Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, november 15, 2005
11:40
 
Már megint közélek :-(


Ezer fontosabb dolog (pl. munka) helyett a pride.hu fórumán magyarázom napok óta egy csaktom (sic, kisbetűvel; ő írja így) névre hallgató úrnak azt, aminek szerintem nagyrészt 3–6 éves korban kell bevésődnie egy emberbe. Mivel úgyis poszt-hiányom van, és nem akarok a lakásosdiról írni, bemásolom a legutóbbi hozzászólásomat. Közbeékelve csaktom korábbi reakcióit a korábbi megnyilvánulásaimra.



"háklis is vok rá, amikor a temlomi hacacárét -- sztem pongyolán -- házasságnak nevezik, de legalábbis keverik a házassággal"

A háklijaiddal esetleg fordulj szakemberhez. A házasság jelentésmódosulásával kapcsolatban ajánlom figyelmedbe az európai kultúrtörténetet. Továbbá szerényen jelzem, hogy abban a csúnya-csúnya állásfoglalásban az 5K pont azzal indított, hogy tisztázta a különbséget házasság és házasság között, és rámutatott arra, hogy a közéletben miért nem használható az egyházi szóhasználat. Javíts ki, ha rosszul tudom, de ismereteim szerint ez a fogalomtisztázás mindeddig nem történt meg a hazai közbeszédben. Legalábbis úgy nem, hogy tiszteletben tartjuk a másik fél szóhasználatát is, továbbá a magyar nyelv jogát arra, hogy homonímákat (azonos alakú, különböző jelentésű szavakat) hordozzon. Ezt te mindmáig nem fogod föl: szerinted a házasság szó egy valamit jelent, és minden más használat egyszerűen hibás. Nem más, hanem hibás.

"a melegházasság nem az én rendszeremben igényli a törvények módosítását, hanem ez egy tőlem független objektív tény"

Csúsztatsz. Te nem a melegházasságról beszélsz, hanem a melegházasság jogintézményének megvalósulásához vezető formális (!)útról. A kettő nem ugyanaz, és ekvivalensnek tekinteni őket olyasmi, mintha azonosnak tartanál egy kéthetes balatoni nyaralást az M7-esen történő egyórás odaautózással. Úgyhogy fenntartom, amit írtam: A melegházasságot te politikai célként definiálod. Csakhogy a melegházasságnak ezer más aspektusa van. És szomorú, ha ezt nem látod.

"akkor pl dávid ibolya és semjén zsolt esetében nem pártpolitikusokkal leveleztél és találkoztál?"

OFF
A Pál utcai fiúk elolvasása óta fizikai rosszullétet érzek, ha személyneveket kisbetűvel látok leírva, még ha a neten ez is a trendi. Erről a nyegle delazacsávóvagyokén mentalitásról történetesen én gondolom úgy, hogy egy bizonyos életkorhoz kötött dackorszak fölött (úgy 15-16 éves kor után) illik leszokni.
ON

Dávid Ibolyával nem találkoztam. Egy nyílt levelet írtam neki, nem mint pártelnöknek, hanem mint miniszternek. És nem az Öt Kenyér nevében írtam alá, hanem mint magánszemély. Egy helyettes államtitkár keresett meg helyette, akinek a nevét sem tudom már.

Semjén Zsoltnak valóban mint politikusnak írtam levelet, és a részben publikált levélváltás valóban megmaradt a politikai frázisok felszínességében. Ennek megfelelően sehová nem is vezetett. Aztán írtam még egy levelet, amely már (szándékom szerint) nem kapott nyilvánosságot, és most is csak egy részt idézek belőle:

"...nem volna itt az ideje átmenetileg felfüggeszteni a politikusi ésm ozgalmári allűröket, és elkezdeni informális körülmények között beszélgetni, lehetőleg nem többen, mint 4-5 ember? [...] Talán ha sikerülne úgy szót váltanunk, hogy sem Önnek/Önöknek, sem nekem/nekünk nem kell kínosan ügyelnünk arra, hogy honnan villan egy vaku, melyik szavunkat ki és hogyan rögzíti, esetleg kiderülne, hogy mindkét oldalon van annyi emberi tartalék, amely segít felülemelkedni az előítéleteken, egymásnak a mindannyiunk által jól ismert és (vélelmezem) kölcsönösen unalmasnak tartott frázisain. Mi lenne, ha megadnánk ezt a lehetőséget az emberségnek -- és a kegyelemnek?""

Ugyanebben a levélben írtam le magamról, hogy "gyógyíthatatlan idealista vagyok", és ezt ma is vállalom. Szemben veled, csaktom, nem hiszek az erőszakban: az erőszakkal kikényszerített jogokban sem. Közhellyel élve: nem a revolúció, hanem az evolúció pártján állok. Vagy másik közhellyel: Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo. (A csepp kivájja a követ, nem erővel, hanem gyakori esésével.) Harmadik közhellyel (ez eredetileg Gandhitól való): ha a "szemet szemért" elvét követjük, előbb-utóbb valamennyien megvakulunk.

Ez már nem a pártpolitika szintje, hanem az alatti (vagy a fölötti) szint: az emberi megismerés, fogalomalkotás és érzelmek szintje. Ismered nyilván a Mesterségem a halál c. könyvet: tökéletesen rámutat arra, hogy a legnagyobb (és legvéresebb) történelmi események mögött is egyedi emberek egyedi frusztrációi, félelmei, félreértései húzódnak. És persze, igazad van: a pusztító igazságtalanságot, ha kell, erővel kell megszüntetni.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a kellő időben történő információ-átadással, énközléssel, irgalommal, meséléssel (micsoda politikától idegen szavak, mi?!) stb. elejét lehet venni, hogy emberek pusztítani akarjanak és igazságtalanok legyenek. Ez, bár sokkal (nagyon sokkal!) lassúbb folyamat, ha eredménnyel jár, az eredmény szignifikánsan tartósabb lesz.

Konkretizálva: ha minimális szavazattöbbséggel sikerülne erővel átpasszírozni az országgyűlésen a melegházasságról szóló törvényt, de közben az emberek (inkluzíve: a képviselők) bő 50 %-a továbbra is ugyanúgy utálja a buzikat és fél tőlük, akkor a melegek mindennapi életminősége, egzisztenciális biztonságérete nem fog radikálisan javulni. És egy kormányváltással bármikor regrediálhat a jogrendszer, akár rosszabb helyzetbe is, mint ahol most vagyunk.

Ha ellenben az emberek (és még mindig inkluzíve: a képviselők) egy-egy kávézás vagy bármilyen informális, komfortos légkörű találkozás után apránként ráébrednek, hogy a melegektől nem kell félni és nem kell utálni őket – akkor a közgondolkodás fog megváltozni. És idővel a jogrendszer igazodni fog a (megváltozott) közgondolkodáshoz.

Én ebben a szellemben próbálok megnyilvánulni (aztán persze van, hogy engem is elragad az indulat); te ezt tarthatod rossz politizálásnak. Ez a különbség kettőnk között. Már évekkel ezelőtt leírtam, hogy szerintem mi a különbség konzervatív és liberális között. "A liberalizmus az embert állítja a középpontba, mondván, hogy bármilyen érték csak úgy állhat meg, ha van ember, aki azt hordozza. A konzervativizmus megfordítja a sorrendet: szerinte az ember csak úgy maradhat fenn, ha léteznek az őt hordozó értékek."

Szíved joga, hogy az értékekért folytatott küzdelmedből kőkonzervatívként kikapcsold a rendszeredből az embert.

És nekem is szívem joga, hogy liberális legyek.



Hogy mért kelkl nekem folyton beveretnem a pofámat...?!

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Miért érzel fizikai rosszullétet, ha személynevet kisbetűvel látsz írva?

Én pont A Pál utcai fiúk elolvasása után írom a nevemet kis betűvel. Az aláírásom is kisbetűvel kezdődik. A könyvet kb. 10évesen olvastam és akkor még az internet hírét sem hallottam.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta