem tudom már. Semjén Zsoltnak valóban mint politikusnak írtam levelet, és a részben publikált levélváltás valóban megmaradt a politikai frázisok felszínességében. Ennek megfelelően sehová nem is vezetett. Aztán írtam még egy levelet, amely már (szándékom szerint) nem kapott nyilvánosságot, és most is csak egy részt idézek belőle: "...nem volna itt az ideje átmenetileg felfüggeszteni a politikusi ésm ozgalmári allűröket, és elkezdeni informális körülmények között beszélgetni, lehetőleg nem többen, mint 4-5 ember? [...] Talán ha sikerülne úgy szót váltanunk, hogy sem Önnek/Önöknek, sem nekem/nekünk nem kell kínosan ügyelnünk arra, hogy honnan villan egy vaku, melyik szavunkat ki és hogyan rögzíti, esetleg kiderülne, hogy mindkét oldalon van annyi emberi tartalék, amely segít felülemelkedni az előítéleteken, egymásnak a mindannyiunk által jól ismert és (vélelmezem) kölcsönösen unalmasnak tartott frázisain. Mi lenne, ha megadnánk ezt a lehetőséget az emberségnek -- és a kegyelemnek?"" Ugyanebben a levélben írtam le magamról, hogy "gyógyíthatatlan idealista vagyok", és ezt ma is vállalom. Szemben veled, csaktom, nem hiszek az erőszakban: az erőszakkal kikényszerített jogokban sem. Közhellyel élve: nem a revolúció, hanem az evolúció pártján állok. Vagy másik közhellyel: Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo. (A csepp kivájja a követ, nem erővel, hanem gyakori esésével.) Harmadik közhellyel (ez eredetileg Gandhitól való): ha a "szemet szemért" elvét követjük, előbb-utóbb valamennyien megvakulunk. Ez már nem a pártpolitika szintje, hanem az alatti (vagy a fölötti) szint: az emberi megismerés, fogalomalkotás és érzelmek szintje. Ismered nyilván a Mesterségem a halál c. könyvet: tökéletesen rámutat arra, hogy a legnagyobb (és legvéresebb) történelmi események mögött is egyedi emberek egyedi frusztrációi, félelmei, félreértései húzódnak. És persze, igazad van: a pusztító igazságtalanságot, ha kell, erővel kell megszüntetni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a kellő időben történő információ-átadással, énközléssel, irgalommal, meséléssel (micsoda politikától idegen szavak, mi?!) stb. elejét lehet venni, hogy emberek pusztítani akarjanak és igazságtalanok legyenek. Ez, bár sokkal (nagyon sokkal!) lassúbb folyamat, ha eredménnyel jár, az eredmény szignifikánsan tartósabb lesz. Konkretizálva: ha minimális szavazattöbbséggel sikerülne erővel átpasszírozni az országgyűlésen a melegházasságról szóló törvényt, de közben az emberek (inkluzíve: a képviselők) bő 50 %-a továbbra is ugyanúgy utálja a buzikat és fél tőlük, akkor a melegek mindennapi életminősége, egzisztenciális biztonságérete nem fog radikálisan javulni. És egy kormányváltással bármikor regrediálhat a jogrendszer, akár rosszabb helyzetbe is, mint ahol most vagyunk. Ha ellenben az emberek (és még mindig inkluzíve: a képviselők) egy-egy kávézás vagy bármilyen informális, komfortos légkörű találkozás után apránként ráébrednek, hogy a melegektől nem kell félni és nem kell utálni őket – akkor a közgondolkodás fog megváltozni. És idővel a jogrendszer igazodni fog a (megváltozott) közgondolkodáshoz. Én ebben a szellemben próbálok megnyilvánulni (aztán persze van, hogy engem is elragad az indulat); te ezt tarthatod rossz politizálásnak. Ez a különbség kettőnk között. Már évekkel ezelőtt leírtam, hogy szerintem mi a különbség konzervatív és liberális között. "A liberalizmus az embert állítja a középpontba, mondván, hogy bármilyen érték csak úgy állhat meg, ha van ember, aki azt hordozza. A konzervativizmus megfordítja a sorrendet: szerinte az ember csak úgy maradhat fenn, ha léteznek az őt hordozó értékek." Szíved joga, hogy az értékekért folytatott küzdelmedből kőkonzervatívként kikapcsold a rendszeredből az embert. És nekem is szívem joga, hogy liberális legyek. Hogy mért kelkl nekem folyton beveretnem a pofámat...?! Címkék: Melegség, Politika, Vallás, Virtuál 
Hozzászólások:   szerint:
Miért érzel fizikai rosszullétet, ha személynevet kisbetűvel látsz írva? << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |